Dunántúl, 1911. július (1. évfolyam, 77-102. szám)

1911-07-11 / 85. szám

­1 I. Évfolyam, 85. szám. Kedd, PÉCS, 1911. julius 11. Szerkesztőség: Lyceum­ utca 4. sz Felelős szerkesztő: KÉSM­ÁRKY ISTVÁN dr Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési ára Egész évre . . . 24. Félévre .... . 12. Negyedévre . . . 6. Egy hónapra . . . 2. Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Lyceum utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. Megjelenik naponkint reggel. Hirdetések díjszabás szerint. A Balkán. Irta: Dr. Hoffmann Ottó. 'NI Amióta Oroszország terjeszkedését a Kelet legtávolabbi határain megállította és visszalökte a japán vitézség, hódító vá­gyai ismét a Balkánra terelődtek. A Néva­­parti külügyi palotában áldozatokat nem sajnáló kedvenc eszme lett újra a szlavo­­fil idea, a déli rokonoknak határokat el­tüntető testvériesítése az erős északi törz­­­zsel és hatalommal, melynek a fél világot kell uralma alá szorítani. A mandzsúriai kudarc után évről-évre intenzívebb lett az a politika, hogy a késő századokra kiható nagy nemzeti céloknak szolgálatában az első feladat a Balkánon át nyúlni alá annak a középeurópai német-osztrák-magyar szövetségnek, mely katonailag ez idősze­­rint verhetetlen helyzetű. Az orosz külpolitikának Czarikov lett vezére, a legcéltudatosabb, legcselekvőbb és legszerencsésebb diplomaták egyike. Karrierjének minden lépcsőfoka egy-egy korszakos mozzanata a tervszerű haladás­nak, mely mindenekelőtt Európa térképé­nek kiválasztott részeit és pontjait akarja a szláv egység és befolyás színeivel átfes­teni. A belgrádi orosz követség szerény pa­lotájának ablakából jó évtizeddel ezelőtt ez a Czarikov gyönyörködött egy alka­lommal szokása ellenére a késő hajnali órákig a holdvilágban s csak akkor érezte a levegő bántó hűvösségét, mikor a szom­szédos konok parkjában egy király és ki­rályné holtteste zuhant le. Miután pedig a velünk rokonszenvező Obrenovics dinasz­tiát a hagyományos oroszbarát Karagyor­­gyevicsék váltották föl, a belgrádi követ csakhamar konstantinápolyi nagykövetté lépvén elő, szüntelenül csak háborús vál­ságok jelentéseit küldötte haza. Románia, Bulgária, Görögország, Montenegró és Al­bánia váltakozva kerültek egy-egy török­­háború küszöbére, mialatt a megszaporo­dott fegyveres bandák gyilkolásai soha­sem tűntek le a napirendről. Az oroszgyűlölő Abdul Hamid szul­tán elűzésével, akinek külpolitikája Anglia és Németország iránti szimpátiákkal volt telítve, befejezte Czarikov is balkáni időzé­sét, s otthon a központi irányítás szálait ragadta kezébe. A makacs, új külügyi ál­lamtitkár önállósága elhomályosította a hiú Izvolszki tekintélyét s az egykori főnök ma már a párizsi nagykövetségen hajtja vég­re az új külügyminiszternek, de tulajdon­képen Czarikovnak rendelkezéseit. Oroszország türelmetlensége, külö­nösen a bosnyák annexió után, önbizalmá­nak néhány apró, de ingerlő siker folytán való határtalan megnövekedése, a vezető szerepet juttatta neki a legújabb Balkán­politikában. Azt a kizárólagosságot azon­ban, hogy szava eldöntő súllyal bírjon, be­látható időn belül aligha éri el. A Balkán területén még mindig kér­déses a szláv fölény s az egységesülés fo­lyamatának tüneteivel szemben jelentős jelenségei merülnek fel lépten-nyomon az elkülönülés szilárdulásának is. Pedig ez az egységesülés hozná meg a legtermészete­sebben az orosz politika régi vágyának teljesedését: a török kitakarodását Euró­pából s nemcsak a szabad tengeri utat a Dardanellákon és a Boszporuson át, ha­nem egy tiltó vonalat Közép-Európának Nyugat-Ázsiára csapó gazdasági irányai­val szemben. A balkáni szláv államok és fajok egy­ségét pótolni tudná talán az államok egyen­súlya, azonban ez sincs meg, s amióta az annexió Szerbia terjeszkedésének egyedüli lehetőségét az Adria felé hosszú időre ki­zárta, ez az egyensúly szinte megvalósít­hatatlanná vált. Kétségtelen, hogy a biológiai tör­vényszerűség meghozná az egység helyett legalább ,az egyensúlyas helyzetet, ha nem tolakodnának ugyan­c­k szükségszerűleg épen ezen a földön át nagy politikai és gaz­dasági erőnyomások, melyek aránytalan súlyú ránehezedéssel megölik a kisebbsze­­rű érvényesülések törekvéseit. Ezekből a különböző hódítási célokat tartalmazó beavatkozásokból kiveszi ré­szét Oroszországon kivül minden számot­tevő hatalom. Legközvetlenebbül, az érde­kek közelsége miatt, Ausztria-Magyaror­­szág és Olaszország. Vajda Ödön: (1834. jan 29.