Dunántúl, 1917. június (7. évfolyam, 124-147. szám)

1917-06-03 / 126. szám

4. oldal megkísértse felrázni az alvó lelkeket. Uj tü­zet és lángot gyújtani a közömbös szivekbe és még ha nem akarják is, részesévé tenni őket a nagy munkának, mely a nemzetek leg­­jobbjaira vár. A magyar társadalom és az a politika, me­lyet uralunk, nem szokta vezető eszméit a magyarországi szövetkezetek táborából köl­csönözni. Nem hódol annak a mottónak: mindnyája egyért, egy mindnyájáért. Még kevésbbé haj­­landó annak az igazságnak engedni, mely arra tanít, hogy egyetértve, szervezkedve a kis erők is naggyá nőnek és ma kötelesség, a nagy közös cél érdekében összeforrni élet­­re-halálra. Most, amidőn igazán élet és halál kérdése, talán meg is teszi. Nem térhet ki előtte, így aztán a lehetetlennek látszó való­ra válhatik. Ha igazán óhajtjuk a békét s a szenvedéseknek megszakadását, csatlakozni kell azokhoz, kik ebben az irányban ered­ményekkel biztatnak ,anélkül, hogy ezért drágább bért követelnének, mint amennyit munkájuk ér. Azok a milliók, akik ma már naponta érzik nálunk a szövetkezeti törekvé­sek áldásait, kell, hogy apostolai legyenek a gondolatnak, mely a múlt napokban a pesti vármegyeházán kipattanva világgá szállt. Lelkesedésük hassa meg a közömbös millió­kat, hisz mindnyájunk érdekéről van szó. Társadalmunk a sebek gyógyítása és a szenvedések orvoslása körül csodákat mű­velt. De ezek mind-mind eltörpülnek azokkal szemben, akik képesek lesznek a nagy há­ború befejezése körül érdemeket szerezni. Erre a munkára hív fel a szóbanforgó határo­zat bennünket. Nemcsak úgy, hogy itthon dolgozzunk érte, hanem ha képesek vagyunk reá nemzetközileg is. Az egyházak, interpar­lamentáris bizottságok, nőegyesületek nem­zetközi szövetségei miért hallgatnak? Nem érzik-e, hogy ez a tétlenség a tehetetlenség bizonyítéka a legislegnagyobb feladattal szemben? A béke felé vezető utakat meg le­het találni anélkül, hogy nemzeti érdekeinket bármily csekély részben is föláldoznánk s a konok ellenfélben azt a nézetet keltenék, hogy mi inkább reá vagyunk utalva a békére, mint vannak ők, a sikertelenül támadók. Azokkal szemben, akik kételkednek s akik értéktelennek jelzik a mi munkánkat, kell hogy bizonyos, a nagyközönség előtt ismeret­len tényekre reámutassanak. A szövetkezők táborához csak Európában 30—40 millió lélek tartozik. Ezek nagy része kisember ugyan, de tudva, vagy tudatlanul is nagy célok szolgálatában áll. Igyekezik a tőke és munka közti ellentétet békés után kiegyenlíteni. A gazdasági életben a szabad verseny helyébe a trösztök s a nemzetközi­leg szervezkedett nagy tőkének uralma lé­pett, amelyben azonban, mint a jelen háború is mutatja, még kevésbbé jelent békét, mint jelentett a szabad verseny. Minél inkább rejlik az industrializmus, annál inkább sza­porodnak az ellentétek s a küzdelemre való hajlandóság annál inkább erősül. Bebel mon­dását, mely szerint minden új gyárkémény új erő a szocialistákra nézve, Vandervelde azzal toldja meg, hogy a szocializmus ár­nyékként követi a kapitalizmust még a me­zőgazdaságban­­is. Ez azt jelenti, hogy harcot, békétlen visszavonást palántál a mezők nyu­galma helyébe. Most azonban abban