Dunántúl, 1917. június (7. évfolyam, 124-147. szám)

1917-06-06 / 128. szám

Szerda, június 6. legfsab­ a pécsi postaigazgató Brunner Olivért szívszélhüdés érte Pécs, június 5. A halál folytatja kegyetlen irtó munkáját.­­Ma ismét váratlanul rabolt el egy életet. Brunner Olivér a pécsi posta és távirda igazgatója ma este 11 1 8 órakor hirtelen, szív­­szélhüdés következtében meghalt. Fájdal­mas és lesújtó ez az újabb gyászhír, mert Pécs város társadalma egy rendkívül sze­rény, kedves és rokonszenves tagját vesztet­te el benne, a pécsi posta és távirdaigazga­­tóság pedig egy nemes és jó lelkű megértő főnököt vesztett el vele. Brunner Olivér postaigazgató ma rendes időben kelt. Elvégezte napi hivatali munká­ját. Délutátt még szokásos sétáját tette meg. Meglátogatta F­o­r­g­o­n Lajos igazgató he­lyettest, akinek társaságában igyekezett ha­za lakására. Ekkor már panaszkodott, hogy nem jól érzi magát, a szíve fáj és a keze is hidegedni kezd. Felment a lakására, hogy le­feküdjék. Brunner Olivér lefeküdt, de többé nem kelt fel. Szívszélhüdés érte és este 128 órakor meghalt. Brunner Olivér posta és távirdaigaz­­gató Kapnikbányán 1850. augusztus 31-én született. Gimnáziumi tanulmányait Gyula­­fehérváron, jogi tanulmányait Kolozsváron végezte. Magánhivatalnoki pályára lépett. A Viktória és Hazai biztositó intézeteknél mű­ködött Bécsben. 1882. évben junius 1-én lé­pett a posta szolgálatába. Ez irányú működé­sét a soproni postaigazgatóságnál kezdette meg. 1887. szeptember 1-én a pécsi posta és távirdaigazgatósághoz került. Az itteni egye­sítési és újjászervezési munkában tevékeny részt vett. 1888-ban áthelyezték a temesvári postaigazgatósághoz, ahonnan 1891-ben a kassai majd 1895-ben újra a pécsi postaigaz­gatósághoz került. 1899-ben a kereskede­lemügyi minisztériumba hívták be. Egy évi munka után visszajött Pécsre. 1913 elején, mint igazgató helyettes, Opris Péternek 1913 márciusában bekövetkezett halálával, mint főtanácsos vezette az igazgatóságot, 1914. márciusában pedig igazgatóvá neveztetett ki. Brunner Olivér a megtestesült jóság és a szerénység volt. Mintaképe volt a becsüle­tes,, szorgalmas tisztviselőnek, akinek egyet­len protektora a saját munkája. Brunner Oli­vér igazgató elvonult életet élt, legjobban a családja körében érezte jól magát. Várta a háború szerencsés befejezését, hogy nyuga­lomba vonulhasson. Mint annyian sokan a pusztító háború végét nem tudta bevárni,­­váratlanul elköltözött az örök béke honába. Temetésére vonatkozólag még nem tör­tént intézkedés. A stockholmi tanácskozás A francia szocialisták (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) P­á­r­i­s, junius 5. A francia kamara befejezte a stockholmi T­onferencia ügyében a kormányhoz intézett ■kérdések tárgyalását. Nagy szótöbbséggel bi­zalmat szavaztak a kormánynak. Genf, június 5. A Journal Génévé írja: A francia szocialisták Ribot hallgatólagos beleegyezésével elmennek a stockholmi kon­ferenciára. A franciák követelik Elszász Lotharingiát . A­ Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.1 P­á­r­i­s, június 5. Havas ügynökség jelentése: A kamara befejező ülésén a bizalmi indít­vány elfogadá" után elhatározta, hogy az orosz demokráciát üdvözli, az elfoglalt terü­letek felszabadításával egyúttal Elszász Lot­­haringia visszacsatolását is kívánják. DUNÁNTÚL Honvédek nagy napjai