Dunántúl, 1937. augusztus (27. évfolyam, 173-197. szám)
1937-08-01 / 173. szám
XXVI. évfolyam 175 szám. Ára: 10 fillérT ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN EGY HÓRA 2*50 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR, 16 OLDALAS 20 FILU KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA ^ ^,,1 ^W| *"*11 1957. Pécs, augusztus 1. Vasárnap, SZERKESZTŐSÉG LYCEUM UTCA 4. SZ. TELEFONSZÁM: 29-49. KIADÓHIVATAL LYCEUM UTCA 4. SZ. TELEFONSZÁM 32-22. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT A fiatal értelmiség Balatonszántódon hétnapos tanácskozást tartott, amelyen különösen a nemzetiségi kérdés és a bírtokpolitika összefüggését tárgyalták meg. Kovács Imre, az ismert fiatal szociográfus író rámutatott arra, hogy mit jelentett az a negatív magyar birtokpolitika, amely ölhetett kézzel nézte, hogy a háború előtt a nemzetiségek hogyan vásárolják fel a magyar nagybirtokokat, miközben másfél millió magyar kényszerült kivándorolni Amerikába. Állást foglalt a radikális földreform mellett, ami szerinte nem pusztán mechanikus földosztás lenne, hanem egy nagy átgondolt, organikus reform, szociálpolitikai, termelési és értékesítési szempontok figyelembevételével. Nem tudjuk, hogy a magyarság jövője szempontjából oly nagyfontosságú birtokpolitikai kérdések megoldásával nem késtünk-e el végleg, van-e még idő a több évtizedes mulasztás pótlására? Megoldhatjuk-e még önmagunk a magyarság legjobbjainak az útmutatása szerint a földkérdést, úgyhogy az valóban a nemzet egyetemességét szolgálja, vagy más hatalmak fogják ránkkényszeríteni a rendezésnek egy olyan módját, amely a nemzet létét, jövő fejlődését gyökerében támadja meg. Bámulatos tehetségünk volt mindig arra, hogy a legnagyobb problémáinkat jelentéktelenné vékonyítsuk, hogy a nagy eszméket és gondolatokat lejárassuk, az önző tehetetlenség fáradt fölényével kinevessük és elfecséreljük a gyors cselekvésre adatott történelmi időket. Valamikor Prohászka püspök azt mondta: a mi országunk, a mi társadalmunk nagy könyvében egy lap van teleírva: az adósságok lapja. Ezen is a legfeketébb tintával az a mulasztás van felírva — mondta —, amelyen a népnek földre való jogát elmellőztük, elhalogattuk. Ezt a nagy tartozást most már az idők szelleme, ez a kérlelhetetlen végrehajtó követeli tőlünk. Fizessünk hát, ide úgy, hogy mindenkinek, az egész országnak haszna legyen belőle. Emlékezetes, hogy a nagy püspök már évtizedek óta, de különösen a háború éveiben földet követelt a hazatérő katonáknak. Sőt tovább ment! Földet követelt azoknak az Amerikába szakadt magyaroknak is, akik évek óta a megszakadásig dolgoznak és kuporgatnak, élnek szegényen a falatot megvonva maguktól, hogy öreg napjaikban itthon földet tudjanak venni. Természetesen a „reálpolitikai megfontolás“, az ország vezetőinek szűkhorizontú önzése, megakasztotta a püspök nagy, meszszetekintő gondolatainak a megvalósulását. Amikor az októberi forradalom „váratlanul“ a nyakába szakadt a nemzetnek és a pesti aszfalt radikális csőcseléke diktálta a birtokpolitikai reformokat — megállapítva az 500 holdas maximumot —, akkor sokan mondogatták: jaj, ha tudtuk volna! Micsoda fogadkozások és ígérgetések hangzottak el: csak most az egyszer meneküljünk meg,, a jövőben okosabbak, józanabbak leszünk, több szociális érzékkel és igazságosabban intézzük a nemzet sorsát, csak ép bőrrel meneküljünk ebből a vörös pokolból!... S most közel két évtized múlva — a menekülés után — a földkérdés még mindig olyan izgató anyag, amellyel az egész ország nyugalmát föl lehet dúlni, mert semmit sem tanultunk a szörnyű leckéből és semmit sem oldottunk meg. Mintha a nyugodt és békés fejlődés évszázadai állanának rendelkezésünkre, mintha pozíciónk szilárd és megingathatatlan volna a Dunamedencének ezen a veszélyes pontján és semmiféle meglepetéstől nem kellene tartani. Mintha a germán és a szláv veszedelem nem nőtt volna a többszörösére és nem fenyegetné abarna és vörös világnézet halálos ölelésével az országot — olyan rendíthetetlen biztonságérzettel pepecselünk itt, a földkérdés körül. Nagyon kicsinyek, kicsinyesek, vakok és érzéketlenek vagyunk a nagy kérdésekkel szemben! Akiknek élen kellene haladniok a példaadásban, akiknek elsősorban kellene belátniuk az idők méhébe és eléje menni az eseményeknek, segíteni a fejlődést, azok fenekednek a legkonokabb elszántsággal minden ellen, ami a békés szociális fejlődést, a feszültségek robbanás nélküli levezetését célozza. Meggyanúsítják a legtisztább szándékot, besározzák