Dunántúl, 1920. augusztus (10. évfolyam, 148-172. szám)

1920-08-20 / 164. szám

1. oldal ,­ Pécs, aug. 19. — Annyira lefoglalnak a mának súlyos gondjai, hogy a jövőre nem s­érünk rá gondolni. Pedig a jövőt nem sza­bad kieresztenünk kezeink közül, különben a jelen minden küzdelme meddő feláldo­zás. Mert ha most csak a mával bíbelő­dünk s csak tervezgetünk, építkezünk, a levegőbe építünk, ha a jövőt figyelmen kí­vül hagyjuk! Csnálhatunk ugyan magunk­nak légvárakat, emelhetünk hatalmas pa­lotákat — gondolatban elábrándozha­tunk szebb jövőről s mégis, amikor azt kel­lene mondanunk — no most végre megva­lósulnak terveink, testet öltenek reménye­ink — azt tapasztaljuk majd, hogy nagyon keservesen elszámítottuk magunkat: nincs ember, akiket beleültessünk csillogó palo­táinkba, nincsen aki átélné a szebb jövőt s annak megrealizálását, mert a lázas tervez­­getésben nem gondolhatunk embermagte­­remtésre s idegeneknek kell majd átadnunk minden kincsünket s értékünket, a kiküz­dött szebb világot S itt nem lesz pardon! Ez már nincsen máskép. Valakinek bírnia kell a világot s be kell azt népesítenie és ha mi erre képtelenek leszünk, jönnek majd mások s elfoglalják helyeinket. Ez az a nagy veszély, amely a közel­jövőben elnyeléssel fenyegeti az európai nagy nemzeteket! S ez a katasztrófa annál gyorsabban közeleg s annál biztosabban következik be, minél kevesebb figyelmet fordítunk a veszély csirájára. Komoly a veszély s komoly meg­gondolást követel még a másnak égető kér­dései közepette is. Egy német írónak könyvében (Peter Saedler: Bevölkerungsfrage 53. 1.) olvastam nemrégen ezt a sokat mondó kijelentést: .Das Zweikindersystem braucht bei un­gestörter Wirkung zur Ausrettung eines Volkes nicht mehr als 250 bis 300 Jahre.“ Olyan hihetetlennek látszó ridegséggel hangzik annak konstatálása, hogy egy nem­zet kihalásának alig 300 esztendőt enged csupán, hogy állítását készek vagyunk csakhamar tagadásba vonni. Hihetetlennek s­érthetetlennek látszó nagyotmondás a kijelentés, a tény, a történelem mégis iga­zolja igazát Csak egy rövid belepilllantása az egyes népek történetébe, s belátjuk, hogy az el­tűnt nagy nemzetek milyen csodálatos gyor­san tűntek el a föld színéről. Figyelmezte­tésül mintegy odaírták nemzetsírjukra a testamentumukat: Óvakodjatok utódok, a ti sorsotokról van itt szó! Polybius megírja, hogy a plateai csa­tában maga Megara város állított ki mint­egy 3000 hoplitát, míg 200-ban már az egész Görögország alig állított ki ennyit. Itália lakosainak száma a második pun­t háború idején (Kr. e. 218.—201.) 22 milióra tehető, míg Kr. u. a második században már csak 10 millió lakost számlál s a római bi­rodalom bukásakor alig 5 milliót tett ki a hajdani római világbirodalom lakóinak szá­ma. Hasonló sors érte az óvilág többi kulur­­A legújabban sokat csodált északame­rikai indiánok kipusztulását szintén a szü­­­­letések megakadályozására lehet vissza­Nagyon szomorú dolog, hogy ezek a le­tűnt világok a mi sorsunkat mutatják be. Ruhland ugyanis ezt a letűnt világot össze­hasonlítva a mi állapotainkkal a következő szomorú kijelentést teszi: „így hát az arany utáni mohó vágytól megszállt k a­lt u­r n­é­­pek innen és túl az Óceánon kihalásra vannak ítélve, mint egykor Görögor­szág és Róma népe hasonló bűn miatt. Ugyanezt a következtetést olvassa