Dunántúl, 1933. augusztus (23. évfolyam, 173-197. szám)

1933-08-24 / 191. szám

4. oldal. Sikorsky Tádé és Zsolnay Júlia aranylakodalma Pécs, aug. 23. •— Egy közbeesőfélben álló házaspár, Sikorsky Tádé ma­gánzó és neje, Zsolnay Júlia tartotta ma délelőtt aranylakodalmát az Ágoston téri plébániatemplomban. A ritka szép­­családi jubileum alkalmából előkelő kö­zönséges népesült be a plébániatemplom. A jubiláló házaspár rokonai, barátai és tisztelői sorában ott voltak M­a­tt­y­a­s­sovszky-Zsolnay Tibor, Mattya-­s­o­v­s­z­k­y-Z­s­o­l­n­a­y Margit, Maty­­tyasovszky-Zsolnay Zsolt, Ha­di­n­k­a Antal dr. egyetemi rektor és neje, L­i­tt­k­e József kormány-főtaná­csos, E­i­z­e­r János földbirtokos, dr. Krasznay Miklósné, özv. Szenge Ferencné, Ludvig Ferenc dr. ny. vá­rosi tiszti főorvos, Solti Lajos pénz­ügyi főtanácsos és neje, Jeszenszky Sarolta, Rónaky Kálmán dr. ny. árva­széki ülnök, Petrovics István zene­tanár és neje, G­ö­b­e­­ Károlyné és még Sokan mások. Az aranylakodalmas házaspár reggel a Szentségekhez járult, 11 órakor pedig az ünnepélyes szentmise közben C­z­ern­o­j­­orszky József apátplébános egyházi áldásában részesült. Czernohor­­szky József apát megkapó beszédet in­tézett a megilletődött jubilánsokhoz. Visszaidézte azt a napot, amikor 50 év­­vel ezelőtt örök szövetségre léptek, — Istennel kötötték házasságukat, — mondotta. — Istennel akartak élni há­zasságukban és Istennel befejezni az életet, így nyerték meg Isten áldását. Az út már mögöttük van, már a múlté és tekintettel arra a jóságra, szeretetre­­és áldásra, melyekkel az Ur vezette lé­péseiket, hálatelt szívvel mondják: „Mit adjak az Urnak mindazokért, amiket nekem adott?" Az Ur őrzött meg ben­nünket, mint szeme világát és megadta azon legértékesebb kegyelmet, hogy egészségben, testi-lelki épségben, igazi keresztény örömben és vidámságban ér­hettük meg e napot, amelyet ezren nem­­érnek meg.­­. Ezekért a kegyelmekért a jövőben is az égre kell tekinteniök, lelküket ápolniok és nem szabad zúgolódniok ak­kor sem, ha az élet esetleg megpróbál­tatásokat tartogat számukra. Sikorsky Tádé és felesége meg­­fontottan hallgatták a felemelő szavakat­­és buzgó imával köszönték meg a Min­denhatónak, hogy megérhették e szép napot. I * Sikorsky Tádé régi lengyel nemesi Család sarja. A Sikorski család 1773- ban kapta nemességét Lengyelország utolsó királyától. A Magyarországba szakadt közbecsülésben álló Sikorski Tádé 1852-ben született az ősi birtokon, Porembán. Krakkóban végezte el a gim­náziumot és a műszaki szakiskolát. Majd 1874-ben Münchenbe ment és az ottani műegyetemen építészmérnöki diplomát szerzett. Mint fiatal építész évekig mű­ködött Bécsben. Itt bontakozott mű­vészi egyénisége és egyre melegebben, lelkeseben érdeklődött az iparművészet és a kerámia iránt. A pécsi Zsolnay­­gyárnak már ekkor európai híre volt és Sikorski Tádé Pécsre jött, hogy tanulmányozza a Zsolnay-eozin gyártá­sát. A tanulmányúiból egy egész életre szóló boldogság lett, mert Sikorsky Tádé 1883-ban feleségül vette a világ­hírű pécsi gyáros leányát, Zsolnay­­Júliát. Az alkotás esztendei következ­tek ezután. Sikorsky Tádé lett a gyér művészi vezetője. Finom ízlése, brilliáns rajztudása szeknél-szebb alko­tásokat hív életre. A legmaradandóbb kerámiai dísztárgyakat­­ tervezte, ő ve­­zette be H á£ül­?tek kerámiai díszíté­sét, az ő tervei szerint épült fel a Zsol­­nay család monumentális mauzóleuma és több olyan reprezentatív épület, temp­lom-oltár és síremlék, amely örök idők­re hirdeti a Zsolnay-gyár művészi mun­káját. Sikorsky Tádé élete a munka és a családi élet tisztaságának a himnusza. Egész tudását állította a gyár szolgála­tába és bár nem kereste a szereplést, mégis számos elismerés és kitüntetés érte. Az Európában és Amerikában ren­dezet kiállításokon a legmagasabb el­ismeréseket aratta a Zsolnay-gyár maga­­tervezte művészi alkotásaival, a magyar király pedig a pécsi kiállítás után a III. osztályú vaskoronarenddel tüntette ki. Harmincötévi