Dunántúl, 1927. október (17. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-20 / 238. szám

2. oldal. DUNANTDE Csütörtök, 1927. október 20. Tulenheimo volt finn miniszterelnök nyilatkozott a Dunántúlnak a pécsi kapcsolatokról és Trianon tarthatatlanságáról P­é­c­si okt. 19. — A magyar néppel nyelvrokon finnek rövid pécsi tartózkodásuk alatt az észa­ki népeknél szokatlan meleg ba­­rátkozással megkedveltették ma­gukat. Kellemes modoruak, köz­vetlenek és rendkívül intelligen­sek. A Magyarországba és Pécs­re rándult finnek a finn nemzet­nek előkelő vezető tagjaiból to­­borzódtak össze. Foglalkozás és hivatás­­ szerint megoszlottak ugyan, de alig volt köztük csak egy-kettő, akinek gazdasága, földje ne lenne. A tanulmányutasoknak Antti Tulenheimo dr.­ volt mi­niszterelnök, a helsingforsi egye­tem rektora és a községtanács el­nöke volt a vezetője. A Dunántúl munkatársát V­a­s­v­á­r­y Ferenc dr. a pécsi egyetem rektora mu­tatta be Antti Tulenheimo volt miniszterelnöknek, aki kedves közvetlenséggel felelgetett a hozzá intézett kérdésekre. — Mi most fárasztó hajszában vagyunk — mondotta a volt finn miniszterelnök, — hogy minél többet lássunk és tanuljunk. Már eddig is sok szépet láttunk és lel­kiekben is gazdagodtunk. El va­gyunk ragadtatva az emberek szeretetreméltóságától, a rokon magyar nép szívélyességétől. Pécs tetszetős szép város egy ősi kul­túrának érdekes emlékeivel. Ben­nünket több szál fűz Pécs váro­sához, így a finn dalosok 1906.­­beli pécsi szereplése nekünk fe­lejthetetlen emlék marad. Azután erős kapocs számunkra a pécsi egyetem jeles finn tudós tanára Zo­lnai Gyula dr., akit szeretet­tel emleget minden finn ember. Engem külön baráti érzés köt még I­r­k Albert dr. pécsi egye­temi professzorhoz, akivel két évig voltam együtt a berlini egye­temen. És még egy összekötő szál van Péccsel a kedves Förster Jenőnek leánya révén, aki a jeles szobrásznak L­­­i­p­p­­­a Iljének a felesége. Ennyi kapocs és az ősi rokonság mellett lehet-e magunkat nem jól érezni a magyarok, a pécsiek körében? Megkérdeztük ezután a volt miniszterelnököt, hogy váljon a rokon magyar népet ismeri-e a finn tudós világ és politikai élet szereplőin kívül az egyszerű nép is? Ismerik-e azt a borzalmasan szomorú helyzetet, amelyben ma Magyarország sínylődik? — A finn nép Magyarországot nemcsak a földrajz-könyvből, de a történelemből és az irodalom­ból is ismeri. Különösen a háború előtt való időkben, amíg nem vol­tunk annyira elszigetelve egymás­tól, a magyar nép egész életét is­mertük, nemcsak kutató tudósa­ink, de a nép is. Jókai Mór regényeit finn nyelven sokan olvasták, Pe­tőfi átültetett verseit, kis is­kolás diákok szavalják. Kos­suth Lajos és Deák Ferenc neveit jól ismerik nálunk. — A trianoni igazságtalanság fájdalmasan érintette az egész finn nemzetet és osztozik a ma­gyar fájdalomban, de a remény­ségben is. Saját szemeinkkel győ­ződtünk meg, a mai lehetetlen ál­lapotokról. "jobbén a trianoni, jafiben hiábe* keresünk logikát, ez annyira képtelen, hogy tarthatatlan. Az igazságot ideig-óráig el le­het nyomni erőszakkal, de megölni nem lehet, mint ahogy nem lehet kiöl*is az igazság diadalának L*jét sem az em­­ber­ük lelkéből. Tovább folyik még a beszélge­tés német nyelven a finn-magyar barákét."J., civ­ely ma újult erő­vel indul meg s célja a lelki és szellemi érintkezés mellett a két ország gazdasági javát is előmoz­dítani. Erről a gazdasági kérdésről László Bertold dr. a budapesti kereskedelmi és iparkamara finn­országi képviselője a következő­ket mondotta a Dunántúl munka­társának: — Finnország