Dunántúl, 1914. július (4. évfolyam, 148-182. szám)

1914-07-01 / 148. szám

Szerda Julius 1. DUNÁNTÚL. — Streicher Péter ünneplése. Meleg ün­neplésben volt része tegnap Streicher Péter címzetes prépostnak abból az alkalom­ból, hogy névnapját tartotta. Az ismerősök, jóbarátok serege elárasztotta jókivánatokkal és Zichy Gyula gróf megyéspüspök is fel­használta az alkalmat, hogy meleg hangon fejezze ki jókivánatait pécsegyházmegye eme népszerű és érdemdús múltra visszatekintő papja iránt. — A Pécs-Baranyai Kertész-Egylet közgyűlése. A Pécs-Baranyai Kertész-Egy­let — mint jeleztük — tegnap délután tartot­ta évi rendes közgyűlését, a Mária­ utcai pol­gári leányiskola tornatermében.­­A közgyű­lésen, amelyen S­z­i­ly Tamás főispán elnö­költ, a tagok nagy számban vettek részt. A­­közgyűlésen felolvasták az egyesület múlt évi működéséről szóló jelentést, amelyben a választmány bejelenti, hogy az egylet tulaj­donát képező telepet teljesen rendbehozták. Beszámolt továbbá a jelentés a múlt év­­szeptember 27, 28. és 29-én rendezett gyü­­mölcsészeti és kertészeti kiállítás fényes­­eredményéről, amelyet a közgyűlés örvende­tes tudomásul vett. Megemlékezett to­vábbá arról a mozgalomról, amelynek célja Pécsett gyümölcsértékesítő szövetkezetet létesíteni. Erre vonatkozólag az előkészítő munkálatok már folyamatban vannak s elő­reláthatólag már a nyár derekán megalakul a pécsi gyümölcsértékesítő szövetkezet. A jelentés tudomásulvétele, a számadások elfo­gadása után a közgyűlés elhatározta, hogy ez évben is rendez a Nőegyletben gyümölcs és kertészeti kiállítást, amelyre vonatkozólag az előkészületek hamarosan megindulnak. A közgyűlés Szily Tamás elnök éltetésével ért vélt. '4*­A pécsvidéki bányászsztrájk meg­szűnt. Azz pécsvidéki bányászsztrájk, amely immár két hónap óta húzódott, a mai nappal megszűnt. A munkások ugyanis belátták, hogy követeléseik nem jogosak és mert a sztrájkot a munkásokra rázúduló anyagi veszteségek miatt tovább húzni nem tudták, elfogadták alapul a bányaigazgatóság állás­pontját és a megegyezés létre­jött. A bánya­munkások ugyanis a tegnapi nap folyamán felkeresték a bányaigazgatóságot s kérték, hogy indítsák meg újra a tárgyalásokat a munkásokkal azon követelések alapján, ame­lyeket már közöltek a munkások a bánya­­igazgatósággal. A bányagondnokság azonban kijelentette, hogy a munkások követelései alapján nem óhajt tárgyalásba bocsájtkozni. A munkások küldöttsége ezt a választ közöl­te a munkássággal, akiknek bár nem volt kedvük szerint való a válasz, kívánták, hogy bármely úton-módon jöjjön létre megállapo­dás a leányigazgatósággal, mert a sztrájkot tovább folytatni — teljes anyagi romlásuk nélkül — nem bírják. A munkások vezetői erre bejelentették a rendőrfőkapitányságnak, hogy ma, kedden gyűlést óhajtanak tartani a „Pipagyújtó csárdádnál, hogy ott határoz­zanak a sztrájk sorsa felett. Oberham­­m­e­r Antal rendőrfőkapitány a gyűlést en­gedélyezte s azon a bányamunkások legna­gyobb része meg is jelent. A gyűlésen a többség elhatározta, hogy a sztrájkot abba­hagyja és már holnap, szerdán reggel mun­kába áll. Voltak ugyan többen, akik azt han­goztatták, hogy küzdeni kell tovább s a sztrájkot beszüntetni nem szabad, legna­gyobb valószínűség szerint azonban ezekben is felül fog kerekedni a józan belátás és hol­nap valamennyien felveszik a munkát. A megegyezés szerint a bányabizottság a 12 elbocsájtott munkás közül kettőt nyugdíjaz, a többit pedig­ végkielégíti és úgy bocsájtja el a munkából. Ez a pont volt az, amely miatt a sztrájk az utóbbi időben még tartott, mert a munkások szigorúan ragaszkodtak ahhoz, hogy senkit el ne bocsássanak a társaságtól. Viszont