nagyvonalú munkásság után a világháborút követő időben vo­nult vissza a gyár vezetésétől. Azóta csak a családjának és a természetnek él, markáns alakja azonban mindenütt fel­tűnik, ahol a művészetnek és a jóté­konyságnak áldoznak. Pécs társadalma már évtizedek óta osztatlan szeretetébe fogadta a finom­­lelkű, lekötelezően kedves Sikorsky Tádét és szeretett hitvesét, a fehérhajú nagyasszonyt. A mai szép jubileumon ez a szeretet és nagyrabecsülés megható módon virágzott ki; a gratulációk töme­gével halmozták el az aranylakodalmas házaspárt, akik a Mindenható kegyelmé­ből olyan tiszta lélekkel, olyan kölcsö­nös szeretettel térdepeltek az oltár előtt, mint ötven évvel ezelőtt. I) M­A­N­T­Ú­LI Csütörtök, 1933. augusztus 24. London, aug. 23. — A londoni búza­­konferencia két albizottsága ma délelőtt is folytatta tanácskozását. Délután hat órakor a konferencia teljes ülésre ült össze. A londoni lapok általában kedvező eredményeket jósolnak a konferen­ciának, cspán a News Chronicle írja azt, hogy nincs remény a búzaárak jelentős eme­lésére, mert túlságosan nagy a termés és az importáló államok sem vehetnek át több búzát, mint amennyit gazdasági helyzetük megenged.­ ­« i ■■ inirroi»-d» A londoni lapok bíznak a búzakonferencia sikerében Átvizsgálják a sütőárak kalkulációit Budapest, aug. 23. — A búza ára emberemlékezet óta nem volt ilyen ala­csony, mint most, de a fogyasztóknak kevés hasznuk van belőle, mert mire az olcsó búza feldolgozva kenyér vagy sü­temény formájában az asztalra kerül, a kenyér és süteményért ugyanolyan árat kell fizetni, mint a legmagasabb búzaár idején. Az árelemző, illetőleg árvizsgáló bizottságnak időszerű lenne ismét átvizs­gálni a sütőárak kalkulációját. Remél­hető, hogy ez az intézkedés nem fog so­káig késni. Újabb csodás gyógyulás Beauraingban Írta: Vargha Daruján dr. egyetemi tanár. A „Nieuwe Venlosche Courant": Új Venlói Újság legutóbbi számát elküldöt­­te nekem Abbing Gellert, a venlói nagy magyarbarát postaigazgató, aki ezzel a figyelmével is tanúságot tesz nemes ma­­gyar­ lelkületéről. E helyen is köszönetet mondok neki. Augusztus hó 17-én hajnali 4 órakor érkezett Venlóba Beauraingból a boldog távirat, hogy Sukel asszony, venlói lakos, aki 20 évig volt beteg és több mint öt év óta teljesen béna, úgyhogy csak kocsival közlekedett. Beauraingban csodálatosan hirtelen meggyógyult. A nevezett hollandi újság nagy, érez­hető lelkesedéssel ír a csodás gyógyu­lás venlói hatásáról, a közönség együtt­érző boldogságáról, különösen pedig arról a mindeneket átható lelkesedésről, amellyel nemcsak Sukel asszony és is­merősei, hanem idegeneknek mondható venlói lakótársai is fogadták. Ámbár a hajnali óra legkevésbé sem alkalmas, hogy a hir gyorsan elterjed­jen: Venló városában a meggyógyult Su­kel asszony rokonai a hir vétele után egymást keltették fel álmukból, boldo­gan közölvén az örömhrt. Tehát nemcsak a rokonok, hanem idegen városlakók is feláldozták nyugalmukat. Szinte egy óra alatt már az egész városban tudomást szereztek az áldott szerencsés gyógyu­lásról, egymással közölvén a csodás gyó­gyulás hírét. Sukel asszony, mint az újság írja, tel­jes lábbénulásban szenvedett immár több mint öt éve és egyáltalán nem tudott lábra állni, vagy járni. Beauraingba fér­je és kilenc éves fia is elkísérte és ott buzgó áhítattal imádkoztak. A beteg Sukelné asszonyt megérkezé­se után Beauraingban a vonatról egye­nese­n megjelenti helyére vitték. Köz­vetlen az imádkozó, Szűz Máriát látó gyermekek mellett helyezték el a meg­jelenés helyén. A zarándokok száma nagyobb volt ötezernél. Mélyen elmerül­tek imádságukban. A lelkek áhítata be­töltött minden keblet. Ebben a szent némaságban Sukelné asszony egyszer csak felkiáltott: a beauraingi Szent Szűz meggyógyí­tott. Egy pillanat alatt elmúlt minden szen­vedése. Lábait kinyújtotta, talpraállt, minden segítség nélkül járni kezdett. Le­térdelt. Erre az egész összegyűlt áhíta­­tos tömeg a Magnificatot, utána a Te Deumot énekelte. A