a legnemesebb, legönzetlenebb törekvést— épúgy, mint Széchenyi idejében —, ha önző érdekeiket érinti a legkisebb mértékben is. Aki a magyar faj embertelen sorsán javítani akar, aki mint keserű kiáltó, vagy álmatlan virrasztó tenni szeretne valamit a közelgő vihar megelőzésére, uszítónak, a nagybirtok ellenségének kiáltják ki... Várjon a fiatal magyar értelmiség komoly megmozdulása, érvelése meg tudja-e győzni az úgynevezett történelmi osztályokat arról, hogy elhatározó, nagy történelmi feladatok előtt állnak és sürgősen kell cselekedniük ?... (HB) A japánok teljesen hatalmukba kerítették Pekinget és Tiencsint Kína központi kormánya elrendelte az általános védkötelezettséget Kivégezték a hopeji kormány tagjait Sanghaj, július 31. A szombatra virradó éjszaka összeomlott Tiencsinben is a kínai csapatok minden ellenállása és a japán katonai hatóságok, ugyanúgy, mint Pekingben, Tiencsinben is teljesen urai a helyzetnek. Pekingtől a Sárgatengerig japán katonai csapatok uralják a helyzetet s ezen a tényen aligha változtathatnak azok a kisebb harcok, amelyek a még portyázó kínai szabadcsapatok és a japán katonaság között időnként lefolynak. A szombati nap folyamán a japánok már teljesen megtisztították a terepet és a Tiencsín környékén még mutatkozó kisebb ellenállást is megtörték. Az éjszaka folyamán sikerült eloltani azokat a tüzeket, amelyeket Tiencsinben pénteken este a japánok újabb bombázása előidézett. A japán katonai hatóságok egyébként befejezték a tiencsini kínai rendőrség lefegyverzését is. Sanghajból jelentik: Kína központi kormánya a tartományi kormányokhoz intézett körtáviratában általános védkötelezettséget rendelt el. A távirat hangsúlyozza, hogy az általános védkötelezettség megvalósítása, amely nemzeti érdek, nem tűr már további halasztást. A törvény alkalmazásaképpen Nakingban már a 26.543 20—22 éves hadkötelest hívtak be szolgálatra. Tokióból jelentik: Ideérkezett jelentések szerint a Peking-Hangan-i vonatot a kínaiak kisiklatták. Az áldozatok száma 12. A további jelentések szerint a japánok bombázták a Marco Polo hídtól délre lévő paotingi pályaudvart. A japán hadsereg készen áll Tokióból jelentik. A képviselőház péntek esti ülésén Szugijama tábornok, hadügyminiszter kijelentette, a japán hadsereg készen áll, hogy az időszerű kérdéseket katonai beavatkozással véglegesen rendezze. Hirota külügyminiszter hangoztatta, hogy a viszály kezdetén Japán elvben elfogadta az incidens helyi rendezését, de azt a nankíngi kormány visszautasította. A japán sajtó rendkívül nagy fontosságot tulajdonít a miniszterelnök császári kihallgatásának. A császár a lapok értesülése szerint kijelentette, hogy igen nyugtalanítják az északkínai helyzet fejleményei és részletes jelentést kért a helyzetről. Működik a japán vészbíróság Londonból jelentik: A japán csapatok Tiencsín elfoglalása után súlyos büntető rendszabályokat léptettek életbe. A japán tábori rendőrség kézigránátokkal és géppisztolyokkal felfegyverzett osztagai végig járták a városnak csaknem minden házát és házkutatásokat tartottak. Többszáz kínai polgárt fogtak el a razzia folyamán , olyanokat, akik japán megszállás előtt aktív részt vettek Tiencsin védelmének megszervezésében. A letartóztatott kínaiakat megbilincselve szuronyos katonák vezették a japán követség épülete elé. Itt kényszerítették őket arra, hogy háromszor mélyen meghajoljanak japán zászló előtt. Azután katonai teherautók kivitték őket a város határában fekvő vesztőhelyre, ahonnan órákon át hallatszottak a megrémült városba a sortüzek. Sanghaiból jelentik. A tungcsaui kínai csendőrség elfogta és kivégezte a keletkopejji független kormány elnökét és tagjait. 1 . A Central News jelentése szerint a a japánok felgyújtottták a Tiencsín kínai negyedét. Japáni bombák rombadöntötték Nankaj egyetemét. A sanghaji tőzsdét pénteken bezárták. Előreláthatóan a jövő hét közepéig zárva marad a sanghai tőzsde addig szünetelnek az üzletkötések. A tőzsdei bezáratást elsősorban az a körülmény tette, szükségessé, hogy Sanghaj és Tiencsin, valamint Sanghaj és Peking között a telefonösszeköttetés megszakadt és emiatt úgy a vevők, mint az eladók tartózkodtak az üzletkötésektől. Pekingből jelentik. A hadügyminisztérium jelentése szerint szerdán Peking vidékén a japánok vesztesége 11 halott és 21 sebesült volt. Csinghosehnél 40 halottat és 114 sebesültet, Nanjánál pedig 17 halottat és 40 sebesültet vesztettek a japánok. Tiencsín környékén 9 japán meghalt és 22 megsebesült. A ..DUNÁNTÚL” mai száma IgNES