a bányaigazgatóság se volt hajlandó álláspontjától eltérni, mert attól tartott, hogy ha az a 12 munkás a társaságnál marad, a tartós béke veszélyeztetve lesz. Végre is a bányaigazgatóság álláspontja győzött s a munkások belenyugodtak az elbocsájtásba. A bányaigazgatóság végül megígérte, hogy a munkások anyagi helyzetén lehetőség sze­rint segíteni fog, anélkül azonban, hogy az alapbért felemelné. Most, hogy a sztrájk véget ért s annak eredménye nyilvánvaló, megállapítható, hogy a sztrájk a munkásokra nézve járt a legnagyobb károsodással. Ezt a kedvezményt ugyanis, amelyet most meg­kapnak, sztrájk nélkül is megadta volna az igazgatóság, amely igyekszik előmozdítani munkásai érdekeit, ezzel szemben azonban tízezreket veszített a munkásság bérekben. A sztrájk kitörésekor nyilvánvaló volt, hogy abba csak lelketlen izgatók ugrat­ták bele a munkásságot s most, hogy a munkásság két hónapi keserves anyagi küz­dés után kénytelen volt elveszíteni a csatát, az ódium a lelketlen izgatókra háramlik. — Pécs város rendkívüli közgyűlése. E cím alatt vasárnapi számunkban „Figyelő“ aláírással megjelent széleményünkre illeté­kes helyről a következő felvilágosítást kap­tuk: Már 1912. év ősze óta köztudomású, hogy a Duna gőzhajózási társaság ajánlatot tett arra, hogy elektromos központi telepéből a városnak áramszükségletét ellátni hajlan­dó. Az ajánlat fölött már egy teljes év óta úgyszólván szünet nélkül minden irányban a legbehatóbb tárgyalások és tanulmányok folynak a mai napig. Hogy e tárgyalások mily eredménnyel jártak, legközelebb ki fog tűnni a közgyűlési előterjesztésből és a város szakértőnek szakvéleményéből is, akinek szakértelmét és megbízhatóságát bizonyára „Figyelő“ is ismeri és elismeri. Ezen munká­latok oly időben lesznek a törvényhatósági bizottság tagjainak kezei között, hogy a kér­désnek nagy horderejéhez mért alapos ta­nulmányozására elegendő idő álljon rendel­kezésre. Minden olyan, bárhonnan származó híresztelés is állítás tehát, mintha a város a szerződés letárgyalását „hebehurgyán el­sietné“, messze távol áll a hangoztatott „hi­vatalos hitelességtől“ és a valóságtól. Ugyanígy távol áll a hitelességtől azon állítás is, mintha a város „kényszerhelyzet előtt állna.“ Kényszerhelyzetről egyáltalában nincs, nem is lehet szó. A város teljesen sza­bad kézzel mérlegelheti a szerződésnek elő­nyeit és esetleges hátrányait és azt vissza is utasíthatja, ha a kizárólag városi közérdeket szem előtt tartó jóhiszemű és tárgyilagos bí­rálat eredménye így kívánná. Ez a „hiteles“ tényállás. Minden egyéb állítás: vagy jóhiszemű tévedés, vagy ten­denciózus megtévesztés. Ez a „gyakorlat igazsága“ és nem más! Mindenesetre érdekes és feltűnő, hogy — még mielőtt a végleges szerződésnek ösz­­szes részletei a nyilvánosság előtt feküdné­nek — a „Figyelő“ már is tudja, hogy „a szerződés némely szempontból elfogadható“, de nem olyan előnyös, amilyen lehetne. Azt is tudja, hogy a Dunagőzhajózási társaság mekkora ügyességgel és okossággal védi és szolgálja a saját érdekeit. Ez kétségtelenül a „Figyelő“-nek oly nagymérvű jólértesültsé­­gére vall, amely egészen a Duna gőzhajózási társaságnak belső dolgaiba való beavatott­­ságig is elér. Úgy látszik, hogy a „Figyelő“ a végleges szerződés nélkül is már régóta beavatott ismerőse a társaság ajánlatának. Ha pedig ez így van, akkor éppen a „Figye­lődnek van legkevésbbé oka és joga az „el­­sietséget“ felpanaszolni. — Időjárás. A meteorológiai intézet je­lentése szerint ma a következő idő várható: Nyugatról emelkedő hőmérséklet és keleten még elvétve eső vagy zivatar. Sürgönyprog­nózis: Melegebb, keleten elvétve csapadék, zivatarok. Déli hőmérséklet 