gyógyulásról jegyzőkönyvet vettek fel, a régebbi és újabb orvosi bizonyít­ványokat Becuraing lelkészének átadták és ők boldogan tértek vissza. A Nagy-Boldogasszony ünnep egyéb csodáiról a venlói újság nem írt, de ezt részletesen közölte. Több mint öt hasáb­nak megfelelő szövegben áradozván, kü­lönösen arról az átható örömről ír, amellyel egész Venló városa fogadta a reggel fél 6 óra körül érkező vonatot. A Sukel család szobáit, háza falát, kapu­ját virágokkal ékesítették, hogy ezzel is kifejezzék együttérzésüket. A venlói vasútállomásnál igen nagy tömeg várta Sukel asszonyt. Szinte kör­­menetileg kísérték házába. Bementek vele együt a szobákba. Olyanok is ki­váncsiak voltak a csodás gyógyulás kö­rülményeire, akik azelőtt sohasem érint­keztek Sukel asszonnyal, de akik gyak­ran látták a város utcáin, sőt a temp­lomban is, amint a betegkocsiján itt-ott megjelent. Mindenki őszinte részvéttel volt iránta és most mindenki úszik a boldog örömben, hogy ez a derék, jó­tékonyságáról híres asszony a beauraingi Szűz közbenjárására bénaságából telje­sen hirtelen meggyógyult. A Revíziós Liga külföldi munkássága Legutóbb röviden vázoltuk párisi titkárságunk agitációs tevékenységét és ezzel kapcsolatban azt az örvendetes változást, mely a francia közvélemény­ben is már észlelhető revíziós mozgal­mainkkal szemben. A Magyar Revíziós Ligának titkársága van Angliában is. Az angliai revíziós mozgalmakról fe­­leslegesnek tartjuk a részletes ismerte­tést, mivel a magyar társadalom a napi­lapok révén teljesen tájékozott az ott történő eseményekről. Csak annyit jegy­zünk itt meg, ha minden nemzet állam­fiai oly becsületes és józan ítélőképes­séggel mérlegelnék a világválságot, ak­kor már nem lenne revíziós mozgalom, hanem konszolidáció, békés munka és megelégedettség Európában. Olaszország. Ebben az országban is áldásos tevé­­kenységet fejt ki a liga titkársága. Hogy Olaszország és annak vezetője mit jelent nekünk a revízió szempontjából, azzal mindenki tisztában van. Több olasz lap, így a„Popolo detalia” erélyes hangon követelte a békeszerző­dések revízióját. E cél szolgálatában vidéki városokban mind sűrűbben ren­deznek előadásokat és felolvasásokat. Az olasz nemzet egységesen áll igaz­­ságos ügyünk mellett. Svájc. Genfi titkárságunk feladata talán legfontosabb. Élénk tevékenységet fe­ji a svájci közvélemény informálásár A nagy nemzetközi konferenciák a megjelenő politikusok és újságírók kö­zött dolgozik, mindegyiket informálja magyar kérdésről és legfőképpen össze­kötő kapocs a Magyar Revíziós Lig és a Népszövetség között. Egy baranyamegye törpe szerencséje Pécs, aug. 23. — A Comoedia cím párisi lap egy magyar törpe Szerencsé­jéről számol be. A 35 éves törpe név F­r­e­y András, Baranyamegye egy köz­ségében született. Gyerekkorában szülei­től megvette egy cirkuszigazgató, az artistának képezte ki. A törpéből ham­a­rosan jól kereső artista lett. Az égés világot bejárta An­dré F­r­e­y­t­o­n néven Legutóbb Hollandiában vendégszerepel és ott megismerkedett Aimée Weis kisasszonnyal, egy dúsgazdag amszterda­mi gyémántkereskedő leányával. A fán beleszeretett a magyar törpébe, ak mindössze 70 centiméter magas. A tán magassága 170 centiméter, úgyhogy köz­tük pontosan egy méter különbség . Hamarosan megtartják az esküvőt, törpe megtermett menyasszonyának kí­vánsága az, hogy férje vonuljon vissz az artistaélettől. A törpe készséggel tel­jesíti ezt a kérést. Meggyilkoltak egy bécsi varrónőt B­é­c­s, aug. 23. — Bécsben a lakás­ra reggel meggyilkolva találták May Jozefin özvegyasszonyt, aki varrás tartotta el magát és leányát. Az ism­­étlen tettes súlyos tárggyal verte agy áldozatát, majd a kislány ellen kísér meg sikertelen gyilkos merényletet elmenekült. A tettes valószínűleg G­ü­n­b­e­r­g János kereskedelmi képvise­lki hosszabb idő óta volt ismeretségb az özveggyel. Haladéktalanul lépj be a Magya­revíziós Liga tagjai közé. Hív. he­lyiség Rákóczi út 80. Közp. egyeten .mély­földszint Kedd, péntek 5—6-i­

Next