Dunántúl, 1926. április (16. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-04 / 76. szám

Vasárnap, 1930. április 4. Aléb. JOG Az a have, mit a sima •load ,Tudása már soknak babért ront; De én inkább son­se látnám már Megtanulni?!.­­. Olvasni is Kán­y­úl i­ata! nem vagyok, sem Vén. Ilyen könyvet mégsem láttam Én. M­etti túl vastag, nem is olyan Sok, Előbb, utóbb sírba vinni fog. Három betű, mégis szörnyű Szói R «gondolni semmikor se Jói Janóin! meg...!? Oh! tanulni Tán, ideigborzasztóbb ítélet lesz Rám! , Megkapástól óvakodtam Én Mégis ijeszt, mint valami Rém, Mert az idő, Oh! az sohasem Vár !S vizsga napom nagyon közel Jár! Pedig inkább vágnak erdőn Fát, Nem gondolva mit sem fog te Rád ,Avagy írnék verset ezrel is... De e könyv, m­i’ibánatba Visz!­ pfi öltön, kelmék nagyon olcsón! Párisi Áruház. Cégtu­ajdonos: Kétyi Dezső» Éhgyomorra mir egy fél pohár Setanidthauer világhírű csupa duzzadó élet, frisseség, lüktető erő — február elején. Kérdem a ház­belieket: „Melegágyban nőttek fel e virágok?“ „Nem, legfeljebb a kénye­sebbik fajtája. A rózsa pb karácsony­kor is virágzott kint a szabadban." A lakosság ..meg is­ érti a természet intését, főfoglalkozása a virágtenyész­tés. Az idén aránylag elég hidegek jártak erre is. Nagy is a kár. A vá­roska minden második boltja: virág­üzlet. A szomszédos Ventimigliában végtelen bájosak a virágvásárok. Min­den délután asszonyok, leányok a virágcsarnokba viszik lefödött virág­jukat. Pont fél 4 óraikor adott jelre egyszerre lerántják a leplet kosaraik­ról és egyetlen egy virágerdőbe borul az egész csarnok. A vidék legjelleg­zetesebb virága­, a garofano­s szegfű, mely rendkívül sok változatban terem és meglehetős olcsó is. Egy lausannei családtól hallottam pl.: 5 liráért 100 szegfűt vásárolt;1 van persze váloga­tott, drágább fajta is. Bordigherában az­ átlagos hőfok nov.—ápr. 12 fok C. Délibb fekvésű városokban, pl. Rómában, kisebb. Fonnan e rendkívül kellemes klima? F""cm tényezőnek köszönhető. Az e'~3, a városka meglehetős déli fek­­váse. Másodszor egy tenger övezi, m'­’v vriínek relativ melegségét hála a r.brib­ár-szoros csekély mélységé­nek, elég jól megtartja. A hideg ,északi szelek ellen pedig a Liguria,.­alpok erős, természetes védőfala óvja. A nap febr. 12-én reggel 7-től este 6 óráig állandóan, sütött az egész hegyoldalban. Az emberek állítólag átlag nagyon magas kort érnek el Bordigherában. Az élelmes olasz kiszámította, hogy a vendégektől eltekintve az állandó lakosságból 1866—1890 között 1000 ember közül 19­9 halt meg, tehát kevesebb, mint Európa legegészsége­sebb városában. A levegő gazdag oxigénben, a tengeri pára pedig erő­sen jódtartalmú; mindkettő, rendkívül előnyös az egészségre. Bordigherát ezért az „öregek paradicsomának" nevezik. Az előkelő pénzvilág ki is használja a helyzetet. Itt élte le utolsó napjait és itt halt meg egy hónappal ezelőtt az olaszok népszerű anya­­királynéja is. A városban sétálva, nem is érzem magam Olaszországban. Az üzletek csaknem kizárólag alkalmi vételre vannak berendezve. Virág-, női kalap, régiség-, levelezőlap-, album-kereske­dések