fárad, hogy urának a plutokráciának háborúját el­simítsa. Szinte hihetetlen. A harcok pártja mint békeszerző! Mi magunk részéről sem lehetőnek, sem üdvösnek nem tartjuk a szocialista békét, de bízunk saját vállalkozásunk sikerében. Reméljük, hogy a londoni szövetkezeti köz­pont nem fog és nem is akar ellent mondani­­ a magyar pályatársak és delegátusok György Endre és Balogh Elemér indítványának. Sőt a sokszor dicsért és felmutatott szolidaritás­­ ereje által vezetve, meg is ragadja az alkal­mat és megszerzi a szövetkezeti törekvések­­­­nek a lehető legnagyobb diadalt. A szövetke­zők az entente államaiban is a béke mellett vannak. A francia Gide, az orosz Totomjanz,­­ az olasz Raqueri — a semlegesekről nem is szólva — nem tagadhatják meg támogatásu­­­­kat e törekvésektől, melyek György Endre felszólalása szerint a londoni bizottságban is dominálnak. A­ társadalmi és gazdasági béke érdekében dolgozva a szövetkezetek szép­­ eredményeket értek el. Képviselőik feljutot­tak miniszteri székekig s ha most a béke­szerzésre vállalkoznak, mindenesetre elérték azt, hogy odaállítják a világ elé a legneme­­i­sebb ideált, azt a nemzetközi békét, mely-­­ nek alapja a társadalmi nyugalom, a gazda­sági élet új rendjén alapuló egyetértés. Ezt nem a plutokrácia, de nem is a szocialisták­­ fogják megteremteni, hanem azok a milliók, akiknek életelve ez. Azok pedig a mi tábo­­­­runkban lesznek. Csak igy szünhetik meg­­ igazán a harc s elérjük azt, amiről Corveille­­ beszélt: le combat finit faute de combas­­­­sants! A rochdalei takácsok álma megvalósítva a­­ magyar szövetkezők által. DUNÁNTÚL­ I HA valsás. Híres Burján budapesti utjának célja. (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Budapest, június 2. Burián budapesti útjának az a célja, hogy tájékozást szerezzen a helyzetről és tiszta kénét nyerjen arról, hogy az egyes állam­­i férfiak milyen álláspontot foglalnak el a vá­­l­­asztójog kérdésében. Burián ma tárgyalt­­ Tiszával s tárgyalni fog azonkívül A­n­­drássyval, Antonyi­val, illetve an­­­­nak betegsége miatt Tóth Jánossal, K­á­­­­rolyival és Zichy Aladárral. Hihetőleg Wekerlét is meghallgatja, Burián úgy reméli, hogy misszióját hétfőig befejez­heti. Návay tanácskozása (A Dunántúl m­i­ósítójának Un­i minnjelentése.) I. Budapest, június 2. ( A királyi kihallgatásról visszatért Návay Lajos ma hosszabban tanácskozott Weker­­lével, Andrássyval és Berzeviczyvel. Három új minisztérium lesz? (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése ) Budapest, június 2. Ellenzéki körökben beszélik, hogy ha ki­­ebbségi párt kerül kormányra, úgy napi­rendre fog kerülni 3 új minisztérium szerve­­­­zete még pedig: Vasútü­gyi, illetve közlekedésügyi Jóléti és Átmeneti minisztériumok. Burián tanácskozásai (A Dunántúl tudósítóidnak telefonjelentése.) Budapest, június 2. Burián ma ötnegyed óráig tanácskozott Andrássy Gyulával. Wekerlét és Návayt is kereste, de nem találta őket lakásán. Mikor ér véget a válság (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.)­­­­ Budapest, június 2.