Dunántúl, 1925. november (15. évfolyam, 248-272. szám)
1925-11-01 / 248. szám
ton SaL DUNANTÓC Vasárnap, 1925. november 1. Mi a tuberkulózis elleni védekezésnek leghatásosabb módja és legfontosabb része? Írta: Szentlőrinczi-Liebermann Leo, a közegészségtan tanára a budapesti egyetemen Pécs, okt. 31 . — Csonkamagyarországon évenkint átlag 24000 ember hal meg tuberkulózisban. Ez azt jelenti, hogy évenkint átlag körülbelül tízszer annyi, azaz 240.000 ember szenved ezen betegségben mert feltehető, hogy eltekintve aránylag ritkábban előforduló esetektől, ezen lassú lefolyású betegség tíz évig tart míg bekövetkezik a halál. Viszonyítva Csonkamagyarországnak kerekszámban nyolc milliónyi lakosságához azt mondhatjuk tehát, hogy most nálunk minden 33-ik ember szenved tuberkulózisban. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ennyi volna a tuberkulózis-bacillussal fertőzött ember. Ezeknek a száma nemcsak sokkal nagyobb, hanem egyenesen kimondhatjuk, hogy az embereknek legalább 90 százaléka valamikor, többnyire már gyermekkorában és talán többször is fertőzve lett ús tuberkulózis csirájával. De a fertőzés maga még nem jelent betegséget. Az ember csak akkor válik beteggé, ha a bele jutott csirákat nem képes legyőzni, mert tudni kell, hogy a betegségeket okozó csirák és az ezek által megtámadott szervek között mindig harc folyik melyből mint minden harcból, az erősebb kerül ki mint győztes. A harc kimenetele több körülménytől függ, nevezetesen: a tuberkulózis bacillusok erősségétől (virulenciájától), a bacillusok mennyiségétől és a megtámadott szervezet ellenálló, védekezési képességétől. Ezen ellenálló képesség egyénenként nagyon különböző. Lehet öröklött, lehet világrahozott gyengeség, de lehet szerzett is. Éppen így beszélhetünk öröklött vagy szerzett ellenállóképességről, vagy immunitásról is. A minket most különösen a tuberkulózis elleni védekezés szempontjából leginkább érdekel az a következő kérdés: Mi az ami az ember ellenállóképességét csökkenti, vagy leszállítja annyira, hogy a tuberkulózis martalékává lesz, és megfordítva: mi az a mi védekezőképességét fokozni alkalmas? Mert hiszen mindenki be fogja látni, hogy gyakorlatilag ez a legfontosabb, ha igaz amit már az előbbi sorokban kifejtettünk, hogy csekély a valószínűsége annak, hogy valaki egész élete folyamán kikerülje a tuberkulózis bacillusával történő infekciót. Feladatunk tehát nem annyira az infekció elkerülése, hanem a betegséget okozó csirák legyőzése annyira, hogy betegséget ne okozzanak. Ezt a célt szeretnék elérni p. o. a tuberkulózis elleni oltásokkal, amivel az orvosi tudomány mint a mai napig változó sikerrel próbálkozott. De egyelőre legalább biztosabb eredményt várhatunk, ha a feltett kérdésre válaszolva mint kétségbevonhatalan tényt megállapítjuk, hogy az ember ellentállóképességét erősen leszállítják a rossz életviszonyok, elsősorban a nem kielégítő táplálkozás, ami alatt azt értjük hogy a táplálék mennyisége és minősége nem áll kellő arányban a szervezet által végzett munkával és a hőmérsékviszonyokkal melyek között élünk. Erős munkánál és hideg időben többet fogyasztunk, múst kevés munka mellett és meleg időben. Nem megfelelő táplálkozás mellett nem marad a testet alkotó szervekben, illetőleg az ezeket alkotó sejtekben elegendő energia, hogy az odajutott tuberkulózis bacidlusokat tartalmatlanokká tegye a test nem képez elegendő ellenmérget, mert minden erejét és az