Dunántúl, 1912. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-12 / 58. szám
Március 12. Kedd, DUNÁNTÚL hogy végcéljukról elmélkedjenek! De mindenki tudja, hogy nem így van. „Ennek következtében uraim, meg kell tiltani aszszonyainknak, hogy kikísérjék a gyászmenetet, meglátogassák a temetőt és ott aludjanak!“ .. . Mit szól ehhez a lefátyolozott hölgy, aki már arról álmodozott, hogy eljár szent beszédre és a másokba, mint ahogy a katholikus vagy protestáns ájtatos hölgyek járnak a templomba? Angyal Pál dr. kir. tanácsos, egyetemi tanár. A hivatalos lap mai száma hozza a következő hírt: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére dr. Angyal Pál pécsi joglyceumi nyilvános rendes tanárt a budapesti tudományegyetemen a büntetőjog- és büntető perjog harmadik tanszékére, a szabályszerű illetményekkel, nyilvános rendes tanárrá kinevezem. Kelt Bécsben, 1912. évi március 7-én. Ferenc József s. k. Gróf Zichy János s. k. magyar tudományos és társadalmi élet élére, mintha csak azt kiáltaná, ha már engem, mint várost nem akartok elismerni, ismerjétek és hajoljatok meg fiaim nagysága előtt. Dr. Angyal Pál aránylag fiatalon érte el az egyetemi tanárságot, még 39 éves sincs és igy az alkotó és teremtő kor zenitjén áll, és ismerve tehetségeit és fáradtságot nem tudó lankadatlan szorgalmát, nagy alkotásokat várunk még tőle. Igazi pécsi termés; apja itt működött mint törvényszéki, majd királyi táblai biró és mint nyugalmazott kúriai biró még ma is élénk részt vesz Pécs társadalmi életében. Nagyatyja képviselője is volt a városnak és anyai részről is Pécshez, Baranyamegyéhez fűződik élete. Hogy mily kiváló egyént ért dr. Angyal Pál kinevezésében a királyi kegy, azt Pécsett magyarázni nem kell, tudományos és társadalmi működését mindenki ismeri, azért mi csak röviden életrajzi adatainak ismertetésére szorítkozunk. Dr. Angyal Pál született Pécsett, 1873. július 12-én, mint Angyal Pál és Grabarits Tekla második gyermeke. Az elemi és középiskolákat Pécsett végezte és az akkor túl élénk temperamentumu fiúból senki sem nézte ki a későbbi nyugodt, higgadt férfiút. Az érettségi vizsgát 1891. junius havában tette le és ugyancsak Pécsett végezte a jogi tanulmányait. 1895. junius havában nyerte el a pécsi jogakadémián a végbizonyítványt. Tanulmányait tovább a budapesti egyetemen folytatta, ahol 1896. áprilisban a jogi, 1898. márciusban az államtudományi doktori fokot nyerte el. Közben 1897. július 11-én megnősült, neje Késmárky Irén, házasságukat négy gyermekkel áldotta meg az ég, egy fiúval és három leánnyal. 1896. január 1-én Kardos Kálmán főispán a baranyavármegyei tiszti ügyész mellé joggyakornokká nevezte ki, amely minőségben 1898. szept. 1-ig szolgált, elöljáróinak nagy megelégedésére. Közben 1897. január 15-én a Pozsonyba kinevezett Kossutány Ignác helyébe a pécsi felső kereskedelmi iskolánál kinevezték a közgazdasági ismeretek, a kereskedelmi és váltójog tanárává. 1898. szept. 1-én Hetyey Sámuel pécsi püspök kinevezte a pécsi püspöki joglyceumhoz a Kasza József halálával megüresedett büntetőjogi és jogbölcsészeti kathedrára és ezzel nyílott meg neki igazi működési köre, nás megkövetelt egy irányító, erős kezet, egy akarni tudó erős lelket, nem volt-e szükség egy magyar emberre, aki a romlásába hanyathomlok, vakon rohanó nemzetet megállítsa végzetes útján, fölnyissa szemeit és megmutassa neki az igazi, a helyes, a jó utat, eljött-e ez a férfiú és megoldotta-e feladatát? Ha igen, ha szükség volt rá, ha eljött és megfelelt küldetésének, akkor méltó és igazságos neki hódolni, akkor azok közé kell őt is sorolni, akiknek nevéről korszakot neveznek el, mert új szellemi irányt jelöltek, új korszakot nyitottak. Magyarország történetének 1867 után következő körülbelül 30 esztendejét — aránylag