Dunántúl, 1914. május (4. évfolyam, 99-123. szám)
1914-05-01 / 99. szám
A 1 Előfizetési ár: Egész évre . . . 24'— Félévre .... 11'— Negyedévre . . . .•— Egy hóra .... 2'— Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Lyceum-utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. Megjeledik MpMkiat reige). Szerkesztőség: Lyceum-utca 4. sz. Felelős szerkesztő: KÉSMÁRKY ISTVÁN dr Szerkesztőség telefonja, 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések díjszabás szénát Május 1. Írta: dr. K. Zs. Illattól áradó virágos tavasz egyik legszebb napja képzeletvilágunkban. Van benne valami élet, valami muzsika; nemcsak a csalogány csattog, csattog a lelkünk is benne. Egy napra költővé lesz a próza embere s a mindennapi élet gondjainak nyűgéből kiemelkedik a lelke és úgy érzi, hogy van valami ideálisabb a rögnél, magasabb a göröngynél, szebb az anyagnál és eszményibb az anyagi küzdelemnél, van valami, ami hozza magához emberi lényünknek tisztábbik felét. A vallásos kedély a virág hónapját a Teremtő legremekebb alkotásának, az eszményi élet és az eszményi tisztaság ragyogó példányképének, az Isten Anyjának tiszteletére szenteli. Virággal kedveskedik a Virágnak, akinek szűz tiszta kelyhéből világra jött az a Gyümölcs, aki már kétezer év óta üdíti a halhatatlanság édes nedvével és az örökkévalóság tápláló reményével a szomjas lelkeket. Szomjas lelkek! mennyien is vannak ilyenek a világon! Mind azok, csak sokan nem tudják, mi az, ami után szomjaznak és hogy érdemes-e utána szomjazni. Sok embernek fáj a lét, tehát vágyódik valami után. Boldog szeretne lenni és nem tudja, hogyan. Ez szüli a társadalmak háborúját. Nagyobb, veszedelmesebb ez a mindenkinek háborúja, mint mikor hadseregek állanak egymással szemben, mert ezek nem gyűlölik egymást. Ha az a parancsuk, hogy öljenek, ölnek, ha az volna a parancsuk, hogy öleljenek, megölelnék egymást. Ez dresszura, az psychológiai tény. Ez pusztító vihar, amely tisztítja amellett a levegőt és visszaadja azt, amit elvett. Az erjedés, amely mérget lehel ki magából. Ez az erjedés szülte a szocializmust, amely a május elsejét világszerte ünneppé avatta. Az okozati összefüggést nem tudjuk, a tény mindenki előtt ismeretes. Május elseje ünnepük a szervezett munkásoknak a meggyőződésből, és ünnepük azoknak a munkásoknak, akik a keresztény gondolatot nem lökték el maguktól, a kényszerűségből. Holnap nem dolgoznak, pihen a szerszám, nem kattognak a gépek, nem jelennek meg a napilapok. Ünnepe van tehát a szociális gondolatnak. Kis ki gondol arra ma, hogy a szociális gondolat bölcsőjét a názárethi kis ház magányában ringatták. Az volt az első keresztény szocialista ház, lakói az első keresztény szocialisták. A názáreti ácsműhely ép úgy tele volt gondokkal, mint a maiak. Talán még inkább. A szegénység ott is problémát alkotott, a küzdelem a mindennapi kenyérért nem ma nehezedett rá a társadalomra. A názáreti szocializmus megtalálta azonban biztos megoldását ebben a jelszóban: dolgozzatok és imádkozzatok. A modern szervezett szocializmus jelszavait ismerjük: van köztük igazságos, jogos és méltányos is. Ezek jogosultságát megadja a minden ember lelkében eleven energiával működő ösztönös törekvés a jobb után. Nemcsak megélni, de lehetőleg jól élni is van jogunk. A szervezett munkásságnak, amely holnap csendes, vagy kevésbbé csendes fölvonulásokban ad a jogkiterjesztés után való vágyának hangos kifejezést, ezt a törekvését, amíg az a jól felfogott jogi elvek keretein belül mozog, a legigazabb szimpátiával kísérjük. Szívesebben vállalkozunk arra, hogy adjunk, minthogy elvegyünk. Ez az enyém és tied kérdésének erkölcsi alapja. Ez a különbség a mi szociális érzésünk és a szervezett munkásságé között. Ezt az érzést először meg kell tanulnia, elméletben és gyakorlatban akkor fog igazán a küzdelme a jogért, levetkőzve