Dunántúl, 1920. március (10. évfolyam, 25-49. szám)
1920-03-23 / 43. szám
2. oldal. Az ebédakció beejezése Pécs, március 22. A Szociális Missziótársulat az elmúlt ősszel felhívást tett közzé a jószívű emberekhez, s a tél folyamára ebédet kért szegény iskolás gyermekek számára ... A szívek megmozdultak, s az eredmény ... hogy 125 iskolás gyermek — köztük 20 középiskolai tanuló — szétosztva a jelentkezett családok között, egész télen meleg, jó ebédben részesült, összesen mintegy 450 család jelent-kezett, hogy hetenként egyszer vagy többször, sőt némelyek naponként vendégül lássanak egy-egy gyermeket. 1919. október hó 15-én indultak el az igazolványok boldog tulajdonosai ebédlő körútjukra, s an már öt hónapja múlott, hogy élvezik a jótékonyság eme újabb alakjának áldásait. Nem merjük állítani, hogy sehol a legkisebb alkalmatlanságot sem csinálták, vagy itt-ott egy kis panaszra okot nem adott egyik-másik gyermek, de örömmel jelenthetjük, hogy komoly baj, vagy valami súlyos hiba sehol sem történt. Egy-két gyermektől időközben elvették igazolványát s nálánál érdemesebbek adták —s forgott tovább az egész akció kereke. Minthogy a Szociális Missziótársulat a társadalom eme támogatását a téli hónapokra kérte — s a vendégszere- tettel visszaélni nem szabad — elér- kezett annak ideje, hogy akik ez akciót megindították, annak befejezéséről is gondoskodjanak. A Missziótársulat vezetősége március 28-át, Virágvasárnapját tűzte ki búcsúnapnak, mely megállapodást ez után közli a szíves ebédadókkal. E nappal kezdődik az iskolákban a húsvéti vakáció, mely talán egyik-másik gyermek életében, a nagyhét és az ünnepek pedig talán az egyes háztartásokban amúgy is némi változást okoznak. * Nem tagadhatjuk, hogy fájó szívvel zárjuk le az akciót, mert bár a tél szünőben van, de a megélhetési viszonyok mindig nehezebbé válnak, s így sok családot fájdalmasan fog érinteni az eddig élvezett jótétemény megszűnése. De viszont tudatában vagyunk annak is, hogy e súlyosbodó körülmények ugyancsak ránehezedtek sok ebéd adó családra is, hisz az óriási drágaság miatt már néhányan le is mondtak az ebéd adásról. A Szociális Missziótársulat vezetőségének tehát kötelessége a befejezés napját kitűzni, de teszi ezt abban a reményben, hogy azon szerencsés 'viszonyok között levő családok, kik a folyton növekvő drágaság is könnyen teríthetnek egy személlyel többnek, ha a hozzájuk beosztott gyermeket a további pártfogásra érdemesnek tartják, jószivük sugallatát követve, szívesen látják pártfogoltjukat még egy ideig — esetleg az iskolaév végéig is. A Szociális Missziótársulat azonban a maga részéről az ebéd akciót e hó 28-án befejezettnek tekinti, s hálás köszönetét fejezi ki a nemes szívű pártfogóknak, a bizalomért és támogatásért, melyben az egyesületet ez első nagyobbszabásu munkájában részesítették s igy kivitelhez juttattak egy, — bár számokban ki nem fejezhető — de ugy anyagi, mint erkölcsi értéken rendkívül becses jótékonysági akciót. Igazán jót etnni nem könnyű dolog! Ahoz nem elégséges az anyagi eszköz, hanem lélek és sok szív kell hozzá. A jótékonyság gyakran némi alkalmatlansággal, munkával, és fáradságos utánjárással jár s mégis, sokszor csalódik, ki hála és elismerésre számit s elkedvetlenedve azt monja, hogy nem érdemes jót tenni. De akinek lelki szükség a jóság, aki bírja azt a lélekerőt, mely felülemel minden kicsinyességen s uralomra juttatja a jóakaratnak oly megnyugtató erejét — az nem csalódik számadásában soha ,az megtalálja jutalmát saját lelkivilágában! Ily gondolatokkal fejezik