Pécs, június 5. (A sajtóhadiszállás engedélyével.) A 17. honvédgyalogezred elhatározta, hogy azt a három napot, amelyen át a­­­áso­­dik Isonzó-csatában a legerősebb pergőtüz­­zet és az olasz gyalogság minden támadását vitézül állta, új babérokkal gazdagítva had­seregünket, évenként megünnepli. A három napnak ez a története: San Martino előtt, a már történelmi jelen­tőségre jutott 197. kúptól jobbra és balra fe­küdt az ezred két zászlóalja, Sipos alezredes parancsnoksága alatt. Jobbszárnyával szem­ben a Schraussina fehér csúcsai, mögötte az olasz a tüzérség főtömege. Az Isonzó-parton egy téglagyár takarta az olasz tartalékokat. Peteano felől debreceni honvédek csatlakoz­tak, a balszárnyon — Sagradoval szemben — budapestiek. Az arcvonal itt félkör alakú, alkalmazkodva az Isonzó folyásához. Egyik legexponáltabb pontja a 197-es kúp. Ez volt a helyzet, mikor július 18-án hajnali szürkü­letben megkezdődött az olasz pergőtűz állá­saink ellen. Teljes öt órán keresztül folyton zuhogtak a minden kaliberű gránátok, srap­nellek, bombák, aknák. Reggel 8 óráig csak a szemben álló ágyukból, ettől kezdve azon­ban oldalt, Piazzo felől is. Mint az orkán, mint a felhőszakadás szakadtak a lövedé­kek.. A fáradságosan kézsült állások és ár­kok nemsokára csak romhalmazok. Kőár­­kokban, apró dolinákban állnak a honvédek, várják az acéleső végét, de félelmetes vesz­teségeket szenvednek. Összeharapott száj­jal várják a bosszú óráját. Kilenc órakor elnémult a pergőtűz. Az át­­datlan por és füst­felhőből az arcvonal előtt fölhangzik az előretörő ellenség rekedt Avantil-kiáltása. Széles tömegekben, liheg­ve, lázban égő szemekkel rohannak az ola­szok. Heves, szakadatlan puskatűz fogadja őket. Halomszámra hullanak el. Mindig újabb tömegek lépnek a helyükbe. Negyven lépésnyire közelednek, egészen szétrongyolt drótakadályainkig. Ott összeomlik a táma­dás. Vad futásban özönlenek vissza. Az első támadást elhárítottuk. Déli egy óra tájban új veszedelem. Nem­csak új homloktámadás készül heves ágyu­­tűzzel, a balszárnyon is támadás indul, az ezredtől délre. Az ellenség áttört, a szom­széd megszálló csapat északi szárnyát visz­­szanyomta és most oldalba fenyeget. Egy el­fordulás és délnyugat felől is fölvesszük a harcot az olasz gyalogsággal. De ezt a szár­nyat is visszanyomják. Válságos pillanat következik. Már olasz rohamcsapatok nyo­mulnak a legelső árkokba és a bal oldalál­lásba. Ekkor tartalékok avatkoznak be. El­lentámadással az árkok feladására kénysze­rítjük az olaszokat. Négy óra után 10 perc­cel visszavertük a támadást az egész vona­lon. Az ezred megtartja régi állásait, a déli szárnyon is. Olasz holttestek tömegei borít­ják az előteret... A mieink is holtra fárad­tak. Egyelőre csak egy honvédszázad érke­zik erősítésül. Fél hat tájban új gyalogsági támadás indul arcvonalunk centruma és jobbszárnya ellen. Egyik hullám a másik után tolul, mj tartalé­kok. Három helyen benyomulnak árkainkba. Szuronnyal, puskatussal, ököllel kiverjük őket. Ezt a támadást is elhárítottuk. Közben éjszaka lett. Csak most lehetett áttekinteni saját veszteségeinket. Bizony nem egy derék védő dől ki a sorból... Másnap ugyanaz a játék. Reggel hat órá­tól déli egy óráig pergőtűz, aztán gyalogsági tömegtámadás. Hullám­hullám után, mígnem az utolsó is összeomlik. Megint kétórás per­gőtűz, kétoldalt kereszttűz. Aztán abban a