Dunántúl, 1930. május (20. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

Jjuridas. II DIN­AMI­C L Csütörtök, 1930. május 1. Olaszországot és Mussolinit éljenezték a képviselőházban a költségvetés mai vitájánál A munkanélküliség problémájáról, a mamutfizetésekről és a gazdasági viszonyok tarthatatlanságáról történt felszólalás Budapest, ápr. 30. — A képvise­­lőház vtm ülését Puky Endre alel­­nök nyitotta, meg. Az elnöki elő­terjesztés után Wekerle Sándor pénzügyminiszter beterjesztette az iaves törvényhatósági városok rend­kívüli háza-ekcmentességéről szóló jelentést. Krüger Aladár az első felszólaló. Beszéde elején a munkanélküliség problémájával foglalkozott és rá­mutatott arra, hogy a munkanél­küliség nem speciálisan magyar, ha­nem világjelenség. A szociáldemo­kraták azt hangoztatják, hogy rend­szerváltozásra van szükség, mert akkor megszűnne a munkanélküli­ség is. Ezzel szemben utal arra, hogy Angliában és a munkás szo­cialista kormány alatt nőtt meg rendkívüli módon a munkanélkü­liek száma. Kifogásolja, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok titkos tartalékalapokkal kibújnak az adózás alól. Élesen bí­rálta a bankok politikáját. A ban­kok tulajdonkép csak külföldi pén­zeket közvetítenek. A vezérigazga­tóknak azonban mammáljövedel­­mük van. A bankokat vissza kell szorítani azok közé a keretek közé, amelyekben ma az ország is van. A költségvetést elfogadja. Gál Gaszton a következő fel­szólaló, aki a költségvetést bírálja és a következő határozati javasla­tokat nyújtja be. Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a költségvetésben minden minisztérium külön-külön részletes kimutatást adjon a dologi kiadásokról. A bel- és külföldi kiküldetések költségeiről a hivata­los ankétek díjairól, a kiszállási költségekről, a napidíjakról, az útiköltségekről és az anyag beszer­zéséről. Kimutatás szükséges arról is, hogy az államvasutaknál milyen értékű szabad je­gyek vannnak. Hány nyugdíjas és aktív tisztviselő talál elhelyezést a vállalatokban a kor­mány megbízásából, vagy engedé­lyéből és milyen tant­emet kapnak ezek a tisztviselők. Ezután elisme­rését fejezte ki a pénzügyminisz­ternek, hogy a jelenlegi költségve­tésben az eddigi költségvetések emelkedő irányzatát megváltoztatta. Nagy az úrhatnámság és a pazar­lás. Nagyon sok a szalonkocsi uta­zás a MÁV-nál. Hosszasan foglal­kozott a mezőgazdaság adómente­sítésével. A különböző kereske­delmi és ipari vállalatok elenyé­szően vannak megadóztatva a me­zőgazdasághoz képest. (Zaj az el­lenzéken). A mai mezőgazdasági válságnak legnagyobb részt a vám­politika az oka. Igen részletesen foglalkozott a mezőgazdasági adó­zási viszonyokkal is és hangoztatta­­hogy az agrár­adózók túl vannak terhelve, de az ipari vállalatok teherbíró képességükhöz mérten aránylag kevés adót fizetnek. Ezzel kapcsolatban helytelenítette az ipa­rosítási politikát és a túlzott vám­­védelmet az ipar érdekében. A miniszterelnök válasza Gál Gasztonnak Bethlen gróf benyújtotta a fő­­számvevőszék jelentését az 1929— 1930.­­költségvetési év­­ első­­ felében az előirányzattal szemben mutat­kozó eltérésekről és nyomban vála­szolt Gál Gasztonnak a kormány vámpolitikájáról szóló fejtegeté­seire. Elismerte, hogy az iparvé­delmi vámot is bizonyos revízió alá kell venni és a kezdeményező lépé­seket a kormány e téren már meg­tette. Nem lehet tehát szemrehá­nyást tenni a kormánynak, hogy midőn felismerte a szükségét, poli­tikája ezen részét megváltoztatta és hogy nem tette volna meg a kez­deményező lépéseket. Amit azon­ban Gál Gaszton a kormány iparo­sítási politikájáról mondott, hamis ténybeállításokon