20.6 C. — A bőséges étkezés után néha jelent­kező gyomortúlterhelés, gyomornyomás, fel­fúvódás és nehéz emésztés okozta kellemet­len érzésektől gyorsan és biztosan megsza­badít egy fél pohár Schmidthauer-féle Ig­­mándi keserűviz. — Fiatalkorú pécsi fiuk garázdálkodása. A múlt hét folyamán, nap nap után előfor­dult, hogy a budai külváros utcáiban a gáz- és petróleum lámpákat ismeretlen tettesek bedobálják, vagy megrongálják. A rendőr­ség nyomozást indított és Márkus József rendőrtizedesnek sikerült is szombaton éjjel elfogni a tetteseket, két fiatalkorú pécsi fiú személyében, amint épp azon mesterkedtek, hogy eltaláljanak egy gázlámpát. A két fiút a rendőrkapitányságra kísérték, ahol beval­lották, hogy a lámpákat éjszakai csavargá­suk közben, csupa tréfából dobálták be, vagy rongálták meg. A rendőrség a két fiatalkorú ellen folyamatba tette az eljárást. — Anyakönyvi hírek. Az anyakönyvi hivatalban ma a következő haláleseteket je­lentették be: Dittrich Vendel porcellánfestő r. kath. 48 éves, (idült gyomorhurut), Kara­­dics János r. kath. 5 éves (scarlatina), Ku­­kenberger Anna r. kath. 36 éves (hurutos sárgaság), Sabján János urad. cseléd, r. kath. 42 éves (tüdővész), özv. Holmik Ig­­nácné r. kath. 76 éves (szervi szívbaj, sziv­­szélhüdés), Vajda Sándorné ref. 57 éves (szivizomelfajulás), Czöndör Sándor aszta­los r. kath. 21 éves (tüdővész), Gerényi La­jos nyomdai gépmester, r. kath. 25 éves (szervi szívbaj) Ili István r. kath. 5 hónapos (gyermekaszály). 5. oldal. LEGÚJABB. A trónörökös pár utolsó útja. A serajevói tragédia után történt ese­ményekről a legutóbb érkezett távirati és te­­lefontudósításaink a következők: A pápa részvéte. (Róma, június 30.) A pápát a szera­­jevói bűntény annyira megrendítette, hogy egészen elgyengült. Az orvosok sürgető ké­relme dacára, este 8 órakor lement a Szent­ Péter székesegyházba, hogy imádkozzék a meggyilkolt trónörököspár lelki üdvéért. A Vatikán körében is mindenütt meglátszik az a rettenetes megrendülés, amelyet a szeraje­­vói gaz merénylet okozott. A holttestek elszállítása. (S­e r­a­j­e­v­ó, június 30.) Tegnap este fél 9 órakor a hegyről elhangzó ágyúlövések és harangzúgás között elindult utolsó útjára Ferenc Feróimmá trónörökös és felesége. Méltóságteljes lassúsággal kígyózott végig a hosszú hegyi úton a külön vonat. Katonai sorfal közepette haladt a bisztriki pályaudva­rig, ott beszállt a kíséret, ezután befordult a szerajevói fővágányra. A pályaudvaron né­ma, megilletődött csend. Tomics őrnagy vigyázzt vezényelt, ebben a pillanatban vagy kétezer katona feszes állásban tisztelgett a szomorú vonatnál. Díszegyenruhás tartományi rendőri közegek és vasúti tisztviselők fogadták a vonatot. A mozdony mögött két őrségkocsi, utána következett az udvari különkocsi, a kö­zépre festett hatalmas fehér kereszttel. Eb­ben a külön kocsiban pihent a trónörökös és feleségének bebalzsamozott holtteste. Bent a kocsiban mécses ontott vékony világot a két virággal teliszele fedött ravatal fölé. A ha­lottaskocsi után következett a katonai kíséret három kocsija. Ezekben voltak dr. Bar­do­­­f­f ezredes, a trónörökös katonai irodá­jának főnöke és báró Rummerskirch szárnysegéd. (Metkovic, június 30.) Reggel 6 órakor érkezett meg a vonat. Tengerészka­tonák emelték ki a koporsókat s a „Dalmát“ hadihajóra vitték, ahol a trónörökös kopor­sóját a hadi zászlóval borították be. Minde­nütt díszbe öltözött katonaság állott. A hadi­hajó a Viribus Unitis dregnót felé vitte a koporsókat. A Viribus Unitis hajón 11 ágyu­­lövés dördült el, midőn a Dalmát yacht a koporsókkal megérkezett. A tengerészek fel­vették a Viribus Unitisra. Rögtönzött oltárt

Next