Dunántúl, 1927. február (17. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-22 / 42. szám

s­ Tílása" DPNANTflIt Keit, 1927. február 22. Hatalmas embertömeg kísérte utolsó útjára Ákos Ferencet • Pécs, febr. 21. — Az élőknek hatalmas tömege feketé lett va­­sárnap délután a temetőkertben.­­Ákos Ferencet temették. A fáj­dalom és a részvét néma könnye csillogott a szemekben. A sárga tölgyfakoporsót hatalmas ember­ gyűrű vette körül. Ott voltak a város előkelőségei, de ott voltak egyszerű ruhás és meleg szívű munkásemberek, férfiak, nők. Ott volt az egész város fájdalma és részvéte, amely simogató tekintet­tel kísérte azt, akit legjobban súj­tott a fájdalom, aki megrogyott a csapás alatt: — az édes­anyát. A temetésen jelen voltak Zichy Gyula gróf kalocsai érsek kép­viseletében Mosonyi Dénes dr. apátkanonok, apostoli főjegyző és Kerner István dr. teológiai tanár, Virág Ferenc megyéspüspök kép­viseletében Gebauer Miklós dr. pápai kamarás, püspöki iroda­­igazgató és Farkas József püspöki levéltáros, Fischer Ferenc d­r. fő­ispán, Fischer Béla alispán, Nendi­­vich Andor polgármester, Imrefi Imre­ ítélőtáblás tanácselnök, Mayer József dr. posta főigazgató, az egyetemi tanári karból Scipiades­­Elemér, Heim Pál, Renter Ca­millo, Hihál­y Ernő, Bozóky Gé­za, Vargha Dam­ián, Princz Gyula, Winkler János, Schaurck Rafael,­­Faluhelyi Ferenc professzorok, Oberhammer Antal nemzetgyűlési képviselő, a káptalan tagjai közül Igaz Béla dr., Romeisz Ferenc prelátusok, Han­y Ferenc dr., Véch Lajos, Komócsy István ka­nonokok, Makay István polgár­­mesterhelyettes, Halász­­ Antal pénzügyi és izgati helyettes,­ Blas­­kovien Iván dr- vármegyei másod­­főjegyző, Mari József jacistaigaz­­gató, Török Lajos, Soós Nándor, ■Drasenovieh Jenő rendőrfőtaná­csosok, Pintér Ferenc ny­ árva­­széki elnök, Lehuttár József városi tanácsnok, Kriegl Nándor tábla- bíró, Ábrahám Gyula, Bolgár Ti­vadar, K­essely Antal vezérigaz­gatók, Förster Jenő gazdasági ta­nácsos, Solti Lajos ny. posta­­főtanácsos, Mülherr Ferenc, Um­­heiser Béla bankigazgatók, Kreut­zer Ferenc, Székely István cég­­jegyzők, Borze Nagy János dr., Vitéz Barnabás István dr., Magyar Sándor tanfelügyelők, Fónay La­jos jószágigazgató, Szabó János dr. jogtanácsos, Koharits Ferenc ny. rendőrfőtanácsos, Buzássy Á. c. főigazgató, Schick Jácint dr. ny. irgalmasrendi perjel, Nie­derecker Gáspár dr. egyetemi magántanár, Mihálffy Dénes dr járásbírósági alelnök, Horváti, Viktor dr. reáliskolai igazgató, P. Somogyi Jenő Jézus társasági rektor, Schwanner Károly dr. kir. ügyész, Hang Dániel dr., Révész Amadé dr., Baumgartner Alán dr főgimnáziumi tanárok, Arnold Já­nos, Hamerli Imre, Keresztény­­János, Márovics Andor bizottsági tagok, Sándor Károly vállalkozó,­­Sebestyén Lajos dr. tb. tanács­nok, Vitéz Szelenczy Mihály dr., Trinn Miklós dr. ügyvédek, Hol­­lósy Endre máv. felügyelő, a pap­ság köréből Sipos István dr. pápai kamarás, Hajós György dr., Vér­tesi Frigyes dr. teológiai tanárok, Czernohorszky József apátplébá­­nos, Bart­inai Ferenc pécsbánya­­telepi, Iselsteger Lajos olaszi,­­Kiss Lajos szekszárdi, Bök József németbólyi, Szeltz József püspök­­bogádi esperesplébánosok, Piliyán Mihály dr. papnöveldei aligaz­gató. ..Györkös József leánygimná­zium­, Lajos Gyula énekiskolai igazgató, Kelemen Andor dr., Fejes Károly rácvárosi, Fényes Antal püspöknádasdi, Navracsics Ferenc keszüi plébánosok, azon­kívül­ igen sok testület és a nagy halott jóbarátainak, ismerőseinek, tisztelőinek beláthatatlan hosszú sora. A temetési szertartást Szilvek Lajos dr. prelátuskanonok, a pap­nevelőintézet prodirektora