Dunántúl, 1912. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1912-03-01 / 49. szám

Előfizetési év: Egész évre . . . 24.— Fél évre.....................12.— Negyedévre . . . 6.— Egy hóra 2.­Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal wyceum­ utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. a Ofl ? 8 X 4012." APvClU »"! II. Évfolyam: 49. szám. Péntek. Pécs, 1912. március 1. i feljesíti naponkint reggel.DUNÁNTÚL Szerkesztőség: Lyceum­ utca 4. sz. Felelős szerkesztő: KÉSMÁRKY ISTVÁN dr Szerkesztőség telefonja. 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések díjszabás szerint. A mi axiómánk. Irta: dr. Faluhely! (Szövényi) Ferenc. ,,Világnézetünk a nagy axióma, mely­­lyel a világ elé állunk s mely ezért a tudo­mány által sem nem bizonyítható, sem meg nem cáfolható." Így szól Frankfurt a M. nagy szociológusa, Voigt András, a társa­dalmi regényekről tartott mély tartalmú előadásainak bevezetésében, mely előadá­saiban élénk, rikító világításba helyezvék a materiális világfelfogás, reménytelen, ki­látástalan küzdelmei, melyek végső csat­tanója a ,,nescimus, non possumus" ered­­ménye a kétségbeesés. Akaratlanul is e kiváló szerző szavai és azokhoz fűzött gondolatmenete jutott eszembe, amikor olvastam azon nagyhan­gú magyarázatot, melyet a szociáldemok­raták vezérlapjának szerkesztője a törté­nelmi materializmusról az egyik tudni­­vágyó lelkes elvtársnak adott. Ez az axioma­taa jutott ekkor eszem­be, melynek igazáról kell, hogy meggyő­ződjünk, amikor napról-napra látni, amint a „felvilágosodás" hangzatos jelszavával gépmódra irányított tömegei; vakon, meg­gondolás nélkül, a puszta hit és az ennek nyomán kifejlődött vak meggyőződéstől vezettetve rohannak ügyes vezetőik után és állnak be azok céljainak akaratlan esz­közei közé. Igenis, ott, a túlsó táborban és nem emitten értik a vak tömeget kihasználni. Nem a „papok", hanem a modern demok­ratizmus ügyes népvezérei azok, kik az általuk meg nem magyarázható, de dog­maként hirdetett elveket ügyesen a maguk javára tudják felhasználni. Ha a világtörténelem során valaha beszélhetni önzésről, az embertársak ke­­vésbbé ügyes és raffinált tömegének ügyes kihasználásáról, úgy ez ott a „vörösek" táborában lelhető fel. Jó volna, nagyon jó volna, ha egyes „vörös" szabadgondol­kodók az egyház és papok ellen művelt közönség előtt ,,tudományos" előadásaik keretében intézett vad kirohanásaik alkal­mával nem feledkeznének meg azon népies intelemről, mely óva-óv a magunk sze­mében holmi „gerendák" észre nem vé­telétől! Igaz, emitten sem tudományos meggyő­ződés lehet az, mit minden kérdésben a nép kezébe adhatunk. Igaz, a katholikus egyház is megfejt­hetetlen axiómákkal, megmagyarázhatat­lan, ésszel fel nem fogható dogmákkal operál, mert­ az anyagi, a materiális világ­­megoldatlanul áll előttünk, mint egy óriási rejtély s annak megfejtése nem a tudás, ha­nem a hit! Hasztalan a küzdelem az ideálok Hiábavaló minden törekvés, mely az emberi szívből ki akarja tépni a legma­­gasztosabb eszméket, melyek erőt és tápot adtak évezredeken át a legnemesebb küz­delmeknek. Nem a tudomány, nem a tudás volt megmozgatója a nagy eredményeket létesítő világtörténelmi processzusoknak, hanem az ideál, az eszme, a hit, mely túl­emelkedik a föld porán, melyet anyagi erőkkel, molekulák és atomok mozgásával, nagy reakcióképességével, mint ezt a „sza­badgondolkodók" tanítják, nem magyaráz­hatni meg s mely nem is az anyagban, nem is a matériában, nem a „létünk alapja és főtörekvése“-ként felfogott „kenyér“-ben leírja alapját, mely nem energia, nem vil­lamosság, nem magnetizmus, hanem vala­mi más, valami megmagyarázhatlan, vala­mi fel nem fogható: az eszme! Igenis, axiómákkal, a hittel és nem a kétszer kettővel dolgozunk mi is. A mi vi­lágfelfogásunk is axióma, a mi világnéz­etünk sem bizonyítható be és cáfolható meg nem egy tételében a tudomány által. De a mi dogmáinkat nem az önzés, nem a vak egoizmus sugalja! A szeretet parancsát alapdog­m­ájának valló keresz­ténység nem az önzés, hanem a tiszta ön­zetlenség, a tiszta, fenséges idealizmus val­lása. Avagy mik azok a világrengető válto­zások, azok a világrengető javítások, mi­ahol a jelölt nőket nemcsak elméletileg ok­tatják ki a legtökéletesebben hivatásuk betöl­tésére, hanem a legsokoldalúbb gyakorlatot