és fényképüzletek. A felírások közt legkevesebb az olasz. Legtöbbje­­ngol, francia, németet egyet sem láttam. Olasz szót is csaknem kizárólag a munkásság ajakáról hallok. Valóságos angol gyarmatban tartom magam. A jelszó itt: élvezni az életet. A hideg­vérű angolok viszik a főszerepet. Öreg, 60—65 éves missekről hallom, hogy csak úgy lihegnek a mulatság után; minden áldott este tánc és a vén, aszottképű dámák nem restel­lenek 50—160 lírát fizetni egy estére a fiatal táncosoknak, hogy csak velük foglalkozzanak. Legjobban kedvelik a tangót, fox-b­ottot, one-steppet és bostoni. Remek szép villasorok, pálma ligetek közt lejutok a tengerpartra. Megállok az izzó napsugárban, fel­öltem igazán lekivánkozik rólam, pe­dig már délután négy óra. Minden 2—3 másodpercben haragos mormo­­gással kúszik lábaim elé egy-egy hab­zó hullám, de csak azért, hogy a visszagördülő kavicsok csikorgása kö­zött azonnal ismét visszaszaladjon ké­nyelmes fekvőhelyére. Hallgatom. Váratom a távoli dörgésszerű állandó műfajt, de nem egyedül a bujdosók közül. Egész csapatokban heverész­­nek a parton sütkérező idegenek. Nem messze tőlem egy angol lady kapkod a habzó hullámok után, s ha sikerült egy marék tengervizet el­lopnia, hamarosan felfrissíti vele fia­tal arcát. Talán jó­szernek tartja a szépség ápolására. Nem tudom,, még nem próbáltam ki. Miközben e képet látom és az ide­gen hangokat hallom, egyszerre csak mint valami komor felhő száll tel­kemre a sötét gondolat: „Teremtő! Hát..miért­ nem virul ez a sok szép-.­ség az én sápadtarcú, beesettképű,­ sínylődő koldustestevéreimnek . is?» Miért vagyunk mi egyedül a világ ki-­ taszított árvái?" J ■* E bánatos hangok stomiból csak az a csodás kép rázott fel, mely haza­­ érkeztemkor szobám ablakából kite­­­kintve fogadott. Egy füstvörös korong lebeg Monte Carlo felett az égen. Nagy munkája után napanyánk nyu­govóra tér. Én különös kedveltje le­hetek, utolsó mosolyát is nekem szánta. Egy pillanatra kísértésem tá­mad, hogy azon a sárgás-vöröses szín­ben csillogó aranyfadon, mely az alat­tam fekvő öblön keresztül a távozó felé vezet, átszaladok, hogy a köz-, tetten közelből köszönjem meg ked­­­vességét. De már késő: már lebukott! Menten heg­yfoka mögött. Csak a hegyfok kékes-fekete csúcsai néznek meg farkasszemet vetem. Körvonalaik élesen rajzolódnak le a vörös hát­térben. A felém fordított hegygerin­cen kóválygó füstgomolyként felhőcse­kék úszkálnak. Lehet, hogy valóban füstfelhők. Lehet, hogy Vulcanus, a tűzisten, annak a hegynek a gyomrá­­­ban épen most kovácsolja a dörgő Jupiter számára, a cikkázó villámok­­át. A rettentő Isten felkorbácsolt haragjában talán épen most, mikor ismét megkezdődik a bűnök éjjel­,­ készül lesújtani a sápadt élvezetei után induló bűnbarlangra. Mögte Carters DUNÁNTÚL AUTOHÍREK Brookland: Március végén lesz­­ Brookland atstodrom megnyitó versenye. A pályát a tél folyamán rendbehozták, a Johnny, Ted és egyéb becéző neveken ismert zökkenőket kiegyengették, úgy­hogy a megnyitón a versenyzők­nek ideális­­felület fog rendelke­zésükre állani. A megnyitó