múlt évi export­import forgalma két és fél mil­liárd pengő értéket tett ki, ebből a Magyarországot érintő rész 270 ezer pengő volt. Ha ebből leszá­mítjuk a családi és a nyaraló ma­­gyar gyermekek küldeményeit, úgy ez az összeg magyar szem­pontból nem mondható túl jelen­­tősnek. A Finnországba való be­viteli tárgyak olyan természetűek, amelyek szállítását a magyar me­zőgazdasági és gyári ipar kielé­gítheti. Igazolja ezt az a körül­mény, hogy a finnek érdeklőd­nek a mezőgazdasági termények iránt és itteni tartózkodásuk alatt már tényleges üzleteket is kö­töttek, így a finnek látogatásának magyar szempontból kétségtele­nül lesznek gazdasági előnyei is. Beható beszélgetést és eszme­cserét folytatott a Dunántúl mun­katársa két finn napilap szerkesz­tőivel is. Az egyik lapszerkesztő Santeri I­v­a­­­o dr. ismert nevű finn regényíró, aki egyúttal a finn nemzeti színház igazgatósá­gának elnöke is, a másik a finn újságírók egyesületének elnöke Kaarlo Koskimics. Mindket­ten két tekintélyes napilapnak a szerkesztői. Általános tájékozott­sággal bírnak a magyar viszo­nyokról, ismerik a külföldi ma­gyar­ellenes intrikák kulissza­tit­kait is. És bár Finnországban szi­gorú szesztilalom van többi finn társaikkal szívesen fogyasztják a Pannónia kitűnő sörét, és a pécsi szőlősgazdák nagyszerű borait. — Ha kolléga úr Finnországba jön — mondja Santeri Ivalo dr. — meg kell elégednie két fokos sörrel és alkohol nélküli borok­kal, mert bort csak orvosi re­ceptre gyógyszerként szolgáltat­nak ki. Arra a megjegyzésre, hogy az alkohol nélküliség jó hatással van az urakra, mert mind viruló egészségesek, Santeri Ivalo dr. így felel: — Ugyanezt megállapíthatjuk mi önökről is, akik pedig alkoholt fogyasztanak. Egyébként Santeri Ivalo dr. sze­rint az alkohol­tilalmi törvény behozatala előtt sem igen ivott a finn nép szeszes italt. A pécsiek meleg köszöntésével vett búcsút a két finn szerkesztő azzal, hogy lapjaikban is számot adnak pécsi benyomásaikról. Élénk feltűnést keltett a város­ban az acélszürke zubbonyos, pi­ros huszárnadrágos finn vezérkari ezredes J. S. T­a­­­v­i­t­­­e, aki ugyancsak meleg elragadtatással nyilatkozott a pécsi fogadtatásról, mint társai, akik szívükbe zár­ták ezt a csendes mecsekalji vá­rost. A mohácsi almának Pécs volna a legjobb piaca A Margítta-szigeten 650 vagyon marad értékesítetten — Pécsett 40-80 fillér az ára egy kiló almának Pécs, okt. 19. — A mohácsi Margitta-szigeten, — mint arról a Dunántúl egyik múltkori számá­ban megemlékezett, — ezer ka­­tasztrális holdon termelnek almát és ezen a nagy területen ebben az évben ezer métermázsa alma termett. Az Alsódunántúli Mező­­gazdasági Kamarának a földműve­lésügyi miniszterhez küldött me­morandumából kitűnik, hogy eb­ből az ezer métermázsából kö­rülbelül 650 vagyon marad érté­­kesítetlenül. Most azután állami segítséget sürgetnek, hogy ezt a 650 vagyon almát megmentsék a nemzeti vagyonnak. A mai nap folyamán érdeklőd­tünk mekkora mennyiség kerül Pécsre a mohácsi almatermésből. Azt az érdekes felvilágosítást kaptuk, hogy Pécs az almaszükségl®tét csak igen elenyésző százalék­ban fedezi Mohácsról, Pécsett az alma kilója 40—80 fil­lér. És még ilyen árak mellett is alig van a piacokon. Ezek után önkéntelenül felmerül a kérdés, mi az oka annak, hogy a mohácsi almának nem Pécsett van a fő piaca. Az egyik mohácsi városi tisztviselő szerint olyan olcsó az alma Mohácson, hogy egy nagy kosárral lehet kapni 70 fillérrért. Miért sem szállítu­k tól Pécsre a mohácsi almát, amikor azt itt el lehetne helyezni. A Margitta szi­geten járt szakértők 