Dunántúl, 1911. november (1. évfolyam, 176-200. szám)
1911-11-01 / 176. szám
I. Myam 176. szám. Pécs 1911. november 1. Szerkesztőség:* Lyeam-utca 4. — Felelős szerkeszti: KÉSMÁrky ISTVÁN ár Szerkesztőség telefonja: 650. ném. Kéziratokat nem adnak vissza. Hirdetések díjszabás szerint ... 3*.. 1 . . 17— Magyszterre . . . 5.— Egy hónapra . . . 2.— E#szess ár* 88Sfe. KiacMIuvatsi: I fin Ti hím 4. az. Kh»dó tstdaosE: £££. tSittr«!!» 5*?W13I! Hfpl. Az aggódó hazafiak, a magyar politikusok szorongó szívvel parentálják el a békét. Mindössze három hetet élt szegényke, de ez az élet is csak amolyan őszi elmúlás, haldoklás volt. Meghalt, mielőtt élt. Pedig milyen szép élete lehetett volna. Kár, hogy nem bírta erővel. Mikor megszületett mennyi színes, gazdag reményt fűztek hozzá a politikai pártok és a pártpolitikák. Ennek most mind vége az elmúlással. Talán nem jót tett neki a parlament levegője? Lehet, sőt valószínű, hogy úgy van. Az a levegő ott egészségtelen, ott szellőztetni kellene, hogy egy hosszú életű békét lehessen felnevelni. Mindenszentek ünnepén. Anyagias korunk mindent, még a vallást is a nyereség és haszon után mérlegel és ez anyagias felfogását átviszi a lelkiéletre is és gúnyos mosoly jelenik meg az ajkán, mikor az egyház, hogy a maga világátalakító működését bebizonyítsa, büszkén mutat ama nagy férfiakra, kiket szentek gyűjtő neve alatt ma ünnepel. Pedig akár társadalmi, akár tudományos, akárművészeti vagy nemzetgazdasági szempontból tekintjük ezeknek működését, oly hatalmas az hogy épen a materializmust imádó, haszonra tekintő mai kor hitetlen gyermekének kellene először meghajtani azok előtt az elismerés zászlóját. Midőn az a 12 galilei halász, az egyház első szentéi, az Úr parancsára nyakába vette a világot, rövid idő alatt meghódította azt. Uj szokásokat, uj erkölcsöket, uj sziveket, uj világosságot teremtettek; a rabszolgák birodalma összeomlott, helyét a keresztény társadalom foglalá el, melyben a szabadság, testvériség és szeretet nagy elvei egy családdá kötötték össze az embereket. A későbbi századokban ezek dicső utódai a hittérítők, kezökbe ragadván a szent kereszt jelét, oda mertek állni a népvándorlás árja elé, mely birodalmakat sodrott el és a féktelen rabló hordákat megszelidítették, a nemzetek szabadságáért szembe szálltak a legféktelenebb zsarnokokkal, megállították véres útján Atillát, Theodoziust, IV. Henriket, Barbarossát és mint a nép valódi atyjai, oltalmazói jelentek meg. Nincs a társadalmi életnek olyan tere, akár a nép, akár a felsőoktatást nézzük, akár a tudomány, ipar, művészet, vagy jótékonyság mezején nézünk szét, ahol nem e dicső szent férfiak vinnék a vezérszerepet. A mai kultur állandókban az a jeliióg£ chartékt,' tácoíít a népnek, nevelni kell az ifjúságot, mert akié az ifjúság, azé a jövő. Ámde kitől tanulták az állambölcsek ezt az elvet? A szentektől, kikhez először mondta az Üdvözítő: „Tanítsatok Emlékezés egy halottról. Irta: Bertolus. Közel a csöndes, néma éjfél. Gyér holdvilágnál, csillagfénynél Virrasztva várok én reád. Jössz-e? ... Sírjukból már kiszállnak Szomorú, sáppadt szellem-árnyak ... Ez a te első éjszakád! Egy árny után a másik lebben ... Ez egybegyült sötét seregben Bár ne látnálak tégedet! Ó, viszontlátás rémeséje! Borulj el holdnak tünde fénye, Född el e képet! Remegek. Csukott szemmel, lecsüngő fejjel, A földinél több kinteherrel Ballagnak e bus vándorok, Követve a fekete zászlót... A halvány fénytől félni látszok, Mely útjukra még ráragyog ... Itt egy rokont, ott jóbarátot Hozzájuk csatlakozni látok. Magamban visszagondolok Emlék-romokra, tűnt időkre, Kérdve magamtól eltűnődve: Ó, hát ezek se boldogok? ... De ah! közülök egy kiválik! A hold még jobban rávilágít S tündöklő fényben áll meg im. Az égi tágas szép mezőkrül Egy édes dallam visszacsöndül... Könnybe borulnak szemeim ..._______ Az arca fénylik, szeme lángol. Megkoszorúzva glóriával így száll a földre boldogan. És mig a többi