Dunántúl, 1924. október (14. évfolyam, 224-249. szám)
1924-10-01 / 224. szám
L. oldal. XL Pius pápa a szent évről Teljes ducaut nyernek a Rómába zarándoklók , Pécs, szept. 30.— Mai számunkban már közöltük, hogy XI. Pius pápa a világ összes katolikusait Rómába hívta meg az 1925. jubileumi, vagyis a szent évre. A pápai levélből közöljük az alábbiakat: —• A nagy jubileumnak egy álló évig tartó ünneplése nemcsak az egyesek lelkének megszentelését és betegségeik gyógyítását eredményezi. Ebben a kellemes időben a legszentebb helyek látogatására, a gyakoribb, magán és nyilvános ájtatos-sági gyakorlatokon kívül a® égből alászálló bőséges kegyelmek általában nagyban hozájárulnak majd a lelkek mélyebb megszenteléséhez és az egész emberi társadalom megújításához. Mert amint az egyesek megjavításával és a szentebb életre hallásával magának az emberi társadalomnak is meg kell javulnia és Krisztushoz közelebb jutnia. S bár siettetné ez az esemény a taegjavulást, ami a jelen körülmények közt annyira kívánatos! Mert bár a katolicizmus újabb időben nem kis haladást mutat s a népek szemmelláthatólag jobban áhitozzák a vallást, miután régóta és alaposan megtapasztalták, mennyire hiú a javulás reménye és mennyire nyugtalan a lélek Isten nélkül.... mégis szükséges, hogy a tömegeknek és maguknak a nemzeteknek túlzó és embertelen vágyai az evangéliumi törvény Szelleméhez szelídüljenek és az emberek az isteni szeretet kötelékében egyesüljenek. “ hogy a szent év az egyesek és az államok megbékítésére menynyit tehet és mennyi alkalmat nyújt ezt alig lehet eléggé felfogni és megmagyarázni. Mert mi volna alkalmasabb az emberek és a nemzetek testvériesülésének előmozdítására mint az, hogy a zarándokok nagy tömegei mindenünnen Rómában, a katolikus nemzetek második hazájában találkoznak, együttesen a közös Atyához jönnek, együtt a közös hitet vallják, a szent áldozáshoz , az egység forrásához fel egyenkint és közösen járulnak s belélegzik s magukban gyarapítják a szeretet szellemét, amelyet mint a keresztények leginkább szembetűnő ismertetőjelét az örök város szent emlékei csodálatos erővel ajánlanak és mindenkinek emlékezetébe idéznek? Ebben a szeretetben, a tökéletesség kötelékében óhajtjuk azoknak az egyházaknak egyesülését Velünk, amelyeket évszázados és szomorú szakadás a római egyháztól távol tart. Nem érhetne kedvesebb és édesebb vigasztalás, mintha őket a nagy jubileum folyamán , bár nem is valamennyit a maguk egészében, de híveik közül sokat írt mint Krisztus egyetlen aktába megtérőket szeretettel keblünkre ölelnenénk és legkedvesebb fiaink közé számíthatnánk,rrá Mivel tehát előre látjuk, bizalommal hisszük és reméljük, hogy a katolikus vallásnak és a Jézus Krisztus drága vérével megváltott lelkeknek igen nagy hasznára és előnyére válik, azért minden, javak szerzőjét és adóját, a jó Istent kérve, hogy eme tervünknek kedvezni, az emberek szivét bűnbánatra és ezen ritka kegyelem kiaknázására indítani és hajlítani kegyeskedjék, elődeinknek, a római pápáknak példáját követve, tisztelendő testvéreinknek, a római szentegyház tábornokainak beleegyezésével ebben a szent városban 1924. karácsonyának első vetsernyéjétől kezdve 1925. karácsonyának első vecsernyéjéig bezárólag —• a mindenható Isten, szent Péter és Pál apostolok nevében és saját hatalmunknál fogva, az Isten dicsőségére, a lelkek javára, a katolikus egyház gyarapítására általános és nagy jubileumot rendelünk és hirdetünk jelen levelünkkel s a jubileumot elrendeltnek és kihirdetettnek jelentjük ki.