Dunántúl, 1919. október (9. évfolyam, 203-220. szám)
1919-10-01 / 203. szám
_ IS fvMgMn. 20$„ Mm* Sj£@fds Pfttc, ifit. aktóber 1 mWiaiíWVUVATJll - MMMMMnWMVM<M¥tW ISAA*AAA**AAA«i%#wm«N*WWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWW EMfliitM *rt )8#E*7 évre . . . 126— félévre .... 60— féfegyedévre . . . 30 — Egy bóra .... !©•— ED «ám ára 50 fillér. Kiach’hivatal: 4 »ián, telefonja: "No» Szerkesztőeég: Lyceumotea 4 szám. fceriseszteség telefonja 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetés díjszabás szerint Nyilttér soronkint 2 kor -*--vn ^■^TAOAr.rxJVin.w‘inrirvTj Pécs vagyoni helyzete A polgármeder nyilatkozik a városi pénzről, a beváltásról és a város ingatlanainak javasolt eladásáról Pécs, szept. 30. (Dunántúl tudósítójától.) Pécs pénzügyi helyzetének megoldásáról a „Dunántúl’ vasárnapi számában egy cikk jelent meg, amely pro és kontra egyformán érdeklődésre talált. Erre való tekintettel a „Dunántúl" munkatársa ma meginterjúvolta Nendtvích Andort, a város polgármesterét, mondaná el a városi pénz sorsáról és jövőjéről, valamint a város ingatlanainak esetleges eladásáról való véleményét. A polgármesterrel folytatott beszélgetést, amely egyben a város gazdasági életébe is bepillantást enged, az alábbiakban adjuk vissza: — Mi a véleménye polgármester úrnak most, egy fél esztendő után a mostoha sorsban részesülő városi pénzről? — A városi pénztárjegyek ez év április elején kerültek kibocsátásra. Ebben az időben alig volt bankjegy a forgalomban. Az import már megindult és a kereskedők tömegesen szállították vidékre a kérőpénzt. Exportra érdemes termék egyáltalában nem volt Pécsett ez időtájt. Teljes hiával volt a fizetési eszköznek a közüzemek és a magánvállalatok legtöbbje. A pénzforrások bedugultak és a munkabérek hetenkint való előteremtése a legsúlyosabb feladatok elé állították az összes munkaadókat. Ebben a szomorú gazdasági miliőben született meg a városi pénz mint az egyetlen segítő eszköz, mellyel a helyzetet javítani lehetett. A viszonyok alapos ismeretével egyáltalában nem állhat helyt az a megállapítás, hogy a városi pénz nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, de minden aggályt igazolt. A Dunántúl vasárnapi számában megjelent cikk túlzott jelentőséget ad a városi pénznek, mert ennek a gazdasági krízisben kevés része van. Téves az az argumentáció, hogy ahányszor a pénz gazdát cserél, annyiszor devalválódik. Ez csak egyszer lehetséges, amikor kékpénzre váltják be. A városi pénznek nincs része azokban a károkban, amelyek gazdasági életünket a háború következményeképen érték. — A városi pénz beváltásához szükségesnek és helyesnek tartaná-e polgármester úr a város ingatlanainak javasolt értékesítését? — A városi ingatlanok eladása csak a végső szükség eszköze lehetne, miután fekvőségeket ma értékesíteni nem volna rezonszerű. Ma az anyaga az igazi érték és nem a pénz. Az a körülmény, hogy több pénzt kapunk, ma nem lehet csalni étek az értékesítésre, mert a pénz fiktív valami. Ha szükségessé vál-na az inagtlan eladás, csak olyan ingatlant volna szabad eladni, amelyre különböző városi célok megvalósítása érdekében nincs szükség. Az erdő eladását a törvény maga is tiltja. Vétek volna az erdőeladás, amikor ilyen nagy a fahiány. A'Tszemelés-ség némileg szabályozhatjuk a faárakat' is. De a pécsi erdőik klimatikus célt is szolgálnak. Az erdők eladása tehát a városi érdekek ellen szólna. A legelő rendkívül fontos szerepet játszik a