Dunántúl, 1933. december (23. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-01 / 273. szám

1. oldal. Versekkel vándorolja végig az országot egy békéscsabai legény Abból él, amit a nyáron keresett Pécs, nov. 30. — Manapság a szer­kesztőség olyan változatos képet mutat, mint a kaleidoszkóp. Hol szegény asz­­szony kopog be pénzsegélyért, hol kis­fiú sírja el magát használt cipőért. A munkanélküli a nyomorgó hadiözvegy­nek adja a kilincset. Közbe-közös diá­kok, munkanélküli iparossegédek kopog­nak be verssel. Hova­tovább az ilyen nekibúsult poéták kerülnek többségbe. Alig múlik el nap, hogy egy sereg vers ne kerülne a szerkesztőség, asztalára. Nem minden írás vers, ha a, szerzője an­nak is mondja. Talán felesleges hang­súlyozni, hogy az így személyesen be­hozott versek is inkább csak zöngemé­­nyek, tele kínrímmel és jó szándékkal. Csodálatos képen egyik se haragszik meg komolyan, ha meghallja, hogy hiába pen­gette a lantot. Zsebrevágja a kéziratot és élénkebb pírral az arcán, beteszi maga mögött az ajtót. Az egymást kergető versfaragók kö­zött feltűnést keltett egy jól megtermett legény, aki ma délután állított be hoz­zánk. — Békéscsabáról jöttem és verset hoztam. Tegyék be az újságba. Gépírásos papírlapot adott át. A vers alatt ez a büszke megjegyzés állt: Meg­jelent a Körösvidékben. Őszintén megál­lapítjuk, sokkal rosszabb verset is ol­vastunk már. De nem a vers itt a fon­tos. A szerző érdemli meg, hogy meg­emlékezzünk róla. Hogy ki­­ és merre van hazája, az álljon itt a­ következők­ben. — Békéscsabai földműves vagyok — kezdte életrajzát a „poéta". Nyáron át dolgozom és betakarítás­ után nyakamba szedem az országot és mindenüvé elmegyek, ahol újság jelenik meg Van egy tarisznyára való versem és szétosztogatom. Hadd közöljék az újsá­gok, én meg hadd örüljek. Lássák ké­rem, ilyenkor mezei munka már nincs, hát elindulok tapasztalatokat szerezni. Abból élek, amit nyáron át keres­tem. Nem vagyok egyszerű paraszt, mert négy osztályú gimnáziumot is végeztem. Pénz­ügyőr szeretnék lenni, de — mutatja —, most is visszaküldték a kérvényemet. Hát, amíg finánc nem lehetek, bejárom az országot és verset nótázok. Csak arra kérem az urakat, hogy ha nera közlik a verset, ne írják ki a nevemet az újságba. Majd csak­­valahol elfogadják. Megnyugtatjuk Békéscsaba derék szü­löttjét, nem írjuk ki a nevét. A vers közlése helyett melegen megrázzuk a ke­zét és ime felhívjuk a pénzügyminiszter úr figyelmét a derék ifjúra. Mert ott, ahol manapság annyi keserves prózát (adó intést, illetékletiltást stb.) írnak, el­kelne egy kis líra is. Az országot járó békéscsabai ver­síró se haragszik meg az őszinteségért. Százszor jobb finánc lesz belőle, mint egyszer poéta. Bizonyára azért se neheztel majd ránk, hogy mint a mai furcsa időkbe beleülő alakját a kergetett­ életnek, megörökítjük. Pofon után párbaj Budapest, nov. 30. — Weisz Ist­ván, az OSI vezérigazgatója és Seré­nyi Sándor hírlapíró között ma folyt le a párbaj a honvédtiszti vívóklubban. A párviadalban Weisz István sú­lyosan megsebesült, fü­­g B­e­r­é­n­y­i sérülései egészen jelen­téktelenek. Weisz István fején és fülén kapott vágást, amelyet 17 öltéssel vart­­á­k­ ki. Az ellenfelek nem békültek ki. DtnvANTr í: Páníek, 1933. december 1 Mtimsmrmsz A k&nyv- és iráss­szkértök ssapja A Tárházak hamis mértersil, a yessf©séf©s üstötöket és az égokmrs át folytatott msaföipzaiá&iék&É ismertették a szakértők mamdtji®® ef &ss ügi Pécs, nov. 30. — A Halász-per folytatólagos főtárgyalását ma dél­előtt 9 órakor nyitotta meg a tör­vényszék S­z ü t­s dr. tanácsa. Fel­olvasták azoknak a tanúknak vallo­mását, akik akadályoztatásuk miatt nem jelenhettek meg a bíróság előtt. A felolvasott vallomások közül a legérdekesebb Kovács Ilonáé, a Tárházak volt pénztárosáé. Kovács Ilona az első vallomásában és egy későbbi nyilatkozatában, amit a vizsgálóbíró elé terjesztett, azt állí­totta, hogy a csődtömeggondnok irodájában Jeszenszky Gézának, a Futur­a revizorának utasítására a Tárhá­zak üzleti könyveiben javításo­kat eszközöltek és több tételt kitöröltek. ■— Mondja Halász Béla — kérdez­te az elnök a vádlottól. — Ön fogal­mazta azt a beadványt, amit Kovács Ilona a vizsgálóbíróhoz benyújtott? Halászt meglepte a kérdés, de őszintén válaszolt: — Igen, én koncipiáltam a be­adványt, de Kovács Ilona előadása alapján. Ezután felolvasták Kovács Iloná­nak azt a vallomását, amit a kapos­vári vizsgálóbírónál tett. Ez alka­lommal már azt mondotta, hogy a könyvekben azért kellett egyes adatokat korrigálni, m mert a köny­velés hibás volt. Kihallgatták D­ő­r­y Dénes dr. tör­vényszéki