Dunántúl, 1938. január (28. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-23 / 18. szám

Válászáp, 1938 január 23. D U NA N T V T, Tihanyi János Lajos festőművész az egykori pécsi kereskedőinas beszél életének küzdelmes harminc esztendejéről fitt, jan. 22. — Mielőtt interjúért mutattunk Tihanyi János Lajoshoz, aszülővárosától évtizedekkel ezelőtt elszakadt neves festőművészhez, fellapoztuk az új kiadású lexikonokat, hogy mit írnak róla. A Révai Kis Lexikonban eztolvastuk: „Tihanyi János Lajos festőművész és grafikus, művészeti szakíró, festőiskolája van." A három-négy nyomtatott sorban egy küzdelmes, szenvedésekkel, harcokkal és sikerekkel teli életzsúfolódik össze. Erről az életről beszélgettünk Tihanyi János Lajossal, aki s harminc év után visszajött Pécsre, hogy megmutassa, mire vitte a maga erejéből fáz egykori kis névtelen pécsi inassgyerek. — Itt születtem Pécsett 1892-ben.Apám, Tihanyi Károly hol a megyét, hol a várost szolgálta, de újságot is írt, könyvet adott ki és színdarabját is bemutatták a pécsi színházban — beszélt meghatottságtól fátyolos hangon. — Engem az elemi iskola után a főreálba adottak és hamarosan kitűntem, mint jó rajzoló, társaim közül. Kedvence voltátok Arnold rajztanár úrnak és neki talán még jobban fájt, fellett nekem, hogy apám tönkrement és el kellett hagynom az iskolát, mert nem tudtak tandíjat fizetni értem. Szüleim inasnak adtak Léder úr Ferrinc Király utcai Divatházába. Igyekeztem hasznosítani magam, szorgalmasan hordtam a vevőknek a csomagokat, de titokban nagy álmokat szőttem, rajzoltam, olvastam és írtam. Lestem a vasárnapokat, amikor kimehettem a Mécsekre, a rétekre és festegethettem. így múltak el az inaséveim és amikor felszabadultam, Spiegel Jákó Ferenciek utcai üzletébe kerültem segédnek. Gazdám és felesége felismerték tehetségemet, támogattak, elláttak mindennel és az ő bíztatásukra szántam rá magamat, hogy felmegyek Pestre és szerencsét próbálok. A fiatal vidéki fiú így került fel a fővárosba. Nem ismert senkit, nem volt barátja és támogatója. Csak állt a körutak szédületes forgatagában, úgyszólván egy fillér nélkül. Aűvésziskolába nem vették fel, mert nem volt meg a középiskolai képzettsége. De nem esett kétségbe. Állást keresett, nappal dolgozott, éjjel pedig készült a középiskolai vizsgáira. Rézmetszeteket készít, ezeket árulja és így szerzi meg a könyvek és vizsgadíjak árát. Rengeteget olvas és ír, vásár is megjelennek és a törekvő fiatalember bekerül a F é 1 C h S * féle rűűvésziskolába, ahol Réti István, a képzőművészeti akadémia rektora felfigyel rá, korrigálja rajzait és tanácsokkal látja őt... Az első kiállítás a belgrádi királyi konokban A névtelen, de ambícióval teli fiatalember így érkezett el élete nagy fordulópontjához, a világháborúhoz. — A háborút megelőzőleg — folytatja Visszaesülékezését — a családomat is felhoztam Pestre. Kishúgommal kétszobás lakást vettünk ki és a berendezést úgy spóroltuk össze, hogy egy teljes c. .'i? csak zsíroskenyeret ettünk és csak vasárnap került meleg étel az asztalunkra. Boldogan, megelégedetten éltünk, a képzőművészeti akadémiára is felvették, amikor kitört a világháború. A frontra kerültem, súlyos idegbajt kaptam és amikor újból lábra álltam, Belgrádba osztottak be postai szolgálatra. Közben a családom szétszóródott, de a húgom lejött Belgrádba és ő is a postánál kapott alkalmazást. Itt is rajzoltam, festettem és a kormányzóság segítségével nemcsak műtermet kaptam, de 1917 októberében megrendezhettem első gyűjteményes kiállításomat a belgrádi királyi konokban. Nagy sikerem volt, minden képemet megvették és újból támogathattam Pesten élő anyámat. Sikeremre felfigyelt a fővárosi sajtó is. Tábori Kornél, a Pesti Napló egyik szerkesztője kiállítást rendez grafikáimból, majd önarcképemmel résztveszek a legnagyobb magyar képzőművészek önarcképkiállításán. Most már ismerik a nevemet, tele vagyok fertéknyél, amikor jön az összeomlás és magával hozza a képzőművészek válságát, nyomorát. Sok tehetséges magyar művész adja el magát az álműkereskedőknek, giccseket kénytelenek festeni, hogy megkereshessék a kenyérrevalót. Tihany! János Lajosnak megvillan a szeme, amikor erről beszél, őt is megkörnyékezték a képzőművészek uzsorásai, de visszautasította ajánlataikat. Hogy biztosítsa