Dunántúl, 1917. március (7. évfolyam, 49-75. szám)
1917-03-01 / 49. szám
4.____________________ 11 dunantui Csütörtöki március I. Harcok a Cseremosz-völgyben — február 27. (A sajtóhadiszállás engedélyével.) .futus vége. Az ezred fenn a Kopicson tábortüzek mellett tölti az éjszakát. Hideg, jeges eső csapkod, odaterm a völgyben izzik, forr a kánikula, itt a magasban, dideregnekaz emberek. Orosz járőröket jelentettek a Cseremaszvölgy felől minden percben támadást várunk, a legteljesebb harci készültségben áll a regiment. Az orosz azonban nem mutatkozott az éj folyamán. Reggel újabb patrusore mentek ki, s ezek már egészen a Fekete- Cserem őszig hatolhattak előre, anélkül, hogy ellenségre bukkantak volna. Az tut tehát szabad, komoly ellenállással valószínűleg majd csak a folyó túlsó partján fogunk találkozni. Annál jobb. Addig még úgyis nagy teljesít : miéyek előtt álljünk, őserdőkön, úttalan utakon kell keresztülgázolnunk aztán meg a Czeremosz-völgy innenső oldalának legalább hatvan fokos esése van. Ezen a promt- nádon sétálni teljes marsadj usztirunggal kis-sé kellemetlen. Főként olyan előzmények után, mikor az erdő bozótos dzsungelén keresztül, minden, egyes embernek fejszével és csákánnyal kell utat vágnia magának! A regiment reggel négy órakor indult el a Kopilásról s jóval déli 12 óra után ért csak be a Cseremaszvölgybe. Ezalatt egyetlen lövést sem kapott. Az oroszok mintha megdereemedtek volna, pedig ott ültek a fenünk felett, s talán láttak is bennünket. A brigád, melyben a II. Lipót császár nevét viselő 33. gyalogezred is helyet foglalt, azt a parancsot kapta, hogy támadja meg és foglalja el a Hala-Lukaviecen levő orosz állásokat s azután folytassa tovább előnyomulását északnyugati irányban. E támadó mozdulat sikere kettős pélit tett elérhetővé: először megszűnt a lehetősége annak, hogy az oroszok a Prislopnyereg felől betörhessenek Magyarországba, másodszor lényegesen csökkent a Zabie-frontra nehezedő erős ellenséges nyomás. A brigád, s főként a 33. gyalogezred a rábízott nagy feladat első részét fényesen megoldotta, amennyiben még a Cseremoszvökry megszállása napján július 26-án este igen erős ellenséges tűzben fölhatolt a Hala- Lukaviecet borító erdőség északi széléig. Itt azonban a hirtelen beállott sötétség miatt meg kellett állapodnia. Másnap, 27-én, sűrű, átláthatatlan köd feküdte meg a Kárpátokat. Harminc lépésre se lehetett látni, úgy hogy tüzérségi előkészítésről szó sem lehetett. E napon a brigád mozdulatlanságra volt kárhoztatva, s a feladat nehezebbik része, az 1443-as magaslat elfoglalása július 28-ra halasztódott Az oroszok ekkorára már igen tekintélyes erőket vontak össze, olyannyira, hogy támadásunk csak lépésről lépésre tudott előrehaladni. A 10. század volt a Direktion-Kompagnie, amely nagy erővel és páratlan lendülettel tört előre s valósággal magával ragadta az egész zászlóaljat. "A 10. század hősies önfeláldozásának volt köszönhető, hogy délután, öt órakor megkezdhette a rohamot a regiment s félhatra,birtokunkban voltak az összes orosz állások. Az 1443-as magaslatot megtisztítottuk az oroszoktól, akik nagy és véres veszteségeket szenvedtek s ezenfelül számos foglyot is hagytak kezünkön. A további komoly sikerekhez az első döntő lépés meg volt téve, s azáltal, hogy a Cseremosz keleti partját kezünkben, tartottuk, most már nemcsak a magyar határ védelmét biztosítottuk, hanem a Zabie felé való előnyomulásnak is kaput nyitottunk. Elhatározó sikerhez azonban most már nagyobb erőkre volt szükség, s augusztus 1-én meg is érkezett a német Karparthenkorps. Az események innen kezdve már, gyorsan haladtak előre. Augusztus 3-án német vadászok elfoglalták az 1506-os magaslatot és a Ludovát, a 33. gyalogezred pedig bevonult Szibenybe. A kozák rablógazdálkodásnak rettentő képei tárultak elénk. A rombolási düh orgiákat ült ebben a szegény kis faluban, s az orosz hondák a nyomorult emberek házain és vagyonkáján töltötték ki bosszújukat elkeseredésükben, hogy fegyvereink elől hirtelen, s az egész vonalon vissza kellett vonulniük. Augusztus 4-én és 5-én a 33-asok megszállották Jaromikot, valamint a környező magaslatokat, tőlünk keletre pedig egyesült osztrák-magyar és német erők egész Jablonicáig törtek előre. Az oroszok velünk szemben, sehol se fejtettek ki nagyobb ellenállást s hátvédharcok közepette egész Zelenyn túl hátráltak. Kozákkülönitmények igyekeztek ugyan nyugtalanítani bennünket, minden eredmény nélkül, s e csapatok tevékenysége végül is arra szorítkozott, hogy a falvakból mánkkal hurcolták a fiatal leányokat és asszonyokat s felgyújtották előttünk a hidakat