be az ebéd akciót, hogy szeretettel útjukra bocsássák téli kis vendégeiket. Adná Isten, hogy a jövő tél elviselhetőbb s a segítségre szorulók száma minél ki-sebb lenne, — de félő, hogy a világ kerekének mostani fordulatai csak még bővebb teret fognak juttatni a kharitativ munkának! A Szociális Missziótársulat mindig hivatásának fogja tartani a nyomor kiáltó szavára a megértő és segíteni akaró lelkek toborzását. A pénz lebélyegzése Magyarországon — A Dunántúl értesülése — Pécs, márc. 22. — Magyarországon megkezdődött az Osztrák-Magyar Bank összes pénzjegyeinek lebélyegzése, az egy és két koronások kivételével. Egyelőre nem kell felülbélyegeztetni a postatakarékpénztár öt, tíz és húsz koronás pénzjegyeit. Az összes egyéb pénzjegyeket felülbélyegzik és a felülbélyegzéssel egyidejűleg az állam visszatartja az állam céljaira a felülbélyegzésre bemutatott pénzjegyei, felét. A visszatartott pénzjegyek öszszegéről mindenki pénztári elismervényt kap, amely négy százalékkal kamatozik és amelyet az állam készpénz gyanánt fogad el a későbbi parcellázásoknál, valamint az egyszeri vagyonadó későbbi fizetésénél. Az elismervények a tulajdonos nevére szólnak és további intézkedésig át nem ruházhatók. E hó 18-tól 28-ig történik Budapesten a felülbélyegzés a bankokban, a vidéken pedig az adóhivatalokban. Idegen felülbélyegzésű bankjegyeket nem fogadnak el, szintúgy a sérült bankjegyeket sem. A postatakarékpénztárt megrohanták a bankjegyek becserélése végett. A becserélés általában tízzel osztható összegek alapján történik. Ha például valaki 130 koronát hoz becserélés végett, akkor 60 koronáról pénztári elismervényt kap, 70 koronát pedig felülbélyegzett bankjegyekben. A pénzintézeteknél bármely cégnél elhelyezett összegekre nézve a tulajdonos követelése egész összegében változatlanul fenmarad, kivéve az 1920 március 8-tól 18-ig bezárólag elhelyezett összegeket, melyeknek fele további intézkedésig zár alá vétetik. A zár alá vett összegek felett a tulajdonos további intézkedésig nem rendelkezik. A tőzsdén szilárd volt a magánforgalom. A valutapiacon ármelkedések voltak. A márka 440-ig, a dollár 292- ig, a szokás 410-ig, az arany pedig 1100-ig emelkedett. Az a hír, hogy a felülbélyegzést felfüggesztették volna Magyarországon, nem felel meg a valóságnak. A felül-, bélyegzést csupán a sásdi járásban és Kaposváron halasztották el, ahol a bélyegzőgép elromlott. DUNÁNTÚL" A magyar béke a nagyköveti konferencián — A Dunántúl értesülése — Páris. márc. 22. — A nagyköveti konferencia ma folytatta a magyar békedelegációnak a békeszerződésre beadott észrevételeinek tárgyalását. Az amerikai szenátus a ratifikálás ellen — A Dunántúl értesülése — Washington, márc. 22. — A békeszerződés ratifikációja feletti szavazásnál a szenátusban 49 szavazatot adtak le a ratifikáció ellen. A ratifikálás mellett 35-en szavaztak. Az ántánt megszállta Konstantinápolyt — A Dunántúl értesülése — Páris, márc. 22. Konstantinápolyt a szövetséges csapatok megszállták. Incidens nem történt. A konstantinápolyi ántánt csapatok parancsnoka Milne tábornok, míg az ántánt törökországi csapattnak a parancsnoka Franchet d’Esperay tábornok. * Apponyi Albert gróf levele a magyar miniszterelnökhöz Nastyméltóság, miniszterelnök úr! Mindegyre sűrűbben érkeznek hozzánk hírek, amelyek arról számolnak be, hogy hazánkban egyéni vállalkozások felekezeti szempontokból a polgároknak a köztörvények által biztosított szabadságát és az egyéni életét veszélyeztető módon erőszakoskodnak. A törvény által létesített bírói és rendőri