Dunántúl, 1925. november (15. évfolyam, 248-272. szám)

1925-11-01 / 248. szám

t­on SaL DUNANTÓC Vasárnap, 1925. november 1. Mi a tuberkulózis elleni védekezésnek leg­hatásosabb módja és legfontosabb része? Írta: Szentlőrinczi-Liebermann Leo, a közegészségtan tanára a budapesti egyetemen Pécs, okt. 31 . — Csonkamagyar­­országon évenkint átlag 24000 ember hal meg tuberkulózisban. Ez azt je­­lenti, hogy évenkint átlag körülbelül tízszer annyi, azaz 240.000 ember szenved ezen betegségben mert felte­hető, hogy eltekintve aránylag rit­kábban előforduló esetektől, ezen las­sú lefolyású betegség tíz évig tart míg bekövetkezik a halál. Viszonyít­va Csonkamagyarországna­k kerek­számban nyolc milliónyi lakosságá­hoz azt mondhatjuk tehát, hogy most nálunk minden 33-ik ember szenved tuberkulózisban. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ennyi volna a tuberkulózis-bacillus­sal fertőzött ember. Ezeknek a szá­ma nemcsak sokkal nagyobb, hanem egyenesen kimondhatjuk, hogy az embereknek legalább 90 százaléka valamikor, többnyire már gyermekko­rában és talán többször is fertőzve lett ús tuberkulózis csirájával. De a fertőzés maga még nem jelent beteg­séget. Az ember csak akkor válik beteggé, ha a bele jutott csirákat nem képes legyőzni, mert tudni kell, hogy a betegségeket okozó csirák és az ezek által megtámadott szer­vek között mindig harc folyik mely­ből mint minden harcból, az erő­sebb kerül ki mint győztes. A harc kimenetele több körül­ménytől függ, nevezetesen: a tuber­kulózis bacillusok erősségétől (viru­­lenciájától), a bacillusok mennyisé­gétől és a megtámadott szervezet ellen­álló­, védekezési képességétől. Ezen ellenálló képesség egyénenként nagyon különböző. Lehet öröklött, lehet világrahozott gyengeség, de le­het szerzett is. Éppen így beszélhe­tünk öröklött vagy szerzett ellen­­­állóképességről, vagy immunitásról is. A minket most különösen a tu­berkulózis elleni védekezés szem­pontjából leginkább érdekel az a következő kérdés: Mi az ami az ember ellenállóké­­pességét csökkenti, vagy leszállítja annyira, hogy a tuberkulózis marta­lékává lesz, és megfordítva: mi az a mi védekezőképességét fokozni al­kalmas? Mert hiszen mindenki be fogja látni, hogy gyakorlatilag ez a legfontosabb, ha igaz amit már az előbbi sorokban kifejtettünk, hogy csekély a valószínűsége annak, hogy valaki egész élete folyamán kikerül­je a tuberkulózis bacillusával törté­nő infekciót. Feladatunk tehát nem annyira az infekció elkerülése, ha­nem a betegséget okozó csirák le­győzése annyira, hogy betegséget ne okozzanak. Ezt a célt szeretnék elérni p. o. a tuberkulózis elleni oltásokkal, a­mi­vel az orvosi tudomány mint a mai napig változó sikerrel próbálkozott. De egyelőre legalább biztosabb eredményt várhatunk, ha a feltett kérdésre válaszolva mint kétségbe­­vonhatalan tényt megállapítjuk, hogy az ember ellentállóképességét erősen leszállítják a rossz életviszonyok, el­sősorban a nem kielégítő táplálko­zás, a­mi alatt azt értjük hogy a táp­lálék mennyisége és minősége nem áll kellő arányban a szervezet által végzett munkával és a hőmérsékvi­­szonyokkal melyek között élünk. Erős munkánál és hideg időben töb­bet fogyasztunk, múst kevés munka mellett és meleg időben. Nem meg­felelő táplálkozás mellett nem ma­rad a testet alkotó szervekben, ille­tőleg az ezeket alkotó sejtekben elegendő energia, hogy az odajutott tuberkulózis bacidlusokat tartalmat­­lanokká tegye a test nem képez ele­gendő ellenmérget, mert minden