Dunántúl, 1920. július (10. évfolyam, 122-147. szám)

1920-07-27 / 144. szám

holism 144* ram* Szerda fies* 1320 ittltes 23. WWWWWWWWWWWWWWWW­. &­iW«»et*«S­ítt­­­érrt . 340 ItttiSU 308 P&6vre, 539 154 Megyecévra­­m 73 kára . . 28a Ügy eeáis in helyben i*a* mér tzim ára wdéisa* ts\e ftu«v Kiadehivatai: iapaeata-trtca 4. aai«. $tM4 rei«s*.»é* > 12S. 5serkeszt6*eg. Lfrram-trtM 4, az ét». faer treaziós éf felei o»» 450. nim. &é»r*Un)un nim tánst rissz». BitótíH dí(szabi­ ixtrw' í*f«ttéT *pro*tmí 4 kei A városi adminisztráció kérdése mindegyre szélesebb körök érdeklő­désének tárgya lesz. Hogy ez az adminiszt­ráció a hat évet meghaladó háborús viszo­nyok folytán mindinkább a közellátás kér­dései és velük kapcsolatos pénzügyi kérdé­sek körül forog, annak magyarázata a dol­gok történelmi fejlődésében fekszik. Az anyaghiány, és a beszerzés, a szállítások nehézségei miatt a város magistratusa kény­telen volt szervezetét a közellátás szolgá­latába állítani. Ez ellen tartozzon valaki a vagyonos vagy vagyontalanok osztályához, legyen burzsoá, keresztényszocialista vagy szociáldemokrata, ha nem elvakult érdek­ember — s ilyenek minden részről találkoz­nak — kifogást nem tehet. Hatósági beszer­zés és szétosztás nélkül olyan gazdasági anarchia keletkezett volna, amibe jobban belesírna a város mint a cédularendszer kellemetlenségeibe és a közellátás utóbajai­ba. Válságos időkben hatóságilag kellett sza­bályozni a beszerzést és az elosztást. Kor­látozni kellett elemi életszükségleteink kö­rül az áruuzsorát így is mérhetetlen sok baj és visszaélés volt. E nélkül elviselhetetlen lett volna. Zsírellátásunk, míg a Hajdu-féle két balkezű beavatkozás tönkre nem tette, a legrendezettebb volt széles Magyarorszá­gon. Józan eszű, igazságos szándékú pécsi lakos tehát ezért nem támadhatja a taná­csot. Az egyszer lebélyegzett pénz pedig valutáris tekintetben teljesen elevonotta a pécsi piacot, egyenesen válságba sodor­ta azt. Ugyancsak ezen körülmények tették le­hetetlenné a városi adminisztráció rendes, törvényhatósági ellenőrzését E tekintetben a kivételes állapotok csakugyan sérelmet ejtettek a demokratikus ellenőrzés és irá­nyítás azon formáin is, amit régi, elavult városi törvényünk különben lehetővé tett volna. Ezért azonban a városi tanácsot ép­pen oly kevéssé lehet felelőssé tenni, mint a vesztett háborúnak sok más súlyos­ káros következményeiért. Mindez amint a város közönségére nézve, úgy a magisztrátusra nézve is adott helyzet volt. Tagadhatatlan, hogy a város közönsége amint kellőleg nem ellenőrizhette úgy nem is irányíthatta a vá­ros közigazgatását. Hogy megbízottjai a város közönségével való állandó, hivatalos, a felelősséget megosztó és elhárító érintke­zés nélkül adminisztráltak, ez nálunk a háborús állapotnak velejárója volt. Ebben a demokráciának, amely a közvetlenül érde­keltek bevonásával akarja a közügyet ve­zetni, irányvonalai elmosódtak,­­ de csak annyiban amennyiben elmosódtak Európán szerte azon államokban, ahol a közhatalom­nak letéteményesei a törvényhozó és kor­mányzó megbízatásaikat egy újabb törvén­­yes választásig kötelességtudásból és a helyzet parancsolta kényszerből megtart­ják. így történt ez formákban eltérőleg, de lényegében egyezőleg