Dunántúl, 1912. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-24 / 69. szám
oldal, megbontotta és zavarba hozta az ellenség sorait. És diadalt aratott. Megadatott neki a kegyelem, hogy amikor fölért az élet hótakarta ormaira, onnan hatalmas tömegeknek hullámzását láthatta ama zászló körül, amelyet ő tűzött ki a magyar katholicizmus védőbástyáira. És látta, mint veti bele magát mind nagyobb erővel, mind nagyobb bátorsággal a fölébresztett katholikus öntudat abba a harcba, melyet, az evangélium ellen folytat a hitetlenség. És ez a gondolat, mint a lehanyatló napnak kései sugára, szelid fénnyel övezte körül élte alkonyát. De rávilágít ez a gondolat mireánk is, akik az igazság örök erejébe vetett bizalommal követtük vezérünket s hivek maradunk hozzá akkor is, mikor már csak az emléke él közöttünk. Ez az emlék azonban nem alkonypírban fürdik, hanem a felkelő nap sugaraival van átitatva, amelyek mint fakadó erők munkára serkentenek, folytatására annak a munkának, melyet az ő buzdítására kezdettünk. Minden magyar őrzi ezt az emléket, aki Zichy Nándor példája szerint jár az Úr Jézus lábnyomában és fáradozik a nemzeti nagy hagyományok iránti fogékonyságnak, tiszteletnek a terjesztésén. Ezekre fonnak koszorút azok, kik Zichy Nándor szobrának létesítéséhez hozzájárulnak. Titurel: Az ünnepély teljes műsora a következő: 1. A tagadás szelleme. Szabad előadás, tartja Somsich Béla, gróf. 2. Paganini: D-dúr hegedűverseny, játssza Koncz Jani, hegedűművész, zongorán kiséri Balassa L. Kálmán, a budapesti m. kir. opera tagja. 3. Nagy ária Verdi „Traviata“ c. operájából, énekli dr. Jellachich Istvánná Csurgay Adél, zongorán kiséri Báter János. 4. a) Gabriel-Balassa: La Cinquantaine, b) Schubert-Manon: A méh, c) Wieniawski: Scherzo Tarantella, játssza Koncz Jani, zongorán kiséri Balassa L. Kálmán. Kezdete d. u. fél 6-kor. Belépődíj 1kor. — Jegyek a bemenetnél válthatók. MNBE IGHIICZ nászon ás fehéráram nagyáruházában Alapittatott IHG. PÉCS, s Telefon Széchesyi-tér 15.m. Az összes tavaszi újdonságok beérkeztek úgymint női Chiffon ingek himzéssel „ batiszt ingek kézi hímzéssel „ len vász. ingek kézi hímzéssel „ haló köntös hímzéssel „ nadrág hímzéssel „ fekete cloth reform nadrág „ „ „ alsó szoknya Nagy választék s mérsékelt olcsóárakon asztalneműek, törülközők, zephirek, zsebkendők, férfi fehérnemüek, nyakkendők, harisnyák, valamint paplan, szőnyeg és függönyök stb. Vidéki megrendelések pontosan és gyorsan eszközöltetnek K.2’4Q--től kezdve K.450n H K.580H » K.240 fi 19 K.2'20H K.310» W K.2*65 1» Olcsóárakon asz.DUNÁNTÚL“ telefonszámai: Szerkesztőség: 650. Kiadóhivatal: 222. JJUNÁNTL Március 24. Vasárnap: Pécs, március 23. A pécsi székes káptalan árvasága teljesen megszűnt, az utolsó mesterkanonoki állás is be van töltve, a kitüntetés azt a férfiút Streicher József kanonok. Streicher József paksi működését, nem tudom találóbban máshoz hasonlítani, mint az olyan kertész munkájához, ki a nagy világ szemei elől szerényen elvonulva, csöndes munkásságban nevelgeti virágjait, nemcsak azért, hogy a jelenben élők gyönyörködjenek benne, hanem azért is, hogy az igy nevett és megőrzött virágok magyai boldogabb időben nemes csirákat hajtva, hasznosgyümölcsöket teremjenek. Streicher paksi plébánosi működése alatt