Dunántúl, 1930. szeptember (20. évfolyam, 198-221. szám)

1930-09-26 / 218. szám

Péntek, 1930. szeptember 26. DU­NX NT ÜI! Péntek-szombat-1 vasárnap szeptember 1i- 26-27-28 ^Hdapesííel€ffld©bei5 OLGA CSEHOVA ÉS H. A. SCHIETTOW V1LAGAITMKC101A! HA­ üli TROJKA!! Izgalmas filmregény a könnyű vérű orosz táncosnő és a nyersszivű paraszt tragikus idejéből. ::: Főszerepben: OLGA CSEHOVA ÉS­­ HAWS ÄHALBEHT B­­SCHLETTOW» S»»B««Bo»B3MÍM«MMH0HaMuÍBB»s«Msa«saaaaB Előadások péntek-szombaton: V35, 6, V19 és 9 órakor. Előadások vasárnap: 3, 6, Vs® és 9 órakor. A vasárnap d. u. 3 órait kivéve valamennyi előadás teljes zene­­karkisérettel. .. Kedvező időben az esti előadások a kertben! A terem léggel ven­ítve! APÍtIXO: péntek-szombat, szeptember 26-27. SZÜNET Sikkasztást és visszaélést fedeztek fel az OTI tiszt­­viselői segélyegyletében Budapest, szept. 25. — Az OTL tisztviselői segélyegyeleté­­ben sikkasztást és visszaélést fe­deztek fel. Bíloveczky József titkár, hamis levéllel 10 ezer pengő bankkölcsönt vett fel, amit tisztviselői társai között szétosz­tott. Kiss Ignác tisztviselő a se­gélyegylet pénztárából 5 ezer pengőt elsikkasztott. A szigorú vizsgálat még tart, Bod miniszter a parla­ment megnyitása után Benyújtja az energia­gazdálkodásról szóló javaslatot Budapest, szept. 25. — Érte­sülésünk szerint Bod János keres­kedelmi miniszter közvetlenül a par­lament megnyitása után benyújtja az energia­gazdálkodásról szóló ja­vaslatot. _ A törvényjavaslat egységesen kívánja megoldani az ország elektrocizálásának problémáját. (A miniszter az egységes terv kidol­gozásával Kandó Kálmán felsőházi tagot, Verebély László és Herr- Tempis műegyetemi tanárt bízta meg. A megbízottak a tervet még a tavasszal a miniszter elé terjesztik. Utca wa®V ország­ot veszen a Gyárvároson koresztnt 7 A panaszkodó maturált ember és az Európából váratlanul Ázsiá­ba csöppent civilizált ember meg­döbbenésével mondja a követke­zőket: — Tessék megnézni a mi főut­cánkat. A hivatalos neve: Pécs­­váradi országút. Vagy másfél kilo­méteren keresztül vezet a Gyár­­városon át. Mi Pécs vagyunk jobbról és balról. Az országút azonban az államé. A város azt mondja, semmi köze hozzá. Ezt­ az utat tíz év alatt talán háromszor öntözik fel — ak­kor is az er­re jár­ó közéleti elő­kelőségek tiszteletére. A vá­ros autóforgalmának hatvan százalékát bonyolítja le a mi sohasem öntözött főutcánk. Az iskolánk és a templomunk porral telik meg mindennap és az út mellett lakók csak esők után és csak télen nyír­­hatják ki ablakaikat... — Mi semmivel sem viselünk kevesebb közterhet, mint a város más polgárai. A mi tüdőnk és a mi gyermekeink tehát joggal tarta­nak igényt ugyanannyi védelem­re, mint amennyit mások élvez­nek. Számtalanszor deputációz­­tunk már, de mindeddig ered­ménytelenül, a város nem tisztítja és nem ön­­tözteti az utat, mert ez nem utca. Ez országút. Állami út. És orszá­gos vásárok után hetekig rothad az úton a fekália. Addig, amíg egy jótékony eső el nem tisztítja ... 3. oldal Sáriéi“sger, portenger és por­nósztemger or I ■inni- ■rTTMTlgíT?rntfMJIJfiVirBl*l'J*lu*ifJW,—>^ax^UBMUUWAWIWa—BtmMMna—— Nincs vfe — Nincs imt*h€s$á ut — E^yet&en kémkút sincs c Gyárvder&sban Pécs, szept. 25. — Az orosz naturalista regények legsötétebb fejezeteihez szolgáltathatna kife­jező illusztrációkat ez a városne­gyed, amelyben pillanatnyilag öt­ezer ember él, szívja megmérge­zett tüdejére a port és táplálja szívében azt a reményt, hogy lesz ez itt egyszer majd másképpen is. Eltűnik az utcákról a sártenger, a szomszédba gyalog és nem víz­háton fognak átjárni a kacsák, hogy ki lehet nyitni az ablakokat egyszer majd nyáron is. Hogy lesz iható ivóvíz, hazamehet a gyárvá­rosi polgár éjszaka is a lábficamo­­dás minden különösebb veszedel­me nélkül — ma még egyetlen járdája sincs ennek a rohamosan fejlődő városnegyednek — hogy az „országútról“, amely a Gyárváros szívén vezet keresztül, egyszer elismerik, hogy utca, hogy főútvonala egy egész városne­gyednek, s le fogják seperni, fel fogják öntözni. Hogy a Gyárváros­ról végre hivatalosan és kézzel­­foghatólag is elismerik: szerves tartozéka a városnak. Pécs, szab. kir. város kiegészítő része. Nem falu. És Pécshez tartozik és nem Kisázsiához. A jámbor utas, aki a Pályán- féle vendéglő felé