alapszik. Magyar­­országon a monarchia ideje alatt már élt a vágy, hogy önálló vám­terület lehessünk. Ennek révén mi­kor Ausztriával megszakítottuk a monarchikus összeköttetést, a kor­mánynak feladata lett, hogy ezen a téren is harmonikus közgazdasági életet fejlesszen ki. Ekkor a ma­gyar kormánynak iparosítási poli­tikát is kellett folytatnia, és az ön­álló magyar ipar létesítésének az alapját lerakni. Ennek egyik segéd­eszköze volt az önálló magyar vám­tarifa. A magyar ipar létesítésének, fejlődésének előmozdítása az egész ország, tehát a mezőgazdaságnak is érdeke. Ebben az időkért a m­ező­­gazdaság terményei elhelyezésének semmi akadálya nem volt. Akkor még senki sem sejtette, hogy mi fog két-három év múlva bekövetkezni az amerikai versennyel. Sándor Pál: Voltak, akik gondol­ták. (Zaj.) Bethlen: A képviselő úr utólagos jóslásokban „nagy" szokott lenni. Akkoriban azonban a magyar köz­vélemény máskép gondolkodott. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Magyarország akkor a kötött gazdálkodás rendszerében élt és hogy ez a kormány volt az, mely a kötött gazdálkodást megszüntette, a tilalmakat eltörölte olyan idő­pontban, amikor súlyos vádak hangzottak el, hogy korán kezdtük meg ezt a lépést. A védővámtarifa oly időben állapíttatott meg, ami­kor az iparos államok rá voltak szorulva az agrárállamokra is. A kereskedelmi szerződésekre irá­nyuló tárgyalások folyamán olyan értékre redukálták azokat, melyek mezőgazdasági szempontból alig elviselhetők. Az egyes vámok reví­ziójára szükség van és a kezdemé­nyező lépéseket már megtették. Az érdekképviseleteket meghallgatták, mert különben nem támadnák­­ a kormányt. Valótlanság az az állí­tás, hogy ez a rendszer szoktatta le a külföldet, hogy magyar mező­gazdasági cikkeket vásároljon. A kormány minden törekvése arra irányul, hogy az exportot fejlesz­­sze. Ennek eredménye meg is lát­szik kereskedelmi mérlegünk aktí­vumának megszűnésével. A kedvező fordulat nemcsak a behozatal csök­kenése, hanem az export növelésé­vel állott elő. Végül a miniszter­­elnök hangoztatta, hogy a tarifák kérdésében megszüntette azt az ál­lapotot, hogy tranzitó forgalom­nak előnyt nyújtson a belföldi for­galommal szemben. Nem szabad azonban teljesen megszüntetni a tranzító forgalmat, mert arra szük­ségünk van. Mégis lehetetlenné kell tenni azt, hogy a somogy megyei bab Budapestre szállítva drágább legyen, mint a külföldi. Ha ez az eset fennáll, azt meg kell szüntetni. Hangoztatta, hogy az összeférhe­tetlenségi törvény végrehajtása a Ház autonómiájának feladata. A jobboldal és a közép nagy tapssal és éljenzéssel fogadta a miniszterelnök beszédét. Hálával tartozunk Olaszországnak Láng Boldizsár a gazdasági vi­szonyok tarthatatlanságáról beszélt, majd Hágával kapcsolatosan azt a megállapítást teszi, hogy a függet­lenség még nem hatalom. Igyekez­nünk kell minél több baráti kapcso­latot szerezni az európai hatalmak­kal. Nagy hálával tartozunk annak az országnak, amely más államok­kal szemben első volt, hogy nekünk baráti jobbot nyújtson és szoros baráti kapcsolatot létesítsen. Há­lával tartozunk annak a férfiúnak, aki nemzeti, társadalmi és gazda­sági helyzetet intézkedéseivel egy szebb jövő elé segítette. Bódy János: Éljen Mussolini! Éljen Olaszország! Láng Boldizsár: Fontosnak tart­ja, hogy külpolitikai téren is alkal­mazkodjunk a megváltozott viszo­nyokhoz és fontos, hogy minél több oldalról támogassanak bennünket. A költségvetést elfogadja. Jókai Ihász Miklós. A mezőgaz­dasági termelés problémáját fejte­geti és főleg a gabonaértékesítés problémájával foglalkozik. Rámu­tat a tőzsdei határidős üzlet ár­­romboló hatására. Feltétlenül szük­ségesnek tartja, hogy a kormány részesítse támogatásban a tőzsdét. A spekulációt le kell törni. Sürgeti a gabonaárak stabilizálását és a ki­viteli jegyrendszer érvényesítését. 