végezte, Loschert Kázmér székesegyházi sekrestyeigazgató, Taksonyi János dr., Bencze Ernő káplánok asz­­szisztenciája mellett. A beszen­­telés alatt megrázóan sírtak fel a Círcumdederunt lélekbe markoló akkordjai a teológusok ajkán. A szertartás végeztével Sipos István dr. pápai kamarás, teológiai tanár mondott búcsúbeszédet:­­ ( Szívbe markoló, megrendítő)­­ az a gondolat, hogy néhány perc múlva dübörögve hullanak a han­j­­ok a koporsóra, amely annak a­ szép, nemes léleknek porhüvelyét takarja, akit míg a földön járt,­­ Ákos Ferencnek hívtak. Szinte érthetetlennek látszik és lázadozni volna kedve az embernek, miért lobbant el ily hamar az a nagy szeretet, ami őt betöltötte, miért tört derékba ez a fiatal, nagyra­­hivatott élet. Érthetetlennek lát­­­­szanék ez, ha nem hívő emberek állnák körül a koporsót, akik a hit szemüvegén, az örökkévalóság szemszögéből nézik a dolgokat és alázattal hajtják meg fejüket Isten előtt, amikor kereszttel látogat meg bennünket. Azokon kívül, akiket a vérség köteléke fűzött hozzá és püspökén kívül, akit, más elfoglaltsága akadályozott a meg­jelenésben, mi vesztettünk benne a legtöbbet, a papne­velő intézet ta­nárai és elöljárói. Csak rövid ideje jött közénk és máris eltávo­­zott férfias erejével, mosolygó arcával, hosszú élet reménységét nyújtó fizikumával. Munkássága nem szorult a szeminárium falai közé, hanem szóval, tettel és tollal végzett munkája kiterjedt az egész város, az egész egyházmegyére és hogy ez a tevékenység mennyi megértést, mennyi rokonszenvet talált, mutatta az a résztvevő ér­deklődés, amellyel betegsége min­den mozzanatát az egész város teste és az a gyász, amely utolsó útjára ma elkísérte. — Kedves testvér, te rövid 36 évvel elérted, amit sok ember egész hosszú élettel nem ér el. A szegény fiatal papot a saját ha­lottjának tekinti és mély gyásszal veszi körül az egész város és az, egyházmegye. Mégis nem ez a­ részvét az, ami a te lelkednek megnyugvást ad, hanem az, hogy egész életedben jó ember, jó pap voltál, aki vállalt kötelességeidet mindhalálodig betöltötted, akinél az Isten szolgálatának eszméje eseménnyé magasztosult, ragyogó világossággal töltötte be lelkedet és az Isten szeretete állította be maiden munkásságodat. Aki any­­nyit tanítottál másokat életeddel és szószékedről, most még kopor­sódból is tanítasz bennünket. Test­véreim — mondod — okuljatok az én példámon: a halál nem válo­gat, a fiatalt is elérheti. Mindig legyetek ezért készen, mindig tartsátok készen számadástokat és úgy éljetek, hogy az egyenleget nyereséggel zárjátok. Mi is úgy őrizzük meg emlékedet legjobban, ha ezt a tanítást megszívleljük, összhangzatos életedet követjük, hogy ne kelljen üres kézzel menni az örök Bíró elé, hanem vihes­sünk magunkkal egy pár kévét, amit bemutathassunk ott, ahol most neked sok boldogságot kívánunk. A lélek él, találkozunk. A mélyen megrendítő búcsúz­tató után Heim Pál dr. egyetemi tanár, a katolikus egyesületek köz­ponti választmányának elnöke mondott beszédet: — A katolikus egyesületek köz­ponti választmánya, az Erzsébet tudományegyetem és a Foederatio Emericana mindkét korporációja nevében búcsúzunk tőled. Hány­szor álltunk körül, amikor sohasem kértél, mindig csak adtál nekünk. Nem volt olyan katolikus ügy, amit ne támogattál volna. Szeret­ted az ifjúságot, amely az Emeri­­kanában mindig lelkesedéssel cso­portosult körén és mint egyetemi hitszónok, szívedbe zártad az egész ifjúságot. Mindig a leg­nagyobb tisztelettel néztünk „rád, mert tudtuk, hogy az ifjúság ve­zetése nálad a legjobb kezekben van. Mint a villám csapott közénk halálod és mi akik