— Ennek a szent évnek folyamán az összes, mindkét nemű híveknek akik Istennel megengesztelődvén és az Oltáristentséget magukhoz vevén szent Péter és szent Pál, szent Jánosnak lateráni és Szűz Mária római nagy bazilikáját legalább egyszer napjában áhitatosan meglátogatják és szándékunkra imádkoznak — még pedig egyfolytában vagy megszakítással legalább húsz napon átt, ha római polgárokról vagy állandó római lakosokról van szó, s legalább tíz napon át, ha idegenből jövő zarándokokról van szó, •— a nap tehet rendes csillagászati,, vagy egyházi nap, amely az első vecsernyétől a következő nap esti szikkeletéig számítódik —, azoknak bűneik teljes elengedését, törlését és bocsánatát Isten nevében kegyesen engedélyezzük és megadjuk. feli Amint fentebb a jubileumi teljes búcsú elnyerésének előfeltételeként elrendeltünk, azt azok számára, akik betegség vagy más fontos ok miatt akár itt Rómában, akár az utazás alatt akadályozva vannak vagy közben meghalnak s az előírt számú templom látogatását vagy be nem végezték vagy meg sem kezdeték, úgy mérsékeljük, hogy a szent gyónás és áldozás után a jubileumi búcsúban és bűnbocsánatban úgy részesüljenek, mintha az említett négy, templomot tényleg meglátogatták volna. Nincs egyéb hátra — Kedves Fiaim ír! minthogy titeket mind szeretettel Rómába hívjunk, hogy az isteni irgalom oly nagy kegyelmeit élvezzétek, amelyeket az Anyaszente egyház kínál. Szégyenletes volna, ha restek vagy közömbösek maradnátok ily felhívással szemben, mikor ma- napság oly kapzsi vággyal fut mindenki az anyagi javak után még a hitnek és lelkiismeretnek kárával is. Ítélet írta: Füzy Matild. Vakító fényességgel ragyogtak az Ég villámlámpásai. Tejfehér fény ömlött végig a szeráfok halhatatlan birodalmán. Illatos szellő lengedezett, mint távoli muzsika- lágy akkordjai. A Lélek ott állt a trón előtt, Szépséges földi asszony volt. Nem mert a vakító fényességtől az Úrra nézni. Reszketett. Ijedt, fájdalmas sejtések égtek benne. Földresütötte a szemét és várt. Hatalmas, sohasem hallott, emberi fül számára kimondhatatlan félelmet keltő és mégis végtelenül édes hozsannák hangjai dicsőítették a mindenek Urát. A Lélek úgy érezte, illatos rózsatenger hullámzik körülötte. Lélekszemével látta a fenséges szépségű angyalok karát. Látta sugárzó liliom lelküket, amint az Úr felé hajolnak. Kimondhatatlan boldogság érzete lepte meg. Úgy hitte, minden terhétől megszabadult, melyet súlyos láncként cipelt magával a földről. Csodálatos szent érzések vibráltak benne. Halk ujjongó öröménekbe kezdett. Rémülten hallgatott el. Csodálatos ezüstcsengésű gyönyörű hangja, melyet a földön annyiszor hasonlítottak Ajszerátok hangjaihoz, tk most fut, értelmetlen nyöszörgésbe fulladt el. Ijedt rémület zsibbasztotta meg a testét. A szeráfi ének elhallgatott. Minden lélekszem feléje fordult. Érezte a forró sugarakat. Minden ízében reszketett. A Trón felől vakító sugár röppent egyenesen reá. Megrázkódott. Hatalmas, titokzatos erő kényszerítette, hogy felnézzen. A trónra röppent a pillantása. Fájdalmas sikoltással hunyta be a szemét. Vakító fej fehér fény közepette egy pillanat ezredrészéig látta az Urat. Aztán lágy melódiák csendültek meszsziről és hallotta a Hangot is. Fáradt, reszkető csüggedéssel hajtotta le a fejét. A háta mögött halk, sziszegő hang kélt. — Ne hagyd magad ... hol van a híres dacod ... nézz fel... itt nincs menekülés. A Lélek úgy érezte, hogy izzó lángok futkosnak rajta. Felemelte aranykoronás fejét. Először reszkető bizonytalan pillantása lassan erősbödött. A bátortalansága és iszonyú félelme lassan eltűnt. Helyét elfoglalta a dacos keménység, amellyel a földön is keresztül küzdötte magát mindenen. — Mivel vádolnak? , hallatszott most az örök kérdés. — Nem tudom, — hebegtem Alig isttt M karg a torkán. — Nem vétettem senkinek... nem loptam ... Nem csaltam ... nem öltem meg senkit. Mind gyorsabb lett a lélekzete. A szemében fénylő lázak gyúltak ki. Körül pillantott. Mélységes hallgatás fogadta mindenütt. Bátrabb lett. Aranykoronás fejét dacosan emelte