Dunántúl, 1914. február (4. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-01 / 26. szám
X IV. évfolyam. 28. szám. Vasár»Btap. Pécs, 1814. Február 1. Csészeési értfésx tro . . . 24 — Félévre .... Ifr— Negyedévre . . . §■— Egy hóra .... 2*— Egy s*ajt ára I mir, Kiadóhivatal: lyreeum.utM 4. u. Kiadó ieleiooja: MC. Megjelenik «tettül ratfei. Szerkesztőség: Lyceum utca 4. u. Felelős szerkesztő KÉSMIRKY ISTVÁN dr. Szerkesztőség telefonja, 680. szám. Kéziratokat nem adtaÉk vissza. — Hirdetések díjszabás szitál Németország és az imperializmus. Pécs, január 31. A zaberni események következtében többféle támadásnak volt kitéve a német birodalmi kormány és némelyek ezen támadásokban előjeleit vélték látni a német birodalmi egység bomlásának. Ezen véleményre azonban nagyon rácáfoltak az események. Kiderült, hogy a Reichstag Németországban tulajdonképen semmi: az egyedüli hatalom ott a katonai hatalom. A polgári párt képviselői ugyan elég bátrak voltak bizalmatlanságot szavazni a kancellárnak, — aminek különben ott semmi alkotmányos következménye sincs, — de aztán hirtelen visszavonultak, mikor észrevették, hogy a közvélemény nem tart velük, ha harcot indítanának a hadsereg és a tisztek ellen. Sőt a porosz Liga egyik tagjának ajkairól a bajorok ellen elhangzott szerencsétlenül választott szavaknak is csak jelen ■ -'k télén következményei lettek. A birodalom esiéje minden pártérdek fölött áll, mondta Bethmann-Hollweg. Németországban a bajor, a szász, a würtembergi mindenek előtt német, és pedig az imperializmus eszméjétől áthatott német. Semmiféle ország sovinizmusát sem lehet összehasonlítani a pangermanizmussal. Egy elszászi ügyvéd jogosan állíthatta, hogy a pangermanizmus a német nép lelkiismerete. Az 1890-ben alakult pangerman liga a császárság sorsának irányítását is a kezeibe akarta kaparni. Bármennyire békeszerető volt is a császár, hat évvel később ő is csatlakozott ahhoz az irányhoz, melyet a Liga újságaiban, konferenciáiban, előadásaiban hirdetett, és 1896-tól 1901-ig a császár mindazt megvalósította, amit a Liga követelt: szerzett egy kikötőt a hátsó keleten, megszerezte a Carolina szigeteket, nagy befolyást szerzett Törökországban, emelte a hadsereg létszámát. A császár azonban szerette volna magát kivonni a Liga hatása alól, és a német gondolkodásmódnak, a német tudománynak felvirágozásáról álmodozott. De a Liga ezt nem tűrte, panaszkodott, hogy elhanyagolják, hogy kihasználják, ha szükség van reá, azután pedig megtagadják, ő pedig azt akarta, hogy mindig reá hallgassanak. Mivel a császár szabadulni akart tőle, a Liga nem habozott maga a császár ellen hadat szenni. A Jáhyí Telegraph interjúja volt az első alkalom, hogy kimutassa a maga haragját és erejét. A Liga követelte Marokkónak egyszerű, annektálását azon filozófiai alapon, hogy minden erős nép (értsd a német) köteles kizsákmányolni a gyenge népet (francia). Egész a külügyi hivatalig voltak párthívei, kik egyre arra akarták rábírni a császárt, hogy indítsa meg a háborút. Később a Panthert is a pangermanisták nyomása alatt küldték el Agadirba. A Liga elnöke Glass, Kiderlen- Wächter beleegyezésével nyomatta ki híres röpiratát Marokkó elfoglalásáról. A Liga folytonosan beleavatkozott a kormány dolgaiba, ha egyik helyen elbukott is, a másikon célt ért. A hadsereg létszámának óriási felemelését is szakadatlanul sürgették a Liga szónokai, ennek megszavazása az ő diadaluk volt, de ezzel a diadallal nem voltak megelégedve, mert még mindig javítani és emelni akarják a haderőt. A zaberni esetben is felemelte a Liga a szavát, és hogy Reutter-t és Forstner-t felmentették, ez nemcsak annak tulajdonítható, hogy a császár, mint a hadsereg feje a végletekig védelmezte hadseregét, hanem annak is, hogy a tisztek mögött ott állt a pangermanisták hatalmas, aktív tömege. Ezzel szemben még a szociáldemokraták lagymatag tömege is alig jó számításba. A Ligának a jelszava az imperializmus és követő között vannak bajorok, poroszok, badeniek, württembergiek. Pár hónappal ezelőtt jelent meg az első száma egy új pangermanista folyóiratnak, a címe Deutscher Volkswart. Szerkesztői közt vannak egyetemi tanárok, szemináriumi igazgatók, középiskolai tanárok és tanítók. A malomember, irta: Linder