összes táplálékot kénytelen elsősorban a teljesítendő testi munka végzésére fordítani. Innen van az, hogy a világháborúban a katonaság között annyira elszaporodott a tuberkulotikusok száma. A követelt munka gyakran igen nagy és szokatlan, a táplálkozás pedig gyakran olyan rossz volt, hogy a rendes körülmények között élő emberek szükségletét sem lett volna képes kielégíteni , mint ezt intézetemnek a harctereken működő egyes tagjai minden kétséget kizáró módon kimutatták. Mikor a megbetegedett katonák rendesebb életkörülmények közé kerültek, állapotuk feltűnő gyorsan javult, mert most már képesek voltak a bennük lévő tuberkulózis csirákkal megbirkózni, azoknak ártalmas hatását ellensúlyozni, az egyensúlyt helyreállítani A tuberkulózisban szenvedő katonák száma a háborúban nem azért szaporodott mert talán nagyobb számban fertőződtek. Nem! Többnyire már magukkal hozták a gümőkór bacillusait, de ezek akkor zavarták meg az azelőtt rendesnek tekinthető egészségi állapotot, mikor a táplálkozás elégtelensége csökkentette az ellenláróképességet. Mindezekből az következik először, hogy a gümőkóros megbetegedés elleni védekezés első és legfontosabb feladata a megfelelő táplálkozásról való gondoskodás; másodszor, hogy a tuberkulózis kifejlődését mindaz elősegíti, ami az étvágyat és az emésztőszervek működését rontja; s hogy viszont mindaz ami az étvágyat és emésztést fokozza, hatalmas védelem a tuberkulózis ellen. Ha azt kérdeznék, mit és mennyit együnk, hogy a táplálkozást kielégítőnek mondhassuk a válasz általánosságban csak az lehet: azt és annyit amit jó étvággyal el tudunk fogyasztani. Ha azt kérdezzük mi lehet az a mi az étvágyat és így a táplálkozást és védelmet rontja? a sokféléből csak a fontosabbakat emelhetünk ki. Ilyen szerint gyomorrontást okoz, különösen a szeszes italokkal elsősorban a piálmkafélékkel való visszaélés és ilyen volna a mértéktelen dohányzás, mely szintén el- nyomja az éhség érzetét. Ilyen volna a rossz fülledt levegőben való tartózkodás és a testi mozgás (testgyakorlás hiánya, mert hiszen alig kellene mondanunk, hogy a friss hüvö Harc a halállal írta: Füzy Matild. És azon az éjszakán, rossz, tiófcortos, lidérces álmok kísértettek. Az éjjel sötétjében ijesztő fantomok keltek életre. Láttam a sötét tekintetüket és hallottam csendes, hideg szavukat amint ott ültek körülöttem. Fekete palástjukba burkolva sápadt arcukat felém fordították és Úgy néztek rám, hogy megállt a szivénk verése. Egy nappal előbb mámoros, kacagó emberekkel mulattam egy fényes bálon és akkor valaki azt kiáltotta a fülembe rekedt, forró hangon: sohse halunk meg! Akkor én is kacagtam. Nem gondoltam a holnappal, nem akartam tudni, hogy oda künn az ablakok mögött fagyos, hideg hajnal leselkedik a forró éjszakára. És lám a következő éjszakán eljöttek hozzám ezek a fantomok. Mit akartak velem? És miért jöttek el? Boldog, nyugodt és megelégedett voltam azokban a napokban, de az az éjszaka rémülettel töltött le. Riadtan próbáltam felnyitni a szemem, hogy a hajnal világosságát köszöntsem, de a szobám hideg volt és sötét. Az árnyak ott ültek körülöttem mélán és szomorúan, sőt úgy tetszett a takarómon is könnyű, fekete árny liheg. A csendben csak a szívem riadt dobogása kalapált. Farkasszemet néztem a homállyal és ijedten, rejtettem el kezem amikor valami hús, könnyű érintés borzongatott meg. Úgy tetszett valaki végigsimított mintha megnyugtatni akarna. Aztán halk