Dunántúl, 1919. október (9. évfolyam, 203-220. szám)
1919-10-23 / 213. szám
Pécs, október 22. Ajótékony nőegyesületekkel, s általában a nőkkel, újabban sokat foglalkozik a sajtó. Kapunk sok szemrehányást, de sok jótimnácsot is, melyek olvasásánál az egyik tán mosolyog, a másik vállát vonja, sőt nem egy boszosan , félredobja az újságot, mert terhére van minden komoly szó, mely a mai súlyos viszonyokra céloz. Mi nem akarunk senkinek sem terhére lenni, de szólunk azokhoz az asszonyokhoz, kik a mai körülményeket megérteni tudják és akarják, s kik ha hallanak a tenger sok nélkülözésről, mely most annyi ajtón kopogtat, nem ideges türelmetlenséggel, hanem résztvevő érdeklődéssel figyelnek, s a nők szociális hivatásának tudatában vannak. A „Szociális Missziótársulat“ tegnapi október havi gyűlésén egy gyönyörű, s valóban szociális eszmének a megvalósítását indította meg, mely eszme, ha megértésre talál és oly mértékben diadalra jut, mint azt az egyesület tervezi és reméli, úgy Pécsett az idén télen, — dacára annyi nincs jelenségnek, — nem lesz egy éhes iskokisgyermek sem. Nagy szó! De ha sok, sok megértő lélek, Pécs egész asszonytársadalma, csatlakozik az akcióhoz, úgy mégis oly egyszerű a megoldás. Csak egy ebédet kérünk. A hét egy, kívánság szerint megállapított, napján egy kis vendég áll a házhoz. Bizalommal becsenget, mert úgy mondták neki, hogy őt ma itt szívesen látják egy kis ebédre. Kezében a cédula, melyre felírták, hogy mikor hová szabad mennie. A jószívű háziasszony, vagy talán a hozzá hasonkoró kis fiú, vagy leányka (Ez lenne igazán modern nevelés!) barátságosan teszi elébe az egyszerű, tápláló élteit, és egész bizonyos, hogy a kis vendég távozta után, az egész család ebédjét valami meleg, jó érzés fogja fűszerezni. Ugye milyen egyszerű!? És ha mégoly szerényen élünk is ma a legtöbben, mégis fejedelmi étel lesz annak, kit otthon van hideg konyha, vagy egy kis főtt krumpli várna. A „Szociális Missziótársulat“ vállalja a feladatot azon családok iskolásgyermekeit kijelölni, kik igazán rá vannak utalva a társadalom segítésére. A népkonyha nem emelheti fel annyira pártfogoltjainak számát, mint amily mértékben az ínség növekszik. És számolnunk kell azzal is, hogy az idei tél sok oly kamrát fog üresen találni, amely még tavaly telve volt. A jobb ruhácska még tán megvan az elmúlt évekről, de meleg ebéd lesz-e, jut-e a fejlődésben lévő gyermeknek. A gyermek sorsa nem hagyhat hidegen egy aszszonyszivet sem! Sok az uj szegény, kik még nem tanultak meg kérni, nekünk kell felajánlanunk a segítő kezet. A konyha a mi birodalmunk, hol a háború ezer furfangja tanított meg minket, — legyen ez az 1001-ik, a legszebb, a legsikerültebb! Pécsi Asszonyok! Karoljuk fel szeretettel, megértéssel a gyermekvédelem ez ügyét! Jelentkez Pécs, október 22. (A Dunántúl tudósítójától.) A Pécsi Élet című hetilap, amely időközben megszűnt, ez év január 5-iki számában cikket közölt a pécsi Spitzer családról. A cikk címe a következő volt: A Spitzer dinasztia, vagy a konjunktúrás aranyhegyek ormán. A cikk szerzője Szabó Géza Spitzer Jakabról és ennek fiáról Vilmosról, valamint Spitzer Sándorról olyan vádakat közölt, amelyek valódiságuk esetén őket a közmegvetésnek tennék ki. Spitzer Sándor kereskedőről az,, emlékezetes Rein Ernő-féle cukordrágítási üggyel kapcsolatban volt szó. Spitzer Sándor azonban nem emelt vádat. Spitzer Jakab és fia Vilmos a cikk következő kitételeit találták magukra nézve sértőnek: — A forradalom után következő napokban az a kalandos hir járta be a várost, hogy Spitzer Jakabot elcsípték menekülése közben. Hogy hihetőbb legyen a hir, hozzáragasztották, hogy Másfél kiló aranypénz volt nála. Majd a következőt: — Annyi