20 fillért vet­tek alapul az alma árának, így hozták ki, hogy a 650 vagyon ér­­tékesítetlenül maradt almával egy millió 300,000 pengő értékű nemzeti vagyon pusztul el. Érthe­tetlen tehát, hogy a mohácsiak nem próbálkoznak Pécsett, ami­kor itt a valamire való almáért 80 fillért is elkérnek a piacon. Csakugyan legteljesebb szer­vezetlenség lehet Mohácson az értékesítés körül, amikor Pécsett egyszerűen ki­hagyják a számí­tásból. Az Alsó Dunántúli Mező­­gazdasági Kamara adatai szerint, Mohácsnak nemcsak Pécs váro­sát, hanem messzebb eső vidéke­ket is el­ kellene látni az almá­val. Ezzel szemben megállapít­ható, hogy Pécs városának téli alma szükségletét legnagyobb részt külföldről szerzik be. Meny­nyi pénz kerül így külföldre! Minden jel arra vall, hogy Mo­hácson nem a gyümölcsösök gon­dozásában, az almafajok megvá­­logatásában és a termés leszedé­sében van a fő hiba, hanem az ér­tékesítés teljes fejletlenségében. Pedig csak ennek a teljes kiépíté­­sével lehet megmenteni a Mar­­gitta-szigeten évről-évre veszen­­dőbe menő nemzeti vagyont.­­" RÁDIÓ-MŰSOR Csütörtök, 1927. október 20. BUDAPEST (555.6.) 9.30: Hírek, közgazdaság. 11.00: Zongorahangver-­ seny. 12.00: Időjelzés, hírek, közgaza­daság. 1.00: Időjárás és vízállásjelen­­tés. 3.00: Hírek, közgazdaság, élel­miszerárak. 4.00: K. Takács Gyula: A vetőgumó jelentősége a burgonya­­termelésnél. 4.30: Időjelzés, időjárás és vízállásjelentés, mozik műsora.; Utána: „Asszonyok tanácsadója“ Teöreökné, Arányi Mária előadása.; 5.10: Radics Béla cigányzenekarának hangversenye. 6.15: Siklós Albert, felolvasása: ,,A hangszerek fejlő­dése.“ 7.00: „Mit és kit idézek?“ Rejtvényverseny. Tartja: Bánóczy Dezső dr. 8.30: Hangverseny. Közre­működnek: Kőszeghy Teréz, Revere Gyula, és Pál Jenő operaénekes, zongorán kisér Polgár Tibor. 10.15: Időjelzés, hírek, közlemények, lóver­­senyeredmények. Utána jazzband. BÉCS (517.2, 577.) 11.00: Népszerű zene. 4.15: Hangverseny. 8.05: Nép­szerű zene. BERLIN (481, 566.) 8.30: Szimfo­nikus zene. 10.30: Tánctest. BOROSZLÓ (322.6.) 4.30: Opera­, szemelvények. 8.45: Hangverseny.­ 10.15: Tánczene. FRANKFURT (428.6.) 1.30: Nép­szerű zene. 4.30: Részletek modern operettekből. 7.30: Operaelőadás: Rigoletto. KÖNIGSBERG (329.7.) 4.30: Nép­szerű zene. 6.30: Operaelőadás: Mes­­­terdalnokok. LANGENBERG (468.8.) 1.10: Nép­­­szerű zene. 5.00: Kamarazene. 8.00: Szimfonikus zene. LONDON (361.4.) 1.00, 5.00: Ka­­marazene. 7.00: Tánczene. 7.20: Jazzband. 8.15: Haydn zongoraszo­náták. 10.35: Hangverseny. 11.30: Jazzband. MÜNCHEN (535.7.) 4.00: Kamara­zene. 6.30: Népszerű zene. 8.00t Wagner-est. RÓMA (450.) 5.15: Népszerű zene.­ 8.40: Hangverseny. STUTTGART (379.7.) 4.15: Man­­dolinzene. 8.00: Szimfonikus zene. ZÜRICH (588.) 3.00: Népszerű zene. 4.00: Hangverseny. 8.00: Szemelvé­nyek Rossini operáiból. 8.40: Áriák és népdalok. 9.20: Olasz szerenádok és zenei jellemképek. Enni és inni kért a ravatalon egy halottnak hitt 87 éves soproni magánzó Sopron, okt. 19. — Rosenberg Henrik 87 éves magánzó súlyosan megbetegedett. Később agyvérzés állott be, amely után teljesen megmerevedett és az élet minden jele eltűnt. Hozzátartozói az anyakönyvi hivatal­­ban bejelentették az esetet, tudatták a rokonokkal és már a temetés ide­jét is meghatározták. Amikor a holt-,­testet a koporsóba helyezés előtt megmosták, az lassan megelevenedett és az életfunkciók visszatértek. Rosenberget ágyba fektették, ahol hosszabb ideig aludt, majd feléb­­redt és enni-inni kért. Állapota ki­­elégítő, DSOEOBOIOIOIOIOBO Pécsre érkezők vegyék meg a Bécsi Útmutatót-

Next