minden tettében érte. Kit arra az egész egyházmegye egy szívvel, egy lélekkel kijelölt, s igy a kinevezés meglepetést nem szült, de az egész egyházmegyében a legőszintébb örömet keltette. Streicher József mint pap és mint ember általános tiszteletnek és szeretetnek örvend, mint alkotó szervező erő pedig egyszerűen bámulatos. Ahol csak megfordult, mindenütt számtalan egylet, szövetkezet alakulása jelezte alkotó kezét; e tekintetben valódi modern ember, ki megérzi a vallási, mint a társadalmi élet minden baját, és nagy tudásával, szerető szívével, bámulatos energiájával, mély hitével és határt nem ismerő áldozat- készségével minden bajon tudott segíteni, vagy legalább is enyhíteni. Figyelme minden- re kiterjedt, nagy munkaereje mindent fel- t ölelt; ir imakönyvet, ott ül a felolvasó asz- talnál, alapit ima-, rózsafüzér- és szentszív- társulatokat, ifjúsági egyleteket, külön a földmives és külön az iparos ifjaknak, legényegyleteket, gazda köröket, nappal mint pallér ellenőrzi az épülő templomot és egyleti házakat, este színdarabot tanít be, s mivel az is köztudomású dolog, hogy mint buzgó lelkipásztor naponkint egy-két órát gyóntat, betegeket látogat és nagy plébániájának irodáját is személyesen vezeti, sőt itt-ott még utazásokat is tesz, szinte bámulva kérdi az ember, a nap 24 órájából hogyan tud minderre időt szakítani. Késő órában kaptuk Streicher kinevezéséről, illetőleg a kinevezés aláírásáról a sürgönyt, s így ma már idő és helyszűke miatt sem tudjuk érdemeit kellőleg méltatni, azért csak rövid életrajzi adatait közöljük és utolsó működési helyéről Bors József kántortanító által tárcának szánt leírást. Streicher József született 1850. április 2-án. Theologiai tanulmányait Pécsett végezte, hol 1873-ban pappá szentelték. Mint káplán úgy Pakson, mint Pécsett, hol karkáplán volt, igen kedves emlékeket hagyott maga után. 1887-ben Montenuovo herceg németbólyi plébánosnak nevezte ki, honnan tizenegy évi áldásos működés után 1898-ban Paksra került plébánosnak. 1902-ben Kávai címzetes apát lett, majd 1909-ben a Vigilancia bizottság tagja. Paksi működését Bors, József kántor tanító a következőkben írja le: Az ember, ki e nyomorúság völgyében él, ha a csillagos eget szemléli, csendes éjjelen, lehetetlen, hogy ne gondoljon arra a boldogabb létre, mely e földi keservek után jut osztályrészül az igaz embereknek. Éppen igy lehetetlen nem reményleni egy jobb jövőben, ha azon buzgó férfiak munkáját szemléljük, akik fáradságot nem ismerve, tevékenységükkel nem csak a jelenkort boldogítják, hanem a késő utódoknak is bő gyümölcsöt termelnek. Egy ilyen talpig nemes férfi — Streicher József — munkáját volt alkalmam szemlélhetni hosszú tizennégy éven át. Gondolom ,nem lesz érdektelen e lap olvasói előtt, ha ez alkalommal, amikor a legfelsőbb helyen is méltányolták Streicher fáradhatatlan munkásságát, néhány sort szentelünk annak a férfiúnak, ki élte minden fölhasználható percét, a lelkek javára és üdvére, Egyháza és Hazája fölvirágoztatására fordítá eddig és meg vagyok győződve, fordítani fogja ezután is, ameddig a fölötte őrködő Gondviselőnek úgy tetszik. Nincs szándékomban Streicher József egész életfolyamára kiterjedő életrajzot írni, bizonyára megteszik ezt nálamnál hivatottabb egyének, kiknek alkalmuk