le Pro­­hászka püspök is: Róma lehanyatlott, ami­kor a sexus jegyébe lépett, nos és a mo­dern kor ugyanazon az uton jár... Hogy a modern világ népei mennyire ezen az utón, az elnéptelenedés, a kihalás útján vannak, lássuk! Franciaországban 1800-ban még minden családnak átlag 4—5 gyermeke volt; 1860-ban már csak 3, s 1905-ben már csak kettő. S ma? Ma 100 francia család közül 37-nek egyáltalában nincs, vagy legfeljebb csak egy gyermekük van s alig 18 családnak van több mint 3 gyermeke. Az esés az utóbbi esztendőkben tehát már nagyon szembeszökő! Az elnéptelenedést azonban a következő­­ számok még jobban bizonyítják: 1801-ben 27.4 millió a lakosok száma;­­ szül. 903 ezer, megh. 761 ezer. 1881-ben 37.6­­ millió a lakosok száma; szül. 937 ezer, megh.­­ 828 ezer. 1901-ben 38.9 millió a lakosok­­ száma; szül. 857 ezer, megh. 784 ezer.­­ 1910-ben 39.2 millió a lakosok száma; szül. 774 ezer, megh. 703 ezer. 1911-ben 39.6 mil­lió a lakosok száma; szül. 742 ezer, megh. 776 ezer. Rohamosan keresbedik a születések száma. Elriasztó valóságot mutat az 1911. esztendő, amelyben a halálszámok száma már 34 ezerrel több, mint a születések szá­ma. A lavina tovább megy. Maga a hivata­los francia statisztika kimutatja, hogy 1918- ban Franciaországban 389.500-zal haladta meg a halálozások száma a születések számát. 1911-ben csak 22 departementben volt némi születési emelkedés, a többi 64-ben több volt a koporsó, mint bölcső. Sok olyan departement is van, amelyekben a halálo­zások száma felével magasabb, mint a szü­letések száma. A halálozásra 1 születés esik. Leroy-Beaulieu 1912-ben írja, 10 család kö­zül legalább a fele 1 gyermekre rendezke­dik be, a többi meg 2 gyermeknél többet nem akar, így a lakosság egy félszáza alatt egy negyeddel apad. Mi lesz ennek következménye? Meg­mondotta Mercier kardinális: Ha ez így to­vább megy, úgy 20 é­v múlva két német áll egy franciával szemben, feltéve, ha Francia­­ország addigra teljesen szét nem züllik. Cle­­menceau is ezt konstatálja. A békekonferen­cián tartott egyik beszédében utal arra a nagy igazságra, hogy Franciaország csak úgy szedheti le a háború gyümölcseit, ha lesznek gyermekeik. Kijelenti­, hogy a fran­ciáknak mindenük van, de a gyermekek hiányoznak. Németországot úgy tüntetik fel a világ előtt, mint egy folyton erősödő államot, amelyet az elnéptelenedés veszélye nem fenyeget. S tényleg hatalmasan is fejlődik! Míg 1871-ben Franciaországban a lakosok száma 36.1 millió, Németországban­­meg 41.1 millió, addig 1911-ben van 39.6 millió francia s 64.9 millió német. A franciák mel­lett a németek valóban úgy tűnnek fel, mint egy állandóan emelkedő nép, a statisztika mégis azt mutatja, hogy ennek a nagy nép­nek törzsét is szu rágja s talán már a közel jövőben nagyobb arányokban mutatkozik az elnéptelenedés veszedelme. 1870-ben 300 lakosra 40*1 születés esik 1901-ben „ „ 36*9 1914-ben „ » 27*6­­* »♦­­békeidőjjen Németország még 800 ezer születési többletet mutat fel. Ezt a kedvező eredményt annak is tulajdoníthatjuk, hogy a halálozások száma nagyon megcsappant. A lakosság csökkenése azonban nyilván­való. Az elnéptelenedés kezd már észelhe­­tővé válni, a nagyobb városokban máris el­riasztó, így Berlinben 1870—80-ban 1000 (15—45 éves) nőre 149 szül.