Dunántúl, 1919. november (9. évfolyam, 221-254. szám)
1919-11-01 / 221. szám (229. szám)
IX tfljeigam, 22t. Szombat '"«u. tm9. november 1. **************..............................******^*TrrYi‘iYiri‘‚n ------------rmnnnn nn nirlVuwi ,umuAMiuiMuuijiA\A¥%¥‹Y·Y·Y‚Y‚y'‚ii'‚r‹Yi~i' Előfizetési ár: Szerkesztőség: Lyceum utca 4 szám. Szerkesztőség telefonja 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetés díjszabás szerint Nyilttér soronkint ~ 2 kor Egész évre . . . 120— Félévre .... 60— Negyedévre . . . 30 — Egy hóra .... 10— Egy szám ára 50 fillér. Kiadóhivatal: Múzeum utca 4 szám. Kiadó telefonja: 222. Az emlékezés fájdalmas ünnepe köszönt ránk. A kegyelet kirobbanó fénye mellett, az emlékezésben életre támadnak elhunyt szeretteink, akik ma újra hiányoznak. Az emlékezés fellépi az eltakart múlt fátyolét és elmúlt idők szomorúsága között járunk. Fájó ez a viszszapillantás. Fájó, mert elhagytak legjobbjaink, fájó, mert a szenvedéseknek borzalmas sokasága sikolt a fülünkbe. Mintha csak a közelmúlt minden fájdalma és szenvedése életbe kelne ebben az emlékezésben. Háborúk, forradalmak, emberek kiömlött vére, rettenetes szenvedése, özvegyek, árvák zokogása mind-mind benne él abban a borzalmas múltban, amelynek tehetetlen tanúi voltunk. Ebben a múltra való keserű emlékezésben könyben könyörül a fájdalom. Felzokognak a régi sírások, elfelejtett szenvedések törnek fel és eltemetett, megsiratott életekkel beszélgetünk a kiengesztelődés, a szeretett hizeldő szavaival. Egy napra a temetők hangulata feltárja előttünk a múltat, de holnapra már az élet zaja eltakarja előlünk s csak a mának élünk utbra. Pedig ez az emlékezés a halottakra nem csak a múltba vezet vissza, hanem megmutatja a jövőt is. Ez a jövő bármilyen úton haladjunk is feléje, a temetőhöz visz. Életünk bizonytalanságát hirdeti a temetők beláthatatlan fejfaerdeje. Szeretteinket siratjuk halottak napján, holott önmagunkat kellene siratni. A múltat kell siratnunk életünk miatt. Az emberi halandóság figyelmeztetés kell, hogy legyen arra, hogy az emberi életet, azt a röpke időt, az örökkévalóságnak egy szemrebbenésnyi idejét úgy éljük le, hogy ahoz bűn ne tapadjon. Az emberiségnek a halálban való közös sorsa, közelebb kell, hogy hozzu az embereket, népeket és meg kell, hogy tanítson ezt a rövid életet egymásnak és egymásra kellemessé tenni. A halottak birodalmát járva, elvesztett szeretteinket siratva üssön eszünkbe a jövő és a múlt emlékeinek áldozva kezdjünk új élethez, olyan emberi élethez, amely a visszaemlékezést, a múltba való eltévelyedést nem teszi olyan fájdalmassá, olyan szomorúvá, mint a jelen idő. Az életben való ez a megtisztulás volna a legszebb kegyeletes emlékezés, amelyet a halottaknak áldozhatunk. Az ellátatlanok lisztje Kontingentálják bárányában a búzát és kukorica. — Tilos a vasút szállítás — Pandurovics kormánybiztos rendeletete Pécs, október 31. Pandurovics László dr. kormánybiztos-főispán ma rendeletet adott ki a gabonával el nem látott lakosság élelmezésének biztosítására. A rendelet igen nagy fontossággal bír Pécs város egész lakosságára. A szerb-horvát-szlovén közélelmezési miniszter megbízta a kormánybiztos-főispánt, a Baranya, Somogy, Tolna megyék megszállott részein, valamint a Pécsett lakó ellátatlan lakosság élelmezésének 1920 augusztus 15-ig leendő biztosításával. Ezért a kormánybiztos először is további intézkedésig megtiltja a búzának és kukoricának vasúton való szállítását. A