való igyekezté­­ben elhagyja a budai vámot, Sza­­ninnak érzi magát, aki leszáll az elhagyatott puszta közepén és megdöbbenve érzi, hogy most megszakadt minden összeköttetése a civilizáció­val. A másik panaszkodó, elkesere­dett iparos, ezeket mondja: — Az egész Gyárvárosban csak a templom előtt építették ki egy negyvenméteres szakaszon a jár­dát. Másutt csak feneketlen sár van. A háztulajdonosok szívesen járulnak hozzá az építkezési költségekhez és boldogok volnának, ha az­ út­ A Zsolnay Vilmos utca végén még gyeppázsit zöldül az úttest mindkét oldalán. A fűben tarka virágok, az úttest lesöpörve, fel­locsolva. Ez még város. És tíz mé­terrel odébb valósággal rothad az országút a rárakódott szenny súlya alatt. Itt kezdődik a Gyárvá­ros ... Nem kell kisétálni addig a he­lyig, amelyen a „Dunántúl" talál­kozót kért a Gyárváros panasz­­kodóival. Portengerben, szennyes dombokon át visz az út a Gyárvá­ros szívéig. Minden lépésünk alatt felsír a panasz. A száradt rögök sejtetik az esős évszakok közlekedési nehézségeit, a köd­ként szálló portenger az iskola előtt sejtetni engedi, hogy a gyárvárosi gyermek errefelé csak angróban fogyaszthatja azokat a bacilluso­­kat, amelyek ellen a másik olda­lon szanatóriumok tömegével vé­dekezik a társadalom ... A panaszkodik egész tömege vár a Dunántúl munkatársaira. Van közöttük intellektuell, iparos, munkás, asszony. Szinte az egész Gyárváros felvonul, hogy tiltakozzék egy érthetetlenül mostoha bánás­mód ellen, amely hosszú idők óta megbénítja e városrész fejlődésének lendüle­tét. De átadjuk a szót a panaszko­­dóknak, test egyik felén, legalább a vám­tól a templomig kiépítenék azt. Eddig azonban jele sincs annak, hogy ez a kérdés hivatalos helyen valakit is érdekelne ... A Boscond utcában egy kilo­méter távolságról hordják az ivóvizet mondja a tizedik panaszkodó, de erről egy népes küldöttség mon­dott el hihetetlen dolgokat.­Teljes sötétség borul a Gyárvárosra a Becker­­féle háztól a Kriszt vendéglőig terjedő szakaszon. Az ember meg se érti, hogy a pécsi és az üszögi villanytelep között miképpen fér el ennyi sötétség? Meet utca egy kilo­­méter távolságra jár visért Minden panasz között talán a leg­­elszomorítóbb és közegészségügyi szempontból óriási horderejű volt az, amelyet hat utcának női küldöttsége sirt el. A panasz valósággal égbekiáltó. Hat utca víz nélkül van. A Bolond-, Ál­mos-, Csaba-, Táltos-, Gyula- és a Huba-utcákban körülbelül 250 család lakik. A hat közül csak az Álmos­utcában van egy kút. Ennek a vizé­ből azonban az ottlakók mintát vittek­ a főorvosi hivatalba. A vízről hatóságilag megállapítot­ták, hogy az egészségre ártal­mas. A hat utca 250 lakója tehát kénytelen az egy kilométerre levő Dóczy-féle téglatelepre járni iható vízért Van ugyan a kúthoz közelebbi út is, de ez a vasúti pályatesten át vezetne és így tilos. •'* —­ Nem győzzük már — panaszolta a küldöttség — a vízhordást. Állan­dóan párba kell állni a vízért. Sokat nem hordhatunk és így csak ívó­­vizünk van szűkecskén. Mosdásra és mosásra nincs vi­zünk. Éppen azért jöttünk mi­nek panasz­kodni. Hogy tudjuk tisztán tartani gyer­mekeinket, hogy tudunk tisztál­kodni, hogy tudunk védekezni a porral fertőzött levegőben a tü­dővész és más betegség ellen, amikor nincs vizünk? Szívesebben vártunk volna a salak­­gyalogjáróra és arra a pár villany­lámpára, amely itt nálunk a sötét­séget mutatja — csak vizet adtak volna. Víz nélkül nem élhetünk! A küldöttség egyik tagja, Marics Ignácné beadványt intézett a város­hoz, engedjék meg, hogy a saját udva­rán kutat ásathasson. A kútásó 650 pengőt kért a munkáért. És mi tör­tént? A város a kérelmet elutasította azzal, hogy csatornázás esetén a kutat úgyis be kellene temetni. — Félméteres ősz­­szakála­ lesz a ma született fiúnak, mire nálunk csa­tornáznak — mondotta a küldöttség egyik tagja —, miért nem engedik hát meg a kútásást. A másik nő csaknem sírva panasz­kodott: — Most olvastam a Dunántúlban, hogy a három kút mellé most egy negyediket fúrnak a központi temető­ben a sírok öntözésére. A halottakról gondoskodnak. Nem szólunk ellene, — de akkor miért nem gondoskodnak az élőkről is. — Gondolja meg a város vezető­sége, mi történik akkkor, ha a hat utca valamelyikében tűz üt ki. Egyetlen járda sincs a Gyárvárosban

Next