ere­jét és az összes táplálékot kénytelen elsősorban a teljesítendő testi mun­ka végzésére fordítani. Innen van az, hogy a világháborúban a katonaság között annyira elszaporodott a tu­­berkulotikusok száma. A követelt munka gyakran igen nagy és szokat­lan, a táplálkozás pedig gyakran olyan rossz volt, hogy a rendes kö­rülmények között élő emberek szükségletét sem lett volna képes kielégíteni , mint ezt intézetemnek a harctereken működő egyes tagjai minden kétséget kizáró módon kimu­tatták. Mikor a megbetegedett ka­tonák rendesebb életkörülmények közé kerültek, állapotuk feltűnő gyorsan javult, mert most már képe­sek voltak a bennük lévő tuberkuló­zis csirákkal megbirkózni, azoknak ártalmas hatását ellensúlyozni, az egyensúlyt helyre­állítani­ A tuber­kulózisban szenvedő katonák száma a háborúban nem azért szaporodott mert talán nagyobb számban fertő­ződtek. Nem! Többnyire már ma­gukkal hozták a gümőkór bacillusait, de ezek akkor zavarták meg az azelőtt rendesnek tekinthető egész­­ségi állapotot, mikor a táplálkozás elégtelensége csökkentette az ellenl­­áróképességet. Mindezekből az­ kö­vetkezik először, hogy a gü­mőkóros megbetegedés elleni védekezés első és legfontosabb feladata a megfelelő táplálkozásról való gondoskodás; másodszor, hogy a tuberkulózis ki­fejlődését mindaz elősegíti, a­mi az étvágyat és az emésztőszervek mű­ködését rontja; s hogy viszont mind­az ami az étvágyat és emésztést fo­kozza, hatalmas védelem a tuberku­lózis ellen. Ha azt kérdeznék, mit és mennyit együnk, hogy a táplálkozást kielégí­tőnek mondhassuk a válasz általá­nosságban csak az lehet: azt és annyit amit jó étvággyal el tudunk fogyasztani. Ha azt kérdezzük mi lehet az a mi az étvágyat és így a táplálkozást és védelmet rontja? a sokféléből csak a fontosabbakat emelhetünk ki. Ilyen szerint gyomorrontást okoz, különösen a szeszes italokkal első­sorban a piálmkafélékkel való visszaélés és ilyen volna a mérték­telen dohányzás, mely szintén el-­ nyomja az éhség érzetét. Ilyen vol­na a rossz fülledt levegőben való tartózkodás és a testi mozgás (test­­gyakorlás­ hiánya, mert hiszen alig kellene mondanunk, hogy a friss hüvö Harc a halállal írta: Füzy Matild. És azon az éjszakán, rossz, tiófcor­­tos, lidérces álmok kísértettek. Az éjjel sötétjében ijesztő fantomok kel­tek életre. Láttam a sötét tekintetü­ket és hallottam csendes, hideg sza­vukat amint ott ültek körülöttem. Fekete palástjukba burkolva sápadt arcukat felém fordították és Úgy néztek rám, hogy megállt a szivénk verése. Egy nappal előbb mámoros, kacagó emberekkel mulattam egy fé­nyes bálon és akkor valaki azt kiál­totta a fülembe rekedt, forró han­gon: sohse halunk meg! Akkor én is kacagtam. Nem gondoltam a hol­nappal, nem akartam tudni, hogy oda künn az ablakok mögött fagyos, hideg hajnal leselkedik a forró éjsza­kára. És lám a következő éjszakán eljöttek hozzám ezek a fantomok. Mit akartak velem? És miért jöttek el? Boldog, nyugodt és megelégedett voltam azokban a napokban, de az az éjszaka rémülettel töltött le. Ri­adtan próbáltam felnyitni a szemem, hogy a hajnal világosságát köszönt­sem, de a szobám hideg volt és sö­tét. Az árnyak ott ültek körülöttem mélán és szomorúan, sőt úgy tetszett a takarómon is könnyű, fekete árny liheg. A csendben csak a szívem riadt dobogása kalapált. Farkasszemet néztem a homállyal és ijedten, rej­tettem el kezem amikor valami hús, könnyű érintés borzongatott meg. Úgy tetszett valaki végigsimított mintha megnyugtatni akarna. Aztán