hiszemben, hogy nincs többé élő emberünk, új gyalogsági támadás. Ezt is visszaverjük. Arcvonalunk szilárdan áll. Este felolvassák a hadosztályparancsnok elismerését, másnap elmondja a hivatalos jelentés, hogy előtte való nap honvédcsapatok elhárítottak egy erős támadást, amelyet az ellenség Schraus­­sinánál levő állásaink ellen intézett. Itt az olaszok három tömegtámadása omoltt össze. De még nem jött el a pihenés ideje. Az éjszakát a szétlőtt állások kijavításával töl­töttük. Reggel 2 órakor már megkezdődött az ellenség pergőtüze. A hajnali szürkület­ben három gyalogsági tömegtámadást ver­tünk vissza. Uj pergőtűz. Uj gyalogsági táma­dás. Még az ütközet alatt megérkezik a dan­dárparancsnok dicsérete. Öt óra tájban visz­­szanyomják a szomszédos ezredeket a jobb szárnyon. Az oldalvédelem egyre nehezebb. A M. San Michele csúcsa átmenetileg az el­lenség kezére jut, erős gyalogsági osztagok árasztják el a magaslatot és kelet felől szo­rongatják csapatainkat. San Martino helysé­get a harcolók mögött kiürítik. 69-esek meg­szállják a délkeleti szegélyt. A tüzérség táv­beszélőn azt a parancsot kapta, hogy vegye tűz alá az elveszettnek hitt helység észak­nyugati és nyugati részét. A 17-esek még mindig szilárdan állnak, alig 0­ 2 kilométer­rel előbbre, ingadozás nélkül, azzal a ke­mény elhatározással, hogy kitartanak. Sípos alezredes, aki véletlenül fültanúja volt a tü­zérséghez küldött parancsnak, távbeszélőn felvilágosította a tüzérséget a helyzetről és kérte, hogy a tüzelést helyezze át a Monte San Michele csúcsára. A megfutamodó ola­szokat ezenkívül heves puskatűz alá fogja egy szakasz gyalogság is. Éjjel 11 órakor egy utolsó ellenséges támadás a bal és a jobb­­szárny ellen. A 17-es honvédek elhárítják ezt is. Hősies magatartásukat a vezérkari jelentés is kiemelte, József főherceg hadtest­parancsnok pedig ünnepélyes módon, dicsé­­rőleg elismerte. 5. oldal.. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOQO Péntek délután általános munkaszü­net (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Budapest, június 5. A központi demokrata körben a szocialis­ták Batthyány, Vázsonyi, Lovászy és Harrer Ferenc fővárosi tanácsnok részvételével ér­tekezlet volt, amelyen elhatározták, hogy pénteken választójogi napot tartanak és dé­lután 2 órától munkaszü­net lesz. A munká­sok és polgárok zártsorokban vonulnak a városházára és átnyújtják Bárczynak a ki­rályhoz intézett feliratot, amelyben a válasz­tói jognak minden más javaslat előtt való be­nyújtását kérik. Preisz Károlyné második férje öngyilkos lett (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Budapest, június 5. Preisz Károlyné S­z­m­o­d­­­s Gizella, mint annak idején megírtuk, újból férjhez ment és pedig Horváth János huszár­zászlóshoz. Horváth ma a Váli uton lévő lakásán felesége szeme láttára mellbelőtte magát. Sebesülése halálos. Öngyilkosságá­nak oka féltékenység, továbbá az a körül­mény, hogy családja házassága miatt megta­gadta a segítséget. A ma esti német jelentés — Wolff-ügynökség jelentése. — (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése ’­ Berlin, junius 5. Este. A Witschaete mindkét oldalán a tüzérségi csata folytatódik. A Chemin des Dames és Brailly mellett a franciák egy harmadik tá­madása, a déli hegyen pedig egy-egy erős előretörés meghiúsult. Egyéb jelentős ese­mény nem történt.

Next