és átjárókat. Minden jel arra mutatott, hogy az oroszok csak Zabie előtt fognak megállni, s ott össze pontosítják erejüket. Elénk felderítő tevékenységet fejtettünk ki, patruháink állandóan nyomában voltak az ellenségnek, s ez alkalommal egy fiatal 33-as zászlós különösen kitüntette magát. Tizenöt emberrel és két lovassal egész az orosz főerőig nyomult előre s az ő jelentései alapján tudott az egész csoport augusztus 6-án a Skoupovára, sőt azon túl is előnyomulni. Fenn a Skolupován. Domináló pont, csaknem Zabieig ellátni innen. Gyönyörű völgykatlan fekszik előttünk, a Kárpátok e"" napsütötte völgye, mely mintha csak szépségre ésgyönyörre született volna. Az ezred reggel hét óra óta mar sok most délután félnégy lehet. De a csapatok már elérték a megparancsolt vonalat s végre elhangzik a várvavárt kommandó: — Rüstung ab! (Szerelvényt le!) Jöhet a menázsi is. A konyhák itt párolognak már a közelben, az illatos gulyás megcsiklandozza az orrokat, s az emberek szedik elő a csajkát, hogy mennek a várva várt ebédért. Egyszerre végigzúg a sorokon a riadó:# — Aufpacken! Angriff! Úgy látszik, ma nem ebédelünk. Felsőbb parancs jött, hogy habozás és késedelem nélkül meg kell támadni az ellenséget, mely a legközelebbi magaslatokat tartja megszállva. Nincs mit tenni, parancs, parancs. A regiment már ki is fejlődött és kettős rajvonalban ereszkedünk alá a Stcoupováról. Jobbról az I., középen a II., a balszárnyon a Il. zászlóalj. . A támadás viharos erővel indult meg, a legények haragusznak. Az elhagyott gulyásillat még ott kóvályog az orrok körül, s vérvörös ködöt ültet az agyvelőre: dühödtem vörös színekben izzók minden a felizgatott bakia-képzelet előtt. Annak a néhány száz grámátnajv és srapmellnek oda se néznek most, ami a közelükben vág le s fogcsikorgatva várják a pillanatot, mely meghozza nekik a rohamra küldő parancsot. Az első zászlóalj a leggyorsabb és a legszerencsésebb. Bár óriási terepnehézségeket kell legyőznie, úgy hét óra tájt mégis beérkezik. A negyedik század megszurmol egy gépfegyverekkel megrakott, erősenkiépített támaszpontot s ennek a szakasznak a sorsa ezzel el is dőlt. A másik két zászlóaljcsak este 10 óra felé érte el a kitűzött célt.Igen nagy ellenállást kellett legyőznie, s vé ■ gül is csak úgy sikerült a makacsul védekező oroszokat erős árkaikból kivetnie, hogy kézigránátokkal tört rájuk az utolsó döntő ■rohamban. Ez használt, az oroszok, amily gyorsan csak tudták, feladták állásaikat s a 33-asok este 11 óra táján végre mégis hozzájuthattak a most már kissé puhára főtt gulyáshoz. .Az éjszaka nyugalomban telt el Másnap hozták hírül orosz überlauferek, hogy egy egész divízió érkezett Keleimén alól s az oroszok nagy-' támadást terveznek ellenünk. Teljes felkészültséggel vártuk őket. Augusztus 8-án reggel óriási köd ereszkedett alá. Ezt az időt nagyon szereti a muszka, bizonyos, hogy fog történni valami. A déli órákban csakugyan megindultak szélső balszárnyunk ellen, de minden mozdulatukat kivédtük. A nap azután az ellenség állandó támadó kísérletei között telt el, s ha egyeseknek sikerült is némileg előre dolgozniuk magukat, végül mégis elérte őket a halált hozó golyó. Vagy ötven orosz pusztult el így ebben az eredménytelen hiábavaló erőlködésben. Este 7 óatkor már nyilvánvaló lett az ellenséges akció teljes kudarca. Ekkor kapott parancsot all.század, hogy két gépfegyverrel szállja meg az 1385-ös kátétól keletre fekvő 1500 méteres magaslat csúcsát. Félúton sem volt még a század, mikor a frontról is, oldalról is erős tüzet kapott. A magaslaton tehát már oroszok voltak. A század mindamellett folytatta előnyomulását és az orosz állás közvetlen közelében két házat foglalt el s ott be is fészkelte magát. S mindezt igen csekély veszteséggel érte el, mindössze két halottunk és 11 sebesültünk volt. Kilencedike nagy harcok napja volt. Teljes erővel indult meg ellenünk az orosz áradat. Egyedül a 33-as front ellen egy egész divízió támadt. Déli 12 órakor kezdődött a tánc. Az orosz tüzérség pergőtüzet indított az 1385-ös magaslat, nemkülönben a 11. század által tegnap elfoglalt házak ellen. Egyes csoportok már a tüzérség munkája alatt törtek előre az orosz állásokból, délután 1 óra után pedig általános támadásra indultak. A roham a legnagyobb erővel a 11. század frontját érte, s ott sikerült is az ellenségnek egy árok darabot elfoglalnia. A kifejlődött heves kézitusában úgy verekedtek a 33-asok, mint az oroszlánok, a nagy túlerő azonban egy kis területen mégis visszanyomta őket. Gyorsan odasiető tartalékaink, mialatt a 12. század ékállást (Hackenstellung) vett fel. kimentet-