minden háborús ál­lamban. A győztes Angliában és Jugoszlá­viában mint a legyőzött Németországban és Magyarországban. Ennek a nagy európai áramlatnak hullámverésein vergődik most kis Pécs városunk. Ebből a szemszögből kell megbírálni az utóbbi évek városi adminisz­trációját. Hogy ez jó volt-e vagy rossz? Minden részletében előrelátó és lelkiismeretes? Csak úgy lehetett és úgy kellett-e intézni mindent mint ahogy történt —: mindez más kérdés. Ez előbbiek a jogkérdéshez, az utóbbiak a ténykérdéshez tartoznak. A fe­lelősségre vonást nem engedi elsikkadni a polgárság sem a munkásság. De bizonyá­ra érzi ennek kötelezettségét a város ve­zetősége is. A város közönsége csak az elé­je tárt adatok és a visszamenőleg lehetővé tett vizsgálat alapján adja meg a fölmentést vagy indít büntető eljárást. Ez elé a vizsgá­lat elé csak az egyoldalú pártpolitika, nem a a demokrácia, hanem a tajtékzó demagógia vághat. Ez az utóbbi képes lenne dilletán­­sokkal kísérletezni ott, ahol évtizedes ta­pasztalatok szaktudása is nehezen állja helyét. .(•). Az SHS, kabinetválság 11 Belgrád, július 27. — Vesznics dr. mi­­­­niszterelnök az utóbbi napok izgalmai foly­­­­tán váratlanul és súlyosan megbetegedett. Abban az esetben, ha betegsége huzamo­ s sabb ideig tartana, politikai körök azt fog­­­­ják javasolni a régensnek, hogy hívja haza Pasicsot Pak­sból, hogy ő oldja meg a je­lenlegi politikai krízist. Belgrád, júl. 27. — A miniszterválság­­ ügye kiéleződött. A tartományi kormányok betöltése miatt felmerült differenciák csak­­­­nem áthidalhatatlanokká lettek. A parla­­­­menti elnökség körül is nehéz a helyzet. A­­ demokraták a maguk részére követelik, ezt­­ az állásit, a parlamenti egyesülés pártja­i­ azonban nem enged ebben a kérdésben. Panics előtérben ­ Berinkey vallomása a­­ népbiztosok ügyében Budapest, július 27. — Hétfőn a nép­­i biztosok perének tizenhatodik tárgyalási­­ napján a tanuk kihallgatását kezdték meg­­ Berinkey Dénes dr. volt miniszteltök­­­­kel, aki sok iratot hozott magával. Elm­ond­­t­­a, hogy az októberi forradalom előtt nem­­ érintkezett forradalmi tényezőkkel. Az eset­­­mények aggodalommal töltötték el. T­­­r­y­­ igazságügyminiszter távozásáról a hivatal­­o­ban értesült. Az utcán Ládár Istvánn­á, a­­ későbbi népbiztossal találkozott, aki­­tele­­ volt nemzetiszinű szalagokkal. Utódja Bu­­­­z­a Barna csak ideiglenesen vállalta a tár­­­­cát és mindjárt az ő igazságügyminiszter­­sége került szóba, amit a felesége ellenzett. Ő a bírói kar mostoha anyagi helyzete miatt vállalta el a tárcát. November 2-án kereste egy ügyvéd Károlyi megbízásából. Majd a miniszterelnökségre hívták. Itt Lo­­vászyval tárgyalt, akit erre Károlyi felha­talmazott. Berinkey első kérdése az volt, mikép állnak a királlyal. Lovászy elmond­ta, hogy a király nagyon el volt keseredve, Batthyány sirógörcsö kapott. Károlyi pedig azt tanácsolta, hogy a király ne mondjon le, de engedje meg, hogy a köztársaság gondo­latával foglalkozzanak. Ekkor mentette fel a király a kabinetet esküje alól. Ő hangsú­lyozta, hogy ragaszkodjanak a törvényes­séghez. A bírói kar részére külön státust és munkatársai megválasztásában szabad ke­zet kért, amikor a miniszterséget vállalta. Délután már meghívót kapott