Dunántúl, 1916. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1916-03-25 / 70. szám

Szombat,idus 25. DUNÁNTÚL Tavasz van Igen, eljött már. Még előbb, mint máskor. Megelőzte a naptárt is. Egy-két héten át azt hittük, hogy május körül vagyunk. Pedig ta­lán csak meg akarta tudni, milyen könyen csalódunk, csak gúnyolódott rajtunk... De akármi is volt a kulisszák mögött, any­­nyi bizonyos, hogy a természet is, a világ is fölült a tavasznak. A nap meleg sugaraitól úgy megijedt a hó — amiből amúgy is kevés volt hogy elol­vadt és eltűnt a föld szinéről. Mikor ezt meg­látták a téli álmukból felserkenő növények, mind egymás után megmozdultak és­­ öl­tözködni kezdtek. A hóvirág, mint valami korán kelő szorgalmatos szobaleány, gyor­san felvette magára szép fehér­­ főkötőjét és hirdetni kezdte a tél elmúltát, a tavasz köze­ledtét. Ezt meghallotta a komoly, magába vonult szerény ibolyácska és fejére, vállára húzta a gondolkozásnak illatos kék fátyolát. Végre föltápászkodott a szőke kankalin, a hamis kökörcsin néhány más aprósággal együtt. A sugárözön, a meleg áramlat kicsalta la­kásukból, városukból az embereket is. És akkor a sétautakon, a hegyi ösvényeken látni lehetett sok halvány, sárga, szín és élet, erő és öröm nélküli arcokat, melyek odaállottak a Nap színe elé, hogy mosolya egészséget és kedvet varázsoljon beléjük. Ámde mindez még nem az egész tavasz. Ilyen csak a természetben, a külső környe­zetben. Más és többféle hatást kelt a világ­ban, az egymással foglalkozó, egymásra tá­maszkodó emberek társadalmában. A tavaszi napsugár nemcsak a föld csiráit fakasztja ki, de feléleszti a szívnek eddig szunnyadozó vágyait, a lelkek álmait. Ilyen­kor érzi legjobban az ember, mit szeret, mit ■óhajt, minek tud legjobban örülni, miben véli boldogságát feltalálni. A tavaszi hangu­lat nemcsak új, eleven, tettrekész, de egyút­tal jellemző is, s azért — tanulságos. Hadd lássunk most csak egy ilyen tavaszi idillt. Nézzünk, hallgassunk és­­ gondolkoz­zunk, hogy tudjunk ítéletet mondani, helye­sen következtetni.... Csinos kis úri házban vagyunk, annak is épen a társalgó szobájában. Egy idősebb férfi s valamivel fiatalabb nő, az előbbi hűséges élettársa, gondjainak oszlatója, szívének vi­gasztalója, beszélgetnek. Nagyon komoly és fontos a téma: a borzasztó megélhetési vi­szonyokról, a rettentő drágaságról beszél­nek. Halkan tárgyalnak, miként az aggódók, a gondolkodók szoktak. S eszmecsere, vé­­lemény­váltás után végre elhatározzák, hogy erről is, arról is lemondanak, ezt is, azt is­­ abba­hagyják, ebből is, abból is kevesebbet, itt is, ott is ritkábban. Az okos és jóakaratú elhatározás megnyugtatja őket: szelíden néz­nek ki a ragyogó napfénybe. Nyugalmuk azonban nem sokáig tart. Be­lép Magda kisasszony, a még hátramaradt eladó leányuk. Szerényen, csendesen, lassan lép be, nehogy kellemetlenséget okozzon, de telve van haditervekkel, offenzívára készül „édes jó papája“ — pénztárcája ellen. __ Először csak közömbösen foglal helyet szü­lei mellett és beszél a tegnapi színdarabról, melyen jelen volt, a regényről, melyet dél­előtt olvasott, a zongoradarabról, melyet leg­utóbb megtanult. Mindent dicsér, mindent magasztal, ezért is „él-hal“, azt is „imádja“, ez is „oly édes“, az is „oly aranyos“, amaz meg „egyenesen fölséges, fölséges — isteni“. De a java most jön. A­ műveit, a nagykép­­zettségű, a sokat ismerő kisasszony úgy tesz, mintha pihenést tartana. Kitekint ő is az ab­lakon, halavány, szinte beesett tárcát a Nap felé fordítja (akkor látszik, mennyi szenve­dély van szívében) és élvezi annak melegítő sugarait. Nemsokára látszólag boldogan fel­kiált: Milyen szép idő van! Milyen tiszta, mi­lyen meleg. Valóságos tavasz. Hányadika is van? Bizony már a naptár is azt jelzi. Mi­lyen jó ilyenkor kint járni, sétálni, üdülni! — Miért nem mész tehát ki, már mióta vannak ezek a szép napok és te még sehol sem voltál. — Szólt szelíden az anya, mig az atya komoran ránézett. -^_JHová menjek? — Ki a szabadba egy kis hegyet mászni, vidéket nézni, illatos levegőt szívni, virágo­kat szedni, velük elszórakozni. — Én nem mehetek sehová. Fakadt ki a szenvedély. — Ugyan miért nem? — Kinevet a világ! — Már miért nevetne ki? — Hogy annyira elmaradtam. — Miben maradtál el? — Divat dolgában. Csak nem vehetem magamra a még tavaly divatos tavaszi jel­öltőt. Most már egészen más járja. Nézze csak. És előveszi fegyvertársát, kinyitja a már össze is gyűrt helyen a divatlapot. — De leányom, alig van különbség, ki ve­szi azt észre? — Pedig ugyancsak föltűnő. Én azzal nem jelenhetek meg sehol sem. — Tehát újat akarsz. — Igen is, kérem. S remélem, hogy anyu­kám lesz oly figyelmes hozzám. Az anya közbenjáró lett az atyánál. Hallottad-e? így szólítja meg. — Nagyon időszerű. Felel bosszankodva. — Tudomásul veszed? Megengeded? — Te is akarod?­­ — Hogy békesség legyen. — Hogy divatszerű­ legyen, ha éhen ve­szünk is. — Határozz tehát. — Hát csak csináljátok, ha van szivetek hozzá. — Erre Magda felel, ujjongva, hálásan: köszönöm papa, nekem is van tavaszom. V. a. vt* VTv‡ »I» t» »K W 'i' »t* KÖZGAZDASÁG. A baranyai gazdák gyűlése. A Baranya­­vármegyei Gazdasági Egyesület április 2-án, vasárnap délelőtt 1 órakor a vármegye székházának nagytermében tartja rendes évi közgyűlését. Napirend a következő: 1. Két jegyzőkönyvhitelesítő kiküldése. 2. Elnöki jelentés az egyesület 1915 .évi működéséről. 3. A számvizsgáló­ bizottság jelentése az 1915. évi zárószámadásokról és határozat­­hozatal a felmentvény megadásáról. 4. Az 1916. évi működési tervezet és költségvetési előirányzat megállapítása. 5. Bejelentett in­dítványok tárgyalása. Miért drága a cipő? A Turul cipőgyár r.-t. mérlege szerint a három millió korona alaptőkéjű gyár az 1915. évben egy millió ötszázhatvankétezer ötszáznegyvenöt korona hatvan fillér hasznot mutat ki tiszta nyereség­ként. Tehát az alaptőkének több, mint felét egy év alatt, így aztán könnyen érthető, hogy drága a cipő. A szentlőrinci vasúti vendéglő bérlete. A pécsi Máv. üzletvezetőség pályázatot hirdet a Szentlőrinc állomáson létesített pályaud­vari vendéglő bérletére. A bérlet 1916. má­jus 1-én kezdődik és tart ezen időponttól számítandó 5 éven át, vagyis 1921. április 30-ig. A bérlőnek a következő helyiségeket bocsátják rendelkezésére: két lakószoba, egy cselédszoba, egy konyha, egy felhúzó, egy előszoba, egy I­II. oszt. étterem, egy éléskamra, egy padlás, egy pince, egy jég­verem, egy gazdasági