Dunántúl, 1924. május (14. évfolyam, 100-124. szám)

1924-05-03 / 101. szám

XIV. évfolyam 101. szám. Ar« 1200 korona Pécs, 1924. május 3. Szombat Előfizetési ár házhoz szállitva vagy postán Egy hóra — — — zUOb eY"'iárC wí' ■gyes szám ára 4 oh 300, 8 oldalas 1800, ennél több 1900 kon. Kéziratokat nem a­denk vissza. ia 4. aaáa 690. Kám­. Kiadóhivatal, kycsuBMrtM 4. né« akcióhiva fel telefont*: 8*2. Hirdetés dvs ca Masser W. A bajiból való kilábolásnak jelei kezdenek már lassan mutatkozni. A tőzsde már nem­ alkalmas tere a pénzszer­zésnek. Ellenkezőleg. A valutázás is kezd már „nem üzlet" lenni. A koronánk ugyan még nem szilárd, túlérzékeny és olykor ingadozik, de kilengései már nem olyan vesze­delmesek, mint voltak a közel­múltban.­­ A kereskedelmi élet terén ta­pasztalható szörnyű pangás bizo­nyos tekintetben megállította az árakat. Ha még a munka komo­lyabb értékelésének jeleivel is ta­­lálkoznánk akkor már egy új gaz­­das­ági élet beköszöntéséről adhat­nánk számot. Egyelőre csak­ hal­vány jelei mutatkoznak a nagyobb bajok múlásának.­­ A Nemzeti Bank­ megindult rész­vényjegyzése is lendítő erőt ad egy állandóbb és jobb gazdasági élet felé. A magyar népnek a forradal­mak idején eljátszott bizalma kezd újra életre kelni. A magában bizás,­ló nemzet jövőjébe vetett bizalom kezd végre megmozdulni. Ma már­­nemcsak­ a külföld bízik a magyar n­emzet gazdasági talpraállásában, hanem az utóbbi évitized csalódá­saitól kifáradt magyar nép is bízik a jövőben. Ennek a bizalomnak a­­m­egnyil­a­t­koo­z­ását tapasztalhat­juk" m­ost a Nemzeti Bank aranyalaptő­­­kéjének lejegyzése alkalmával. El­rejtett,­ féltve őrzött arany és ezüst pénzek­ kerülnek napfényre hogy biztosítékul szolgáljanak pénzünk értékének.­­ A Nemzeti Bank­ részvényjegyzé­sében, mint az eddigi jegyesekből megállapítható részt vett a magyar társadalom minden rétege. A nagy tételek mellett, mint amilyen egy budapesti százezer dolláros jegy­zés, szerényen ott vannak­ a kis­emberek tömegeinek megtakarított aranya és ezüstje is. Ez a minden, részről megnyilatkozó érdeklődés elsősorban azért örvendetes, mert az ország szanálásának munka­programmjában az első lépés sike­rét biztosítja, de másodsorban azért jelentős, mert a Nemzeti Bank jellege csakugyan nemzeti merit nem az egész alaptőkét köny­­nyen lejegyezhető külföldiek kezé­ben vannak a részv­nyei. Hanem a magyar nép fiainak kezében.­­ Lassan, de biztosan mégis meg­indulunk a javulás útján s minél nagyobb a bizalom a gyógyító esz­közökben s minél nagyobb a hit a gyógyulásban, annál biztosabban lábolunk­ ki a hosszú évek viszon­tagságai okozta bajokból. Viharos ülés a lapharéltások miatt Bethlen miniszterelnök nem tűri a sajtóban a politikai pártok terrorját Budapest, május 2. Ha Szel­­tovseky elnök negyed 12 órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülé­sét­ A miniszterelnök a vámtarifáról, földmivelésügyi miniszter a sáska el­leni védekezésről szóló javaslatot terjesztette be,­ Peidl Gyula a Ház összehívását in­dokolja, meg. A kormány diktatóri­kus eljárása ellen, tiltakozni kell Osztályuralom van nálunk. A kor­mány betiltja a lapokat és a gyűlé­seket., A munkások május elsején a béke mellett akartak demonstrálni. Felkiáltások jobbról: Szép kis bé­ke-demonstráció! Peidl: Téves az a beállítás, mintha a szoc. dem. párt rendezte volna a nyomdászsztrájkot. A szakszerveze­tek függetlenek