Dunántúl, 1920. június (10. évfolyam, 98-121. szám)

1920-06-03 / 100. szám

L oldal Csütörtöki levél Cserkészmozgalom — 17/ ember-e vagy lát­szat? — Lány nevelésünk megújhodása — Eszményi nőiességet kérünk! Pécs, junius. 2. Cserkészünk lépdelnek előttem peckesen. Karakterisztikus skót kalapjuk már messzi­ről elárulja őket. Közelebbről tüzet fesbben szemüteére vehetem­ a serdülő ifjakat. Egész katonás az öltözetük, csak az oldalfegyver hiányzik alakjukról. Vállukon hordozzák a náluk is fennálló distinkciókat. Elsietnek, úgy látszik, komoly küldetésben járnak, nem sétálnak. Utánuak nézek és elgondolkodom, íme egy újabb mozgalom, mely ifjuágunk lelki-testi megújhodását célozza. Nálunk Pé­csett még eléggé újságz ott, túl a demarká­­ción azonban már a háborút megelőző évek­ben kezdődött a cserkészmozgalom. A cél: jellemes, életrevaló, szolgálta kész és adott esetekben cselekvésre azonnal ké­pes ifjakat, majd férfiakat nevelni a társada­lomnak. Ki ne találná kívánatosnak ezt a célt? Hiszen csak túl leszünk egyszer ezen a világforduláson és a majdan konszolidált állami és társadalmi életben új emberekre lesz szükség, ha új életet várunk. Mert az új világot, az új társadalmat nem a megválto­zott körülmények, hanem az uj emberek fog­ják létrehozni. Ez az uj ember érdekel engem. Ad-e re­ménységet a cserkészmozgalom eddigi ta­pasztalat­világa arra, hogy ahhoz az uj em­­berhez közelebb sersíti a gondjaiba vett lel­­keket? Azok hivatottak erről nyilatkozni, kik már évek óta foglalkoznak cserkészíiók­­kal. Mert egy veszedelem itt is fenyeget: a külszínre törekvés veszedelme. Az egyenru­hának állandó vonzereje van. A cserkész­mozgalom kirándulásai, táborozásai, tanfo­lyamai mind-mind en vonzerő nevelői. De mindebben részt vehet valaki úgy, hogy csak a külseje lesz más, a belseje a régi marad, sőt, részt vehet úgy, hogy nem is törekszik a lényegre,­­ megelégszik a látszatta. Arra kell törekedni, hogy ez az elem csak ideig­lenes és rendkívüli alakja legyen a mozga­lomnak. Eszményekre van szüksége ifjúsá­gunknak, mert az a főbaj, hogy í­jainknak nincsenek eszményeik. Élik a maguk felüle­tes, felnőtteket utánzó, szürke életét, mely során iszonyodik már a nehézségektől és így a könnyebb oldalát keresi mindennek. Örül a vakációnak, a kevés leckének, a feladat­­nélküliségnek. Komoly olvasmányok untat­ják csak azok érdeklik, melyek különösebb szek­erys fáradság nélküli, röpke élvezetet ígérnek. Mivel megfelelő szórakoztatásukról sem a színház, sem a mozi nem gondoskodik,­­ mohó étvággyal élvezik azt a gyönyört, mitől a felnőtteknek is lelki veszedelmük származik. És az eredmény? Koravén, blazirt életuntság, megtört szárnyú is újság lépi át a férfikor küszöbét. Ha most már a cserkész mozgalom ezzel az elpuhult generációval szeméni­umos, agi­lis, nehézségleküzdő, jellemszüdid ifjakat nevel, kiknek megújulását észreveszi a csa­lád, az iskola és a társadalom; H ha sikerül eszményeket nemcsak kitűznie, hanem a lel­tekbe vésnie, akkor olyan eredményeket ér el, melyeket megfelelő módon leányaink szá­mára is biztosítanunk kell. Mert az ifjúság lelki betegsége mindkét nemben egyaránt pusztít. t­un­­uk jól, hogy leányaink lelkivilá­gét is micsoda veszedelmek várják a családi najiék keretein túl. Már