Dunántúl, 1912. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1912-03-12 / 58. szám

Március 12. Kedd. ________„DUNÁNTÚL.“______________ (Kitüntetett gazdatiszt.) S­a­t­z­m­a­n­n Károly, a dárdai hercegi uradalom kiváló gazdatisztjének a magyarbólyi gazdaság felügyelőjének Schaumbur­g-L­i­p­p­e uralkodó herceg, a dárdai uradalom tulaj­donosa a Schaumburg-Lippe házirendet ado­mányozta. (A Baranyavármegyei Gazdasági Egye­sület) igazgató választmánya ma délelőtt 10 órakor ülést tartott, amelyen a tagok szép számban jelentek meg. Szily Tamás fő­ispán, elnök üdvözölte a megjelenteket s indítványozta, hogy az egyesület közgyűlé­sét április 14-én délelőtt tartsa meg a vár­megyei székház közgyűlési termében. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. A köz­gyűlésen betöltésre kerül S­z­a­u­­­e­r Gusz­táv lemondása folytán az alelnöki állás, majd a közgyűlés keretében egy gazdasági elő­adás is lesz, melynek megtartására egyik vár­megyebeli gazdasági szaktekintélyt kérnek fel. Szokásban volt, hogy a Gazdasági Egye­sület a közgyűlés alkalmával gazdasági ér­téktárgyakat osztott ki a megjelentek kö­zött. Az igazgató-választmány elhatározta, hogy ezt a szokást megszünteti, mert nagy kiadást ró az egyesületre s az igy megtaka­rított 1400 koronát gépek beszerzésére for­dítja, amelyeket a vármegyei gazdakörök­nek ad használatra. Foglalkozott azután a választmány az 1912. évi munkatervezettel és a költségelőirányzattal. Többek hozzá­szólása után elhatározta a választmány, hogy a folyó évben motorkezelési és arató­gépkezelési tanfolyamot rendez a kisgazdák részére. Felvette azután a választmány a munkatervezetbe az áruközvetítést, neveze­tesen takarmány, vetőmag és műtrágyára; széleskörű akciót kezd az élelmiszerdrága­­ság ellen, propagandát fejt ki a konyhaker­tészet érdekében. Nagy lelkesedéssel, egy­hangúlag elhatározta a választmány, hogy a községekben gazdaköröket szervez. A vár­megye területén, a kisgazdák kezén levő mintagazdaságok eddig évi 2000 korona ál­lami támogatásban részesültek. A választ­mány elhatározta, hogy a mintagazdaságok­tól ezentúl megvonja az anyagi támogatást s csak erkölcsi támogatásban részesíti azo­kat. Hogy azonban ez az erkölcsi támogatás milyen hathatós, annak jele, hogy már a választmányi ülésen több kisgazda jelentke­zett mintagazdaság létesítésére. Elhatározta még a választmány, hogy szorosabb össze­köttetésbe lép a Baranyavármegyei Agrár -­kereskedelmi részvénytársasággal. Az 1910. évi zárószámadás bemutatása után fo­lyó ügyeket tárgyalt a választmány.­­J (Kolerás betegek megvizsgálása a va­súti állomásokon.) A belügyminiszter elren­delte, hogy a vasúton kolerában megbete­gedő utasok orvosi megvizsgálására, illetve átadására kijelölt állomások szereljék fel magukat minden olyan eszközzel, amely az első segélyhez, a fertőtlenítéshez és a bete­gek elszállításához szükséges. Az ilyen kije­lölt állomások között van a pécsi is és a bel­ügyminiszter ujóbbi rendelete értelmében Baranyavár-Pélmonostor vasúti állomás is. (Soha jól nem lakók.) A napokban em­lített példátlan lakomán tetten ért gazfickók a megbánás legcsekélyebb jele nélkül dicse­kedtek el a vallató csendőrök előtt, hogy kivülök — a serényen működökön kívül — pártoló tagjai is vannak szépen kifundált szövetkezetüknek vidéken, nevezetesen Da­rázson és Dályokon. Hamarosan elszámlál­ták vidéki tetteiket. Wellenreiter Antal, da­rázsi molnár, présházából elemeltek kilenc akó bort. Wolf Zsigmond, darázsi földbirto­kos, magtárában megdézsmálták a zabot. Hogy mennyi baromfit koppasztottak meg, mennyi sonkát, kalbászt akasztottak le más­nak a kéményéből rövid másfél esztendő alatt, arra nem emlékeznek, csak azt nem felejtik el soha, hogy úgy éltek, mint a kis királyok. Idegen pénzhez is nyúltak, sőt még egy ellopott komondor is terheli a lelkiisme­retüket. Legfőbenjáróbb gaztettek az, hogy a hercegmároki határban felgyújtották Wolf Zsigmond tanyáját, ezrekre rugó kárt okoz­va. No, de ezt alaposan megokolták: „Úgy kell neki, mert nem adott áldomást!