­etett 1905-10 ban „ „ „ „ 83 „ „ 1910 13-ban „ „ „ „ 69*8 ., „ A berini zsidóknál ez a szám 1910-ben meg már 54-re csappant le. Különben is a zsidók elnéptelenedése a kulturáltabb álla­mokban utszéli igazság: Theilhaber Felix dr. amikor a német zsidók elnéptelenedését vizs­gálja, eredményeit egyenesen igen cím alatt foglalja össze: Der Untergang der deutschen Juden. Hans Rost pedig így ír: Minthogy a zsidók nagyon erősen hódolnak a kétgyer­­mek rendszernek, a zsidók száma és befo­lyása idővel természetszerűleg alább száll. Ne gondoljuk, hogy az elnéptelenedés olyan távol van Európától. Általánosságban el lehet mondani, hogy a születések csök­kenését minden nagyobb európai államban tapasztalhatjuk. Egy hivatalos német statisztikai kimu­tatás (Reichsanzeiger) a következőképen mutatja be az egyes országokat: 1000 férjes nő közül (15—45 között) szült A katasztrófa tehát általánosságban je­lentkezik. Azért csak azt ne gondolja senki, hogy itt tőlünk távol eső országok ügyéről van szó, minket azonban ez a veszély mé­g csak közelről sem érint. Igaz, hogy a vesze­delem hatása még nem olyan szembetűnő, a lavina azonban­ már megindult s ha nem iparkodunk azt megállítani, minket is csak­hamar eltemet. Országunk egyes helyein — hogy ne is említsek mást, csupán Baranyát — olyan pusztítást visz végbe, hogy komo­lyan­­kell gondolkoznunk, mi lesz akkor, ha ez az állapot országos jelleget ölt. A mi sorsunkról van szó. 1901-ben 1000 lakosra nálunk még 37,8 születés esett; 10 esztendő alatt azonban le­apadt 35,6 a születések száma, így is még meglehetősen előnyös a helyzetünk. Csak egyes bakán államok állnak előttünk; egyes balkán államok állnak előttünk: mániában 40.8, Szerbiában 36.8, Oroszország­­mániában 40.8, Szerbában 36.8, Oroszország­ban 44.1 születés esik. Legértékesebb kincsünk, maga az ember pusztul, a gondolkozó, a dolgozó ember. Keveskedü­tik! Talán láttatok már községet, amelyben alig van gyermek, a temetőben sem látunk gyermeksiroka, pedig valamikor nagyon népes volt a község. Egy, legfeljebb két gyermek a családban! Hol a többi? Faulhaber, spayeri püspök még 1912-ben világgá bocsátotta a sokat mondó szava­kat: nemsokára több lesz a koporsó, mint a bölcső. S nem volt-e igaza? Most már több a koporsó, mint a bölcső! Ne áltassuk magunkat, hibáinkat ne ta­kargassuk, gondolkozzunk­­komolyan, mit lesz jövőnk ilyen jelen után. Azért kiki ön­magában s önmagához mondja a nagyjelen­­őségű szavakat: Videant consules... Göndör Lajos. 1801-ben 100 francia lakosra esett 33­1 születés 1861-ben ., * ,, ,, „ 26­9 ,, 1901-ben „ „ „ „ 220 „ 1912-ben ,, „ „ ,­ 18*7 ,, Németország 268 258 243 Ausztria 246 250— Anglia 250 229 203 Olaszország 248 249 232 Franciaország 167 150 134 DUNANITUs Péntek, 1920. augusztus 24. Választási hangulatok Pécs, aug. 19.—­­ Választások előtt vagyunk s mi­­t helyst „vannak“­, akkor kontra. Ezt minden kalábrista s minden kispolgár tudja. A választások ősi szokásjoga alapján perre az ígéretek egész táb­lá­­zát szórják a nép közé. A cél az, hogy a szervezett munkásságon kívül, a kispolgárságot is megnyerjék. Úgy vannak ezzel, mint az egyszeri falusi bíró Ez a falusi bíró úgy volt, h­ogy egy s­zép napon, épen a bio választás idején rendeletet kapott a főszolgabí­rótól, hogy a Kovács János kisgazda kertjében álló diófát két nap alatt vá­gassa ki, mert a szóban forgó diófán a község lakói