az iskola megnyitja előttük azokat a forrásokat, melyekből nem kívánatos befolyás árad lelkiik vlágába. Ne értessem félre! Nem maga az „iskola", nem a tananyag, nem a tanítok-tanárok nyújtják a veszedelmes kóranyagokat,­­ hanem az iskolatárskal való érintkezés. Hányféle lélek, hányféle szülői hatás, hányféle kiáltó meg­nyilatkozása sok családi hajlék káros befo­lyásának! Elképedve hall egy-egy újabb kijelentést gyermeke szájából a gondos szülő, megdöb­­bfenve vesz észre egy-egy újabb szokást, mit kívánatos lenne metszökését-­ levágni azon­nal, ha lehetne. És a középiskolák leánysere­­ginek ilyen egymásrahatása mennyi olyan dolgot visz a leány.c£K..'C, ami ellen sokszor hiába küzd a szülői üs­s.2 critinit-íiy ? Uj­yciki­­csak annak a röpke, pillanatnyi örömökkel is beérő, a tükörbe gyakran nézegető, a házi munkától, sütés-főzéstől iszonyodó, csak kor­zózni ,szórakozni vágyó lelkűidnek a kiala­kulása, melynek valóságát sajnosan tapasz­taljuk, egyre több fiatal lány erejében. Ez a lekület a nőiesség levetközésére vezet és olyan modort ölt fel helyébe, meg hiába várja (vagy tán nem is várja) a fiatalember részé­ről azt a tisztektől, ami nélkül próbált vol­na csak a múltban egy férfi a leányhoz köze­ledni ! Nem általánosítok, midőn ezek­et le­írom. Tudom, hogy ezzel a léha sereggel szemben vannak komoly, női mél­tóságra vá­gyó, szolgálni törekvő, eszményeket hordozó lelkek. De micsoda kísértésnek van kitéve ez a komoly kisebbség, midőn az a másik olyan ijesztően növekedik! Valami pendentiát kil kel találni a cser­kész mozgalomnak leányaink részére is. Va­lami modern, vonzó, új, nemes felfogásra ta­nító leánymozgalmat kell szervezni, mely újra nőt nevel a nőből és nem a férfiasságra törekvést, hanem az eszményi nőiesség el­érését tűzi ki célul. Óe milyen gazdag foga­lom ez: tisztaság, okosság, szorgalom, áhitat, bölcsevést, takarékosság, szeretet, szerénység, önfeláldozás Eszményi háziasszony, eszményi feleség é® édasanya! Ezekre van szüksége entera a világnak, hogy a mindenek rom­jaik létre főzzön az az uj társadalom, mely uj emberek által teremt uj viszonyokat. Jó lenne meggondolnunk, képes-e mindezekre akár»­télé mozgalom is? Bizony isteni erős* kedével« — ehhez s­emmamit. Börze helyett munka Pécs, junius 2. A börze­­i szociális ökonómiának minden ágára kiterjeszkedik. Ma ta­lán már legjobban érezzük­, hogy egy szemrezdülése egész földterületünket ojt lázas izgatottságba, mert hisz vilá­got uraló szavával a lét és nem lét felett dönt. Sajnos az improduktív spekuláció a produktív munkának kis erőit, mint­egy hatalmas világtenger felszívja magába. A társadalom érdekében is végez újabban financiális operációkat, de in­kább csak­ azért, hogy álarcban mu­tassa magát és hogy az elkövetkező újabb százmilliós pénzügyi műveletek zsebmotozásai u­tán nagy operatőrei továbbra is megmaradhassanak a legtisztábban ragyogó, altruista fér­fiaknak. A kenyértolvajt régen is, most is becsukják, a koldust bezárják és igazán itt volna az ideje, hogy egész földrészek kizsákmányolóira is sor kerüljön. De úgy látszik, hogy a hatalmasokhoz semmiféle hatalom hozzányúlni nem mer. A valláserköl­csi érzés pedig megköveteli,­ hogy a pénz mindenhatósága ellen megvé­delmezzék a társadalmat. Eddig úgy tudtuk