drótszöge volt Spitzer Jakabnak, hogy égési Baranyát elláthatta volna. Spitzer Jakabnak azonban volt szive. Nem adott drótszöget. Később meggondolta magát és adott. Ez a kis meggondolási idő három lépcsőn segítette fel Spitzer Jakabot az aranylétrán. A következő kitételt Spitzer Vilmos találta magára nézve sértőnek : — Spitzer Vilmos, az öreg Spitzer fia, megkapta a behívót és nem vonult be. Bevonult azonban egy szép gazdaságba, valahol Somogyországban. A következőt Spitzer Jakab és fia együtt panaszolták . — Ostoba kérdés, hogy hány milliója van a Spitzer dinasztiának. Csak akkor jönnek azok számításba, ha párat tepuffontanak közülük.Spitzer Jakab és fia Vilmos sajtópert indítottak a cikk inkriminált részei miatt Szabó Géza hírlapíró ellen, akit nyomtatvány útján elkövetett rágalmazás címén vád alá is helyeztek. A pécsi törvényszék ma délelőtt tartotta meg ebben az ügyben a büntető főtárgyalást. A bíróság a következőég alakult meg: Elnök: Szüts Jenő, bírák: Varga József és Trinna Miklós dr. A jegyzőkönyvet No Ivák László dr. törvényszéki jegyző vezette. Az ügyészség a vád képviseletét nem vállalta. A főmagánvádlók nem jelentek meg. Képviseletükben Kelemen Mózes dr. ügyvéd volt jelen. A vádlott védelmét Hoffmann Ottó dr. ügyvéd látta el. A vádlott védekezése Szabó Géza hírlapira vállalta a felelősséget, kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert a cikket közérdekből írta. Szabó Géza elmondja, hogy 36 hónapig van a fronton, ahonnét betegen tért haza a kórházba. A fronton átélt szenvedések, de az itthoni nehéz anyagi viszonyok is azt az elhatározást érlelték meg benne, hogy a kritika lámpájával rávilágít azokra a hadivagyonokra, amelyek sok tekintetben hozzájárultak a nehéz megélhetési viszonyokhoz. Ezt egyébként újságírói kötelességének is tartotta. Tekintettel arra, hogy a cikkíró részt vett a rendőrségen lefolytatott Rein Ernő-féle cukordrágítási tárgyaláson, amelyben szerepe volt Spitzer Sándornak is, elhatározta, hogy a hadivagyon körül való vizsgálódását a Spitzer családokkal kezdi meg. Azt a városban elterjedt hírt, hogy Spitzer Jakabot elcsípték menekülése közben a nála talált másfél kiló arannyal, csak azért rögzítette meg a cikkíró, hogy a népmagulatot a forradalmi időkben jellemezze. A cikkíró azonban nyomban hozzáfűzte, hogy ez a hír nem felel meg a valóságnak. De hogy a közhangulat és a városban történt aranyelrejtés között volt összefüggés, azt igazolta a két később bekövetkezett feljelentés nagy mennyiségű felhalmozott arany ellopásáról. Előadta, hogy Spitzer Jakab és fia Vilmos, Steinbach Samu veje és Spitzer Sándor 1913-ban leltárt készítettek összes ingó és ingatlan vagyonukról. A leltárban a négy család összevagyonaként 650.000 korona szerepelt. Spitzer Jakab azt állította, hogy ezt a vagyonát 50 évi nehéz munkával szerezte. Ezzel szemben Szabó Géza hírlapíró a közszemlére kitett adólajstromokból előadja, hogy Spitzer Jakab jövedelme 1915-ben 500.000 korona volt Spitzer Jakabnak 1914-ben 7000, 1915-ben 133.000 és 1916-ban 146.456 korona volt csak a hadinyeresége. Az adólajstromok szerint a négy említett család vagyona 1918-ban már közel 7 millió volt. Ha tehát a Spitzer családok 50 év alatt csak 650.000 koronát kereshettek, és a háborító években 7 milliót, úgy kétségtelen, hogy a konjunkturális helyzetet kihasználták. Hogy drótszöget rejtett e el, vagy mást, nem fontos. Különben áruelrejtés olyan , bevett szokás a legtöbb kereskedőnél, hogy az lépten-nyomor, elöl fordul. De egyébként a drótszög elrejtése nem is ütközött rendeletbe. Spitzer Vilmosra vonatkozólag Szabó Géza hirlapíró bizonyítani kivánja, hogy Spitzer Vilmost csendőr kisérte be Dióspusztáról,mert nem