rendelet közli, hogy nem lesz rekvirálás, mert a gazdák remélhetőleg önként fel fogják ajánlani fölösleges készleteiket. De ha ez az eljárás nem vezetne teljes eredményre, kényszereszközöket fognak igénybe venni. A szükséges búza és kukorica mennyiséget egy bizottság állapítja meg, amelynek címe az ellátatlanok élelmi szükségletét kontingentáló bizottság. Tagjai lesznek ennek Vakanyac Milán dr., Förster Jenő és Kárász József, továbbá a baranya,vármegyei gazdasági egyesület és a kisgazdák részéről 22 tag, azonkívül a szociáldemokrata szakszervezet, a keresztényszocialista párt, a bányaigazgatóság, a pécsi kereskedők részéről egy-egy tag és egy-egy póttag, a malomiparosok részéről ifjú Türr Mihály, a pécs birtokosok részéről Dürnbacher Ferenc, végül járásonként egy-egy nagy és egy kisbirtokos. A bizottság a pécsi kereskedelmi és iparkamara helyiségében fogja üléseit tartani. Első ülésre november 10-én délelőtt 10 órakor jönnek össze, amikor Pécs városának valamint a pécsi és pécsváradi járás gabonaszükségletéről fognak tárgyalni. A következő napon a baranyavári, siklósi és sellyei, azután pedig a mohácsi, barcsi, szigetvári járás és Bátaszék kerül sorra. A bizottság feladata, hogy az 50 holdnál naivabb kiterjedésű birtokosokkal, kereskedőkkel, malom tulajdonosokkal és cséplővállalkozókkal az általuk beszállítandó készletet megállapítsa. Amennyiben a kívánt mennyiség nem jön össze, az egyes járásokban a főszolgabírók részvételével megállapításra kerül a 10—15 holdas gazdák által a saját élelmi és gazdasági, valamint vetőmagszükségletén kívül feleslegként beszolgáltatandó készlet. A termények árát később fogják megállapítani és az átvételkor készpénzben a termelőnek kifizetni. Minden termelő köteles a bizottságnak pontos adatokat szolgáltatni az egész búza és kukorica termésről, a maga szükségleteiről, a történt eladásokat pedig okmányokkal igazolni. A kontingentáló bizottság működése elé sok reménnyel tekint Pécs egész lakossága. Ausztria költségvetése 8 milliárd 5 milliárd fedezetlen Pécs, okt. 31. IA Dunántúl értesülése.) Az osztrák nemzetgyűlés az 1919-20 évre szóló költségvetés tervezetet összeállította. Az állam kiadásai 8452 millióra rúgnak, míg a bevételek 3454 milliót képeselnek. A fedezetlen kiadás tehát csaknem 5 milliárd. A pénzügyi törvény felhatalmazza a kormányt, hogy a hiányt hitelműveletek révén fedezze, és az álamadóságnak az ország területén esedékes részleteit prolongálja. Felhattalmazást kapott továbbá a kormány, hogy a volt osztrák és közös kormányok tulajdonában levő vagyont és követeléseket felhasználja. A pénzügyi törvény a nemzetgyűlés kiadásaira 3,9 milliót, az elnökség kiadásaira 24.000 koronát szavazott meg. Az államadósság fél és fél millió, amelyből 36 milliót az egyes országok vesznek át. A pénzügyi törvény a rendőrség és a csendőrségre 104, a hadseregre 258, hidirokkant járulékokra, özvegyi díjakra és a hadifoglyok hazaszállítására 320, tanügyi kiadásokra 33milliót állapított meg. A monopolizálások révén a következő bevételekre számít az állam: dohány után 328, só után 47, cukor után 15 és államsorsjáték után 66 millióra. A likvidálás révén Ausztriának 1,2 milliárd kiadása lesz, amellyel szemben 67 millió bevétel ál. A nyivános bevételek egy milliárdra rúgnak, amelyből adóra 545 millió jut. Vámokból 67 és használati adóból 229 millió folyik be. Összehasonlításul álljon itt a következő statisztika: a cseh-szlovák köztársaság költségvetésében