mert úgy tanul­tuk, hogy az árakat a kereslet és kí­nálat határozza meg, de ma már lát­juk, hogy tévedtünk, mert az ipari áruk és nyersterményeik értékének meghatározása nem a kereslet és kí­nálattól, hanem egyedül a börze sze­­szélyességétől függ. Az erkölcs, a morál eltűnt, a pénz cél lett s nem eszköz. Az improduktív munka zsar­noki uralmától meg kell szabadítani a produktív munkát és a vallás-erkölcsi alapon álló politikusoknak a legtelje­sebb védelemben kell részesíteni a dogozó embert. Fontolgatásokra nem alkalmas a rohanó világrena! Be kell mindenki­nek látni, hogy a börze és általában az improduktív élet ép oly lét­jogosu­latlan és keresztény ellenes, mint a montecarlói és nizzai kaszinók. A gazdasági válságok javulását nem szabad társadalmi ellenségeskedések szításával, antiszemitásdi játékkal, az ipari és kereskedelmi mim­ik­a kigúnyo­lásával és lekicsinylésével késleltetni, lehetetlenné tenni! A tényekkel számolni kell, semmi ok sincs a regélők optimizmusára és élhetetlen emberek azok, kik megél­hetésüket a mindenkori hatalom ke­gyelmétől lesik-várják. Ne hiteges­sük magunkat és környezetünket, tér­jünk észre, hogy a nagy haszonzá­son csak úgy segíthet, a fáradhatatlan utánjárás, a kereskedelmi és ipari üz­letképesség és bármiféle fizikai mun­ka ernyedetlen gyakorlata. Mert csak ezek teremthetnek biztos ezistenciá­­kat, széles néprétegekne­k nyugodt megélhetést. Mentesítsük magunkat a pénz min­denható hatalma és a munkáltlanság uralma alól, próbáljuk meg a fizetési osztályokban való gyors előmenetel helyett a becsületes munkában való több termést ambicionálni. Szövetkez­zünk a börze és uzsora ellen önma­gunk, létesítsenek a szakemberek gazdasági segítő egyesületeket, al­kossák meg a gazdasági termények eladását eszközlő irodákat az arra hivatottak, de altruista alapon és úgy kényszerítsenek mindenkit alko­tó munkára és ily módon tegyék lehe­tetlenné az inproduktív megélhetést mindenkinek egyaránt. Ehez pedig szerte a világon sehol sem lesz szükség a keresztény ta­nokkal és világnézetekkel ellenkező eljárásokra. Plántáljuk a munka sze­retetét, követeljük a munka elismeré­sét és megbecsülését, mert a munka a világ bármelyik népének élelmes­ségével és képességeivel felveszi a versenyt és győzelmet is arat. Félre az oktalan reménykedőkkel, a kár­tyavár építőkkel, gúnyos mosolyt sem érdemelnek ők. A széthúzás és párt­­viszály összedönti azt a keveset is, ami még megmaradt. Mi a keresztény elvek, erkölcsök, a társadalmi béke, a felebaráti sze­retet gyakorlatának bár csak nagyon gyenge, de határozott és tántorítha­tatlan hívei, nem aféle konjunktúrás keresztények, szomorú esztendők, meddő harcok tanulságai után már eljutottunk oda, hogy a nagy kátyú­ból, melybe futottunk, nem segíthet ki bennünket sem az antiszemitásdi játék, se to­m kormányok aetfitaátfex­il reménye, de segíteni fog a világon lé­tező legnagyobb hatalom, a munka! A harcba, a háborúba, a gyűlöletbe belefáradtunk, ember akar lenni új­ból az­ ember! Engedjék megérni, hogy számolva a tényekkel, a rideg valósággal, a si­vár jelennel és a sok szomorúságot rejtegető jövővel becsületes munká­val uj életet kezdjünk, emberek le­hessünk, idegeinkben megpihenhes­sünk, érelmeinkben megszelídülhes­sünk. K. Gy. IHEK — Űrnapja. A katolikus egyház legfőbb misztériumának, az Oltáriszentségnek ünne­pét tartja csütörtökön. Űrnapja az év legna­gyobb ünnepeinek egyike. Körmenetben vi­szik e napon a Szentséget a szabadban fel­állított oltárokhoz, ahol ünnepi énekekkel és imákkal áldást ad az egyáz szolgája. Űr­napjának kiváltságos nyolcada van s az egész hét az Oltáriszentségiek tiszteletére van rendelve. Az urn­api körmenet a székes­­egyházból csütörtökön a reggel 8 órakor tartandó püspöki mise után körülbelül 9 óra­kor indul s azt a megyéspüspök személyesen vezeti. — Apponyi Albert — hevennégy éves- Apponyi Albert gróf tgnap­­napelőtt ünnepelte hetvennegyedik születése napját. A világhírű állam­­férfiút ez alkalomból az ország min­den részéből elárasztották szeren­­cses kivánataikkal, Budapesten pedig valósággal ünnepelték. — A pécsi oltáregylet szokásos imaóráit június 6-án, vasárnap ezúttal eltérőleg nem a székesegyház Corpus Christi kápolnájá­ban, hanem a belvárosi plébánia­templomban tartja. Másnap, június 7-én reggel 7 órakor azonban az egylet elhunyt tagjaiért a gyász­misét már ismét a székesegyház Corpus Christi kápolnájában mutatják be. —­ Az evang. társaság és az ev. Diako­­nia egylet csütörtökön egész napi kirándu­lást rendez a Jakabhegyre. Indulás reggel 7 órakor a templom­udvarról.­­— Eljegyzés. Q r e s z e r Micskét Eszék­ről eljegyezte Romeisz Ferenc Pécs. (Minden külön értesítés helyett.) — Sertészárlat Pécsett. A városban szór­ványosan fellépett sertésvész miatt a rend­őrkapitányság szombattól kezdve egy időre eltiltotta a sertéseknek ír hetivásárra való felhajtását. •— Ékszerek, órák javítását gyorsan és jutányosan vállalom, továbbá óraüveg, mu­tatók minden nagyságban kaphatók Lauly József órásmesternél, Irgalmasok­ utca 14., az emeleten. — A polgári fiúiskola vizsgái. A városi polgár­i iskolában a követke­ző sorrendben tartják meg az évzáró vizsgálatokat: Június 14-én lesz a hit­tanvizsga. Június 15-én az első, 16-án a második A. és B. 17-én a harmadik, 18-án a negyedik osztály vizsgázik. Az évzáró ünnepélyt és Te Deumot június 20-án tartják. A magántanulók június 21. és 22-én vizsgáznak. A vizs­gálatok megtartásával inkább csak­ a régi formaságoknak hódolnak, mert a tanulók évvégi bizonyítványait a ju­nius 7—12. közt tartandó referáláso­kon állapítják meg. — A budapesti Operaház kormány­­biztosi állását tegnap foglalta el ifj. Wlassich Gyula báró. Az új igazgató Kerner István lesz. — Gróf Károlyi Mihályné gyerme­keivel Felsőmagyarországra utazott nyaralni, innen Budapesten át Prágá­ba fog visszatérni, ahol Károlyi egy palotát vásárolt. — Megrázó tragédia történt Szege­den. Bellovits főhadnagy felesége le­velet kapott a­ hadifogságból hazaté­rő férjétől, hogy már utlon van. A fő­hadnagy meg is érkezett Szegedre, de a fiatal asszonyt nem találta élet­ben. Mire hazaért, felesége tüdőgyu­­ladásban meghalt. — A rendőrfőkapitány balesete. S­o­ó­s Nándor rendőrfőkapitány a napokban lábficamodást szenvedett és most a lakásán ápolják. Felgyó­gyulása még pár napig eltart. — A francia hivatalnokoknak az új szolgálati pragmatika szerint nem sza­bad szakszervezetekhez csatlakoz­ni­ok és az általános m unkányüveső* •fejbe* mbm­otorfestm*.