nesz, halk mormolás verte fel a fullasztó csendet. Különösen ismerős és mégis merőben idegen hangot hallottam. Úgy hittem közvetlen közelről és mágia roppant távolságról hallom, ami sajátságos nyugalommal töltött el. Az álmok elfakulnak, az élet megtörik. Miért hogy azt hiszen örökké tart a vidámság? Emberek jönnek, emberek mennek és kacagó ajkúak. Miért, hogy sohasem gondolnak a véggel, mely ott vár rájuk az utolsó stáción. Miért, hogy nem akarjátok elhinni az élet egyetlen igazságát a halált? Miért, hogy fáradtan, összetörve is fájdalmas szívóssággal várjátok a holnapot? Hogyan tudtak felejteni és megnyugodni egy egy éjszakán, s hogyan tudtok vérző tagokkal is vánszorogni a holnap... a titokzatos holnap felé? Ti élő, mozgó, szenvedő, titokzatos rejtélyek- Miért, hogy féltek a pihenés órájától? Vergődve, és kínosan feszítettem a szemem, hogy felébredjek. Verejtékező szánalmas küzdelem volt a sápadt árnyékkal szemben- Mély, nehéz és súlyos fáradtság ült a mellemen, mint egy malomkő. Az árnyak pedig ott lebegtek előttem, keringtek, forogtak és egészen közelről néztek rám- Az arcuk mosolygó volt és szomorú. És hívtak, csalogattak, hízelgő szavakat suttogtak a fülembe. — Jó meghalni. Ott vár a pihenés, a nyugalom és a titokzatosság küszöbén a felkelő nap. És én reszketve sírtam. Hagyjatok el. Nem megyek, nem vágyom a halált. Fiatal vagyok és élni akarok- Engedjetek élni. Élni! Miért bántjátok az életet? Mi fáj nektek már ott ahonnét jöttetek? Mit akartok ti boldogok? Miért fáj nektek a mi életünk, a mi szenvedésünk? Miért akarjátok a keresztet a megkínzott villáinkról? ... Hagyjátok! Nekünk jól van ez igy, a könny a szenvedés, a kínlódás,... az összetört tagokkal való vánszorgás ... Jól van ez igy ... mert mi síró arcokkal is a napba nézünk, és vergődő szájjal is csókoljuk a földet. Mi élünk... élünk... Élünk! A hangom merev szájamba ütközött és rekedten síkoltva csapódott ki. Homályos sötétben láttam az árnyak fakó arcát. Csodálkozóak voltak és szomorúak. Lassan tágult a kör, mely körülgyűrűzött, s a kínzó szorítás felengedett a mellemről. A suhogás, halk mormolás megszűnt. Csak később hittem azt, hogy valaki mélyen fáradtan zokog valahol. Ta-, tán künn az utcán, vagy a kertünkben. Szivettépő fájdalmas sírás volt. Aztán újra csend borult rám és mélyen elaludtam. Reggelre forró, és nedves volt a párnám, a szemem égett a könnyektől és erősen zúgott a fejem. A szívem fájdalmasan és betegen vert. Úgy éreztem valami különös és szomorú veszteségért, amelyről hirtelen számot adni most nem tudok. Felkeltem. S mikor kiléptem a ragyogó tavaszi reggelbre, hálásan dobogott fel a szívem. Jó az Isten, az éjszakát elüzte a ragyogó nap. Csak másnap tudtam meg, hogy Rejtő Etelka meghalt azon az éjszakán, amikor, vitatkoztam a halállal- írógép osztályunk megnyílt! A világhifű Underwood gépek vezérképviselete az összes irgép a kellé- kék és javítások legolcsóbb árakon. Kérje gépeink díjtalan bemutatását. Chianra látszerész osztatja fies, ’S&V Fehér Sriér B. SZEPES SOMNA klasszikus táncművésznő KERTÉSZ ILA opera-énekesnő fellépnek a Kereskedelmi Alkalmazottak is fájiküló műsoros táncestéivel írt november 14-én a Nőegyletben. [] Tekintettel a restély szigorúan zirtkörű jellegére, frr .kéretik, meghívóra igényt tartók adják le 1*L Címüket a Nőügyfél gondnokánál, sze- [F mélyesen vagy telefonon (telefon: 798). I előadó művész AL%*J*£°S _ _______,____________^ mm'. mj