hatóságok hatáskörébe való ez a beavatkozás, mint minden, a jogrendet veszélyeztető cselekmény, megingatja az erkölcsi alapot, amelyen a polgárosult társadalomnak nyugodnia kell. Az anarchia felé vezető ez az eljárás általában kárhoztatandó, ámde sokszoros súllyal esik latba azokban a vonatkozásokban is, amelyek gondozása a magyar békedelegációnak egyik feladatát képezi. A békedelegáció kötelességszerű figyelemmel kíséri a világsajtóban a közállapotokat illető közléseket és ezekből mély sajnálattal majdnem nap-nap után képes megállapítani azt a felette hátrányos megítélést, amellyel az általunk jelzett törvénytelen cselekmények találkoznak. Annál aggasztóbb érzésekkel kell kisérnünk országunk színvonalának sülyedését s az abból folyó ártalmas megítélést, minél inkább képesek e körülmények a békedelegációnak egyik fő érvét, melylyel az ország területi épségének megvédését alátámasztani kívánja, megsemmisíteni. Azok mellett a népesedési, történelmi és közgazdasági argumentumok mellett, melyeket a területi kérdéseknek a békeszerződésben való rendezése érdekében felvonultattunk, úgy írásos munkálatainkban, mint abban a szóbeli expozéban, melyet elnökünk a hatalmas győző államok értekezletén előadott, kiváltképpen és hangsúlyozva utalunk arra az általános, emberi civilizáció szem. .pontjából értékesíthető körülményre, hogy a békeszerződés tervezetében szándékolt területi rendezésnek egyik következménye az lenne, hogy milliónyi népek kerülnének egy magasabb kultúrfokon álló közösségből egy elmaradott kultúra felett rendelkező állami kötelékbe. Ez az érvelésünk, mert találó volt, már jelentkezése első pillanatában hangos ellenkezést váltott ki azoknál, akiket illet. De míg ez az ellenkezés az első időben csak általánosságban mozgott és harci felszerelését a nemzeti agitáció ismert régi fegyvertárából szedte elő, utóbb már az általunk felpanaszolt konkrétumokra támaszkodik és ér el kétségtelen sikereket. Belállapotaink ecsetelt züllésének hatása a mai a szó teljes értelmében kényes pillanatban, igen kellemetlenül érezhető, mert az általános hangulatot rontó hatáson kívül most már azzal a végtelenül komoly jelenséggel találkozunk, hogy az országnak egyes tőlünk elveendőknek jelzett területein, ahol az általunk javasolt népszavazás feltétlenül részünkrekedvező eredményt ígért, a hangulat ellenünk fordult, aminthogy természetes, hogy megszűnik annak az államnak attraktív ereje, amely a polgárok elemi közszabadságait megvédeni képtelen s ahol a törvény uralmát az egyéni erőszak kérdésessé teszi. Már legutóbbi elutazásunk előtt az akkor tartott miniszteri konferencián elnökünk utalt a már akkor mutatkozó beteges tünetekre, melyek a belpolitikai állapotokban mutatkoznak és kérte a t. kormányt, hogy mindenképp igyekezzék az ország belső konszolidációjának haladását biztosítani és ezáltal is a békedelegációnak nehéz munkáját elősegíteni. Mindezekből kiindulva, a békedelegáció a többször ecsetelt eseményeket és az azokból előállott következményeket újból mérlegelés tárgyává tette és elhatározta, hogy előterjesztéssel él a t. kormányhoz, méltóztassék haladék nélkül minden erővel és az államhatalom súlyának teljes latbavetésével intézkedni, hogy a törvény uralma az egész vonalon mielőbb helyreálljon. Meg vagyunk győződve, hogy a t. kormány felfogásunkkal mindenképpen osztozik. Megerősíti ebbeli meggyőződésünket a főméltóságú kormányozó urnak éppen ma tudomásunkra hozott programjában a jogbiztonság, a törvény uralma, a közrend fentartására irányuló kijelentése. Nem