ver­senyen a BMCRC mi­tingj­én a krekkek nagyrésze starthoz áll és a téli szezonban végzett, hír szerint szenzációs újításokat be­mutatjak a közönségnek. Angol beavatottak körében azt rebes­getik, hogy az idei Brookland­­szezon sokkal keményebb harco­kat fog produkálni, mint a tava­lyi év. Nemzetközi átjelzések: Az As­sociation és a turizmus nemzet­közi­ szövetségének legutóbbi pá­risi ülésén közös határozatot hoztak, mely az eddigi négy nem­zetközi figyelmeztető átjelzéshez további hármat csatol. Az eddigi hivatalosan megszabott jelek vol­tak: Kerítés, vasúti sorompó, ke­reszt, útkeresztezés, hullámvonal, vizes árok, S. útkanyar. Az ötö­dikre, a so­rompó nélküli vasúti átjárás jelzésére a vasúti mozdony felében állapodtak meg. A hatodik­­ jelzés egy háromszgű kerethez az­ utazót minden olyan veszélyre fi­gyelmezteti, amelyre külön jelzés nincsen, célja tehát, hogy a veze­tőt óvatosságra intse. Színét eset­ről- esetre állapítják meg a körül­ményekhez képest, s az egyes klubok döntik el. Az északi or­szágokban a piros színt fogják vá­lasztani. A jelzés anyaga lehet megszorítás nélkül bármi, fa, vagy bádog, az út jobboldalán kell fel­állítani. A hetedik jelzés a váro­sokban azokat az utcákat jelzi, ahol a kocsiforgalom el van tilt­va. Ez egy vörös tárcsa átfutó fe­hér csikókkal. A párisi szalon, A párisi sza­­lon végrehajtó bizottsága a fran­cia közoki. minisztériummal olyan szerződést kötött, melynek alap­ján a legközelebbi öt évre a Grand Palais helyiségei kiállítás céljaira rendelkezésre állanak. A bizottság ezzel szemben több­­rendbeli átalakítás végzésére kö­telezte magát, melyeknek költ­ségeit másfélmillió frankban irá­nyozták elő. Az automobil feltalálója A m­ai nagy autózás idején nem lesz ér­dektelen fölemlíteni, ki v­olt tu­lajdonképen az autó feltalálója. Nem más, mint egy földhi­szragadó lotharingiai mérnök, Cugn­ot nevű. Az „Annales politiques et litte-t­raires"-ben megtaláljuk szegény feltaláló szomorú tört­énetét. —S 1765-ben ment Francia »országba, miután szülőföldjén semmiképp sem tudott megélni. Pedig volt egy kitűnő szerkezete.­­Egy ágyuk’ szállítására alkalmas gőzkocsit szerkesztett, melyet felajánlott a­ szász királynak. Csakhogy ez a­ gép négy kilométert tett meg­ óránkint s minden ó­ra végezté­­vel egy negyedórát kellett pihen­­nie, hogy újra tüzet­­gyújthassanak a kazánja alá. A francia minisz­térium megbízta, hogy építsen erősebb gépet. Adot is rá pénzt, azonban keveset; közbejött a for­radalom s a szegény Cugnol is­mét megakadt. De uralomra ju­tott Napóleon; ő felfogta, miről van szó s nagyobb járadékot utalt ki az automobil ősapjának. Viszont ekkor meg a halál aka­dályozta meg műve tökéletesíté­sében.­­ — Főnök úr, ma van huszonöt­ éve, hogy önhöz beléptem. —Na, mit szól az én türelmem­ hez­ 7 H modna M mtífe-részeti válalata Pécs, Rákóczi«»* 38. Válla? művészi kivitelű szobafestést, mázolást, fényezést, erezést, valamint művészi tervek szerint reklám- és cimfestést A lEGlUTlNYOSABB ÁRAKON 't- étvágy?­ kellenei köté­st es BiPisked“­iet Biztosit. c S ® I» K ¥ I I •­ét V­p-AUtSi!

Next