a párttól. Tisztán bérmozgalomról van szó- A munkás­ság leszavazása a bizalmiak eljárá­sát helyeselte. Bethlen miniszterelnök: 2000 mun­kás nem mert szavazni! (Zaj a­­bal­oldalon.) Peidl Gyula: A munkanélküliek. Bethlen: Az én információim más! Peidl: A Szózat és A Nép megje­lenése nem jelentett közeledést a fajvédőkkel. — Dehogynem —­ kiáltják jobbról. Peidl: Más lapnál is beállottak volna dolgozni, ha megadják a kö­vetelést. Bethlen: A Stádium-nyomda nem adta meg, mégis munkába álltak. (Ellenmondások balról). Gömbös Gyire: Megadtuk. Teljesí­tettük a munkásság kívánságát. Peidl: A kormány törvénytelenül járt el a lap betiltásával. Ez dikta­túra. Határozati javaslatot nyújt be, hogy mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a kormány a nyomdászok kény­szerharcában a tőkések javára egy­oldalúkig avatkozott bele, megsér­tette a sajtószabadság elvét és tör­vénytelenül tiltotta be az időszaki lapokat. Javasolja, hogy a Ház holnap is tartson ülést. Utána a miniszterelnök emelkedett szólásra. Bethlen István gróf miniszterelnök: Durvaságokkal ezt a kérdést nem le­­­­het elintézni. (Úgy van, helyeslés a jobboldalról.) Ami az egyesülési és gyülekezési jog korlátozását illeti erre vonatkozólag kijelentem, hogy a szo­ciáldemokrata párt az utolsó évben 2200 gyűlésre nyert engedélyt. Ez bizonysága annak, hogy egy párt sem fejt ki olyan messzemenő propagan­dát tömegeinél, mint épen a szociál­demokrata párt. A májusi gyűlések betiltásáról szóló rendeletre vonatko­zólag tett kijelentéseit illetőleg én semmiféle kémek által nem értesül­tem, de amik a Hoc­.demokrata szak-­ szervezeti ülésen elhangzottam a ve­zetők részéről és amely ülésen Kabók Lajos képviselő úr az általános sztrájkról úgy beszélt, mint amely egyedül van hivatva a munkásság helyzetén segíteni és ezt erősen kell szítani. Ezekre a kijelentésekre vo­natkozólag jelentések vannak a kér­zem­ben . Felkiáltások a szociáldemokraták­nál: A beszédek nyomtatásban is meg­jelentek. Bethlen miniszterelnök: Ez nagyon gyenge érv ahhoz, hogy megcáfolják azt amit mondtak. Ha nem igaz, tes­sék felállani és tesék megmondani. Ami azt illeti, hogy a május 1-ei gyű­léseket miért tiltottuk be, kijelen­tem, hogy tettük ezt azért, mert a közrendet féltettük. (Taps jobbról.) Féltünk attól, hogy ha május 1-én megengedjük a kérelmezett gyűlések megtartását, nem fognak azok eset­leg vértelenül lefolyni. Nemcsak a reakciós magyar kormány cselekedett így, hanem a német kormány is, a­mely május 1-én betiltott minden fel­vonulást. Vállalom az ország előtt a felességet. Mielőtt a szociáldemok­­rata párt a szokott bejelentését má­jus elsején megtette volna, azelőtt az ébredő, magyarok egy nagy gyű­lést kérelmeztek május 1-ére anaikor is a tiszavidékéről felvonultatták vol­na tagjaikat demonstrálás céljából. Nyilvánvaló volt, hogy itt 2 ellenté­­t­es tábor öszecsapásra készül, azért a közrend érdekében volt az mikor a kormány ezt az összecsapást meg­akadályozta és egyik félnek sem en­gedte meg a felvonulást. (Nagy zaj balról.) Peidl képviselő úr élesen meg­különböztette egymástól a szociálde­­mokrata pártot és a szakszervezetet. Azt mondja, hogy a politikai pártnak nincs köze a sztrájkhoz, mert ez ilyen kérdésekkel nem foglalkozik, ő így állítja­­be a dolgot, tudomásom szerint azonban a Magyarországi Szociálde­­mokrata párt mint szakszervezeti or­ganizációjával, jövedelmi