a miniszter­­tanácsra, itt találkozott először Károlyi Mihállyal, aki mindjárt megbízta, hogy le kell mennie Belgrádba Franchet d‘Espéray tábornokhoz vagy Diazhoz a fegyverszüneti szerződésről tárgyalni. Az Armeeoberkom­mando azonban nem engedte Diazhoz Ká­rolyi embereit, ezért kellett az antanttal való összeköttetést keresni. Az­ egész minisztertanács nagy khaosz volt előtte, csak azt vette ki, hogy Kunfi két katonatanácsról beszélt, amelyek közül a gazemberekből állónak Csernyák, a tisz­tességes emberekből állónak pedig Pogány volt az elnöke. Másnap 4 óra hosszat várt, amíg Károlyival beszélhetett. Károlyi ekkor kifejtette előtte programmját, de az ő kér­déseiből láthatta, hogy nem ismeri Károlyi politikáját, ő vetette fel az ideát hogy Ká­rolyi menjen Belgrádba tárgyalni, amit végre elfogadtak. Amikor a súlyos fegyver­szüneti feltételekből valamit sikerült leal­kudni, Károlyi Clemenceauhoz fordult és a területi integritás biz­tosítását kérte, de azzal utasították el, hogy csak katonai kér­désekben tárgyaljanak Franchetval. Közben rossz hírek jöttek, a fegyverszüneti szerző­dést nem akarta a kormány aláírni és Ká­rolyi lemondásra készült, ő hangoztatta egyedül, hogy ha már a forradalmat meg­csinálták, ne hátráljanak meg gyáván. Kitér Linder Béla lemondásának körül­ményeire. Linder­ panaszkodott a miniszter­­tanácson, hogy ő nem akar a katonatanács­csal, valamint Friedrichc­el. Böhmmel, az államtitkáraival együtt dolgoz­n. Kiderült, hogy a karhatalmi kérdésben Lindernek volt igaza, de a minisztertanács azt hatá­rozta, hogy Lindernek le kell mondania. Ezt nem értettem, de Kunfi félrehívott és azt mondta, Lindernek távoznia kell, mert iszik s nem lehet vele tárgyalni. A király lemondásával mozdultak meg a kommunisták. Figyelmeztették őt, hogy el akarják tenni láb alól, mivel akadályoz­za a szocialista agitációt. Bartha is puc­­­csot tervezett a kormány ellen, s a minisz­tertanácson erősen kikelt a bolseviki tünetek ellen. Rablógyilkosság Vajszlón Pécs, július 27. — Neubauer Samut, Be­nedek Simon vajszlói gőzmalom tulajdonos apósát szombatról vasárnapra virradó éjjel a malombak­ meggyilkolták és kirabolták. A 73­­éves ember a gőzmalom emeletén levő irodájában szokott aludni. Ő nyitotta ki reggelenkint a malom kapuját. Vasárnap reggel hiába várták a máskor pontos öreget Az alkalmazottak az iroda ajtaját zárva találták. Később meggyőződtek, hogy az iroda utca felől levő ablakai nyitva vannak, sőt az egyik ablakszárra ki van törve. Rosszat sejtve létrán keresztül a szobába hatoltak s Neubauer Samut az ágyán hol­tan találták. A fején hatalmas ütések helyei bizonyították hogy gyilkosság áldozata lett. Az íróasztal fiókját feltörve találták és a­­padlón Papírpénzek hevertek szanaszét. A malomtulajdonos megállapította, hogy az asztalfiókból körülbelül négy-ötezer korona hiányzik. A pénzszekrényen is meglátszot­tal­ a betörési kísérlet nyomai, de onnan nem hiányzott semmi. Azt is meg lehetett állapítani, hogy a gyilkosok féltek a rajta­kapástól és sietségükben nem vizsgálhatták át az irodát. A rablógyilkosság ügyében tegnap a pécsi rendőrség részéről H. Gyurka József detektív és Hegedűs György rendőrőrveze­­tő Vajszlóra utaztak. Magukkal vitték az