is az a szándékunk, hogy útbaigazításokat adjunk, de azt hisszük, hogy támogatjuk a törekvéseit, amidőn intő szavunkat a legkomolyabban felemeljük, másrészt tartozunk önmagunknak, hogy igyekeztünk fáradozásaink teljes eredménytelenségéért a felelősséget magunktól elhárítani, ha az eredménytelenséget rajtunk kívüt álló általunk felismert és megszüntetendőnek jelzett, de mindezek dacára továbbra is érvényesülő akadályok idézhetnék elő, akkor egyáltalán további megfontolásunk tárgyát képezi, várjon, ha a szanálás a legrövidebb idő alatt be nem következik, egyáltalán lehetünk-e abban a helyzetben, hogy megbízatásunkban továbbra is eljárjunk.Végre még azt a tiszteletteljes kérésünket terjesztjük elő, méltóztassék jelen kérésünket a kormányzó főméltóságának tudomására hozni. A fentebbiekben kifejtett állásfoglalásunk közzétételét, vagy egyéb módon való felhasználását teljesen a t. kormány elhatározására bízzák. A levelet Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök a szerdai nemzetgyűlésen ismertette. A pártok kifogásolták, hogy a levélről előzőleg nem értesültek, de a miniszterelnök felvilágosító szavai után megnyugodtak s a kormánynak a biok bizalmat szavazott. Kedd, március 23. A szociáldemokraták közeledése a magyar kormányhoz — A Dumárul értesülése — Pécs, márc. 22. —A magyar szociáldemokrata párt és a magyar nemzetgyűlés két pártjának vezetői között tárgyalás indult meg az együttműködésre vonatkozólag. Erre Simonyi Semadam Sándor miniszterelnök így nyilatkozott: — Abban az esetben, ha a szociáldemokraták részéről közeledést észlelnék a mai alakulások felé, csak azt jelenthetem ki, hogy ezt a legnagyobb örömmel fogadnám. Nálam ebbeli törekvéseik mindenkor nyitott ajtóra találnak és ebben az irányban a legnagyobb készséggel állok a megértő józan munkásság rendelkezésére. A szociáldemokrata párt egyik vezető tagja ezeket mondotta: — A munkásságnak valóban szándéka belekapcsolódni az ország újjáépítésének munkájába anélkül, hogy ezért bármit, miniszterséget vagy államtitárságot várnánk. A munkalehetőség biztosítására megindultak a tárgyalások. Az osztályharcot nem tudjuk feladni, sem eltüntetni, ha az osztályellentétek fennállanak. A mi törekvésünk, hogy az osztályellentéteket igyekszünk elsimítani. Budapest, márc. 22. — A szociáldemokrata párt vezetőségének három tagja, Vanczák János, Miákits Ferenc és Preusz Mór szombaton újból tárgyaltak a miniszterelnökkel és a tárgyalások kedvező kilátásssal folynak tovább. Mindkét részen már mutatkozik a megértés lehetősége. Szmrecsányi a magyar nemzetgyűlés alelnöke — A Dunánúl értesülése — Pécs, márc. 22. — A magyar nem- Igyűlés alelnökévé Szmrecsányi megyét választotta meg. Nem lesz népszavazás — A Dunántúl, értesülése — Páris, márc. 22. — A nagykövetek tanácsa tegnapi ülésén elfogadta annak a szövetségközi bizottságnak jelentését, amely a magyar ellenjavaslatokat vizsgálta meg. A legfőbb magyar kifogás az volt, hogy népszavazás nélkül semmiféle területet ne vegyenek el az országtól. A bizottság jelentése bizonyos gazdasági módosításokat ajánlott a magyar békeszerződésben, azonban a népszavazásra irányuló magyar kérésnek nem adott helyet. Elítélt budapesti újságíró — A Dunántúl értesülése — Pécs, márc. 22. — A budapesti törvényszék Gallovich Károlyt, a Spartakusz című hetilap volt szerkesztőjét, akit Pécsett is ismernek, izgatásért négy évi börtönre ítélte. A vádlott a kihallgatott tanukkal azt óhajtotta bizonytani, hogy ő voltaképpen a szellemi proletariátust akarta kiemelni a kommunisták kebeléből.