Dunántúl, 1924. április (14. évfolyam, 76-99. szám)

1924-04-27 / 97. szám

% oldal . ■i DONSNTUE Vasárnap, 1924. áprils 27. Hét pécsegyházmegyei pap hunyt el négy hónap alatt A megyéspüspök IV. körlevele rr Pécs, ápr. 26. —* Most jelent meg Zichy Gyula gróf megyés­­püspök ez évi negyedik körlevele, amelyben a templomba vihető és megszentelhető zászlókról szóló kongregációs döntés közlése után megemlékezik a pécsi székeskap­­italanban történt előlépésekről és kis kanonoki kinevezésekről. " Az őszinte részvét meleg hang­ján ajánlja a papság imáiba az el­hunyt Weisz János püspök­­nádasdi plébános, kiérdemült es­perest, Szabó Imre ny. bükösdi plébánost, Vitkovits Ferenc szentszéki bíró, szakcsi plébá­nost és Gadó Sándor ny. vilje­­lvói plébánost, akikkel együtt ez­­évben már hét pécsegyházmegyei pap szállt sírba. A megüresedett püspöknádasdi és szakcsi plébá­niákért a pályázatokat június 11-ig kell benyújtani az­­ egyház­megyei irodához, wtf _ |! Felhívja a papságot, rendezze­tek gyűjtést a templomokban XV. Benedek pápa síremlékére, aki annyit fáradozott a hadakozó nemzetek kibékítésén. Meghagyja, hogy az elhunyt papok breviári­umait ne temessék el velük, ha­­nem az esperesek küldjék be a­­szemináriumnak. Ajánlja a frtnz­­biztosítási összegeknek búzában­­való megállapítását. Magáévá te­szi a kultuszminiszternek , az anya-, csecsemő- és nemzetvédő­­ünepségek tartására vonatkozó­lag az összes iskolákban. Az is­kolaszékek kötelesek bejelenteni­­a tanítóknak adott minden 8 nap­inál hosszabb szabadságidejét.­­­ Ajánlja a Magyar Ifjúsági Vö­röskereszt című időszaki lap és J­óth Tihamér dr. A művelt ifjú című könyvének megrendelését.­­Végül az alapítványi hivatal által­­felülvizsgált templomi és alapít­ványi számadásoknak alkalmilag ■személyesen való átvételét i il kí­­tvánja. VlrrdorKa gárdista 1st! I A Dunántúl újonnan berende­­­zett, kényelmes szerkesztőségének­­ablakán sugárkévékben ömlik a z­árva-várt tavaszi verőfény. A kígyorsröptű napsugár fényes ruhá­­jjába kapaszkodva mi is besurra­nunk az újságírás rejtelmes műhe­­lyébe. I­I Érdekes kép tárul szemünk elé. [Az Íróasztalok fölé hajlik az egész­­társaság. hercegnek a tollak, gyors áramban szaladnak végig a kutya­­t­gelveken s az apró betűk ezrei­ből megszületőé a nemes veretű­­vezércikk, hangulatos tárca, a szen­zációs riportok és — last not least 's— zenei életünknek pompás refe­­tládái, melyeknek ritmusba csen­dülő zengzetes nyelvezete veteke­dik a hangversenydobogókon elő­adott zeneművek művészi szépsé­gével. Csilingel a telefon, kopog laz Írógép — légy rebbenése is meg­hajlik — lázas munkában az egész szerkesztőség.­­ Nyílik az ajtó­. Halk lépések su­­rranása közben egy névjegy kerül Gáza bácsi asztalára. A Dunántúl­­Vasárnapjának szerkesztője oda­tekint, de csak úgy félszemmel, ám Itt következő pillanatban felugrik, amit a haján, igazit a nyakkendő­idén, egyet-kettőt ránt a kabátján, miközben gavallérosan kihúzza ma­gát s mértföldes lépéssel már az ajtópár is van, hogy egy erőteljes mozdulattal — ft kilincs majdnem a kezében maradt ««, szélesre ki­tárja: — Parancsoljon,’ méltóságos asz­szonyom! * . Választékos ízléssel öltözött szép fiatal asszony lép a napsugaras szobába, kézenfogva kis­fiát, özv. Fekésházyné szeretett egyetlen gyermekével, Andorkával. Ahogy finom illatfelhőbe burkolózva be­lépnek, a verőfény mintha meg­sokszorozódnék. Táncra perdül a pajkos napsugár! Hol a szép­asz­­szony haját fogja a glóriáta, ele­gáns szürke ruháját simítgatja nagy szakértelemmel. Vakítóan fényes foltot vet kalapdiszére, aztán kö­rültáncolja Andorkát, kíváncsian méregeti