Dunántúl, 1913. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1913-01-03 / 2. szám
III. évfolyam. 2. szám. Péntek, Pécs, 1913. január 3. üteimül tapadtat van*DUNÁNTÚL *AfixetA térigisz érre filérre •Jegyedérre »így hóra . 34.— 12.— 6.— 7— Egy szánt ári) 8 fillér. Kiadóhivatal: Lyceum-uta] 4. bz. Kiadó telefonja: 222. Szerkesztővég:oa 4. ua. Felelős szerkesztő: "(tsmARKY István értkesztöség tetefan^ 850. szám. Kéziratokat nem nyagit vissza. • IliszaWs mrd Késmárky István dr. ezüstmiséje. Reményeket keltő boldog uj év napján a paksi templomban, ahol huszonöt év előtt első szent miséjét mondta, mutatta be a Mindenhatónak ezüstmiséjét Késmárky István dr. joglyceumi h. igazgató, a,Dunántúl felelős szerkesztője. Egy csendes jubileum volt, szótalan, zajtalan, meghitt családi körben, néhány jó barátjának társaságában. Ha valaha szeretetjubileumnak volt nevezhető egy hasonló ünneplés, akkor ez kiválóan az volt. Azért is akart zajtalan maradni. Nincs szava a szeretetnek, csak érzése. Azt a szeretetet, amely zajos, árulják; azt a szeretetet, amely megvonul, érzik. Úgy fél ez a toll, amikor ír, attól fél, hogy sokat ír — másoknak és keveset ír — nekünk. Pedig nem akar sokat írni, hogy elmondhassa azt a keveset, amit megírni kell. Ha valaki karaktert akar rajzolni, olyan karaktert, amely a maga egyéniségében annyira kijegeződött, mint dr. Késmánky Istváné, körülbelül finom, tükrös jégpályán csúszik tova. Úgy szeretne csendben, halkan tova siklani — és ekkor annak a nagy léleknek, annak a nemes gondolatvilágnak, annak a szívembernek a legszebb pasztelljét rajzolta meg, aki igazán nem akart soha több lenni, mint egy finom színekkel megfestett pasztell. Nem mindenkinek tűnik fel, csak annak, aki érti. Finom vonalak, halvány színek, meleg érzések, aerikus hangulatok, és egy soha önmagát meg nem tagadó tiszta világfelfogás képezik azokat a mozaikelemeket, amelyek dr. Késmárky István jellemét alkotják. Tudós és munkás ember, aki a tudományt önmagáért szereti, mert értékelni tudja annak súlyát önmagára és annak az ifjúságnak javára nézve, amelyet a jogtudományban oktat és az emberi jellemképzés útján vezet. Kristályos gondolatait úgy közli, hogy azok könnyed összetapadással rakódnak le, jegecet jegecre emelve, annak az ifjúságnak lelkében, amely gondjaira van bízva, amelyet nemcsak vezet, de szeret. Én is azt hiszem, hogy a tudományos gondolatok átültetése nem maguknak a gondolatoknak jellemében, hanem annak a módszernek színeiben van biztosítva, ahogy valaki azokat megszólaltatni tudja. Két szárnya van ennek a titoknak: egyik a tudás, a másik a lelkesedés. Ez még nem elég. Ehe több kell: sok. Az önzetlen lélek neves szeretete, amely meleg színekbe öltözte a gondolatot. A gondolat önmagában, B’mely szép, mindig rideg, ha csak goi^hat marad. Termékenyítő ereje csak í^Bbr van, ha szint kap. Élő képpé kell válnia a szeretet elektromos áramán keresztül és ha az a tűzfolyam átégeti a gondolatot, akkor válik azzá, amivé az Apostol igéje: kétélű karddá, áthatolva a szivek rostjain és beleégetve magát a lélekbe maradandó jegy gyanánt. Dr. Késmárky István tanári jellemét tehát pregnánsan csak így fejezhetni ki: a tudományt szeretettel közli. Tudom, hogy e szavak fájnak az ő szerénységének, de viszont nekünk is fájna, ha szerényen hallgatnunk kellene, akik vele együtt munkálkodunk. Tiszta és nemes az a cél, amelyet ő, mint tanár, igazgató és hírlapíró szolgál, olyan önzetlenséggel, amely felülemelkedik minden kritikán, — és ez az önzetlen, nemes törekvés megérdemelte, hogy a Dunántúl hasábjain is kifejezésre jusson, amely az ő bölcs és lelkes vezetése alatt áll, — és én azt hiszem, hogy a Dunántúl összes olvasói meg fogják bocsátani, hogy egyszer egy őszinte szó a lap hasábjain ő róla jelenjék meg, aki mindenről legjobban szeretett volna hallgatni. A