volt őt már működése kezdetén ismerhetni; én csupán a paksi működéséről akarok egyet-mást elmondani. • Olyannak láttam, ki nem a sablonok emberei közé tartozik; ki szeret minden szépet, nagyot, jót és hasznosat előmozdítani; ki kötelességének teljesítésében szigorú,, jól tudván azt, hogy a jó példa a legjobb eszköz arra, hogy mindazok, kiket hivataluk, vagy munkálkodásuk , vele együttműködésre utal, hasonlóképpen cselekedjenek. Híveit úgy szereti, mint az édes atya gyermekeit; hívei lépten-nyomon érezhették lelkének melegségét, nemes, szivének szeretetteljes dobogását. A pózolást nem ismeri, nemes egyszerűség az ő jellemvonása; de tudja a jó Isten, van valami olyan az egyéniségében, mely egyszerre megnyeri, bizalmassá teszi a szíveket vele szemben. És e bizalmat okosan és nemesen használta föl hívei javára. Nem volt az az ügyes-bajos férfi, vagy nő, ki ha családi, vagy más ügyben hozzá fordult tanácsért,, hiába járt volna. Mindig megmutatta nekik a helyes utat, amelyen haladniok kell, hogy Isten előtt kedvessé legyenek és a családi békét újból föllelhessék. Paks község népe több vallásfelekezetre oszlik. Van itt a római katholikus hivőkört kívül ág. ev. ev. ref., ortodox-izraelita, neolog-izraelita, názárénus és még ki tudja milyen vallásuak laknak itt elszórtan. De azon felekezetek, melyeket felsoroltam, többé-kevésbbé tekintélyes számú hívekkel bírnak, mindegyiknek külön templomuk, vagy imaházuk van itt. Streicher működése alatt egyetlen egy r kath. hivő sem ment át a felekezetekhez, azonban az Anyaszentegyház kebelébe nem egy eltévedt juhocska tért vissza. A názárénusok híveiket — kik nem csekély számban vannak — mind a felekezetekből toborozták, de katholikus hívőt Streicher alatt egyetlen egyet sem sikerült eltántorítaniok. Mert Streicher öntudatos katolikusokat törekedett nevelni. Ezen cél elérésére leginkább — igen helyesen — a szentségekhez való gyakori járulást tartotta. Hogy erre híveinek kedvet és alkalmat nyújtson, naponta reggel hat órától a gyóntatószékben ült és nagyobb ünnepek előtt este kilenc-tíz órakor is a gyóntatószékben volt található, gyóntatva a nappal munkálkodó legényeket. Amit e téren kifejtett, azt egyedül a jó Isten segítségével tehette csak, mert másként lehetetlen lett volna, hogy a folytonos, szakadatlan hivatalos foglalkozás erejét fölül ne múlta volna. A múlt évben, nem kevesebb, mint 36.000 (harminchatezer) áldozás volt! Hát, azt hiszem, ehhez nem kell több magyarázat Istenben, Istennel, csak ezen hivatásnak élt, testi-lelki erőit csak ennek szentelte. Istenbe helyezett bizodalma és azon meggyőződése, hogy csak jót akar, szüntelen erősité és ösztönzé a munkára és igy nyerte meg azon igazi benső lelki örömet — a jó papnak édes jutalmát — hogy a nép szeretetét kivívhatta magának és hogy a nép az ő üdvös kezdeményezéseit bizalommal fogadta. A szükölködők iránti jó szívét, tán fölösleges is említenem. Részletekbe nem is bocsátkozom, mert a „rejtett erényeknek Isten a bírája.“ Egyet azonban nem hallgathatok el. Egy alkalommal az egyik tanító, az iskolaszék szűkkeblűsége folytán nem kapta meg (az ok mellékes) az őt jogosan megillető járulékot. Streicher magához hívta az illetőt és sajnálkozva jelentette neki, hogy ügyét az iskolaszék ridegen elutasította.