Dunántúl, 1916. március (6. évfolyam, 49-74. szám)
1916-03-25 / 70. szám
Szombat,idus 25. DUNÁNTÚL Tavasz van Igen, eljött már. Még előbb, mint máskor. Megelőzte a naptárt is. Egy-két héten át azt hittük, hogy május körül vagyunk. Pedig talán csak meg akarta tudni, milyen könyen csalódunk, csak gúnyolódott rajtunk... De akármi is volt a kulisszák mögött, anynyi bizonyos, hogy a természet is, a világ is fölült a tavasznak. A nap meleg sugaraitól úgy megijedt a hó — amiből amúgy is kevés volt hogy elolvadt és eltűnt a föld szinéről. Mikor ezt meglátták a téli álmukból felserkenő növények, mind egymás után megmozdultak és öltözködni kezdtek. A hóvirág, mint valami korán kelő szorgalmatos szobaleány, gyorsan felvette magára szép fehér főkötőjét és hirdetni kezdte a tél elmúltát, a tavasz közeledtét. Ezt meghallotta a komoly, magába vonult szerény ibolyácska és fejére, vállára húzta a gondolkozásnak illatos kék fátyolát. Végre föltápászkodott a szőke kankalin, a hamis kökörcsin néhány más aprósággal együtt. A sugárözön, a meleg áramlat kicsalta lakásukból, városukból az embereket is. És akkor a sétautakon, a hegyi ösvényeken látni lehetett sok halvány, sárga, szín és élet, erő és öröm nélküli arcokat, melyek odaállottak a Nap színe elé, hogy mosolya egészséget és kedvet varázsoljon beléjük. Ámde mindez még nem az egész tavasz. Ilyen csak a természetben, a külső környezetben. Más és többféle hatást kelt a világban, az egymással foglalkozó, egymásra támaszkodó emberek társadalmában. A tavaszi napsugár nemcsak a föld csiráit fakasztja ki, de feléleszti a szívnek eddig szunnyadozó vágyait, a lelkek álmait. Ilyenkor érzi legjobban az ember, mit szeret, mit ■óhajt, minek tud legjobban örülni, miben véli boldogságát feltalálni. A tavaszi hangulat nemcsak új, eleven, tettrekész, de egyúttal jellemző is, s azért — tanulságos. Hadd lássunk most csak egy ilyen tavaszi idillt. Nézzünk, hallgassunk és gondolkozzunk, hogy tudjunk ítéletet mondani, helyesen következtetni.... Csinos kis úri házban vagyunk, annak is épen a társalgó szobájában. Egy idősebb férfi s valamivel fiatalabb nő, az előbbi hűséges élettársa, gondjainak oszlatója, szívének vigasztalója, beszélgetnek. Nagyon komoly és fontos a téma: a borzasztó megélhetési viszonyokról, a rettentő drágaságról beszélnek. Halkan tárgyalnak, miként az aggódók, a gondolkodók szoktak. S eszmecsere, véleményváltás után végre elhatározzák, hogy erről is, arról is lemondanak, ezt is, azt is abbahagyják, ebből is, abból is kevesebbet, itt is, ott is ritkábban. Az okos és jóakaratú elhatározás megnyugtatja őket: szelíden néznek ki a ragyogó napfénybe. Nyugalmuk azonban nem sokáig tart. Belép Magda kisasszony, a még hátramaradt eladó leányuk. Szerényen, csendesen, lassan lép be, nehogy kellemetlenséget okozzon, de telve van haditervekkel, offenzívára készül „édes jó papája“ — pénztárcája ellen. __ Először csak közömbösen foglal helyet szülei mellett és beszél a tegnapi színdarabról, melyen jelen volt, a regényről, melyet délelőtt olvasott, a zongoradarabról, melyet legutóbb megtanult. Mindent dicsér, mindent magasztal, ezért is „él-hal“, azt is „imádja“, ez is „oly édes“, az is „oly aranyos“, amaz meg „egyenesen fölséges, fölséges — isteni“. De a java most jön. A műveit, a nagyképzettségű, a sokat ismerő kisasszony úgy tesz, mintha pihenést tartana. Kitekint ő is az ablakon, halavány, szinte beesett tárcát a Nap felé fordítja (akkor látszik, mennyi szenvedély van szívében) és élvezi annak melegítő sugarait. Nemsokára látszólag boldogan felkiált: Milyen szép idő van! Milyen tiszta, milyen meleg. Valóságos tavasz. Hányadika is van? Bizony már a naptár is azt jelzi. Milyen jó ilyenkor kint járni, sétálni, üdülni! — Miért nem mész tehát ki, már mióta vannak ezek a szép napok és te még sehol sem voltál. — Szólt szelíden az anya, mig az atya komoran ránézett. -^_JHová menjek? — Ki a szabadba egy kis hegyet mászni, vidéket nézni, illatos levegőt szívni, virágokat szedni, velük elszórakozni. — Én nem mehetek sehová. Fakadt ki a szenvedély. — Ugyan miért nem? — Kinevet a világ! — Már miért nevetne ki? — Hogy annyira elmaradtam. — Miben maradtál el? — Divat dolgában. Csak nem vehetem magamra a még tavaly divatos tavaszi jelöltőt. Most már egészen más járja. Nézze csak. És előveszi fegyvertársát, kinyitja a már össze is gyűrt helyen a divatlapot. — De leányom, alig van különbség, ki veszi azt észre? — Pedig ugyancsak föltűnő. Én azzal nem jelenhetek meg sehol sem. — Tehát újat akarsz. — Igen is, kérem. S remélem, hogy anyukám lesz oly figyelmes hozzám. Az anya közbenjáró lett az atyánál. Hallottad-e? így szólítja meg. — Nagyon időszerű. Felel bosszankodva. — Tudomásul veszed? Megengeded? — Te is akarod? — Hogy békesség legyen. — Hogy divatszerű legyen, ha éhen veszünk is. — Határozz tehát. — Hát csak csináljátok, ha van szivetek hozzá. — Erre Magda felel, ujjongva, hálásan: köszönöm papa, nekem is van tavaszom. V. a. vt* VTv‡ »I» t» »K W 'i' »t* KÖZGAZDASÁG. A baranyai gazdák gyűlése. A Baranyavármegyei Gazdasági Egyesület április 2-án, vasárnap délelőtt 1 órakor a vármegye székházának nagytermében tartja rendes évi közgyűlését. Napirend a következő: 1. Két jegyzőkönyvhitelesítő kiküldése. 2. Elnöki jelentés az egyesület 1915 .évi működéséről. 3. A számvizsgáló bizottság jelentése az 1915. évi zárószámadásokról és határozathozatal a felmentvény megadásáról. 4. Az 1916. évi működési tervezet és költségvetési előirányzat megállapítása. 5. Bejelentett indítványok tárgyalása. Miért drága a cipő? A Turul cipőgyár r.-t. mérlege szerint a három millió korona alaptőkéjű gyár az 1915. évben egy millió ötszázhatvankétezer ötszáznegyvenöt korona hatvan fillér hasznot mutat ki tiszta nyereségként. Tehát az alaptőkének több, mint felét egy év alatt, így aztán könnyen érthető, hogy drága a cipő. A szentlőrinci vasúti vendéglő bérlete. A pécsi Máv. üzletvezetőség pályázatot hirdet a Szentlőrinc állomáson létesített pályaudvari vendéglő bérletére. A bérlet 1916. május 1-én kezdődik és tart ezen időponttól számítandó 5 éven át, vagyis 1921. április 30-ig. A bérlőnek a következő helyiségeket bocsátják rendelkezésére: két lakószoba, egy cselédszoba, egy konyha, egy felhúzó, egy előszoba, egy III. oszt. étterem, egy éléskamra, egy padlás, egy pince, egy jégverem, egy