“ (A városi zeneiskola növendékhang­versenye.) A vasárnap délután 5 órakor a Nőegylet termében nagyszámú közönség előtt­ lefolyt hangverseny minden izében érde­kes és értékes volt. Tévedés egy laptársunk­nak a tavalyi hangverseny alkalmából közölt az a nézete, hogy a növendékhangversenyek eredménye teljesen értéktelen, mert nem ad képet a növendék igaz tudásáról, hanem csak betanult produkciónak kell azt venni. Téves pedig azért, mert a zene sokban hasonlít a matézishez, a felsőbb fokú feladatok annyira föltételezik az alsóbbfokú műveletek teljes ismeretét, hogy a nehezebb a könnyebb tudása nélkül el sem kezdhető. A gyakorlati zenében hiába teszünk valaki elé a produkcióra szánt művet, ha a szükséges előleges technikai is­mereteket el nem sajátította, ha zenei felfo­gása a fokozatos tanulmányok során meg nem érett. De sőt a hangverseny inkább keve­sebbet árul el, mint amennyi a növendékek igazi tudása, mert hiszen növendékhangverse­nyeken rendszerint a nekik inkább könnyű, mint tudásukat túlságosan igénybe vevő da­rabokkal lépnek föl. Az össze­nyomás, ame­lyet a hangverseny gyakorolt, teljesen meg­nyugtató. Céltudatos, komoly, szeretettel végzett, szaktudással párosult munka tud csak ily eredményt fölmutatni. Az eredményt bizonyos egyöntetűség teszi még különösen kiemelkedővé, amely ugyanazon metódusnak egyforma erőkkel keresztülvitt diadalát hir­deti. Az egyöntetűséget különösen a zongora­­tanítás technikai részénél észlelhettük, ahol három tanár tanítványai egyformán tökéle­tes kéztartással, gondosan kiegyenlített bil­­lentéssel, tömör, érces akkord leütéssel, kel­lőleg fejlesztett gyorsasággal tűntek ki. A darabok a növendékek temperamentumának, zenei érettségének megfelelően voltak kivá­lasztva, s dallamosságával, szerkesztésével mindegyik alkalmat nyújtott technikai tudás, zenei elgondolás és ritmusérzés bemutatásá­ra. A hegedű­növendékeknek precíz hegedű­­tartása, biztos intonálása, kitűnő vonótechni­kája szintén elsőrendű. Különösen hosszú vo­násaik, fejlett csuklójuk, a fekvések váltásá­nak simasága érdemel dicséretet. A zongora­növendékek között legkülönösebben Rosen­­feld Ilonka tűnt föl. Az intézetnek harmadéve növendéke. Mindössze 11 éves, zenei intelli­genciája mégis korát meghazudtoló fejlettsé­gű, kézügyessége, ereje, kifejezésteljes elő­adása egyszerűen meglepő. Podarovszky Mesmettjét játszotta tökéletesen. Finom ár­nyalásai, kitűnő billentése, kiegyenlített futa­mai bármely kész zongoristának dicsőségére válnának. Fejlődése, gyors haladása a legki­válóbb bizonyítéka tanára B. Andalíts Ir­ma elsőrendű pedagógiai tudásának. Kürsch­­nerné K. Olga, ki bár csak szeptember óta tagja az iskolának, növendékeivel igen szép eredményt tudott felmutatni. Különösen H­a­­­­á­s­z Dezső tudását kell kiemelnünk, aki Gael: Babillageát és Poldini: Gnómtáncát játszotta kitűnően. Ugyancsak teljes dicsére­tet érdemelnek Tolnai Annus és T­ó­t­h Jo­lán. Az előbbi Bossi­ Barcarolóját, az utóbbi Moskovszky Szerenádját játszotta igen szé­pen. H­a­n­á­k Árpád növendékei is tanáruk kiváló tudásának, szorgalmának bizonyítékai. Növendékei közül Horváth Soma játéka volt különösen figyelemre méltó, Moskovszky Tarantelláját adta elő szép nüanszírozással, sima, erőteljes technikával. De dicséret illeti N­e­u­w­i­r­t­h Arankát is, aki Bodó Bourreé­­ját játszotta igen finoman és Schwarz Irént, aki Bőhm Fonódalát adta elő szép csi­szolt technikával. A hegedű­növendékek közül ezúttal csak Kürschner Manó igazgató növendékeit hallottuk. Természetesen a leg­meglepőbb megint Breuer Etti és Mici pro­dukciója volt. Szinte hihetetlen az a tudás, biztonság, bal és jobbkéznek egyforma fejlett­sége, amivel ez a két gyermekleány rendel­kezik. Császár-Huber művészeknek irt Kunok ábrándját játszották s a nehéz műnek min­den fortélyát játszva győzték, közben nem fe­ledkezve meg a kellő előadásról sem. A kísé­retet Breuer Lydia szolgáltatta