betegágyadnál álltunk, láttuk, milyen hatalmas lelki erővel tűrted a nagy fájdal­makat és belenyugodva Isten aka­ratába, mosolyogtál és úgy haltál meg mint egy fehér lélek. — Most utoljára állunk itt kö­rülötted, amikor már semmit sem adhatsz nekünk és mégis kérünk tőled valamit. Az idő tovább ro­han, a mát elnyeli a holnap, de engedd meg, hogy mi sokszor ki­jöhessünk hozzád, hogy megkér­jünk: vigyázz reánk! A katolikus egyesületek központi választmá­nya, az Erzsébet tudományegye­tem és a Foederatio Emericana mindkét korporációja nevében kiál­tom utánad: Szerettünk, tisztel­tünk téged, te fehér lélek! Isten veled! Mélyen meghatva indult el a menet, amelynek eleje már a sír­nál volt, amikor az emerikanisták vállukra vették a koszorúkkal ra­kott szarkofágot, amely után megindult a tömérdek virággal elborított halottas kocsi. A család és Virág Ferenc megyéspüspök és nővére koszorúin kívül a többi ko­szorúk feliratai a következők vol­tak: Egykori kedves munkatársának gr. Zichy Gyula érsek; Hálás imád­ságunk kísér, a gyászoló Eben­­hardt család; Dunántúl igazgató­sága felejthetetlen munkatársának; Szeretett lelki­ vezérének, Kát, férfi-liga; A Kát. Tudósító szer­kesztőjének hűséges munkatársai; Szeretett volt hitszónokuknak a leánygimnázium növendékei; Fe-' lejthetetlen rokonnak, Denkinger család; Szeretett Prefectusunknak kispapjai; Felejthetetlen Ferinek, nénéd és unokaöcséd; Lelkes hit­szónokunknak, Erzsébet Tud, Egyetem; Édes jó Ferinek, Isten veled. Mihály gyermekei és Pali; Mélységes fájdalommal, Papne­­velőintézet, Isten veled — édes anyád és testvéreid. A simát a növendékpapság ne­vében Wolf József III. éves teológus búcsúztatta a szeretett­ prefektust és a nagytudom­ányu tanárt. Az emerikanisták részvét­­ét pedig Richmer Béla jog­hallgató tolmácsolta, igen szép szavakkal. Az utolsó üdvözlet a székesegyház énekkara volt, amely Lajos Gyula igazgató ve­zetésével, szokott precizitással adta elő gyászdalát. A temetést, amelyre évek hosz­­szú sora óta nem jött össze ilyy nagyszámú gyászoló közönség,­ Wranitsch Gizella intézete rendezte kifogástalan rendben. A temetési szertartás után az­ Emericana korporációs gyásza ülést tartottak a belv. kát. kör­ben. D­o­b­s­z­a­y László mondott emelkedett hangú emlékbeszédet, mely után a gyászolók egyenkinte hagyták el az ülés helyét és egy hétig gyászt tartanak. Az eme­­ricanisták tartottak őrséget a ra­vatal mellett. Ákos Ferenc dr. lelkendvéért, ma délelőtt mondott gyászmisét Hanng Ferenc dr. fényes segéd­lettel a székesegyház főoltára előtt. A rekviemen is a gyászolók­ nagy tömege vett részt. ›aSBI*0C««B›CSEBDBB«aiESB›BB8BBBa*B|ai9SBr«B«*SeeBBt Mérsékelt vasúti utazás Bécsbe Március 13-án nyílik meg az idei tavaszi vásár Pécs, febr. 21. — A bécsi nagy tavaszi vásár iránt nagy az érdeklő­dés. A magyar kir. állam­vasutak és a Duna—Száva—Ad-D­ria Vasúttársaság magyar vonalai a Bécsi Vásár március 13.—20-ig látogatóinak március 9-től—23- ig terjedő időben (utolsó utazási nap Bécsbe március 19-ike) az oda és visszautazásra mérsékle­tet nyújtanak, mely őket a leg­közelebbi alacsonyabb kocsiosz­tály fizetése ellenében a legköze­lebbi magasabb kocsiosztály hasz­nálatára feljogosítja. A „Győr—­­Éberfurti Vasút“ magyar vonalain ugyanezt a mérsékletet engedé­lyezi, az osztrák vonalain pedig az oda- és visszautazásra a tény­leg használt osztályok összesen 1V0 személyvonati­ jegy váltandó, mely jegy a visszautazás céljára megőrzendő. Az osztrák vasutakon a vásár­látogatók március 9.—2- ig ter­jedő időben úgy az oda, mint a visszautazásnál egyenként 25% mérsékletben részesülnek.

Next