kabátjának magyar zsi­­nórozását és végül holtrafáradtan el­vágódik Andorka fényes kis csiz­máján s aranyos palástja széles csíkban terül el a padlón. A kölcsönös szíves üdvözlések után elhelyezkedtek. Andorka áll­va maradt. Tiszteletteljes távolban megáll Géza bácsi előtt, összecsap­ja bokáját, bátor, nyílt tekintetét a Géza bácsiéba kapcsolja é­s rövid, de formás üdvözlés után imigyen folytatja: — Kedves Géza bácsi, szépen kérem, vegyen be engem is a gár­dába. Szeretném, ha beírná neve­k­et a gárda nagy könyvébe, hová már annyi jó gyermeket beirt. Ma­gyar becsülettel fogadom, szófogadó, engedelmes,­ szorgalmas gárdista leszek, Géza bácsi mosolyog. Gyönyör­ködve nézi a szép­­kis fiúcskát, ki korát meghaladó szent komolyság­gal a „magyar becsület"-re hivat­kozik. Mély meghatottsággal hall­gatta Andorka szavait, aztán lel­kes örömmel így válaszolt neki: — Hát hogyne fogadnék a gár­dába egy ilyen becsületesen gondol­kozó magyar fiúcskát, de nemcsak a gárdába, a szívembe is. Jer, An­­dorkám!... s egy szökkenéssel An­dorka Géza bácsi nyakában ter­mett: a magyar becsületért égő szi­vük forró ölelésben összedobbant. Fekésházyné ezenközben egy le­vélkét csúsztatott Géza bácsi elé. Ajánló sorokat tartalmazott An­dorka tanítójától. Csak ennyit: „Ezt a fiúcskát a gárda különös szeretetébe ajánlom. Élő szóval többet ma este a kaszinóban." Géza bácsi ezután magára eről­tette legkomolyabb arckifejezését. Nem mondom, hogy sikerült neki. Némely arc­mosolyra született. Akárhogy akarja, a vidámság szik­rái ott bujkálnak a szeme szögleté­­ben. ^ j — Felveszlek a­ gárdába, Ahdor­­ssam, — szólt ünnepélyesen de ... van egy szigorú feltételem. Andorka ujna kiegyenesedett­, fe­­szült figyelemmel, szemrebbenés _j sáefeeafl wogdu­ban állt, mint a katona generálist előtt. — Csak tüzes szívű magyar e gye­­rek lehet a gárda tagja. Be tudod­d bizonyítani magyarságodat, tudsz-el pl. egy szép magyar verset? A megkönnyebbülés sóhaja röp­­pent el a kis ajakról s felcsillant! Andorka aranybarna szeme. Hal csak ez kell! — Kedves jó Géza bácsi, mondj­­am el a Talpra magyar!-t? Géza bácsi hosszasan és nagyon jóízűen felkacagott. Ez a csöpp em­­ber! No de mit beszél ez a liliputi magyar ember! Hogy Petőfit is­­meri, holott ő valami együgyű gyer­­mekversnek az elcsilingelését vártai tőle. Andorka kiállt a szoba közepére, Petőfi lánglelbe vitte ... Üde gyer­­mekszopránja elhallatszott a szorm­­szédos szobákba is. 76 év óta szál vallja a magyar ezt a verset, 14 lángot fog a szíve, szent "fogadásra­ lendül a keze. Valahányszor hallja, Géza bácsi már nem­ nevetett. A­ napsugár éppen az arcába világí­­tott, jól láttam tehát, hogy könny csillogott a szempilláján. Er­ős meg­­indulás vett rajta erőt. De Baras­nyay bácsi is letette a tollát s fel­­könyökölve, igen nagy figyelemmel­ hallgatta a csodálatos szavalatot.­ Sőt Linder főszerkesztő urat is ki is csalta a hang legbelső szobájaból, ő kapta fel elsőnek a drága gyern­­e­y. So­hot cuppuutuil Apponyi ma este érkezett Pécsre D. e. 11 órakor lesz a Külügyi Társaság dísz­ülése a Nemzeti Kaszinóban P­é­­c­s, ápr. 26. •— Az ország egy élő büszkeségét köszönti ma Pécs városa falai között. Ma este a gyorsvonattal érkezett Pécsre Apponyi Albert gróf, akit mint Magyarország legnagyobb férfiút ismer az egész külföld és aki mint a magyar békedelegáció elnöke Párisban is csak dicsőséget szer­zett a magyar névnek. A Magyar Külügyi Társaság pé­csi diszülésére érkező Apponyi grófot és a társaság többi kiváló­ságát az állomáson Fischer Ferenc dr. főispán, a vendéglátó megyéspüspök nevében Moso­­n­y­i Dénes dr. püspöki helynök, a város részéről Nendtvích An­dor polgármester, O­b­e­r­h­a­m­­m­­e­r Antal nemzetgyűlési kép­viselő, az egyetem részéről K­é­­részy Zoltán dr. prorektor, Tóth Zsigmond dr. Bakay Árpád dr. egyetemi tanárok fo­gadták. Apponyit először Fischer Ferenc dr. főispán üdvözölte igen meleg szavakkal, amelyekre igy válaszolt: ■’ » ) !