a fedezetlen összeg: 4, az SHS. királyságé 2,6, Lengyelországé 2, Németországé 7 milliárd, Angliáé 275,6 millió font, Oroszországé 31 milliárd rubel, Olaszországé 2.2 milliárd líra és Franciaországé, 12 milliárd frank. Ezek a számok a hárborús idők teljes súlyát mutatják. De míg ezek az államok munkát és hitelt találnak, Ausztria elértéktelenedett pénzérték előtt ál, néma üzemekkel, minden segítség nélkül. - j a.a©3©»®®e®©©»®©®0$8®©® sa Az uj angol kabinet — A Dunántúl értesülése — Amsterdam, okt. 31. Lloyd George elnöklete alatt tegnap megalakult az új kabinet. Külügyminiszter Lord Curson, gyarmatügyi államtitkár pedig Milner lord lett. Kun Béláékat nem adják ki — A Dunántúl értesülése — Bécs, okt. 31. Az osztrák kormány elutasította a bajor kormány kérését Leurens kiadatására vonatkozólag. Elutasította továbbá a magyar kormánynak Kun Béla és társai kiadatására vonatkozó kérését is. A megokolás az, hogy egyikük se követett el közönséges bűncselekményt. S miért haragudott Ferenc Ferdinand a magyarokra Czernin gróf visszaemlékezése: Pécs, október 31. (A Dunántúl értesülése.) Czernin gróf volt osztrákmagyar külügyminiszter,a nap is cím alatt visszaemlékezéseket adott ki, amelyben Ferenc Ferdinánddal foglalkozik. Elbeszéli, mert volt Ferenc Ferdinánd oly elkeseredett ellensége a magyaroknak. Ferenc Ferdinánd fiatalabb éveiben gégebajban szenvedett, úgy, hogy az orvosai lemondtak az életéről. A trónörökös csakhamar azt észlelte, hogy környezete nincs irányában a régi figyelemmel és észrevette, hogy esetleges halála esetén öcscse, Ottó főherceg felé terelődik a közfigyelem. Ezt tapasztalta az akkori külügyminiszternél, Goluchowszkynál is, aki közbelépett a császárnál, hogy a trónörökös részére szükséges járandóságokat ezentúl Ottó főhercegnek adja ki, mert Ferenc Ferdinánd amúgy is elveszett. Ettől az időtől kezdve a főherceg nem is akarta látni a külügyminisztert. Különösen hatott a beteg főhercegre egy epizód, amely, a monarchia déli részén történt, ahová üdülni ment. Az egyik nap magyar újság került a kezébe, amely burkoltan örömét fejezte ki a trónörökös betegsége fölött és a trónörökös visszalépéséről nyíltan irt. Ferenc Ferdinánd erre megrázta a fejét és így szólt: — Most meg kell gyógyulnom. Egészséges akarok lenni, mert meg akarom mutatni a magyaroknak, hogy korán örültek. Ettől az időtől kezdődik a trónörökös gyűlölete a magyarokkal szemben. Azt gondolta, hogy a magyar politika veszélyes a Habsburgok uralmára. Ezért fordult ezentúl fokozottabb figyelemmel a magyar politika felé. Gyűlöletében odáig ment, hogy objektív ítélet nélkül mindenben kimutatta magyarellenes érzelmeit. A trónörök -esnek ez a tendenciózus viselkedése természetesen reakciót szült Magyarországon és az nagy ellenségeskedésre vezetett Ferenc Ferdinánd és Tisza István gróf között. Egy évvel a szerajevói merénylet előtt Tisza gróf audiencián jelent meg a trónörökösnél a Belvederében. Az audiencia után a trónörökös elbeszélte Czernin grófnak, hogy Tisza gróf egész könyvtárt vitt magával a kihallgatásra és törvénykönyvekkel a kezében magyarázta a magyar álláspont igazságát. A főherceg erre azt válaszolta Tiszának, hogy fütyül a magyarok által fabrikált törvényekre. Erre a sértésre Tisza fehér lett, mint a fal és szó nélkül távozott a teremből. Elbeszéli végül Czernin gróf, hogy a trónörökös Aerenthal gróffal is hasonló lólábon állott. Legjobb viszonyban volt Károly főherceggel, a későbbi császárral.