zsúfolásig telt paksi remek templom szószékéről, az ünnepélyes szentmise evangéliuma után. Virág Ferenc, paksi plébános, a papnak és a jó barátnak jellemét összeolvasztva, gyönyörű beszédben méltatta az ünnep jelentőségét. A manuduktori tisztet Fülöp György, tb. pápai káplán, ny. miszlai plébános töltötte be, segédei a szent misénél dr. Kápolnai Zsigmond, Galambos helybeli káplán, Párkányi Norbert, Dangelmayer esztergomi theologiai tanár voltak. Bars helybeli kántor az offertoriumra egy igen szép bensőséges alkalmi éneket énekelt. A jubiláns a zsúfolásig megtelt templomban áldást osztott s mindenkit egy gyönyörű szent képpel ajándékozott meg. A hálaadó isteni tisztelet után Késmárky Iván, az ünneplő kiváló egyházi férfi testvérbátyjának vendégszerető házában, ahol valamikor nagyobb családnak körében, de nem nagyobb szeretettel mint most, ünnepelték első szentmiséjének szeretetlakomáját, gyűltek össze a család tagjai és a jubiláns paptársai, köztük Fekete Ágoston, tolnai prépostplébános, hogy rokoni és baráti szűk körben együtt örvendjenek az örvendővel, aki munkás életének egy nevezetes fordulójára jutott. Az első felköszöntőt dr. Késmárky István, a jubiláló ezüstmisés, mondotta, hódolatát tolmácsolva elsősorban dicsőségesen uralkodó szentséges Atyánk X. Pilis pápa, ő Felsége, I. Ferenc József apostoli király és Zichy Gyula gróf megyéspüspök iránt. Majd meleg szeretettel ihletett szava átsiklott Késmárky Iván ügyvédre, aki iránt, ami egyébként az egész ünnepély egyik legmagasztosabb momentuma volt, a legkristályosabban őszinte szeretetének adott kifejezést. Bármennyire iparkodott dr. Késmárky István elrejtőzni és visszavonultan ünnepelni, a posta csak úgy öntötte az üdvözlő táviratokat. Mindenek közt legjobban esett azonban lelkének egykori tanítványának,Pappenheim Károlyi Erzsébet grófnőnek levele, aki magának és Károlyi Mihály grófnak, aki különben Budapesten személyesen gratulált az ünnepeltnek, nevében egy nagy úri asszonynak nagy nemességével fejezte ki soha el nem szakadó tiszteletüket és szeretetüket jó mesterük iránt. Dr. K. Zs. A pécsi keresztényszocialisták gazdasági szervezkedése. Pécs, január 2. Sziklákba nehéz új utakat vágni. De meg kell történnie ennek is, ha ez vezet célhoz. Csak a kislelkűség merül ki, s csak a tehetetlenség mond le a munka kezdetén. A magunk vigasztalására s erőink acélozására mondjuk ezeket, mikor beszámolni akarunk eredményeinkről s beszámolni a múltak tanulságaival. Hála Istennek azon a korszakon már túl vagyunk, mikor a rövidlátókkal, a kislelkűekkel, a tehetetlenekkel s a kényelmesekkel szemben csak jóhiszeműségünkre, no meg jó akaratunkra hivatkozhatunk. A pécsi keresztény szocialisták öt szakszervezete, az általuk megépített vagy építés alatt álló bérpaloták az Anna-, József-, Sörház-, Zrinyi- és Deák-utcákban, kereskedelmi középiskolánk hatalmas épülettömbje, annyit legalább is igazolnak, hogy lehet tisztességes, elsőrangú munkásokat szervezni anélkül is, hogy istentagadó, amerikázó hazátlanoknak kellene lenniök. Mindenesetre jó jel s a további egészséges fejlődésnek alapját fogja megvetni, hogy a legbiztosabb, ma már megdönthetetlen alapon a keresztény szocialista szervezetek közül a kőmíveseké áll első helyen. De mikor ezeket megállapítjuk, rá kell mutatnunk a múlt hibáira s a közeljövő feladataira. Először is ismerjük el amink van s iparkodjunk minden módon megerősíteni azt. Utálatos és fárasztó dolog folytonos sirámokat hallani, a munkásság lebecsülését s a mellett azt remélni, hogy ugyanaz a munkásság megértőbb lélekkel fog ahhoz a társadalomhoz közeledni, amely magát polgári vagy keresztény társadalomnak nevezi. A polgári társadalom nagy része szidja a szociáldemokratákat, de azokhoz a munkásokhoz sincs gyakorlati érzéke, akik a maguk részéről nem állanak az egyoldalú osztályharc alapján.