47 ezer pengőnél nagyobb havi jövedelműeket a hadirokkantatt segélyzésére kellene megadóztatni. Szünet után Gáspárdi Elemér a gazdasági élet bajainak enyhíté­sével foglalkozott. A kormánynak a rendelkezésre álló kevés anyagi esz­közöket igazságosan kell eloszlatnia. A főváros életében vannak olyan visszásságok, amelyek méltán visz­­szatetszést keltenek. Nagy hibát lát az üzemek vezetésében. A Beszkártnak 15 személyautója van, a vezérigazgatónak 136.000 pengő, a helyettes vezérigazga­tónak 7­090, a tíz igazgatónak fejez,kint 40—50.000 , a jöve­delme akkor, amikor a vállalat­nak 80 diplomás munkája van. A kormány egy szakaszos törvény­nyel szüntette meg a szerződéseket­. A visszásságokat csak az erőnek összefogásával lehet megszüntetni. MAGYAR HáZ-ban május 3-től esténként HÁGA BÉLA hírneves kvartett szalonzene­­kara hangversenyez. Számos látogatást kér kiváló tisztelettel: vitéz Kasznáry Mátyás tulajdonos. A költségvetést elfogadja. J­á­n­o­s­s­y Gábor: A mamut fize­­tésekért nem az egyes embereket hanem a szervezeteket hibáztatja. Az 1000 pengőn felüli jövedelmű embereket a hadirokkantak se­­­gélyezésére kellene megadósí­tatni. Ezután a közoktatás rendszerével foglalkozik, majd a költségvetést el­ elfogadja. Gyulai Sándor, az adófizetés problémájában egyeséges adóvallo­­mási ív behozatalát sürgette. Kórsán Károly hangoztatta, hogy a takarékosság alkalmazásánál ügyelni kell arra, hogy a feleslegessé váló tisztviselőket ne tegyék ki egyszerűen az ut­cára, hanem más pályákon segít­sék az elhelyezkedésüket. A költségvetést elfogadta. Az elnök napirendi indítványt tett, mely szerint a legközelebbi ülést holnap tartják a mai napirenddel. Vörös május helyett véres májust akarnak előkészíteni Scitovszky Béla belügyminisz­­ter napirend után felszólalva rámu­­tatott arra, hogy a forradalom után a helyzet sajnos még mindig olyan, hogy május 1-én és az elseje körüli napokban üléseket, sem felvonuláso­kat nem lehet engedélyezni. Külön­­ösen indokolttá teszi ezt az intéz­­­kedést a szélsőséges elemek megmoz­­dulása, akik röplapokat osztogatnak, de a belügyi kormányzat tudomást szerzett arról, hogy vörös május helyett véres májust akarnak előidézni. Ez ellen nem volt más mód, mint ♦, legszigorúbb intézkedéseket elren­delni és kellő számú karhatalmat ki­rendelni. Ha olyan események tör­ténnek, melyek a főváros békéjét, nyugalmát élet és vagyon biztonsá­gát, veszélyeztetnék, a rendőrség a kellő tapintattal ugyan, de meg­teszi a legszigorúbb intézkedéseket. A Népszava mai vezércikke en­nek ellenére felszólítja a mun­kásságot hogy a holnapi napon tüntetéseket rendezzen. Mivel éppen ez a felszólítás leh­ előidézője és megteremtője olyan helyzetnek, amelyet később mind­­nyájan megbánnánk és sajnálnánk­­, olyan rendelkezéseket tennénk me£ amelyek... Kabók Lajos! Ne tessék provo­­kálni. (­Általános nevetés az egész Házban). Scitovszky: A szociáldemok­­rata párt jóhiszeműségét nem akarja kétségbevonni, de lehetnek olyan törekvések, amelyek megzavarják az utca békéjét. A tömegek pedig az utcán úrrá nem lehetnek. A karha­talom lesz úrrá. Ne adjanak alkal­mat, hogy a székesfőváros és az or­szág területén a vagyon és életbiz­tonság érdekében kénytelenek le­gyünk a karhatalmat igénybe venni. Ennek esetleges következményeiért a felelősséget a szociáldemokrata pártra kell áthárítanom. (Helyeslés.) C­s­i­k József interpellációja után az illés SZV& I órakor ért v

Next