egyik rendőrkutyát is. A nyomozás során megállapították, hogy a rablógyilkosok az utca felöl levő ablakon hatoltak az irodába. A gyilkosságot rövid szóváltás és tusako­dás előzhette meg. A rablógyilkosok kilé­tére vonatkozólag minden jel arra mutat, hogy a környéken garázdálkodó Györegy­i István drávafoki­­születésű volt huszárőr­­mester vezetése alatt működő banda tagjai lehettek a tettesek, akik egész betyárvilágot teremtettek Vajszló, Czun községekben és környékükön. A vizsgálat széles körben to­vább folyik. A szerencsétlen véget ért Neu­bauer Samut tegnap temették el nagy rész­vét mellett. A vörös hadsereg megkezdte a visszavonulást Berlin, július 27. — A vörös hadsereg megkezdte a visszavonulást. A szovjet kor­mány parancsot adott ki a vörös hadsereg főparancsnokságának, hogy a fegyverszü­net kérdésében és a békekötés dolgában kezdje meg a tárgyalásokat Lengyelor­szággal. London, júl. 27. — Reuter- jelentés: Az orosz szovjet kormány július 23-án az aláb­bi szikratáviratot intézte a lengyel kor­­­mányhoz: Sapieha külügyminiszternek Var­só. Az orosz szovjet kormány parancsot adott a vörös hadsereg főparancsnokságán­­ak, kezdjen haladéktalanul tárgyalást a lengyel főparancsnoksággal a fegyverszü­net megkötéséről és a két ország békeköté­sének előkészítéséről. Csicserin külügyi népbiztos. Németország nem kap gyümölcsöt Ma­gyarországtól Bécs, július 27. — A bécsi munkástanács a Németországgal folytatott tárgyalások során kijelentette, hogy csak abban az eset­ben engedi át­ az élelmiszervonatokat Ma­gyarországból Németországba, ha négy tovább szállított vagyon után kettőt Bécs­­ben hagynak. A magyar kormány kijelen­tette Németországnak, hogy ilyen feltéte­lek mellett nem hajlandó az élelmiszerszál­lítást újból megkezdeni. Ausztria e ma­gatartása utóbbi konfliktust idéz elő Né­metországgal. Az oroszok nem lépik át a német határt Koppenhága, jul. 27. — A Beringske Tidende szikratáviratot közölt mely szerint a szovjet kormány parancsa szerint a vö­rös csapatoknak nem szabad átlépni a né­met határt. Ezzel szemben követelik, hogy Németország szigorúan semleges maradjon. London, júl. 27. — A Times szerint a szövetséges hatalmak teljes blokáddal fog­ják támogatni az Oroszország ellen teendő katonai intézkedéseket Egyes exánt ára helyben 1-40 K, vidéken 1-51­ K. ­ Német jegyzék a békekonferenciához Berlin, júl. 27. A­rp Wolff­ ügynökse közli: Németország jegyzéket intézett a pá­risi békekonferencia elnökéhez, amelyben keletporoszországi lakosságnak felfegyver­zésére kér engedélyt a szovjet kormány csa­patai ellen. A szövetségesek most tanács­koznak a jegyzék felett Nagyatádi Szabó lesz a magyar földmivelésügyi miniszter Budapest, júl. 27. — Nagyatádi Szél István legközelebb átveszi a földmivelésüg tárcát Rubinek . Gyulától és a birtokrefo­mot már ő fogja képviselni a nemzetgyűl­é­sen. Ezzel a földbirtokreform dolgában m­u­tatkozó ellentéteket sikerült elhárítani a Teleki kormány útjából. Megegyezés j£ ■ lére az­ ellátatlanok lisztellátására a ga­z­dáktól elrekvirálandó gabona árára is,­­ melyet 500 koronában állapítottak meg. A rozs megváltási ára 400 korona lesz, míg­­ burgonya kilóját egy korona 50 filléré­­ kapja Budapest lakossága. A jövedele­m­határt vagy 40.000 koronára emelik ki , vagy pedig teljesen hatályon kívül hely­e­zik. Erre vonatkozólag a legközelebbi mr­­­nisztertanács fog dönteni. Strausz István dr. izgatási pere Budapest, július 27. — A budapes­törvényszék tegnap, hétfőn kezdte ki Strausz István dr.