udvar. Az ajánlatokat 1916. április 12-én déli 12 óráig a magyar ki­rályi államvasutak pécsi üzletvezetőségéhez kell benyújtani. ... .. SZÍNHÁZ. Színházi újdonságok Szécsi Emma és Majthényi vendégszereplése A jövő hét színházi eseménye a Szécsi Emma vendégszereplése és egynéhány rep­­riz tarkítja még a műsort. A jövő szombati napot a hangverseny céljaira foglalták le. Ma este Szultán, délután pedig az Eleven ördög kerül színre utoljára. Vasárnap este A Gyurkovics lányoknak Herczeg Ferenc re­mek vígjátékénak lesz a felújítása. Délután A bájos ismeretlen operett lép le a műsorról. Hétfőn a kisasszony férje vígjátékot és kedden a Tündérlaki lányokat Heltai Jenő vígjátékát adják ez idényben először. Szerdán Szécsi Emma énekesnő fellép­tével Szulamithot, csütörtökön pedig Tatárjárás operettet elevenítik fel. Szécsi Emma énekesnő szerződtetési cél­ból vendégszerepel a pécsi színpadon. Pénteken M­a­j­t­h­é­n­y­i László búcsú­­felléptével kis cukros vígjátéknak lesz a fel­újítása. , Szombaton jótékonycélú hangversenyt tartanak. Vasárnap este a Tatárjárást, dél­után pedig a János vitézt adják. * A Pécsi Dalárda nagy hangversenye. A Pécs Dalárda oratóriumi hangversenyére a jegyek elárusítása a Vámos-féle drogériá­ban már megkezdődött. Az első nap a jegyek jórésze el is kelt. A rendezőség félreértések és esetleges kellemetlenségek elkerülése vé­gett figyelmeztet arra, hogy a jegyeket nem előjegyzésre, hanem eladásra adták ki s igy a nagy érdeklődésre való tekintettel azok­nak fentartása csak zavarokat okozhatna. A próbák is szorgalmasan folynak. Ezúttal már módunkban van az oratóriumban közre­működő énekesek névsorát közölni. Az ének­karban a következő hölgyek és férfiak vesz­nek részt: a szoprán­ szólót éneklő dr. Jella­­chich Istvánnén kívül, dr. Pörges Miksáné, Ptacek Győzőné, Szendrődi Pálné, Berger Edit, Braun Lujza, Cziráky Márta, Gál Irma, Goldberger Kató, Gulyás Irén, Ghéczy Gizi, Ghéczy Margit, Gadó Katica, Grünhut Bö­zsi, Hekinger Márta, Hilbert Nelly, Hirsch­­ler Sári, Jámbor Ilona, Jankovits Edit, Jeli­nek Ilona, Károly Gizi, Kaufer Stefi, Kertész Tilda, Kodes Mariska, Lukács Margit, Lu­kács Nóra, Molnár Mariska, báró Mirbach Juliska, Mandl Irén, Müller Bianca, Nendt­­vich Margit, Porges Etti, Ptacek Etti, Piri­­bauer Mariska, Romeisz, Annus, Rozgonyi nővérek, Sárközy Ilonka, Schneider Berta, Schwarz Irénke, Spers Irénke, Szirmay Ad­rienne, Szamohil Mariska, Vende Lili, Vogl Juliska, Willmann Stefánia, Balázs Lipót dr., Báter János, Czindery Endre, Decleva Dé­nes, Decleva Ignác, Eötvös József, Eötvös Gusztáv, Eilinsfeld Gyula, Fejes János, Gi­rardi József, Halisch Lajos, Halász Dezső, Heinczelmann Antal, Hermes Lajos, Kiss Ernő, Kiss Jenő, Kiss József, Koharits N. Já­nos, Kozma István, Kratochvill Jenő, Krisz­tián Gyula, Lenhardt János, Ludwig Ferenc, Messik Béla, Mezey László, Piger Zoltán, Pikter József, Pozsgay Dezső, Schneider Henrik, Schumann János, Sutták József, Si­mon Nándor, Steinberger Aladár, Szabó Jó­zsef, Szende Nándor, Szilas Pál, Szilveszter Zoltán, Szirmay Gyula, Till József dr., Vende Ernő, Wimmer Nándor, Zsigmond László. A zenekarban résztvevő filharmoni­kusok névsorát más alkalommal közönjük. 7. oldal.

Next