a sok idegen világnézetű egyénektől útközben feldobott sallangot, kibontakozni a maga szociális , fontosságában és igazságában. . Amíg azonban le nem teszik azokat a táblákat, amelyeket a közelmúltban is még hordoztak és valószínűleg holnap is körül fognak hordozni, addig alig hisszük, hogy valóban értenék, hogy mit akarnak. A jelszavaikból leszűrhetjük az elveiket. Ők a szabad gondolat apostolai. És nem veszik észre, hogy a szabad gondolat a legnagyobb abszurdum és náluk a leggyakorlatibb lehetetlenség. Szabad-e nekik mást gondolniok, mint amit a szociális társadalmi forma sokkal merevebb dogmatizmusa parancsol, mint akár a vallásé? Szabad-e nekik egyáltalán mást gondolniok, mint amit a vezéreik rájuk oktrojálnak? Mi nekünk nem szabad mást gondolnunk, mint amit a dogmáink tanítanak, de ő nekik nem is lehet. Mi nálunk lehet mást gondolni, ha valaki épen a logikájával és a lelkiismeretével meg tudja egyeztetni, de ő náluk nem lehet. Ezt a dogmáik akadályozzák. A szabad gondolathoz társul szegődik a radikalizmus. A fölforgatás vágya, az újjáteremtés logikátlan ösztöne, egy másik, szerintük jobb, szerintünk rosszabb jövő izgalma. Szerencsére azonban a radikalizmus ideái olyan számlán vannak felsorolva, amely a vendéglős híte nélkül készült. Ebbe másnak is van beleszólása, nem harcias agresszivitással, mint ahogy az ellenfeleink teszik velünk, hanem harcias defenzivitással, mint ahogy illik azokhoz, akik jógáknak praescriptiv birtokában vannak. Mi védjük magunkat és a táborunk nem olyan kicsinylendő, mint amellyel csakúgy jéghegyről el lehetne bánni. A radikalizmus esküdt ellensége az egyháznak, nem mint vallási intézménynek, — mint mondják ők, amit mi nem igen akarunk nekik elhinni — hanem mint a társadalmi erők harcában félelmes hatalmi tényezőnek. Azt hiszik, hogy hatalmának súlypontja a vagyonában fekszik. Azért a legnépszerűbb jelszavaik egyike: szekularizáljuk a papi vagyont. Rendben van. Ahol szekularizáltak, vájjon ott gyengébb lett az egyház? S az egyház jogainak és igazságainak nem legbátrabb védelmezői-e a szegény szerzetesek? Az igazság pedig kisebb értékű, ha szegény, mintha gazdag? Ha szekularizálnak, legfeljebb kevesebb jut a szegényeknek, kevesebb emberbaráti intézmény létesül, kevesebb könny törlődik le és a ma elenyésző csekély százalék visszaélés mellett beláthatatlan erkölcsi értékek mennek tönkre. Kevesebb jut mindenkinek, de legkevesebb, pontos számítással semmi, de semmi sem jut azoknak, akik legjobban iparkodtak kilármázni a szekularizációt. Évről -évre visszatér országszerte a vörös betűkké avanzsált május elseje, é évről-évre halljuk a jogért és jobblétért kiáltók panaszait és kívánjuk nekik, hogy lehető óhajaik teljesüljenek, é évről-évre belevegyül bús rezonanciával ezekbe a hangokba a szabad gondolat, a radikalizmus, a szekularizáció secessiós zenéje és újra halljuk a Marseillaise-t, a világszabadságnak hymnusszá avatott harci melódiáját. Mis mi évről-évre mégis azt gondoljuk, hogy a nyomasztó társadalmi problémák megoldását mégsem a Marseillaise fogja meghozni az embereknek, hanem a Miatyánk. A költségvetés tárgyalása. A képviselőház ülése. — Saját parlamenti tudósítónktól. — A képviselőház némi szünet után ma folytatta a kereskedelemügyi költségvetés tárgyalását, amire az ellenzék természetesen ma sem jött el. Soraiból csupán Polónyi Dezső jelent meg a folyosón, aki azért jött, hogy az elnöktől sürgős interpellációra kapjon engedelmet. Ő ugyanis már a múlt hét keddjén bejegyezte a honvédelmi miniszterhez intézendő interpellációját, de mindeddig nem mondhatta el, mert az új ülésszakban tudvalévően csak szerdán lehet interpellálni és szerdán nem volt ülés. Az interpelláció meghallgatására az ellenzék is bement a Házba. A munkapárt szeretne mielőbb végezni a költségvetéssel és ezért meglehetősen siet-