közül már a negyedik em­ber akasztotta fel magát. Biró uram megvakarta fületövét, mert sehogysem tetszett neki ez a rendelet és imigyen válaszolt a főszolgabírónak: — Hagyjuk azt a diófát főbíró uram, kár volna most biróválasztás idején a nép örömét elrontani. A választást magaikhoz ragadott pártvezérek is csemegével csalogatják a kispolgárságot és hajlandók a diófa kivágásától eltekinteni, hadd legyen nekik is egy kis örömük. * t ' ■ Két toprongyos burzsuj beszélget: — Választ-e komáin? — Szeretnék választani, de nem tudok. Mert ami nekem jó az nekik rossz, s a­mi nekem rossz az nekik jó, hát hogy válasszak?! . . . Az ember azt hihetné, hogy a két burzsuj tényleg beszélgetett, pedig csak az üres gyomruk korgott. * __ A szomszéd szalad a szomszédhoz. — Összeírták-e már? , — Össze. — Három éjjel, három nap vártam, mégis kihagytak. Mit csináljak? — Lépjen be a kihagyottak ligájá­ba. « — Van-e férfi a háznál? — kérdi az összeíró a bejárónőt. — Van. — Mi a neve? — Kovács Péter. — Hány éves? — Azt nem tudom, mert ezt sohse mondta, pedig nagyon barátságos egy ember. Azt tudom, hogy az apja is derék ember volt, hogy egy hét óta tökcsuszpászt eszik, mert azt nagyon szereti. Azt is tudom, hogy a nadrágja foltos, a könyöke lukas, de hogy hány éves azt igazán nem tudóim. — Több, mint huszonegy? —_Több._ ...................._____ — Akkor fuccs — vágja ki a kö­zelben hallgatózó inasgyerek s vidá­man fütyürészve boldogan tovább sza­lad, mert őt még nem írják össze. Törökország nem nagyhatalom többé Konstantinápoly, aug. 19. — A Ti­­mesnek jelentik. A török lapok a bé­keszerződés aláírását követő napon gyászkeretben jelentek meg. A vezér­cikkek nyugodt és méltóságteljes han­­gúak. A lapok beismerik, hogy Török­ország többé nem nagyhatalom. An­nak a reményüknek adnak azonban kifejezést, hogy hogy az ország, ha megkisebbítve is, talán mégis boldog jövőre számíthat . — A Pécsi Napló tegnapi számában meg­jelent határrendőrségi rendelkezést maga a szerkesztőség fogalmazta meg s az így téve­sen megfogalmazott közleményt ellátta a pécsi határrendőrség aláírásával. — A háztartási változások bejelentése. A város közélelmezési ügyosztálya nemrég felfüggesztette a kerületi utalványkiadó bi­zottságok működését, minthogy a bizottsá­gok további fentartása költséges volt Indo­kolt sem volt a bizottságok további fentar­tása, mert jelenleg semmi élelmiszert se­­ adnak jegyre. A bizottságok­­ működése azonban nem szűnt meg végleg, hanem centralizálódott és a városház I. emelet 35. számú helyiségében tovább folyik. Bár ideig­lenesen jegyrendszer nincs, mégis mindenki őrizze meg háztartási ívét, mert arra­ leg­alább is a szénvásárlásnál okvetlenül szük­ség lesz. Épen így indokolt a háztartás lét­számában beállott változások mielőbbi­­ ke­­resztülvezetése, amit az utalványkiadó bi­zottság már nem az egyes kerületekben, hanem a városházán (1. emelet 35.) naposan délelőtt 11—12 óra között végez. — Jugoszláv-magyar vasúti konferencia. A francia kormány javaslatára a napokban Jugoszlávia és Magyarország között köz­vetlen vasútügyi tárgyalásoknak kellene kezdődniük, hogy a két ország között hely­reállítsák a vasúti összeköttetést.