akart bevonulni. Dióspusztát a Spitzer család a háború alatt vette 2 és fél millióért és ennek alapján mentették fel Spitzer Vilmost. A vád igazolására tanút jelent be vádlott. Az utolsó inkriminált kitételre, a lepuffantásra vonatkozólag azt adta elő vádlott, hogy ezt a milliókra értette. Tanúvallomás A bíróság ezután a volt pécsi állomás parancsnokság segédtisztjét hallgatta ki. Ez elmondta, hogy a szerajevói 15. tréndivízió megkereste a pécsi állomásparancsnokságot, hogy Spitzer Vilmost vonultassa be. A behívót ki is küldték Dióspusztára, ahonnét azonban azt azzal küldte vissza Spitzer Vilmos, hogy beteg s nem tud bevonulni. Az állomásparancsnokság erre utasította a szigetvári csendőrséget, győződjék meg, hogy csakugyan beteg-e Spitzer Vilmos. A csendőrség megállapította, hogy Spitzer Vilmos Pécsre utazott. Ezek után az állomásparancsnok parancsot adott a csendőrségnek, hogy amint Spitzer Vilmos visszatér a pusztára, tartóztassák le és hozzák be Pécsre, így is történt. A csendőrőrmester Spitzer Vilmos trónzászlóst, ahol miután orvosi megállapítás alapján egészségesnek találták, egy tiszt kíséretében útnak indították Szerajevóba. A főmagánvádló Kelemen Mózes dr. hosszasabban foglalkozik a vádakkal, azokat alaptalanoknak tartja. Szabó Géza hírlapíróról azt mondta, hogy naiv és hogy a közlemény megírásánál nem voltak tárgyi ismeretei. Azt állította, hogy az aranypénzt otthon elrejteni szabad volt, csak külföldre vinni nem volt szabad. (Rendelet szerint az aranyat be kellett szolgáltatni.) Kéri vádlott megbüntetését, hogy az ártatlanul meghurcolt Spitzerék tisztességén éjtett foltot az elítéléssel eltüntessék. A védőbeszéd Hoffmann Ottó dr. mondotta el ezután nagyszabású védőbeszédét. A vádlott egyéniségének rövid jellemzése után a forradalmak idején megnyilvánuló közérzület okait fejtegette. A tömegeik nyugtalanságának fő okát abban látja, hogy közvetlen tapasztalat világította meg a háború szenvedései közepette a milliós vagyonok keletkezésének és szédületes halmozódásának egészségtelen tényeit. A közvélemény eme konjunkturális vagyonokban kereste a megélhetés meg-nehezülésének okait. Gyűlölt fogalom lett a hadimilliontos, mert a hadinyereség nemcsak a konjunktúrák eredmény© volt, hanem a meggazdagodás dühös láza fejlesztette a megfelelő konjunktúrákat. A hadimilliomosok nem kívánhatzánk sokan, mind aki csak teheti, j csen, de van nemes emberbaráti És akik tán egy nagyobbszabású háztartás keretébe nem tudnának egy szegény iskolás gyermeket beilleszteni, de meleg szívvel lelkesülnek az eszméért, nyissák ki szívük mellett tárcájukat is, hogy ily módon Kiszil esetleg zsir nagyban való beszerzéséből, természetbeli segítségben részesíthetnék az arra érdemes családokat. Ugyancsak bizalommal fordulunk mindazokhoz, kiknek háztartásuk nin érzésük.A pénzbeli adományokat a „Dunántúl" és „Pécsi Est" szerkesztésébe veszi át. Akik ebédet halandók adni jelentsék be szerdán, csütörtökön, pénteken és szombaton délután 5—7 óra között a Szociális Misszió társulat hivatalos helyiségében (Anna utca 17. sz. emelet). „A Szociális Misszió társulat“ vezetősége. ,ZOK.liUót filmivív M iaOOOOCXXXXy*ttrarryyraVX3 XXiOOC»OOQQOtX)lOPQOC«X3£iQPSg'|COOOt'i Rágalmazás alól felmentett pécsi hirlapiró Spitzerék contra Szabó Géza \ )WWWWWVM»VlVVVWlVV1 Kiadó' telefonja: 222.DUUNTUL IX évfoliium. 213. «*•. Csütörtök úti- október 23 Előfizetési ár Egész évre . . . 120— Félévre .... 60— Negyedévre . . . 30 — Egy hóra .... 10 — Egy szám ára 50 fillér. Kiadóhivatal: Lyceum-utca 4 szám. Szerkesztőség: lyceum-utca 4 szám. Szerkesztőség telefonja 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetés díjszabás szerint Nyilt tér soronkint 2 kor