— Nagy örömmel jöttem Pécs­re, hogy Magyarország intelligen­ciájának vidéki gócpontjaiban meg­ismertessük és népszerítsük a Magyar Külügyi Társaság prog­­rammját és ezért esett választá­sunk­ először Pécsre mint egyetemi városra, ahova hosszú idő után ismét örömmel jöhettem. A főispán ezután bemutatta a fogadtatásra megjelenteket, akik közül a polgármestert Apponyi mint régi ismerőst üdvözölte. Apponyival együtt jöttek P­a­i­­kert Lajos a Külügyi Társaság ügyvezető alelnöke, E 5 11­e­v­é­­n­y­i Nagy Olivér dr. ny. főispán, ügyvezető igazgató, L­u­d­w­i­g­h Ernő volt amerikai magyar fő­konzul, alelnök, Pázmány Zol­tán dr. pécsi, Lutter János dr. budapesti egyetemi tanár, a tár­saság igazgatói. Az állomásról Apponyi a püspöki palotába, a többi vendég a Nádor-szállóba hajtatott. Vasárnap reggel 9 órakor a ven­dégek megjelennek a székesegy­házban tartandó ünnepélyes nagy­misén. Délelőtt 11 órakor tartja meg diszülését a Magyar Külügyi Társaság Nemzeti Casinó nagy­termében. A diszülésen Appo­nyi Albert gróf, L­u­d­w­i­g­h Ernő volt amerikai magyar főkon­zul és Bőttövényi Nagy Olivér dr. ny. főispán­­tartanak előadást. Belépődíj nincs, az elő­adásra minden érdeklődőt szíve­sen látnak. Délután 4 órakor Apponyit az egyetemi tanári kar élén K­é­r­é­­s­z­y Zoltán dr. prorektor üdvözli az egyetem aulájában és végig­kalauzolja az egyetem épületein. Megnyílt ! Megnyílt ! Klein Béla monsztáros bútorraktára PÉCS, DEÁK­ U. 3. (Jókai-tér sarok)­­ volt JARDIN-BAR helyiségben. Nagy választék kész bútorokban. Vállalok megreffiléléseket mérsékelt árak mellett.­­ Telefon 600. t máriagyüdi kegyhely pusztra A zarándokló hívek áldozatkész­ségére van szükség Pécs, április 26. — Magyar-I ország Patrondjának gyüdi kegy­i helye, melyet először II. Géza ki­­­rályunk hálás lelkülete 1148-ban, majd a katolikus hívek áhitatosi tisztelete 1739—42-ben felépített^ az utóbbi gyászos években pusz­­­tulásnak indult. A na­gy vallásos­­­ságú és bőkezű szlavóniai és bácskai hívek a határ­zár miatt el-­ maradtak és azóta évről-évre annyi alamizsna se jön össze,­ hogy a kegyhelyet és a plébániát fenntartó szentferencr­endi zárda­ személyzete a szükséges ellátás-­ ban részesülhessen, annál ke­­­vésbbé, hogy a hegy-oldalon fekvő- és így az időjárás viszontagságai-­ nak különösen kitett kegyhelyenj évről-évre szükséges javításokat eszközölni lehessen. Egyedül en-J nek tulajdonítható, hogy a kegy-­ templom tetőzetéről hull a cse­t­rép, párkányáról a vakolat, bel-,­sejében az átnedvesedett falakról a festés, a lépcsőzetnél a korlát és a bástya kápolnák 8 év óta befejezetlenül állnak, a keresztúri stáció-képek, a Fájdalmas Szűnt szobra rohamosan omlanak, az éli rekvirált harangok és orgonac­sipek még mindig hiányzanak.­­ Az ország messze vidékéről idesereglő katolikus hívek áldo­­zatkészségére vár a feladat, hogy történelmünk egyik legnevezete­­sebb kegyhelyét a pusztulástól­ megóvják. Zichy Gyula grófi megyéspüspök most kiadott kor­i levelében felkérte a lelkészkedői papságot, buzdítsák az idesereglő­ zarándokokat, hogy adományaiké­kal tegyék lehetővé az omladozó­ falak és tetőzetek­ megjavítását*] hogy amint ők lélekben újjáépül­­­ten hagyják el a kegyhelyet, úgy adományaikból is újjáépülhessen]] a nagy kegyelmek szentélye, v

Next