igen rövid, de rombolásokban annál gazdagabb korszakát — leghelyesebben a liberalizmus korának nevezhetjük. Régen kivénült, lomha csataló lett a liberalizmus, mire hozzánk elérkezett. A többi Európában divatját múlta már, mint a krinolin. A liberalizmust magyar szóval szabadelvűségnek nevezik. Eredeti értelme szerint bőkezűséget jelentett volna. Alexander Bernát a következő meghatározást adja a liberalizmusnak: a szabadelvűség, liberalizmus azoknak a politikai, filozófiai, társadalmi irányoknak a neve, melyek a szabadság elvét különböző viszonyaiban és alkalmazásaiban vallják magukénak. Állampolitikai tekintetben a szabadság elve, a liberalizmus a nemzet önrendelkező jogát jelenti, szemben az abszolutizmussal, a parlamenti kormányformát, szemben a parlament hatalmát korlátoló formákkal. Egyházpolitikai tekintetben a liberalizmus az állam felsőségét jelenti az egyházzal szemben. Társadalmi tekintetben a szabadelvűség a társadalmi viszonyoknak észszerű szabályozását, az egyenlőség elvével ellenkező előjogok eltörlését követeli. Filozófiainagy tudásával, páratlan szorgalmával szinte szédületes irodalmi munkálkodást fejtett ki. 1900. június havában megszerezte az egyetemi magántanárságot az anyagi büntetőjogból, és 1900. szept. 1-től 1901. júliusig a magy. kir. belügyminiszter kinevezése alapján a pécsi községi közigazgatási tanfolyamon előadta a büntetőjogot. 1901. szept. 1-én úgy a tanfolyamtól, mint a felső kereskedelmi iskolától megvált, hogy egész tevékenységét jogi katedrájának és irodalmi tevékenységének szentelhesse. 1903. szeptemberében egyetemi magántanári képesítést szerzett a büntető perjogból is. E közben olyan széleskörű irodalmi működést fejtett ki, hogy magára vonta az igazságügyi kormány figyelmét is, mely több törvénytervezet készítésének megbízásával tüntette őt ki, így: 1902-ben az Uzsora törvény tervezetével, 1903. július 23-án Plósz Sándor igazságügyminiszter a Büntető törvénykönyv revizionális tervezetének elkészítésével bízta meg, mely nagy munkát ugyanazon év december havában fejezte be. 1904. jan. 7-én új megbízatást kapott a Btk. átdolgozása és indokolás készítésére, amit októberben fejezett be. 1907-ben Günther igazságügyminiszter megbízásából törvénytervezetet és indokolást készített az akta lopásról. Ugyanazon évben közreműködött a büntető novella megalkotásában az igazságügyminisztériumban tartott ankéton. 1909-ben készítette a Fiatalkorúak büntető eljárási törvénytervezetét. Nagy irodalmi munkásságához az anyagot személyes tapasztalatok útján is szerezte, mi célból nagy külföldi utazásokat tett. 1901-ben Felső Olaszországban, 1902- ben Oroszországban és Finnországban, részt vett a Nemzetközi büntetőjogi egyesület kongresszusán Szentpéterváron. 1906-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter kiküldötte utazási ösztöndíjjal Németországba, Belgiumba, Hollandiába és Dániába. 1906. októberben a kultuszminiszter megbízásából képviseli Magyarországot Párisban a Traite des blanches kongresszuson. 1907-ben az igazságügyminiszter kiküldi a Patronage-ügy tanulmányozására Svájcba és Franciaországba. 1909-ben a Nemzetközi büntetőjogi egyesület magyar csoportja kiküldi Amsterdamba az Union közgyűlésére, mikor is Hollandiában a lag a liberalizmus jelenti a gondolkodás autonómiáját, mely semmiféle külső tekintélynek nem veti magát alá. Ez volna a liberalizmus annak egyik leghivatottabb magyarázója, Alexander Bernát szerint. Mint látjuk, csupa pompázó frázis, melyek közt egészen szerényen, mintegy mellékesen húzódik meg néhány, kissé gyanúsabb kifejezés is, mint az állam felsősége az egyház fölött, meg a tekintélyek elvetése a gondolkodásban. Pedig, ha jobban megvizsgáljuk a dolgot, különösen a magyarországi liberalizmusnál azt fogjuk találni, hogy az