is van alkalmuk megszerezni mindegyiknek azon a téren, amelyiken hajlamainál fogva a leghasznosabb szolgálatokat teheti. Neveze­tesen tanintézeteket, kórházakat, szegény­házakat, börtönöket s egyéb helyeket láto­gatnak innét tapasztalatszerzés, illetőleg be­gyakorlás végett. Másik nagyszabású intézmény a Nővé­delmi hivatal, ahol minden rendű és rangú nővédelmi ügyek intéztetnek el szoros együtt­működésben a hasonló célt szolgáló Egyesü­letekkel s igy a legalsóbbrendű munkásnőtől kezdve a legmagasabb rangú úri nőig, vagy egyetemi hallgatóig mindenki útmutatást, ta­nácsot, támogatást nyerhet itt, aki ez iránt bizalommal megkeresi a Hivatalt. Valóságos istenáldás számba megy a Társulat Bethámia Gyermek­otthona is a londoni „Ever open door" mintájára beren­dezve, ahol jelenleg 26 ártatlan, elhagyott leányka talál nemcsak barátságos, szerető, meleg otthonra, hanem egyszersmind iskolai kiképzésben is részesül s igy az elzüllés útjá­ról a társadalomnak mindmegannyi hasznos, derék tagot ad vissza. De talán az intézmények legáldásosab­­bika, legnemesebbike A Bethánia Szeretetház Reformatoriuma, a fiatalkorú bűnös leányok javító intézete. S míg a többi intézményben kifejtett munkálkodással szemben a fokozódó tiszte­let és csodálat érzése uralkodik rajtunk, amit ennél a fejezetnél olvasunk, az a gyengéd­ség, az a fáradságot nem ismerő, kitartó. A szociális misszió társulat rövid ismertetése. (Irányzat és gyakorlat.) Irta: Farkas Edith. Kapható a Dunántúl könyvkereskedésében. Ára­­­kor. Megpillantva ez igazán szinarany tar­talmú és világos beosztású kis füzet címlap­ján a szerző nevét, felelevenedik emlékeze­tünkben az a sziveket felemelő magasztos lelkesedésbe összeforrasztó estély, melyet a Belv. Kath. Kör a múlt év őszén rendezett, amelyiken a magas műveltségű, mélytudásu és világtapasztalt alapítványi hölgy, Farkas Edith, oly megkapó szellemességgel, igaz vonásokban ecsetelte a társadalom ezerféle nyomorúságát, ínségét, szellemi, erkölcsi és szociális bajait, amelyek a szánakozó szíveket és gondolkodó lángelméket akcióra serken­tették, megalapítván a legnemesebb célú s mondhatnám legtökéletesebb humanisztikus és charitatív egyesületet, a szociális Missió­­társulatot. Mert lehet-e nemesebb cél, mint a sze­­retetben egyenlővé tenni a szíveket, a nyo­morultat, a szenvedőt a bukottal, a gyámol­talant a dúsgazdaggal, a boldoggal, a fenn­­költtel, az erőssel?! S a Missiótársulat ezt a célt szolgálja; az előbbiek szeretnek, mert azt nyerik, ami nekik hiányzott, az utóbbiak szeretnek, mert fölöslegüket önként, szívesen megosztják az abban szűkölködőkkel. S hogy ez így van és nem frázis, a Missiótársulat geniális megalapítója, Farkas Edith és a mézajkú Schlachta Margit, min­den kétséget kizáróan meggyőzött bennünket, ellen, midőn szivünket működésük való festésével a lelkesedés extázisába ragadták, s erről meggyőződünk, ha a kis könyvet végig olvas­suk s látjuk, mily intézményeket s azokba milyen módszert, mily eszközöket alkalmaz­nak a cél elérésére. S hogy legtökéletesebbnek nevezem e társulatot, arra is éppen intézményeinek sok­félesége késztet, melyek valóban megérdem­lik, hogy amint e kis füzetben, mint­ha tükör­ben fel vannak sorolva, alapos tanulmányo­zásunk tárgyává tegyük. Ami seb csak fájhat a társadalom testén, lelkén, a Missiótársulat mindenikre talál megfelelő gyógyírt, s nyújt­ja is azt oly gyöngéden, mint egy anya beteg gyermekének, oly okosan, oly biztosan, mint a gyakorlott orvos, kinek legfőbb ambíciója páciensét visszaadni az életnek. Mert ez intézmények nem költséges, ri­deg sablonok, de nem is félénk tapogatódzá­­sok, avagy kétes értékű experimentálások, hanem a legmesszebbre menő tanulmányozá­sok biztos eredményei, melyek már Angliá­ban, Németországban, Amerikában s Európa egyéb legműveltebb államaiban külön-külön nemcsak hogy hosszabb idő óta beváltak, de a lehető legnagyobb tökélyre is jutottak. Éppen e tökéletes intézmények kíván­ták meg a társulati szervezkedést, hogy a működés céltudatos, egységes lehessen. Mert a nemes szív mellett nagyon sok tudás, gazdag élettapasztalat, bölcs belátás is kell ahhoz, hogy annyi és mind más-más jellegű bajon megfelelően lehessen a segélynyújtást eszközölni, így intézményeink legelseje, mely is­mertetve van a Szociális szeminárum­ban.

Next