Dunántúl, 1930. szeptember (20. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-26 / 218. szám
Péntek, 1930. szeptember 26. DUNX NT ÜI! Péntek-szombat-1 vasárnap szeptember 1i- 26-27-28 ^Hdapesííel€ffld©bei5 OLGA CSEHOVA ÉS H. A. SCHIETTOW V1LAGAITMKC101A! HA üli TROJKA!! Izgalmas filmregény a könnyű vérű orosz táncosnő és a nyersszivű paraszt tragikus idejéből. ::: Főszerepben: OLGA CSEHOVA ÉS HAWS ÄHALBEHT BSCHLETTOW» S»»B««Bo»B3MÍM«MMH0HaMuÍBB»s«Msa«saaaaB Előadások péntek-szombaton: V35, 6, V19 és 9 órakor. Előadások vasárnap: 3, 6, Vs® és 9 órakor. A vasárnap d. u. 3 órait kivéve valamennyi előadás teljes zenekarkisérettel. .. Kedvező időben az esti előadások a kertben! A terem léggel venítve! APÍtIXO: péntek-szombat, szeptember 26-27. SZÜNET Sikkasztást és visszaélést fedeztek fel az OTI tisztviselői segélyegyletében Budapest, szept. 25. — Az OTL tisztviselői segélyegyeletében sikkasztást és visszaélést fedeztek fel. Bíloveczky József titkár, hamis levéllel 10 ezer pengő bankkölcsönt vett fel, amit tisztviselői társai között szétosztott. Kiss Ignác tisztviselő a segélyegylet pénztárából 5 ezer pengőt elsikkasztott. A szigorú vizsgálat még tart, Bod miniszter a parlament megnyitása után Benyújtja az energiagazdálkodásról szóló javaslatot Budapest, szept. 25. — Értesülésünk szerint Bod János kereskedelmi miniszter közvetlenül a parlament megnyitása után benyújtja az energiagazdálkodásról szóló javaslatot. _ A törvényjavaslat egységesen kívánja megoldani az ország elektrocizálásának problémáját. (A miniszter az egységes terv kidolgozásával Kandó Kálmán felsőházi tagot, Verebély László és Herr- Tempis műegyetemi tanárt bízta meg. A megbízottak a tervet még a tavasszal a miniszter elé terjesztik. Utca wa®V országot veszen a Gyárvároson koresztnt 7 A panaszkodó maturált ember és az Európából váratlanul Ázsiába csöppent civilizált ember megdöbbenésével mondja a következőket: — Tessék megnézni a mi főutcánkat. A hivatalos neve: Pécsváradi országút. Vagy másfél kilométeren keresztül vezet a Gyárvároson át. Mi Pécs vagyunk jobbról és balról. Az országút azonban az államé. A város azt mondja, semmi köze hozzá. Ezt az utat tíz év alatt talán háromszor öntözik fel — akkor is az erre járó közéleti előkelőségek tiszteletére. A város autóforgalmának hatvan százalékát bonyolítja le a mi sohasem öntözött főutcánk. Az iskolánk és a templomunk porral telik meg mindennap és az út mellett lakók csak esők után és csak télen nyírhatják ki ablakaikat... — Mi semmivel sem viselünk kevesebb közterhet, mint a város más polgárai. A mi tüdőnk és a mi gyermekeink tehát joggal tartanak igényt ugyanannyi védelemre, mint amennyit mások élveznek. Számtalanszor deputációztunk már, de mindeddig eredménytelenül, a város nem tisztítja és nem öntözteti az utat, mert ez nem utca. Ez országút. Állami út. És országos vásárok után hetekig rothad az úton a fekália. Addig, amíg egy jótékony eső el nem tisztítja ... 3. oldal Sáriéi“sger, portenger és pornósztemger or I ■inni- ■rTTMTlgíT?rntfMJIJfiVirBl*l'J*lu*ifJW,—>^ax^UBMUUWAWIWa—BtmMMna—— Nincs vfe — Nincs imt*h€s$á ut — E^yet&en kémkút sincs c Gyárvder&sban Pécs, szept. 25. — Az orosz naturalista regények legsötétebb fejezeteihez szolgáltathatna kifejező illusztrációkat ez a városnegyed, amelyben pillanatnyilag ötezer ember él, szívja megmérgezett tüdejére a port és táplálja szívében azt a reményt, hogy lesz ez itt egyszer majd másképpen is. Eltűnik az utcákról a sártenger, a szomszédba gyalog és nem vízháton fognak átjárni a kacsák, hogy ki lehet nyitni az ablakokat egyszer majd nyáron is. Hogy lesz iható ivóvíz, hazamehet a gyárvárosi polgár éjszaka is a lábficamodás minden különösebb veszedelme nélkül — ma még egyetlen járdája sincs ennek a rohamosan fejlődő városnegyednek — hogy az „országútról“, amely a Gyárváros szívén vezet keresztül, egyszer elismerik, hogy utca, hogy főútvonala egy egész városnegyednek, s le fogják seperni, fel fogják öntözni. Hogy a Gyárvárosról végre hivatalosan és kézzelfoghatólag is elismerik: szerves tartozéka a városnak. Pécs, szab. kir. város kiegészítő része. Nem falu. És Pécshez tartozik és nem Kisázsiához. A jámbor utas, aki a Pályán- féle