éppen ezekre a mellékesnek feltüntetett árnyalatokra feküdt rá teljesen. „A nemzet önrendelkező joga ... parlamentarizmus ..szép dolog mind, de a liberalizmusnak mindenikhez minél kevesebb a köze. Hiszen ismerjük a „felvilágosodott abszolutizmus“ frázisát, ismerjük II. Józsefet, aki ugyan elkobozta a magyar nemzet önrendelkező jogát és esze ágában sem volt a parlamenti kormányformának árnyéka sem, mégis eszményképe a magyarországi liberálisoknak. Lehet tehát valaki liberális a legtúlzóbb önkényeskedés mellett. „Társadalmi viszonyok észszerű szabályozása ... egyenlőség elvével ellenkező előjogok eltörlése ...“ ezek is igen szépen hangzanak, míg a liberalizmus meg nem kísérli őket a való életbe átvinni. Harminc évig a liberalizmus szabályozta a magyar társadalmi életet, kezdve ama bizonyos emancipációtól, egészen a recepcióig. Ha az a szabályozás olyan nagyon észszerű lett volna, ma nem állanánk ott, hogy a társadalom egész épületét az összeomlástól kell féltenünk. Harminc évig azt tehette a liberalizmus a magyar társadalommal, amit akart. Szabályozhatta az ész törvényei szerint , és beleszabályozta Évek óta kisért már ez a hír, hogy be fog következni, valamennyien tudtuk és az a kettős emberi érzelem vett rajtunk erőt, mely egyszerre kíván is valamit, fél is tőle. Kívántuk azt, hogy a komoly munkában eltöltött élet még munkaerejének teljében nyerje el kitűzött célját, mely egyrészt jutalom eddigi munkásságáért, másrészt szélesebb teret nyit neki a továbbmunkálkodásra, alkotásra. De féltünk is tőle, mert az ő megérdemlett jutalmazása nekünk veszteség, jogakadémiánk egyik elsőrangú tanárát, tudományos és társadalmi életünk egyik első mozgató és éltető erejét veszti el. De az önző érzéseken felül kell ma emelkednünk, a veszteség felett érzett fájdalmat elnyomjuk ma, és együtt örvendezünk a kitüntetettel. Ez a szegény Pécs városa, mely sem anyagi, sem szellemi téren elismerést, támogatást sehol sem nyer, a magyar állam és társadalom részéről nyert e mostoha bánásmódot azzal fizeti vissza, hogy letépi kebléről egyik legkiválóbb fiát, oda engedi a enyészeté, de lelkük hozzájárult a történelem előbbreviteléhez, értékekkel ajándékozták meg kortársaikat, akik gazdagabbak lettek általuk és eszméiket mintegy örökségül átadták nekünk, utódaiknak, akikben él Szent István, él Mátyás, él Pázmány Péter, él Rákóci, Széchényi, Kossuth, Görgey és Deák — és akik úgy érezzük, hogy még ez a nagy szellemi kincs sem elég, hogy még mindig emelkedni akarunk, tovább, feljebb, egészen a csillagokig. Mélyen tisztet hölgyeim és uraim, aki Deák Ferenc óta először hozott ismét új lendületet a magyar közéletbe, az gróf Zichy Nándor volt, akinek emlékezetére ma oltártüzet gyújtani összegyülekeztünk. Nehéz dolog ma, mikor még alig hervadtak el a koszorúk nagy halottunk érckoporsóján, olyan ítéletet mondani felőle, melyre rá ne fogja az ellenfél: nem igazságos, nem elfogulatlan vélemény, mert ami benne csillog és ragyog,,az a még fel sem száradt könnyekből megtörő napsugár kölcsönkért fénye, ami benne a nagy emberről szól, az csak parányi kortársak hibás szemmértéke, kik a maguk törpesége mellett a középszerűséget is óriásinak vélik látni, s a mi ajkainkra a magasztalás szavait adja, az nem a történetíró pártatlansága, hanem az édesatyát sirató gyermek kegyelete. Hát én ezeket az ellenvetéseket előre honorálom. Nem Zichy Nándorból indulok ki. Előbb vessük tekintetünket másfelé, olyan időre, amelyről már bírálatot mondhat a ma gyermeke, tekintsünk néhány évtizeddel vissza, mint valami vetítő lámpával varázsoljuk magunk elé a közvetlenül Deák Ferenc utáni Magyarországot és nézzük, nem volt-e abban a korszakban olyan letérés, kisiklás, elkanyarodás a magyar közélet fejlődésének helyes útjáról, mely okvetle 3. oldal.