­­ A városi petróleumért folytató­lagosan való jelentkezések mégg pén­teken is elfogadtatnak a kerületi utal­vány kiadó bizottságok­ szokásos iro­dai órái alatt. —­ Apponyi Albertet Amerika meg­hívta. Az amerikai Népszava istenté­­s­e szerint: a clevlandi magyarok Ap­ponyi Albert grófot szeptember havában V­ievlandiba és New-Yorkba hívják, hogy ott felolvasásokat ren­dezzen. — Találtak a jogakadémia környé­kén egy kulcsot. Igazolt tulajdonose átveheti a szerkesztőségben. — Jótékonyság. H. I. máv. pénztári kezelőnő a Mayer-laktanyai gyerme­kek részére 25 dinárt adományo­zott. — Leleplezett kommunista bűn­szövetkezet. Budapesten ismét spja kommunista bűnszövetkezetnek jöt­tek nyomára. A banda tagjai a csepeli tölténygyárból kézigránátokat lop­tak el, amiket lakásukon rejtegettek. A házkutatások eredményeként le­tartóztatták H­o­­­z­m­a­n­n Gergely 27 éves vasöntőt, Sebők Mátyás fülét és ennek tejárusítással foglal­kozó Katalin nevű leávát, aki szintéig be volt avatva a kommunisták ter­­veibe. — A káptalani uradalmak fejszál­­litásai. A Munkás mai számában am, kiváncsi, hogy a „káptalani uradal­mak kinek szállították a rengeteg tá­jét a hosszú pécsi tejinség idején.“ Illetékes helyről nyert közlés szerint a káptalani uradalmak két év óta bér­be vannak adva és igy a káptalan ma­ga tejtermeléssel nem foglalkozik. A bérlők a t­ermelt tejet hetvennaggy házhoz hordatják ki Pécsett. — Hetven koronás uborka. A Sm­­chényi-téri piacnak ma szenzációja volt. A szenzáció tárgyát egy körü­­belül 15 centiméter nagyságú, eléggé vérszegény uborka képezte, amely®* az árusítója nem kevesebbre, min* 7® koronára tartott. Az uborka termé­szetesen nagy édeklődést keltett, sokan felvették, tapogatták, fen­tát a fogukat rá, de azután mégis­merik letették, mikor meghallották, hogy mi az ára. A rendőrkapitányságnak gon­­doskodni kell az uborka árának mexi­­málásáról is, hogy ez a kedvelt nyáka eledel ne csak a hadimilliomosok pri­vilégiuma lehessen. — Osztrák tisztek Boroevics teme­tésén. Boroevics tábornagyot mi osztrák szociálisas kormányzat min­den ünnepélyesség és feltűnés nélkül akarta eltemet­tetni és a klagenfurti tiszteknek is megtiltotta a temetésrel való megjelenést. A tilalom ellenére az osztrák tisztek óriási számban és teljes díszben jelentek meg Boroevics temetésén. Még Bécsből is nagyon sokan utaztak le és felvarrták csilla­gaikat a temetésen való néma de­monstrációra. Az aktus jelentőségét a város közönsége is megértette és tömegesen csatlakozott hozzájuk. A Klagenfurtban időző ántánt misszió is megjelent a temetésen és hatalmas babérkoszorút helyezett a sírra annak jeléül, hogy az ántánt megbecsüli a becsületes és bátor ellenfelet. — Bruck Miksa festőműész 67 éves korában meghalt Budapesten. — A Balatonhoz az új vasútvona­lat június 1-én, a máv. igazgatósága megnyitotta. Vasárnap kivételével mindennap közlekednek­ a vonatok. — Károly volt királyról ujabban azt híreszteltték, hogy Bécsben járt, majd pedig Budapestre utazott. Bach az ismételten felbukkant híradást egy bécsi lap megcáfolja. A volt király egész családjával Pranginsban tartóz­kodik.­­— Az állatárak Magyarorszáson kefeafc* klánjában ismét estek. A jóminőség* marka, kilója 4S­—W, » silányabb fajtáé 2®—» fe- | -I T*T / I.0­TT| DUiljAi* iOLCsSt6ríöt, íua&ia

Next