Dunántúl, 1915. december (5. évfolyam, 278-302. szám)
1915-12-29 / 300. szám
Szerda, December 29. MEGJEGYZÉSEK: Ez a Pécs nagyszerű, kedves, aranyos város. Eleinte egy kicsit barátságtalan, de később kicsit túlpiszkosak az utcái, azonban a város estéli világítása legalább egy kicsit botrányos, mégis mindamellett pletykaváros, de végeredményében nagyon kedves annak, aki megszokta, vagy aki akarva nem akarva itt kénytelen leőrölni az életét. A sok baj, hű,bánat, bosszankodás, szomorúság és fájdalom, ami bennünket itt Pécsett már ért, annyira idekötötte szívünket, lelkünket ehez a városhoz, hogy minden hibája mellett is nagyon szeretjük, hát lépten nyomon foglalkozunk vele, mihelyst a háború véres problémáját megunjuk feszegetni. Most a karácsonyi ünnepek hangulatától távozóban, a kopaszodó fenyőfák mellől elmondhatjuk azokat a megjegyzéseket, amelyek a rendőri sajtóirodától kiindulva, a korzó és a szalonok szóbeszédeitől megduzzasztva, mint valami hatalmas folyam ömlött szét a városban, felvetve, magával ragadva eltakart, meg nem látott, dolgokat. Azonban ez a hatalmas folyam is, csak amolyan megszokott pécsi vízzuhanás, amelynek élete néhány perc, amíg tovább száguld a lejtők rohanásán, s azután mgszűnik, hogy megzavart új vizek száguldhassanak majd végig rajta. Mi megállunk egy pillanatra, s a város és a közönség érdekében rámutatunk mindarra, amit ez a csendesen tovább folyó megzavart víz felszínre hozott. A megzavart víz tükrében elsősorban is önmagunkat láthatjuk meg, ami mindent dicsérő, naiv jóságunkkal. A pécsi publikum úgy nevelődött, hogy mindent jónak tart és mindent dicsér. Nálunk az objektív kritika hiába kopogtat a nyilvánosság ajtaján, nem nyer bebocsáttatást. Ha, olykor-olykor a sajtó valamely nyitva hagyott résén besurranik is, nyomában már az érzékenykedések, a szemrehányások hosszú uszályát kénytelen maga után cipelni. Figyeljük csak meg az egyes embereket, legfőképpen a döntő súllyal ítélkező asszonynépet, fiatalját és idősét, valamennyi érdeklődését, figyelmét mindenkor a rá nézve ismeretlen és idegen „alany“ felé fordítja. Szándékosan írjuk ezt a szót alany, mert nem tudhatni a süni ködtől, amelynek homályába az ismeretlen valami, vagy valaki burkolózik, hogy voltaképen ki és mi? És a publikum, már rokonszenvébe fogadta, az aszszonyvilág sejtésekben bukdácsoló gondolatait csiklandozza az ismeretlenség, vonzódik, vágyódik idegen, ismeretlen művészek, irodalmi nagyságok, vagy akár felfuvalkodott senkik után, akikről már sokat hallott és mégis semmit sem tud. Pécs város elég nagy és intelligens, s mégis elég kicsiny ahhoz, hogy ha egy bécsi előkelő szabónévül dolgoztató hölgy, vagy egy jól vasalt ruhája úr végig megy kétszer a korzón, hogy akkor az egész város ne arról beszéljen. Sőt merőben idegen emberek ma bepottyannak Pécsre, s holnap már anélkül, hogy bárki is tudná ki az illető, ott ül a legelőkelőbb szalonban, hangadó lesz, irányít, befolyásol. Ezekben a pillanatok hatásaira dolgozó emberekben már sokat csalódtak az egyes városokban. Természetesen nem lehet szabályokat felállítani, kivételek vannak, temperamentumos emberek, akik cselekvésre születtek, akik hasznosan tudnak munkálkodni ha az egyéniségükhöz mért szerepkörbe állítják őket. Nem is akarunk mi itt senkit sem megbántani, sem meggyanúsítani, de kötelességünk olyan jelenségeket szóvá tenni, amelyek a nagy nyilvánosság bevonásával, a közönség megterhelésével bizonyos összefüggésben állanak. Ilyen volt például most, még melegében feltálalva a Pannónia hangversenytermében rendezett karácsonyi estély. Ezt az estélyt, amelyre a legelőkelőbb művészek voltak felkérve, egy furcsa kis nyilatkozat vezette be. A rendőrség a jótékony cél érdekében kereste azt a morális alapot, amelyre a rendező, aki egy pécsi szerény állású magántisztviselő, az estély anyagi részét bazírozta. Ez a kis szépséghiba, amely a művészi estélyt bevezette, eltűnt, amikor a rendező a pécsi háborús segélyalap javára legalább 150 koronát előre biztosított, de megmaradt a pécsi lapok hasábjain egy előzetes bejelentés mely szerint a 26-iki hangverseny nem jótékonycélú, tehát felülfizetések nem eszközölhetők. A nem jótékonycélu hangverseny el is maradt. A gyermekkabarét sikerrel megtartották. Ugy hisszük az elszámolás is megtörtént. Az ügy rendben is volna, ha ezzel kapcsolatban nem indul útjára a szóbeszédnek dagadó árja s nem viszi el, midenüvé ezt a kérdést: Ki az a Zadria M. Alfonz úr, aki Pécsett rendezni szokott? A felelet: Egy ifjú ember, szerény tisztviselője a pécsi munkásbiztosító pénztárnak, aki pályát tévesztett. Ügyes kabaré rendező, kiváló