—1911. július 10.) A ciszterciták ősi rezidenciáján gyász­lobogót lenget a júliusi szellő. Másfélszáz magyar cisztercitának mélységes gyásza, zokogó fájdalma van abba beszőve. Az ős Bakony szivéből kélt a váratlan gyászhír: Vajda Ödön, a magyar ciszter­­ci­ tanító rendősz apátja meghalt. . . . Munkás élete hetvennyolcadik évének derekán az Úr magához szólította hű szolgá­ját. S mig szerető fiai szivekben kimondha­tatlan fájdalommal állják körül gyászos ra­vatalát, az egész magyar hazán átreszket a nagy veszteség tudata, mely az ősz főpap halálával érte a magyar egyházat, tudo­mányt és társadalmat. Mert ha igaz, mit Eöt­vös mond: „Miben a szív egészen él, vilá­gunkká válik“, akkor Vajda Ödön világa az egyházért, a magyar haza fényéért, a tudo­mány emeléséért, az emberi szeretet művei­nek előbbreviteléért lobogó áldozatos mun­kásság volt, ötvenhárom évig szolgált az Úr zsámo­lyánál, s húsz évig vezette az élet ösvényein mint a rend feje, gondjaira bizott lelki fiainak összességét: a magyar ciszterci rendtarto­mányt. S ez idő alatt ő volt mintaképük, ő volt igazi vezérük, mint Isten szive szerinti főpap, és szerzetes fiainak valódi atyja. Kisfaludy Sándor mondja: „A jó hazafi­­ság első kötelesség, első érdem. Szívvel, észszel, értékkel teljesíthetjük ezt az édes kötelességünket. Háromszor boldog, aki mind a hárommal áldozott!“ S Vajda Ödön e téren is megtette kötelességét. Az általa ve­zetett Rend, melyet városunkban, de széles , Magyarországon is büszkén díszítenek a „hazafias“ jelzővel, mindenkor a nemzeti eszmények harcosa volt, és tagjai ősz apát­juk példáján buzdulva, ezen eszményeket csepegtették bele a gondjaikra bízott ifjú­ságnak, a haza reményeinek, szívébe-lelké­­be! Csodálatraméltó az a rajongás és szere­tet, melylyel volt tanítványai, mind neves emberek: Wekerle Sándor, Günther Antal, Gózon László, Wetzel Gyula, Schmidt Gusz­­tv stb. beszéltek és beszélnek a megboldo­gultról, mint volt történelem-tanárukról. S ahol csak megfordult, minden társa­dalmi rétegben, jóságos, közvetlen modorá­val szeretetet váltott ki az emberek lelkéből, s aki vele az életben csak egyszer is beszélt, soha el nem tudta felejteni jóságos arcát, sze­líd tekintetét, nyájas modorát. S amellett hány és hány éhezőnek, szegénynek szálí­totta fel, ahol lehetett titkon — Ínsége köny­­nyeit! A mi városunkat rendkívül szerette. Mert idefűszték diákköri emlékei. A Rend­házban tett látogatásai alkalmával sohasem mulasztotta el meglátogatni azt a Flórián­­utcai házat, amelyben mint diák lakott, s a franciskánusok zárdáját, ahol mint szegény diák élelmezést kapott . . . S mily lelkese­déssel elevenítette fel látogatásai alkalmá­val a 48-as idők édes-bús emlékeit, mikor mint diák Pécsett tanult! Egész utolsó percéig rendesen végezte rendfőnöki teendőit. Még legutóbbi pécsi lá­togatása alkalmával is jó színben és derült hangulatban volt, s még két nappal előbb maga írt levelet hivatalos ügyben Buzássy Ábel igazgatónak, s ma délelőtt fél 11-kor halálát jelezte a szűkszavú távirat. Temetése szombaton 9 órakor lesz Zir­­cen, az apátság székhelyén. A pécsi tanári kart Buzássy Ábel igazgató, Szántó Kamill és Böröttffy Károly tanárok fogják — mint értesülünk — képviselni. A hazafias magyar ciszterci-rend mély gyászában Pécs városa is — az egész or­szággal egyetemben — osztozik. Kísérje az ősz apát elszálló lelkét a Teremtő zsámolya elé Pécs város közönségének mélyen érzett kegyelete és tisztelete! A véderő a pártok előtt. Szerdán újra összeül a négynapos szünet után a képviselő­ház. Megkezdik a véderőreform első részé­nek, a közös véderő fejlesztéséről szóló tör­vényjavaslatnak a tárgyalását. Kedden este foglalkozik a javaslattal minden egyes párt. Az ellenzéki együttműködés is szóba kerül a Kossuth- és a Justh-párt értekezletén. Úgy hírlik, hogy vitarendező bizottságot fog ki­küldeni úgy a Kossuth-párt, mint a Justh-párt és ezek a bizottságok fogják megbeszélni és előkészíteni a teljesen harmonikus együtt­működést.

Next