halk nesz, halk mormolás verte fel a­ fullasztó csendet. Különösen isme­rős és mégis merőben idegen hangot hallottam. Úgy hittem közvetlen kö­zelről és mágia roppant távolságról hallom, ami sajátságos nyugalommal töltött el. Az álmok elfakulnak, az élet meg­törik. Miért hogy azt hiszen örökké tart a vidámság? Emberek jönnek, emberek mennek és kacagó ajkúak. Miért, hogy sohasem gondolnak a véggel, mely ott vár rájuk az utolsó stáción. Miért, hogy nem akarjátok elhinni az élet egyetlen igazságát a halált? Miért, hogy fáradtan, össze­törve is fájdalmas szívóssággal vár­játok a holnapot? Hogyan tudtak felejteni és megnyugodni egy egy éj­szakán, s hogyan tudtok vérző ta­­gokkal is vánszorogni a holnap... a titokzatos holnap felé? Ti élő, moz­gó, szenvedő, titokzatos rejtélyek- Miért, hogy féltek a pihenés órájá­tól? Vergődve, és kínosan feszítettem a szemem, hogy felébredjek. Verejté­kező szánalmas küzdelem volt a sá­padt árnyékkal szemben- Mély, ne­héz és súlyos fáradtság ült a melle­men, mint egy malomkő. Az árnyak pedig ott lebegtek előttem, kering­tek, forogtak és egészen közelről néztek rám- Az arcuk mosolygó volt és szomorú. És hívtak, csalogattak, hízelgő szavakat suttogtak a fülembe. — Jó meghalni. Ott vár a pihe­nés, a nyugalom és a titokzatosság küszöbén a felkelő nap. És én reszketve sírtam. Hagyjatok el. Nem megyek, nem vágyom a halált. Fiatal vagyok és élni akarok- Engedjetek élni. Élni! Miért bántjátok az életet? Mi fáj nektek már ott ahonnét jöttetek? Mit akartok ti boldogok? Miért fáj nektek a mi életünk, a mi szenvedé­sünk? Miért akarjátok a keresztet a megkínzott villáinkról? ... Hagy­játok! Nekünk jól van ez igy, a könny a szenvedés, a kínlódás,... az összetört tagokkal való vánszor­­gás ... Jól van ez igy ... mert mi síró arcokkal is a napba nézünk, és vergődő szájjal is csókoljuk a földet. Mi élünk... élünk... Élünk! A hangom merev szájamba ütközött és rekedten síkoltva csapó­dott ki. Homályos sötétben láttam az árnyak fakó arcát. Csodálkozóak voltak és szomorúak. Lassan tágult a kör, mely körülgyűrűzött, s a kínzó szorítás felengedett a mellemről. A suhogás, halk mormolás megszűnt. Csak később hittem azt, hogy valaki mélyen fáradtan zokog valahol. Ta-, tán künn az utcán, vagy a kertünk­ben. Szivettépő fájdalmas sírás volt. Aztán újra csend borult rám és mé­lyen elaludtam. Reggelre forró, és nedves volt a párnám, a szemem égett a könnyek­től és erősen zúgott a fejem. A szí­vem fájdalmasan és betegen vert. Úgy éreztem valami különös és szo­morú veszteség­ért, amelyről hirtelen számot adni most nem tudok. Fel­keltem. S mikor kiléptem a ragyogó tavaszi reggelbre, hálásan dobogott fel a szívem. Jó az Isten, az éjszakát elüzte a ragyogó nap. Csak másnap tudtam meg, hogy Rejtő Etelka meghalt azon az éjsza­kán, amikor, vitatkoztam a halállal- írógép osztályunk megnyílt! A világhifű­ Underwood gépek vezérképviselete az összes ir­­gép a kellé-­ kék és javítások legolcsóbb árakon. Kérje gépeink díjtalan bemutatását.­­ Chianra látszerész osztatja fies, ’S&V Fehér Sri­ér B. SZEPES SOMNA klasszikus táncművésznő KERTÉSZ ILA opera-énekesnő fellépnek a Kereskedelmi Alkalmazottak is fájiküló műsoros táncestéivel í­rt november 14-én a Nőegyletben. [] Tekintettel a r­estély szigorúan zirtkörű jellegére, frr .kéretik, meghívóra igényt tartók adják le 1*L Címüket a Nőügyfél­ gondnokánál, sze- [F mélyesen vagy telefonon (telefon: 798). I előadó művész AL%*J*£°S _ _______,____________^ mm'.­ mj

Next