forrásaival és minden tekintetben össze van nőve és annyira együtt­működik a párt és a szakszervezet, hogy az egyikben vezetőszerepet játszó vezetők a má­sikban is, úgy­hogy ezt a kettőt kü­lön választani, azt hiszem még nagyí­­tóüveggel sem lehet. (Nagy zaj és tiltakozások a szociáldemokratáknál) A helyzet az, hogy a kormány a maga részéről nem kénytelen és nem is azonosítja magát akár egyik, akit másik intézmény érdekeivel, annál kevésbé tagadhatja ezzel szemben a szociáldemor­ata párt, hogy ő az egyik félnek igen bs le van kötelezve. A képviselő urak vallják be őszintén hogy ebben a tekintetben egy praj­judicium áll fenn az ő objektivitá­sukkal szemben, amennyiben­ egek a képviselők, akik egyoldalú oszt­­ályérdekeket képviselnek, amit ne­künk szemünkre vetnek, ettől nem szabadulhatnak és nem emelkedhet­­­nek felül, mert az ő összes gyökereik azokban a rétegekben vannak, ame­lyek nélkül a szociáldemokrata szaké­szervezet ebben az országban összes­om­lana. (Nagy zaj a baloldalon.) Zsirkay János valmit közbeszól. Bethlen István miniszterelnök: Zsír-.­­kay képviselő úr olyan messze megy a szociáldemokratákkal való rokon érzésben, hogy még ebben a tekint­­etben is védeni akarja őket. Óriási zaj az egész baloldalon. Alain Ferenc, Eckhardt Tibor és Zsir­kay János helyükről felugrálnak és indulatosan kiabálnak a miniszter­elnök felé. A nagy zajban egy szót­ sem lehet érteni. A zaj­ csillapultával Bethlen István miniszterelnök folytatja. Még a sza­nálási javaslatok tárgyalásának ele­jén a nyomdászok egy része beszün­tette a munkát és bizonyos béreme­lést követelt. Ekkor a munkaadók a szakszervezetek vezetőihez fordultak, akik kijelentették, hogy a fennálló­ kollektív szerződés megsértését­ jog­talannak tartják, elítélik és felszólí­­tották a munkásságot, hogy álljon munkába. Ez látszólag sikerrel járt, mert de facto a munkások munkába álltak, de amint a vezetők eltávoz-­ tak, abbahagyták a munkát. Erre kö­vetkezett a kizárás. Majd ujóbbi sztrájk. Az utóbbi megállapodást a főbizalmi­ testület azonban nemcsak, hogy nem fogadta el, hanem kijelen­tette,, hogy megtiltja azt, hogy a munkásságot leszavaztassák. A mun­n­kásság körében a szakszervezeti ve­zetők és a főbizalmi­ testület között konfliktus merült fel a­­ kérdés miatt és a főbizalmi testület deferált a szakszervezeti vezetőségnek, mert ez a h­angosabb és szélsőségesebb­­ irány. A sokat hangoztatott szociáldemokra­ta egységgel szemben messzemenő felfogásbeli különbségek vannak a szociáldemokrata pártban.­­ Nagy hi­bának tartom, hogy a szociáldemok­rata párt nem , birt elég energiával ahhoz, hogy saját portáján rendet csi­náljon. Ez volt az­ a helyzet, amely a kormányt újabb kezdeményező lé­pésre indította. Már előzőleg, nem tudom milyen megállapodások foly­tán, amikor a sztrájk az egész saj­tót elnémította, meglepetésszerűen a szociáldemokrata párt világnézetétől a legtávolabb eső szélsőséges orgánum, A Nép a szociáldemokraták jóvol­tából megjelenhetett. Nagy zaj tör ki erre a szoc.­demok­raták és fajvédők részéről. Nem áll! — kiáltják a miniszterelnök felé. Bethlen: A kereskedelmi miniszter indíttatva érezte magát, hogy figyel­l­meztesse a munkásokat és munka-­ adódat arra, hogy a megegyezésre az egész országnak, a közérdek szem-, pontjából szükség van és a részét idéztetett közérdek védelmére erő­­gsfere Rendszabályokhoz kénsztelés.

Next