­­ Politikai körökben biztosra veszik, hogy a válság a parlament megnyitásáig megoldást nyer. Szombat, június 2. Gyöngyös A segélybizttság 149. jelentése. Hazánk egyik legszebben fejlődő és keres­kedelmi életében erős vidéki városát elham­vasztotta a tűz. Az emberek ezrei lettek haj­léktalanok, de megszaporodott az özvegyek és árvák száma is. Az országban újból megin­dult a segítés mozgalma, hiszen a jószívek megdobbannak, ha a szerencsétlenek segítsé­get kérő szava hozzájuk fordul. A mi váro­sunkban is nagy pusztítást vitt véghez a há­ború lángja. Sok család hajlékát perzselte fel, mikor áldozatul kérte az édes­apát, sok fiatal életet pusztított el és sok özvegyet, anyát és árvát hagyott itt vigasz és támasz nélkül a legnagyobb nélkülözésben. Ők a mi testvére­ink a háború tűzvészében, őket nekünk kell szeretettel segíteni. Számukra kérjük az itt­hon maradt polgárság jószivének megdobba­­nását, segítő támogatását! Bármily kis ado­mányt hálásan fogadunk! A segélybizottság. A múlt heti adományok: Visy László dr., Pécs, szab. kir. város fő­ispánjának ívén: A hadi árváknak: Reich Vilmos koszorumegváltása Pajor Leó emlé­kére 20, Klapok Alajos 5, Rostás Jenő had­nagy elhunyta alkalmából koszorumegváltás címém Imre Jenő dr. adománya 20, Pécsi székeskáptalani tisztek és hivatali alkalma­zottak Streicher József kanonok, káptalani kormányzó emlékére a vak katonák, hadi öz­vegyek és árvák javára 50. Összesen 95 k. Nendtvich A­ndor kir. tanácsos, Pécs szab. kir. város polgármesterének ivén. A vak ka­tonáknak: Szabó László ravatalára szánt ko­szorú helyett adakoztak. A Budai Külv. Kát. Kör 85.40, és a Pécsi Polgári Casino tagjai 60, Mihályffy Dénesné kir. járásbiró neje 50, Rauch János főmérnök Hardy László ravata­lára szánt koszorú helyett 15, A hadi árvák­nak: Kollár Ferenc 250, A hátramaradottak­nak: Kollár Ferenc 250. Összesen 710.40 K. Vasváry Ferenc dr. lovag, egyetemi m. ta­nár irén: Frankl Ella (Lőrincz Mária utján) a hadi árváknak 6 K. Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés pécsi fiókja tagjainak havi segélyadományai (összegyűjti: Korányi Janka k. a.): Zucker A. és fia 10, Gyenes Miksa 10, Tauszig Ármin 10. Összesen 30 K. Bolgár Tivadar pénztáros ivén. A vak ka­tonáknak: Székely István 5, Deutsch Lipót a hadi árváknak 10. Összesen 15­­. Pécsi Napló szerkesztőségének ívén: A ha­di árváknak: Nagy Pista kapott ajándéka 10, Atlasz Gyuláné koszorumegváltás 4, Az Ágos­­ton-téri elemi iskola növendékei 8, A vak ka­tonáknak: Hummel Ede 100, Krausz Benő ko­szorumegváltás Schmidt József elhunyta al­kalmából 8, Szauer Sebestyénné (Egerág) 10, özv. Polgár Györgyné koszorumegváltás 6. Összesen 146 K. Dunántúl szerkesztőségének ivén: A hadi árváknak: Tóth István 4, Nerbert Leó 50, A Miasszonyunk nőzárda­benlakó növendékei 30, A vak katonáknak: Tóth István 4. N. N. 2. összesen 90 K. Összegezés: Fenti gyűjtésünk 1.092.40 K Előző gyűjtésünk 222,391.66 K A segélyalap június 2-án 223,484.06 K Isten megáldja a szerencsétlenek jószivü segítőit! Bolgár Tivadar,­­a segélybizottság pénztárosa. APOLLO Vasárnap­ hétfő, június 3-4-iki műsora SPHYNX RABJA dráma. 4.részben. Főszereplő: Waldemar Psylander. Dániel az oroszlánbarlangban vígjáték. NÉPMOZGÓ Vasárnap, június 3-án. GON D A P Ó dráma 3 részben. ^Varázsital vígjáték

Next