Ernő. Grüner, amikor Várkonyiéktól elköszönt, gondolataiban magával vitte Költéspuszta képét. Az illatos virágok, az apró bokrok és cserjék, a kiserdő, a csiripelő madarak, a hancúrozó béres gyerekek s a nyüzsgő, hangos vadásztársaság eleven tarkaságban helyezkedett el képzeletében. Maga előtt látta az öreg borszú Várkonyi Tamást, a kötekedő és virtuskodó Szeghy főhadnagyot, az országos politikának két megyebeli képviselőjét a kormánypárti Tarczal Istvánt és az ellenzéki Csongor Bélát. Sorra vonultak el előtte valamennyien: az erős hangú főispán, naiv leánykák és hadnagyocskák, a nőtlen fiatalság, akiknek elmosódó alakjai mögül a maga szépségében tűnt elő Stella, az eladósodott puszta minden reménye és legszebb ékessége. Még frissen emlékezett Grüner erre a társaságra s a közöttük való elhelyezkedésére. Hogy húzódtak, fáztak tőle ezek az emberek. Milyen kiállhatatlan nyájas leereszkedéssel voltak hozzá a közönséges malomigazgatóhoz, aki sem nem nemes, sem családi összeköttetései nincsenek, s a neve sem gyökerezik be a megye életének múltjába. A zsentrik közt az egyszerű szatócsnak a fia, mint az idegenben eltévedt utas, bizonytalanul botorkált. Milyen kevéssé volt ő ember ebben a társaságban nagy érzéseivel, szabadon csapongó gondolataival és az emberekért való rajongásával. A rosszindulatnak egy porcikája sem él benne. Soha senkire sem tud haragudni, addig csak szeretni akarja az embereket s valahányszor a közelükbe jut fájdalmasan tapasztalja, hogy távolodik tőlük. Azt az őszinte szeretetet a melyet magával hoz eltaszítják maguktól az emberek, mert hiányzik róla a környezet máza, mert nincs átszőve az érdek szálaival. Az emberszeretet csak theóriában szép, mert az emberek nem bírják ki sohá, hogy szeressék őket, nyugtatta meg magát Grüner. A csodával határos gyorsasággal formálódtak át a körtési társaság tagjai, amikor Grüner megállapodott a vármegye vezetőivel egy pénzintézet alapításában. A mikor pedig kijelentette, hogy másfélmillió koronával járul hozzá, megnyílott számára a szivek erősen elzárt ajtaja s tódult feléje a sok-sok szivélyesség, amelyeknek Grüner cseppet sem tudott örülni. — Az arcában van valami intelligens — állapította meg Grinnerről Szeghy főhadnagy s az egész társaság helyeselt hozzá. Stella, aki játékos kedvtelésből s udvarlói számának szaporítása céljából eddig is vetett egy-két barátságos pillantást a malomigazgatóra, a bucsuzásnál lányos kedvességének olyan gazdagságát adta, hogy Grüner valósággal megszédült. Amikor pedig a kocsin volt már, Szeghy ugrott melléje s kedves hangon kérlelte: — Ugye édes öregem nem veszed komolyan azt a tegnapi kis összekoccanást? Igazán nem akartalak megbántani. Amilyen hirtelen rokonszenvessé lett Grüner, olyan hirtelen vesztett előtte értékében az a társaság, amelyet oly gyorsan át lehetett alakítani maga körül. Sértett hiúságában, majdnem öntudatlanul ejtette ki a száján azt a másfélmillió koronát, amelyet most a föld alól is elő kell teremtenie a pénzintézet számára. Az elhamarkodott kijelentésért haragudott is magára Grüner, de már nem volt módjában visszavonni, s hogy kudarc ne érje, egész után a pénzintézet alapításának terve, a pénz megteremtése foglalkoztatta. Várkonyiné, mikor Grüner elhagyta a pusztát, még azon melegében feltárta Stella előtt azt a szomorú helyzetet, amelybe jutottak. A birtok tulon túl van terhelve, feléltek és felélnek mindent s a jövőre való kilátások nagyon sivárak. — Itt nem segit más — mondotta Várkonyiné — neked férjhez kell menned. Már abban a korban vagy, hogy nem várhatsz egy percig sem. Én csak a javadat akarom édes lányom, s azért azt mondom, vedd komolyan azt a Grimnert. Az született férj. Elég csinos is, s ami a fő, gazdag. A többire ne számíts, mert azok nem a te kedvedért, hanem a maguk mulatságáért járnak hozzánk, mint ahogy eljárnak a kocsmába is. — Ha ezt a Grünert is elszalasztod — fűzte tovább — akkor magadra vess, ha felkopik az állad, — s ezzel anyai kötelességének eleget téve magára hagyta leányát. Stella bókokhoz szokott fülének fájt az édes anya őszinte hangja. A szépsége semmitől sem irtózott jobban, mint a szegénységtől. Inkább meghal, semhogy szegény és csúnya legyen. Arra nem jutott eszébe gon- Lapunk mai száma 16 oldal.