fel. __ _________ — Templomba eljártam ." .. imádkoztam... hittem az Istent... Vérfagyasztó gúnykacaj harsant fel mögötte. Az átért rémület újból a szívére telepedett. — Nem lopott... nem csalt... nem ölt meg senkit... — hallotta visszhangozni a saját szavait maró gúnnyal. — Nem aranyat loptál, nem is drágaságot, csak a családi tűzhely melegét. Nem csaltad meg a hitelezőidet egy fillérrel sem, csak néhány ostoba szivet kacagtál ki És nem öltél meg senkit, csak néhány lelket döntöttél örökre a Gyehenna tüzére. ") Ez aztán nem is vétek! A Lélek előtt ködbe borult egy pillanatra minden. Villanásszerűen látta a föld életét. Ragyogó szépségű, aranyhajú asszony trónolt odalenn a földön a hiszékeny rajongók felett. Arany- Biborai-i lyembe öltöztették. Virággal borították el. S ő csak mosolygott szűnt télen. Nem látta soha a szenvedést, nem ismerte a gyötrelmet. Viharzó mámorban ragyogó fényben élte keresztül a 22 évét Mindig most mindig új arcok jöttek. Akire ráunt, arra nem mosolygott többé. Bezárta előttük az ajtaját, nem tudta, mi történt velük, de nem is bánta. Mosolygott. Uj arcok jöttek, uj szerep, új bálványozás új csodálat. Szórta a pénzt. Nem nézte kinek miért. Sellyeimnel bélelt hintóból nem látott a szegénység piszkos rongyaiba. S a szenvedők sírása, a kétségbeesettek könyörgése sohasem jutott el a füléig. Templomba is eljárt. De sohasem ért el a lelke mélyéig az áhítat. Pompázott, ragyogott, mint egy ritka szépségű virág. Azt hitte, mindig így lesz. Egyszer meghalt. Nem törődött vele. Elment az operabálra. Eszeveszett tömeg ünnepelte, csodálta a szépségét. Hozsannákat zengtek róla. Amikor hazament, erős láza volt. Harmadnap este meghalt. Alighogy eltemették, lelke megindult a hosszú útra. Felriadt. Égő sugarak atmoszférájában állt. Minden lélekszem őt, figyelte. Dacos reménykedése viaskodott a határtalan rémülettel, ugy így volt,«-, DUNANTÓE Szerda,- 1924. október 1. Október 12-én lesz a sajtóvasárnap a pécsi egyházmegyében Pécs, szept. 30. — Zichy Gyula gróf megyéspüspök most kiadott IX. számú körlevelében intézkedik a szokásos sajtóvasárnap megtartását érő. Erre vonatkozólag a főpásztor a következőket mondja: A minap megtartott pécsi katolikus sajtógyűlés megrázó erővel rámutatott azokra a rendkívüli értékekre, melyeket a hithű, bátor, magas színvonalú katolikus sajtó hivatva van megvédeni, képviselni, mindegyre növelni s viszont azokra a folyton fokozódó veszedelmekre, melyeket a hitetlen, erkölcstelen és hazátlan sajtó támaszt minden ellen, ami e letiport, csonka ország keresztény és becsületes fiainak kedves és értékes. Az aránytalan küzdelemben fájó szívvel tapasztaljuk újból, hogy az összetartás, az igazi lelkesedés, az áldozatkészség, mely pár éve az összeomlást követő időben olyan biztatóan kezdett fellendülni, ismét lehanyatlik s vele sorvad a sajtó maga is. Ennek meggátlása, az erők egységesítése, sajtónk céltudatos, bátor és állandó felv karolása annál nagyobb feladat, miinél többet veszítettünk hitben, bizalomban és hazai földben. e—) A katolikus sajtó szinte mérhetetlen fontosságának kidomborítása, a közönyös lelkek felrázása, az áldozatos adakozás felszítása és a, hithű, erkölcsös, hazafias katolikus sajtó lelkes pártolásának biztosítása céljából a szokásos sajtóvasárnap megtartását újból elrendelem. 1-1 Felkérem egyházmegyém lelké-szekt, hogy ezt október hó második vasárnapján, vagyis, október 12-én megtartani, arra a híveket előre elől készíteni, a gyűjtést lefolytatni, de annak eredményét a saját adományaikkal együtt október hó végéig a püspöki irodához beküldeni szíveskedjenek. — A pécsi egyházmegyében a sató vasárnap mindig felemelő erkölcsi és anyagi sikerrel végződött, remélem, hogy ugyanezt a lelkészek és a hívek vállvetett erővel most is biztosítják.