sáppadt, halvány, Ez egyetlennek árny-alakján Az égi üdv dicsfénye van ... Ó, mennyégnek boldog lakója! A földi lét bus utazója Gyanánt köszöntlek téged én! S bár tőled messze elszakadva, Rátündökölt az ittmaradtra A hit a holtak éjjelén ... ^ Hanny Ferenc dr.: Pázmány levelei. A címben leirt mindkét név megérdemli, hogy a rendes szokástól eltérően ne az irodalmi rovatban, hanem e helyütt tegyük szóvá azt a hatalmas két kötetes munkát, melynek első része már tavaly, a második pedig csak a napokban hagyta el a sajtót. Hogy ki volt Pázmány Péter, fölösleges részletesebben bemutatni. Szépen írja róla Hanuy az I. k. előszavában (XIV.): „Pázmány Péter ... Európának viharszántotta tengerén, az Erdély, a protestáns német fejedelmek és a török felől háborúknak és háborútól való rettegéseknek folytonos zúgása és zaja közben ott állott a császár és király által tartott kormányrud mellett, mint a császári tanácsnak "-“tekintélyesebb magyar tagja, sőt, mint látszott, II. Ferdinándnak valamennyi közt legkedvesebb tanácsosa, kinek méltán oroszlánrész jutott azon óriási munkában, amely ezen ellenséges hadak és védőseregek által egyformán kizsarolt, saját fiainak viszályko minden nemzetet.“ Ki gondolt az előtt a népneveléssel? Melyik ókori bölcsnek jutott eszébe sürgetni, hogy a kormány törje meg a szükséges tudomány kenyerét a népnek is? A népnek, ezen végig ostorozott igahuzó baromnak! A szegény nép oktatását először azon kigunyolt szentek karolták fel, mert a merre elterjedt az evangélium, annak nyomában felsarjadzott az egyház ültetvényes kertje, a népiskola is. De nemcsak a népoktatás, hanem a felsőbb oktatás bölcsőjét is a szentek ringatták. Az ő csodálatraméltó irataik képezik a szellemi élet ama csillagait, melyek az eszmék, tudományos kérdések és problémák sötét utain biztos vezetőként szolgálnak az elmének, ha az igazságot őszintén és komolyan keresi. De a mai kor zöld tudósai ezt az irodalmat nem ismerik, hanem anélkül, hogy olvasták volna, egyszerűen lekicsinylik. A mai nemzetgazdászatnak alapját a munka, az ipar fejlesztése, a földmívelés és a társulati élet képezi. A történelem tanúsága szerint ezen a téren is az egyház szentei voltak a vezetők, az általuk alapított szerzetesrendek a szorgalom és ipar megannyi méhköpüi voltak; a szorgalmas szerzetesek a mocsaras lápokat, a terméketlen kopár tájakat paradicsom kertté tudták varázsolni és szorgalmuk gyümölcseiből egész tartományok szegényeit tápolása által is darabokra szakított szép hazát ismét erősítette és a végső romlásból új életre keltette.“ Ennek az egyházi és állami élet szempontjából egyaránt nagyjelentőségű egyénnek belső lelkivilágát, cselekvésének rugóit, emelkedett gondolkodásmódját, biztos ítéletét, egész nap" szellemét, erényeit, terveit, érzelmeit feltáró levelezése minden körülmények között fokozott érdeklődésünkre tarthatna számot. Van azonban egy körülmény, amely különös módon tereli figyelmünket a szóban forgó munkára: szerzője Hanag Ferenc dr. őt sem kell e lapok hasábjain bemutatni. Ahol a teológiai tudományok iránt érdeklődnek, széles e hazában mindenütt ismerős Hanny dr. neve. E lapok olvasóinak pedig különösen ismerős, hiszen közülünk való, hiszen eddigi működésének jó részét itt végezte mint lapszerkesztő, theológiai tanár és író, innen került a budapesti egyetem egyházjogi tanszékére és mi büszkeséggel és örömmel gondolunk minderre, valahányszor alapos és fáradhatatlan munkásságának egy-egy termékével lép a világ elé. Pázmány leveleinek két kötetét forgatva — ha lehetséges — fokozódik örömünk és büszkeségünk, mert első pillanatra látjuk, hogy monumentális munka ez, mely hervadhatatlan babérokat szerez alkotójának s mi úgy érezzük, hogy dicsőségének egy-két sugara mintha reánk is hullana. A budapesti kir. magyar tudományegyetem tanácsa 1894—1905. között 12 kötetben kiadta alapítójának, Pázmányi Péter bibornoknak összes munkáit. A teljesség kód- Lapunk mai száma 10 oldal.