vendéglő felé való igyekeztében elhagyja a budai vámot, Szaninnak érzi magát, aki leszáll az elhagyatott puszta közepén és megdöbbenve érzi, hogy most megszakadt minden összeköttetése a civilizációval. A másik panaszkodó, elkeseredett iparos, ezeket mondja: — Az egész Gyárvárosban csak a templom előtt építették ki egy negyvenméteres szakaszon a járdát. Másutt csak feneketlen sár van. A háztulajdonosok szívesen járulnak hozzá az építkezési költségekhez és boldogok volnának, ha az út A Zsolnay Vilmos utca végén még gyeppázsit zöldül az úttest mindkét oldalán. A fűben tarka virágok, az úttest lesöpörve, fellocsolva. Ez még város. És tíz méterrel odébb valósággal rothad az országút a rárakódott szenny súlya alatt. Itt kezdődik a Gyárváros ... Nem kell kisétálni addig a helyig, amelyen a „Dunántúl" találkozót kért a Gyárváros panaszkodóival. Portengerben, szennyes dombokon át visz az út a Gyárváros szívéig. Minden lépésünk alatt felsír a panasz. A száradt rögök sejtetik az esős évszakok közlekedési nehézségeit, a ködként szálló portenger az iskola előtt sejtetni engedi, hogy a gyárvárosi gyermek errefelé csak angróban fogyaszthatja azokat a bacillusokat, amelyek ellen a másik oldalon szanatóriumok tömegével védekezik a társadalom ... A panaszkodik egész tömege vár a Dunántúl munkatársaira. Van közöttük intellektuell, iparos, munkás, asszony. Szinte az egész Gyárváros felvonul, hogy tiltakozzék egy érthetetlenül mostoha bánásmód ellen, amely hosszú idők óta megbénítja e városrész fejlődésének lendületét. De átadjuk a szót a panaszkodóknak, test egyik felén, legalább a vámtól a templomig kiépítenék azt. Eddig azonban jele sincs annak, hogy ez a kérdés hivatalos helyen valakit is érdekelne ... A Boscond utcában egy kilométer távolságról hordják az ivóvizet mondja a tizedik panaszkodó, de erről egy népes küldöttség mondott el hihetetlen dolgokat.Teljes sötétség borul a Gyárvárosra a Beckerféle háztól a Kriszt vendéglőig terjedő szakaszon. Az ember meg se érti, hogy a pécsi és az üszögi villanytelep között miképpen fér el ennyi sötétség? Meet utca egy kilométer távolságra jár visért Minden panasz között talán a legelszomorítóbb és közegészségügyi szempontból óriási horderejű volt az, amelyet hat utcának női küldöttsége sirt el. A panasz valósággal égbekiáltó. Hat utca víz nélkül van. A Bolond-, Álmos-, Csaba-, Táltos-, Gyula- és a Huba-utcákban körülbelül 250 család lakik. A hat közül csak az Álmosutcában van egy kút. Ennek a vizéből azonban az ottlakók mintát vittek a főorvosi hivatalba. A vízről hatóságilag megállapították, hogy az egészségre ártalmas. A hat utca 250 lakója tehát kénytelen az egy kilométerre levő Dóczy-féle téglatelepre járni iható vízért Van ugyan a kúthoz közelebbi út is, de ez a vasúti pályatesten át vezetne és így tilos. •'* — Nem győzzük már — panaszolta a küldöttség — a vízhordást. Állandóan párba kell állni a vízért. Sokat nem hordhatunk és így csak ívóvizünk van szűkecskén. Mosdásra és mosásra nincs vizünk. Éppen azért jöttünk minek panaszkodni. Hogy tudjuk tisztán tartani gyermekeinket, hogy tudunk tisztálkodni, hogy tudunk védekezni a porral fertőzött levegőben a tüdővész és más betegség ellen, amikor nincs vizünk? Szívesebben vártunk volna a salakgyalogjáróra és arra a pár villanylámpára, amely itt nálunk a sötétséget mutatja — csak vizet adtak volna. Víz nélkül nem élhetünk! A küldöttség egyik tagja, Marics Ignácné beadványt intézett a városhoz, engedjék meg, hogy a saját udvarán kutat ásathasson. A kútásó 650 pengőt kért a munkáért. És mi történt? A város a kérelmet elutasította azzal, hogy csatornázás esetén a kutat úgyis be kellene temetni. — Félméteres őszszakála lesz a ma született fiúnak, mire nálunk csatornáznak — mondotta a küldöttség egyik tagja —, miért nem engedik hát meg a kútásást. A másik nő csaknem sírva panaszkodott: — Most olvastam a Dunántúlban, hogy a három kút mellé most egy negyediket fúrnak a központi temetőben a sírok öntözésére. A halottakról gondoskodnak. Nem szólunk ellene, — de akkor miért nem gondoskodnak az élőkről is. — Gondolja meg a város vezetősége, mi történik akkkor, ha a hat utca valamelyikében tűz üt ki. Egyetlen járda sincs a Gyárvárosban