­­ Az elő­készületek olykér történtek meg, hogy a Budapest felé közlekedő vonatok Kelebián át mennének és figyelembe venniök e jára­toknál a cseh és osztrák vasutakhoz való csatlakozást. — Halálozás. Idősb B­u­z­s­á­k­y Iz­re 7­7 éves korában meghalt Pellérden. Az engesz­telő szentmise áldozat és a temetés augusz­­tus 21-én délelőtt lesz. Az elhunytban B ■­­z­s­á­k­y Imre pellérdi plébános édes­apját gyászolja, — Vásárosszentgál község tanítójáért. A tanító megbecsülésének ritka szép példáját szolgáltatta a napokban Vásárosszentgál község. Az iskolaszék, saját kezdeménye­zésére igazgató tanítójának, Svarda Ist­vánnak a fizetését száz százalékkal felemel­te. Svarda István, aki negyvenegy éve végzi a népnevelés fárasztó, nemes munkáját, az egész község közszeretetében áll. — Polgármesterválasztás Zágrábban. Tegnap délelőtt folyt le Zágrábban a pol­gármesterválasztás. A demokraták elnapo­lás iránti javaslatot terjesztettek be, ame­lyet azor­ban leszavaztak. A választás H­e­i­n­z­e­l Vjekoslav mérnök győzelmével végződött, aki a 43 leadott szavazat köztl 27 szavazatot kapott. — Cseh-szlovák törvényjavaslat a drá­gaság leküzdésére. A cseh-szlovák népjóléti miniszter egybehívta az első konferenciát, amely hivatva volna a folyton növekvő drá­gaság okait megtalálni és az ennek meg­szüntetésére vonatkozó törvényavaslatot ki­dolgozni. Az ülés, amelyen majdnem vala­mennyi minisztérium képviselve volt, egyet­értett abban, hogy a mai drágaság legfőbb oka a spekuláció. Az orvoslást illetően egye­sek a szabadkereskedelemben, mások ellen­ben az államnak akár konferenciák, akár pedig megtorlás formájában való közbelé­pésében látják a megoldást. Hosszas vita u­tán megállapították, hogy törvény vagy rendelet útján lehetővé kell tenni a legegy­szerűbb megélhetést, valamint a legszüksé­gesebb ipari és gyarmatáruk beszerzését. — Nemzetközi bélyeggyűjtő kongresz­­szus Zürichben. Zürichben szeptember 6-án tartják meg a nemzetközi bélyeggyűjtő kon­gresszust. A kongresszusra szóló meghívó­kat már szétküldték. — A magyar küldöttség, mely francia meghívásra részt vesz a párisi nemzetközi közlekedésügyi értekezleten, S­z­a­l­a­y báró vezetésével megérkezett Parisba. — Ma, augusztus 20-án a sétatéri kioszk­ban nagy zenehangverseny. A város legkel­lemesebb szórakoztató helye. Legjobb kávé­házi italok. Telefon a t. közönségnek díjta­lanul áll rendelkezésére. Telefon 800. A n. érdemű közönség pártfogását, kéri Rujder Sándor tulajonos. — Zsebtolvajlás a villamoson. Ma reggel 8 óra körül Urbán Antal beremendi főer­dész a főpályaudvarról villamoson jött a vá­rosba. Útközben a villamoson valaki ki­lopta zsebéből az óráját. Urban idejekorán észrevette az óra hiányát úgy, hogy a zseb­tolvajnak sikerült még a villamoson nyo­mára jutni. A tettes Weiszberg (Fehér) Béla lócsiszár volt, aki a rendőrségen bécsi la­kosnak mondta magát. A lopást beismerte és az órát is megtalálták nála. A rendőrség átkisérte a zsebtolvajt az ügyészségre. — Talált szerződés. Tegnap délután a pellérdi országúton egy haszonbérleti szer­ződést találtak, amely Fischer Ferenc pécsi és Sándor Mátyás diósviszlói lakos nevére volt kiállítva. A szerződést jogos tu­lajdonosa átveheti a bükkösdi csendőrségen. — öngyilkosság a lakáshiány miatt D­i­r­n­b­a­c­h Sándor és n­eki volt kereskedő, háztulajdonos felakasztotta magát és meg­halt. D­i­r­n­b­a­c­h azért lett öngyilkos, mert nem tudott lakást szerezni még a saját há­zában sem. 1

Next