-nak, az állami igár­vevőszék elnökének izgatási perében a­­ tárgyalást. Strausz kijelenti, hogy a fo­radalom előidézésében része nem volt, diktatúra első napjaiban arra hívták át hogy adjon programmot, mire ő azt vála­szolta, hogy csak dolgozni akar. Márcu­ 26-án az igazságügyi népbiztosság felszó­lítására fogadalmi nyilatkozatot írt alá. A­ nap a számvevőszék testületének ülést azt indítványozták, hogy a testület lépje be a kommunista pártba. Ő ezt ellenezi Ezen az ülésen az igazságügyi népbiztossá felhívására beszédet mondott, amelyé most pörbe fogták. Strausz­­Jr. kijeleni hogy a beszédnek gyorsírók által irt példá­nya nem felel meg a valóságnak és hog azt meghamisították. Kijelentik végül, hog ha nem mondott volna beszédet, úgy számvevőszéket lerombolják. Straus kiballagtása után Jakabffy Károly m­niszteri titkár Strausz ellen vallott nunt ti­mit. A tárgyalást kedden folytatták. Apró feljegyzések * Aki elolvassa a Dunán túl cikkeit, nem találhat abban egyebe mint tárgyilagos kritikát. Aki elolvassa Munkás cikkeit, nem a ténynek, igazságnál védelmét, hanem az elvakult, féktelen gyű­lölet dühös hangját találja meg benne. Egy egy a pártvezetőséget érintő kritikánkra a elfogultságtól toporzékolva válaszol 3 ner általános munkásérdekeket véd, baner egyéni, vagy Sz,ük csoport, pártvezéri am­bíciókat. A Dunántúlnak mindenkor nyu­godt hangú kritikáit állandóan olyan be­állításban viszi az olvasói elé, mintha az : munkásérdekeknek volna ellensége, a fehé­r­terrornak és reakciónak volna szolgálója . Mutasson a Munkás egyetlen egy közle­ményt, egyetlen egy sort, amelyben mi az általános munkásérdekek ellen foglaltunk volna állást. A Munkás csak arra tud rá­mutatni, hogy minél jobban sodródott , szociáldemokrata párt vezetősége a szél­sőség felé, annál sűrűbben bíráltuk, kriti­záltuk ezt a veszedelmes és jóra nem ve­zethető vezéri politikát. Tettük ezt pedig nem az elvakult gyűlölet hangján, hanem az emberies érzület m­egnyilatkozásával. Jó tenni fogjuk a jövőben is. Annál könnyeb­ben tehetjük ezt, mert a tőlünk húzódott munkástömegek révén mi nem várhatunk egyéni érvényesülést.­­ Csupán egy célt kívánunk szolgálni önzetlenül, ha kell áldozatot hozva is: azt a célt hogy a munkásság ne kövessen vakon, kri­tika nélkül egy szélsőséges politikát, ne gyűlölje a polgári osztályt, hanem keressi a megértést embertársaival, mert enélkü az élet számára gyűlölködés és bizonytalan harc marad. A gyűlölet helyett mi szeretetet a harc helyett mi békét hirdetünk. Ezért, ha­­ bármilyen éles és igaztalan támadás is ér­t bennünket, megfékezzük emberi indulatain­kat, nem követjük őket a gyűlölködésbe­­ tűrünk rágalmat, elviselünk piszkolódást nem raktározzuk el bosszúnkat, harag nél­kül, durva szó nélkül követjük a mi kijelöl utunkat, megértetni, megbékíteni az ember az emberrel. Ezért a célért nem csak tűni és szenvedni, de meghalni is gyönyörűség Ez a mi válaszunk a támadó „Munkás“ nak. ...... .X

Next