bírót, aki a Tárházak csődügyében mint csődbiztos műkö­dött. Dőry Dénes dr-t arra vonatko­zólag hallgatták ki, hogy a felszá­molási tárgyaláson Halász Béla va­lóban felmutatta-e azt a fontos ok­iratot, amely szerint­ Halásznak 60 ezer pengős követelése állt volna fenn a vállalattal szemben. — A felszámolási tárgyaláson — mondotta Dőry dr. — a hitelezőknek valóban fel kellett mutatniuk azo­kat az okiratokat, amelyekkel követelésük jogosságát igazolták. Lehetséges, hogy S­alász Béla fel­mutatta ezt a kérdéses okmányt, de én nem tekintettem meg, mert annak megvizsgálása a csőd-­ tömeggondn­ok feladata. Arra vonat­kozólag tehát a csődtömeggondnok vallomása irányadó, hogy az ok­mányt valóban felmutatta-e a vád­lott és azt hitelesnek ismerte el. — Erre vonatkozólag már kihall­gattuk a csődtömeggondnokot —■ szólt közbe az elnök. Ezzel a tanú kihallgatása véget­ért, a Futura pénzét használta fel arra, hogy a vállalat adósságait részben kifizesse. Természetesen ezt a tevékenységet nem folytathatta sohá és a csődnek be kellett következni. Az elnök ezután megkérdezte, hogy rentá­lis lehetett-e a Tárhá­zak, amely több mint egymilliárd korona adóssággal kezdte meg mű­ködését? — Nem, a Tárházak sosem volt rentábilis üzlet — válaszolta a szak­értő. Hiszen az adósság mellett a forgótőkeként nyújtott hitelnek is meg kellett fizetnie a kamatait, te­hát bármilyen nagy haszonnal dol­gozott is volna, a kamatok mindig felemésztették volna a nyereséget. Mészáros Elek számvevőségi főtanácsos mindenben csatlakozott Márkovics Dávid szakértői vélemé­nyéhez. P­o­l­g­á­r Rezső ellenőrző szakér­tő Márkovics véleményével szemben azt hangoztatta, hogy a könyvelés nem volt megbízhatatlan, a mérle­gek a részvénytársaság vagyoni helyzetének hű képét adták és vé­gül azt is tagadásba vette, hogy a vállalat nem volt rentábilis. Hrabóczy Jenő dr. ügyész hosszas vitába kezdett az ellenőrző szakértővel és végül türelmét veszt­ve ezt vágta Polgár felé: —■ Ön olyanokat mond és állít, amit nem tud bizonyítani. A szakértők tüzetesen átvizsgál­ták az üzleti könyveket és a bűn­jelként lefoglalt váltókat. Ennek kapcsán sok olyan momentum me­rült fel, amely kedvező volt a vádlottra nézve. A könyvszakértők munkája a ké­ső­­ délelőtti órákba nyúlott, majd Koszorús Károly és vitéz R­á­c­z Jenő írásszakértők terjesztették elő jelentésüket, hangoztatva, hogy a váltókon szereplő hamis alá­írásról nem lehetett teljes bi­zonyossággal megállapítani, hogy azok Halász kezétől erednek. Ezzel a mai tárgyalást befejezték és folytatását pénteken délelőtt 10 órára tűzte ki a bíróság. Pénteken még néhány tanút hallgatnak ki és a délutáni órákban kerül sor a vád­beszédre. A ma elhangzott szakér­tői vélemények alapján biztosra ve­hető, hogy az ügyész több csalást és mag­ánokirathamisítást elejt a vád­lottal szemben. 5$ 1könyvs&sakért ök fesistÉS A Dirosag ezután nyert a könyv- és írásszakértők meghallgatására. Markov­ics Dávid kereskedelmi tanár, törvényszéki szakértői véle­ményében lesújtó képet festett a Tárházak megbízhatatlan könyvvezetéséről és zavaros vagyoni helyzetéről. A könyvelés szabálytalan volt és sohasem nyújtott támpontot a válla­lat vagyoni állagára. Megállapítása szerint a kiadások mindig nagyobbak voltak a bevételeknél. A vállalat ennek ellenére mégis nyereséget mutatott fel. Ez a nyereség természetesen fiktív ..........................................................Illllillllll! volt és csak fondorlatos könyvelés­sel volt kimutatható.. A vállalat a nyereség kimutathatása érdekében jogtalanul emelte fel aktív va­gyonát és túlságosan felértékelte raktári késel­etét. A Tárházak megalakulása óta a vál­lalat egyetlen mérlege sem fedte a való helyzetet és a vállalat mindig passzív volt- Részletesen kitért a szakértő a köny­velési manipulációkra és megállapí­totta, hogy a Tárházak minden üzletága veszteséges volt, még a termény­­bizományi üzlet is. A Tárházak, hogy a látszatot fenn­tartsa. lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Londonban a papok karácsonyi ajándékokat gyűjtenek gyermekek részére.: 8 A csehek letartóztattak egy leventét Budapest, nov. 30. — Pozsonyba!» a cseh hatóságok letartóztatták S­c­h­ö­r­b­e­r Henrik soproni fiatalembert, akinél levente-igazolványt találtak. Az ügyész­­ség a köztársaság védelméről szóló tör­vény alapján akar ellene eljárni. A Műegyetemen róna van Budapest, nov. 30. — A műegyete­men a hangulat még mindig izgatott. Bár rendzavarás nem fordult elő, egy elő­adás elmaradt, mert amikor a zsidó dia­szegénysorsúkok elfoglalták helyüket, a többi hallgató kivonult a teremből,

Next