diséretül, alkalmazkodással. Sok tudással játszotta G­a­­r­a­i Károly Béliot Air variéját. Különösen vonóhúzása fejlett. N e n d t v i c h Andor Go­dard Bölcsődalát és Pierné Szerenádját adta elő ügyes technikával, gondos kidolgozással. Igen szép haladásról tett tanúságot az ösz­töndíjas Schaffer Andor is. A végén Kürschner hegedűnövendékei mutattak be igen szép összjátékot Grieg Ase halála, Anitra tánca és Krug Szerelmi novella című műveiben. (A Dunántúli Széchenyi Szövetség) március 10-én Baranyabükkösdön tartott a kisbirtokos és kisiparos osztálynak népies ismertető előadást. J­e­g­g Ede, a szövetség titkára volt az előadó. Hosszabb beszédé­ben behatóan foglalkozott a kisbirtokos és kisiparos osztálynak, az állam e vérrel és pénzzel legjobban adózó hatalmas társadal­mának a törvényhozással szemben fennálló követeléseivel, rámutatott arra az igazság­talan és méltánytalan állapotra, mely sze­rint az állam erejét képviselő osztály a tör­vényhozás mostohagyermeke. Felsorolta azokat a követelményeket, melyek jogosan megilletik a kisbirtokos osztályt s melyek­nek megvalósulás esetén minél kevesebben és kevesebben fognak az újvilág csalóka fénye után indulni. A feszült figyelemmel ki­sért előadás után D­e­p­n­e­r Tibor joghallga­tó emelkedett szlásra, ki a gazdák szervez­kedéséről, a gazdakör megalakításáról, an­nak előnyeiről adott tartalmas útbaigazítá­sokat. A beszédek után Szentiványi József viktius köszönte meg meleg szavak­kal a jogászság ez önzetlen fáradozását, mely egyedül a nép érdekét, javát célozza. A kisgazdák ezután elhatározták, hogy a gazdakört minél előbb meg fogják alakítani, melyre a Dunántúli Széchenyi Szövetséget kérik fel. (Böjti felolvasó est a Kath. Legényegy­letben.) A Kath. Legényegylet harmadik böjti felolvasó estéjén dr. Sipos István theológiai tanár tartott előadást az „olvasás művészetéről“. A közönség nagy élvezettel hallgatta a tudós előadót, aki praktikus thé­­májával bizonyára sok tanulságot hagyott hátra hallgatói lelkében. A precízen előadott énekszámon kívül szavaltak, illetve az elő­adott darabokban szerepeltek Felber Boriska,­ Kreutzer Jenő, ifj. Teiszinger Ferenc, Sabac József és Németh István, akik ezúttal is ügyes és gyakorlott műkedvelőknek mutat­koztak. Már ez alkalommal is felhívja a Kath. Legényegylet vezetősége a nagyérdemű kö­zönség figyelmét a jövő vasárnap, azaz már­cius 17-én tartandó kiválóan hazafias jellegű estélyére, melyen az ünnepi beszédet dr. Egry Béla, Pécs városának orsz. képviselője fogja tartani. (Pótvásár.) A kereskedelemügyi mi­niszter megengedte, hogy a Tolnavármegye területéhez tartozó Gyönk községben az 1912. évi február 15-ére esett, de hasított körmü állatok felhajtása nélkül tartott orszá­gos állatvásár helyett 1912. évi március 21én kizárólag hasított körmü állatok felhajtására pótvásár tarttassék. (Megtámadott rendőr.) Horváth József Árpád­ utcai lakos vasárnap este 9 óra felé ittas állapotban hazafelé tartott. Út­közben, a Deák­ utcában dalolni kezdett, mire a rendőr — többszöri figyelmeztetés után — be akarta kísérni a kapitányságra. Horváth József ellene szegült a rendőrnek, nekitámadt, majd elővette revolverét s lelövéssel fenye­gette, ha hozzá mer nyúlni. Szerencsére két honvéd közlegény haladt arra, akiknek a se­gítségével a rendőr ártalmatlanná tette a ga­rázda részeget. Horváth ellen hatóság elleni erőszak címén megindult az eljárás. (Kézrekerült betörő.) Még augusztus­ban történt, hogy A­n­g­y­a­l­o­s­i Lajos 23 éves villanyszerelő betört a pécsi vasúti állo­máson levő dohánytőzsdébe, de amint a lopott dohányneműekkel kifelé mászott az ablakon, egy üvegdarab felvágta az ütőerét s igy kénytelen volt a zsákmányát otthagyni, ame­lyet a nagy vérveszteség következtében be­állott gyengeség miatt nem tudott volna ma­gával vinni. A póruljárt betörő azóta felgyó­gyult s városról-városra csavargott. Tegnap ismét Pécsre jött, itt azonban az egyik rend­őr felismerte s letartóztatta. 5. oldal.

Next