impreszárió veszett el benne. Mint munkásbiztosító tisztviselővel, mi rendkívül meg vagyunk elégedve, de ne haragudjék meg az őszinteségért, ha a hangversenyek kisajátított rendezése ellen a nagyközönség nevében felemeljük tiltakozó szavunkat. Itt mindjárt el is mondjuk kifogásainkat, amelyeket a háborús jótékony cél szent érdeke diktál a tollunknak. Ugyanis a megadóztatott közönség áldozatkészségével nem áll arányban a jótékony cél javára elért eredmény. Ezt bizonyíthatni, ha a nyári színházi művészestélynek és a pécsi segélybizottság mostanában lezajlott hangversenyének eredményét szembeállítjuk. Ezek számarányaikban anynyira elütök, hogy nem látjuk igazolva a pécsi segélybizottság, a pécsi művészkörök, zeneegyesület, zenekamara és dalárdák mellőzésével rendezett estélyeket, amelyek a jótékony cél mellett a jótékony célnak juttattnak legkevesebbet, a szereplő művészek magas díjazásai és a felmerülő egyéb kiadások levonása után. Az ellen pedig, hogy magánrendezésből tartsunk most estélyeket, éppen azokban a súlyos időkben, amikor ezernyi és ezernyi gond támad, hogy forrását, módját találjuk annak, miként növelhetnénk jótékonysági alapjainkat, amelyek az itthonmaradottak könnyeit felszárítani, a rokkant és vak katonákat eltartani, rombadöntött kárpáti falvakat felépíteni, hadiárvákat segélyezni és a háború még be sem látható szenvedésein és nyomorán enyhíteni hivatva volnának, akkor joggal és katonáink, nemzetünk iránt tartozó kötelességérzettel követelhetjük, hogy minden szórakozásunkat kapcsoljuk ervbe a háborús jótékonysággal és száműzzük a magán,érdekeket ha mindjárt a művészet leplébe burkolóznak is! —er. DUNÁNTÚL HEREK. A pécsi Oltáregylet rendes ülését kivételesen december 29-én, szerdán délután 3 órakor tartja a zárdateremben. Zichy Lujza gr. elnöknő. — Pécsegyházmegye fölajánlja magát Jézus Szent Szívének. Gróf Zichy Gyula megyés püspök rendeletére Pécsegyházmegye az év fordulóján megismétli fölajánlását Jézus Szent Szivéhez. Ezt az újbóli fölajánlást előzetes kihirdetés után, a plébánosok január 1-én végezik híveik jelenlétében. Pécsett a plébánia templomokban előkészítő ájtatosságal az év utolsó 3 napján esti ájtatosságok lesznek, reggel pedig szentséges misék. Az esti ájtatosságok a belvárosi, budai városi és szigeti városi plébánia templomokban este 5 órakor, a székesegyházban 6 órakor tartatnak meg. — Szilveszteresti és újévi ájtatosságok a székesegyházban. A polgári év utolsó napján az évzáró istentiszteletet Zichy Gyula gróf megyés püspök fogja tartani. A szent beszédet ugyanezen alkalomból Streicher József apátplébános tartja. Kezdete este 6 órakor. Újév napján d. e. 9 órakor ugyancsak a megyés püspök fog misézni. Reggel 7 órától este 6 óráig állandó szentség imádás. Este 5 órakor szent beszéd. Tartja P. Schlick József jézustársasági atya. Az ájtatosság közben az egyházmegyét Jézus Szent Szivének ajánlják. Másodikán és harmadikán ugyancsak egész nap szentségimádás. Este 5 órakor szent beszéd. Másodikán tartja dr. Hajós György képezdei tanár. Harmadikán Györkös József képezdei tanár. Vasárnap a kongregációk megtartják imaóráikat. Negyedikétől kezdve a háborús litániák ismét 6 órakor kezdődnek. Személyi hírek. Papp József dr, udvari tanácsos, a budapesti ügyvédi kamara alelnöke ma Pécsre érkezett, hogy hivatalos ügyeiben eljárjon. — Rákosi Gyula kúriai bíró, a konstantinápolyi főtörvényszék elnöke Konstantinápolyból családjához Pécsre érkezett. — Kovács Antal honvédőrnagy, aki hosszú ideig a fronton tartózkodott rövid szabadságra Pécsre érkezett. — Egyetemi tanári kinevezés. A király Flammer Ákos dr. kolozsvári tudományegyetemi nyilvános rendes tanárt a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán megüresedett bölcsészeti tanszékre nyilvános rendes tanárrá, a VI. fizetési osztályba, a szabályszerű illetményekkel kinevezte. — Elhunyt igazgató-tanitó. Winkler Antal lapáncsai róm. kath. igazgató-tanitó munkás életének 47-ik évében rövid szenvedés és a haldoklók szentségének felvétele után Lapáncsán f. hó 27-én délelőtt 10 órakor meghalt. Winkler Antal értékes és kiváló tagja volt a pécsi egyházmegye tantestületének s a népnevelés terén hervadhatatlan érdemeket szerzett. Halálának hire általános részvétet keltett mindenütt. — Fémet a hadseregnek. A pécsi hadsegélyző hivatalban a hadsereg részére Truka Józsefné fémet adományozott. 3. oldal. Nagy posztóraktár 1 Telefon 889. Saját szakóműhely Páll Ödön Pécs, Királyi utca 35. szám Ölesó és kellemes bevásárlási forrás. *Film Férfi, fiúsgyermek és leánykás Szigorúan szabott árakiruha áruház. ■ Telefon 880-as választék