szarvasmarhaállomány, illetve a tejtermelés szempontjából. A budai külvárosból mintegy 130, a szigeti külvárosból 200 és a belvárosból 68 tehén jár legelőre. Érdeke tehát a városnak, hogy a legelőt megtartsa. — Mi a véleménye a polgármester úrnak a színház épületének eladásáról? — A színház értékesítését nem tartom, kritikusnak, mert a színház ma már nem szolgálja azt a célt, amelyet régebben. A színház ma magánvállalkozás, nem szükséges, hogy az épület a városé legyen. A színház eladásától, ha kellő ár volta elérhető és kellő garancia, hogy megfelelő célokra lesz felhasználva, nem lehetne elzárkózni. — És a városi bérházak értékesítése? — A bérházak eladása volna a legkeresztülvihetőbb. Ezzel az eladási tervvel a város vezetősége már évek óta foglalkozik, de megfelelő ajánlatot még nem kapott. Ennek az eladása is csak azért történnék, hogy a lakástermelési törekvést elősegítsük, vagyis a befolyó vételárat új házak építésére fordítanánk. A magánvállalkozás ma nem állít épületeket, a lakáshiány egyre nő, tehát ez a kötelesség is a közre hárul. — A városi pénznek polgármester úr szerint mi szerepe volt? — Munkások és tisztviselők ezrei hónapokon keresztül városi pénztárjegyben kapták fizetésüket, ami feltétlenül elmaradt volna, ha nem lett volna városi pénz. Feltétlenül bekövetkező összeomlás fenyegette a város egész gazdasági életét, amitől egyedül a pénztárjegyek mentették meg a várost. A pénztárjegyek tehát mindenképen teljesítették azt a feladatot, amelyért napvilágot láttak. Ha más szolgálatot nem is tettek, pusztán a fenyegető gazdasági katasztrófa elhárításával tehát ki kellett vívniok minden hozzáértő osztatlan elismerését. — Ma már más a helyzet. A kékpénz lassan előkerül. A termelés nagyobb arányúvá lett és nagymennyiségű exportcikk kerül állandóan kivitelre, amiért kizárólag kékpénzt kapnak a vállalatok. A városi pénztárjegy tehát megtette kötelességét. Ezért lassan kint kezd feleslegessé válni, amiért kívánatos, hogy bevonása megkezdődjék. — Mikorra váltható a városi pénz beváltása? — A városi pénz beváltása, szerintem kívánatos ugyan, hogy mielőbb eltűnjék, de amennyiben ez hamarjában keresztülvihető nem volna, nem okozna a város gazdasági életére nagy kárt, mert örömmelonstatálható ma már, hogy mind nagyobb és nagyobb mennyiségben jön forgalomba a kékpénz. Ennek az oka, hogy a város iránt teljes a bizalom, másrészt, mert megindult a gazdasági termelés és az ezzel járó áruexport (szén, bőr, sör stb. kivitele). A helyzet pedig csak javulni fog a forgalom szabaddá tételével. Kívánatosnak tartom, hogy a városi pénzt mielőbb beváltsuk, de ha nem lehet, ez nem jelent a város életére csapást. Ezért nem látom szükségesnek a városi ingatlanok értékesítését. Reméljük, hogy a kékpénznek a városba való beözönlésével a takarékpénztárak abba a helyzetbe jutnak, hogy a városi pénzt beválthatják. Mert a városi pénz beváltása a pénzintézetek kötelessége. Ha most nem is a lejárati terminuskor, de a meghosszabbított kedvező időben beváltásra kerül a városi pénz, amely mindenesetre inkább volt hasznos, mint káros. Wilson Fiume kiürítését követeli D'Annuunzio nem enged — A Dundalin értesülése — Zágráb, szept. 30. Tegnap délelőtt a Jellasics-téren nagyszabású népgyűlés volt, amelyen tiltakoztak Fiume megszállása miatt. A gyűlés alatt és után viharos tüntetés volt Olaszország ellen. Berlin, szept. 30. A Berliner Tageblatt jelenti Hágából. Wilson elnök legutóbbi jegyzékében azt követelte az olasz kormánytól, hogy Fiumét haladéktalanul ürítse ki. Lugano, szept. 