gazdasági udvar. Az ajánlatokat 1916. április 12-én déli 12 óráig a magyar királyi államvasutak pécsi üzletvezetőségéhez kell benyújtani. ... .. SZÍNHÁZ. Színházi újdonságok Szécsi Emma és Majthényi vendégszereplése A jövő hét színházi eseménye a Szécsi Emma vendégszereplése és egynéhány repriz tarkítja még a műsort. A jövő szombati napot a hangverseny céljaira foglalták le. Ma este Szultán, délután pedig az Eleven ördög kerül színre utoljára. Vasárnap este A Gyurkovics lányoknak Herczeg Ferenc remek vígjátékénak lesz a felújítása. Délután A bájos ismeretlen operett lép le a műsorról. Hétfőn a kisasszony férje vígjátékot és kedden a Tündérlaki lányokat Heltai Jenő vígjátékát adják ez idényben először. Szerdán Szécsi Emma énekesnő felléptével Szulamithot, csütörtökön pedig Tatárjárás operettet elevenítik fel. Szécsi Emma énekesnő szerződtetési célból vendégszerepel a pécsi színpadon. Pénteken Majthényi László búcsúfelléptével kis cukros vígjátéknak lesz a felújítása. , Szombaton jótékonycélú hangversenyt tartanak. Vasárnap este a Tatárjárást, délután pedig a János vitézt adják. * A Pécsi Dalárda nagy hangversenye. A Pécs Dalárda oratóriumi hangversenyére a jegyek elárusítása a Vámos-féle drogériában már megkezdődött. Az első nap a jegyek jórésze el is kelt. A rendezőség félreértések és esetleges kellemetlenségek elkerülése végett figyelmeztet arra, hogy a jegyeket nem előjegyzésre, hanem eladásra adták ki s igy a nagy érdeklődésre való tekintettel azoknak fentartása csak zavarokat okozhatna. A próbák is szorgalmasan folynak. Ezúttal már módunkban van az oratóriumban közreműködő énekesek névsorát közölni. Az énekkarban a következő hölgyek és férfiak vesznek részt: a szoprán szólót éneklő dr. Jellachich Istvánnén kívül, dr. Pörges Miksáné, Ptacek Győzőné, Szendrődi Pálné, Berger Edit, Braun Lujza, Cziráky Márta, Gál Irma, Goldberger Kató, Gulyás Irén, Ghéczy Gizi, Ghéczy Margit, Gadó Katica, Grünhut Bözsi, Hekinger Márta, Hilbert Nelly, Hirschler Sári, Jámbor Ilona, Jankovits Edit, Jelinek Ilona, Károly Gizi, Kaufer Stefi, Kertész Tilda, Kodes Mariska, Lukács Margit, Lukács Nóra, Molnár Mariska, báró Mirbach Juliska, Mandl Irén, Müller Bianca, Nendtvich Margit, Porges Etti, Ptacek Etti, Piribauer Mariska, Romeisz, Annus, Rozgonyi nővérek, Sárközy Ilonka, Schneider Berta, Schwarz Irénke, Spers Irénke, Szirmay Adrienne, Szamohil Mariska, Vende Lili, Vogl Juliska, Willmann Stefánia, Balázs Lipót dr., Báter János, Czindery Endre, Decleva Dénes, Decleva Ignác, Eötvös József, Eötvös Gusztáv, Eilinsfeld Gyula, Fejes János, Girardi József, Halisch Lajos, Halász Dezső, Heinczelmann Antal, Hermes Lajos, Kiss Ernő, Kiss Jenő, Kiss József, Koharits N. János, Kozma István, Kratochvill Jenő, Krisztián Gyula, Lenhardt János, Ludwig Ferenc, Messik Béla, Mezey László, Piger Zoltán, Pikter József, Pozsgay Dezső, Schneider Henrik, Schumann János, Sutták József, Simon Nándor, Steinberger Aladár, Szabó József, Szende Nándor, Szilas Pál, Szilveszter Zoltán, Szirmay Gyula, Till József dr., Vende Ernő, Wimmer Nándor, Zsigmond László. A zenekarban résztvevő filharmonikusok névsorát más alkalommal közönjük. 7. oldal.