30. Olasz lapok jelentik, hogy a legutóbbi minisztertanácson elhatározták, hogy Fiume annektálására vonatkozólag még Wilson kívánsága ellenére is javaslatot tesznek. Lyon, szept. 30. D'Annunzio a francia néphez kiáltványt intézett, amelyben billenti, hogy Fiumét minden körülmények között , meg fogja védeni. Róma, szept. 30. Cogni admirális Fiuméba érkezett. Ő vezeti a tárgyalásokat D ‘ Annunzioval. Lyon, szept. 30. A lapok jelentése szerint Wilson válasza megérkezett Rómmába. A válasz megérkezése után nyomban koronatanács ült össze. Wilson elsősorban azt követeli, hogy D'Annunzio haladék nélkül ürítse ki Fiumét. Nem tudni, várjon D'Annunzio elfogadja-e ezt a feltééelt, mert a fiumei kérdést Olaszország jogos aspirációja alapján akarja megoldani. Nittf akoronatanácson kijelentette, hogy a fiumei eseményekre és Itália jövő politikájára való tekintettel, szükséges, hogy a felelősség egy részét az összes pártoknak viselni kell. A miniszterek csatlakoztak ehez az állásponthoz. A szocialisták vezetői a koronatanár ősen való részvételt megtagadták. A belgrádi kormány ragaszkodik a visszahódításhoz. A délszláv sajtóiroda megcáfolja a hírt, hogy Olaszország és Jugoszlávia között pillanatnyi megegyezés jött volna létre a fiumei vagy az Adria-kérdés ügyében. A Giornale d'Italia a helyzetről a következőket írja: A fegyverszüneti zónában és Fiuméban uralkodó viszonyok tarthatatlanok. A belső viszonyok rendkívül nehezek. D'Annunzio ellenszegül és Jugoszlávia mozgósít. A csapatok és az önkéntesek gyülekeznek. Lyon, szept. 30. Az amerikai delegátusok kijelentették, hogy Jugoszláviának fegyveres erővel is fel szabad lépni Olaszországgal szemben, ha az meg akarja tartani Fiumét. Zürich, szept. 30. Milánóban és Velencében szakadatlanul tüntetnek D'Annunzio érdekében. Egy népgyűlésen azt javasolták, hogy proklamálják a köztársaságot és a szabad Olaszország rímükévé D'Annunziot hívják meg. A rendőrség erre közbe lépett és így határozathozatalra nem került sor. Amsterdam, szept. 30. Washingtonból jelentik, hogy a Balkán államok képviselői a fiumei események miatt nagyon aggódnak. Félnek, hogy az antant kénytelen esz fegyveres lépéseket tenni. S p a a to, szept. 30. Rossi Gilda, aki Fiuméból a napokban tért vissza, azt mondja, hogy D'Annunzioi a fiumeiek hivák. Fiuméban minden ház alá van aknázva. Minden lakásban készen van a petoleum és a gyújtóanyag, hogy szükség esetén lángokba bontsák a várost. Német bizonyítékok a világháború okaira — A Dunántúl értesülése — Lyon, szept. 30. A berlini lapok elentése szerint október hó folyamán nyilvánosságra hozzák mindazokat az okokat, amelyek a világháborút előidézték. Először azokat a bizonyítékokat hozzák napvilágra, amelyek az 1914. június 28-tól a hadüzenetig terjedő időre vonatkoznak. Ezen okmányok kiadásával Schukíng tanárt és Montgelas grófot bízták meg. A további okmányokat Mendelsohn-Bartholdy tanár fogja közölni. KBKHMBP.SB VOlKRffHKBnBI Jugoszlávia aláírja az osztrák békeszerződést — A Danántiú értesülése — Lyon, szept. 30. A Petit Journal jelnzi, hogy Jugoszlávia aláírja az osztrák békeszrződést és hozzáfűzi, hogy ezt azhatározást a fiumei események megkönyítették. A zágrábi nyomdászsztrájk véget ért — A Dunántúl értesülése — Zágráb, szept. 30. A nyomdászsztrájk tegnap véget ért. A nyomdatulajdonosok 50%-os férfelemelést biztosítottak. Az újságok ma már megjelentek.