a megélhetését, a budapesti Beszkártnál vállalt irodai munkát kalauzminőségben és fizetéssel. Illusztrálja a Vállalat évkönyveit, délutánonként pedig felmentik a hivatali munkától, hogy mint rendkívüli növendék, eljárhasson az akadémiára egy aj osztályára. Közben megrendezi első kollektív kiállítását a Nemzeti Szalonban, majd az Ernszt múzeumban. Állandóan szerepelnek képei a Műcsarnokban, vásárol tőle a székesfőváros, az állam, képeit külföldre viszik, még Amerikába is. A Beszkárt közművelődési egyesülete képzőművészeti osztályvezetővé választja és iskolát nyit számára. Mint művészpedagógus egészen új módszert alkalmaz, tehetséges tanítványai nagy feltűnést keltenek műveikkel, német, angol művészek tanulmányozzák iskoláját. Már beérkezett festő, amikor elérkezettnek látja az időt, hogy megvalósítsa régi tervét: harcot indítani az álmakereskedelem és kontárság ellen a magyar képzőművészet jóhírnevének megvédése érdekében. fe&fk£A Mdiéryjxk a£ß£K$tehb Harc az álműkereskedelem és kontárság ellen • Cikkeim, amelyeket a fővárosi és vidéki lapokban, többek között a Dunántúlban ittam, szerénytelenség nélkül mondva, nagy feltűnést keltettek és helyesléssel találkoztak mondja. — Még a Házban is felhívják a kultuszminiszter figyelmét akciómra. Ugron Gábor ny. miniszter, az Irodalmi és Művészeti Tanács elnöke, Kertész K. Róbert kultuszállamtitkár, Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, Réti István, az Akadémia rektora, a székesfőváros Vezetői, esztétikusok és művészettörténészek, nagy magyar művészek támogatnak harcomban és helyesléssel fogadják akciómat, hogy meg kell rendszabályozni a műkereskedelmet, ízlésrazziákat kell rendezni a képkereskedésekben és meg kell szüntetni a vidék és külföld elárasztását az értéktelen giccsekkel. .. Majd a rádió nagy nyilvánossága útján folytattam felvilágosító munkámat. Csók Istvánnal és Ábr. Novák Vilmossal folytattam mikrofon-interjút, de önálló előadásokat is tartottam. Mit 1.90 sarkos textil házicipő, Szép színekben. 3.90 -töl egyespár női hócipő, 4.90 estélyi cipő, muscrepe de chine. 6.90 idei hibátlan női hócipő, meleg béléssel és gyönyörű egyes és mintapárok. 8.90 fekete és barna borjúbox női cipő, szép modellek B-90 ugyanaz, borjúantilopból 9.90 férfi félcipő, kroppott talp. 11.90 férfi fekete tirágasszájú cipő, krupptt talp, Pácsi fiókja: Király-utca 7. mondjak meg magamról? A Képzőművészek Országos Szövetsége szakosztályvezetővé választott, de lemondtam erről a tisztségről, mert megindultak ellenem a támadások a másik oldalról, a műkereskedők részéről. A jövő hónapban kezdik tárgyalni ezeket a sajtópereimet, amelyekben én vagyok a főmagánvádló. Az első perben közel száz tabú vonul majd fel állításaim igazolására, képzőművészeti életünk minden számottevő kiválósága. Még arról beszél, hogy most a vidéket járja és mindenütt felvilágosító előadásokat tart és tárlatvezetéseket rendez a közönség, a közép- és főiskolás ifjúság számára. Így került el Pécsre is, harminc esztendei távollét után. Műveiről és művészetéről azonban nem nyilatkozik. — Beszéljenek helyettem a képeim —• tiltakozik derűsen és mosolyogva. Ezek a képek már várják a pécsi publikumot. Egy nagy művész kiérett, gyönyörű alkotásai. Az egykori kis kereskedőinas gazdag ajándékkal tért viszsza szülővárosába. (KB) mit ........... Faruk király köszönete a kormányzó üdvözlő táviratáért Budapest, január 22. Horthy Miklós, Magyarország kormányzója meleghangú üdvözlőtáviratot küldött Faruk egyiptomi királynak esküvője alkalmából. A király az alábbi táviratban köszönte meg az üdvözlést: — Igen Meghatott bennünket az a szivélyes távirat, amely nekem és a királynénak Főméltóságod és a nemes magyar nemzet szívélyes jókívánságait tolmácsolja. Őszinte köszönetünk mellett Főméltóságodnak boldogságot, Magyarországnak felvirágzást kívánunk. Faruk R. 5. ottja.1. ml Wirlfinfi Wifl 9 napos társasutazás Pécsről áss osztrák Davosba Utlevél nem kell — A részvételi díj 115 pengő — Jelentkezési határidő január 31 Pécs, jan. 22. — Az IBUSz és az Államvasutak menetjegyirodája érdekes terv megvalósításával foglalkozik. Február 19-én különvonat indul Pécsről Mönichkirchenbe, az osztrák Davosba, amely csodálatos és feledhetetlen természeti szépségeinél fogva már hosszabb idő óta az osztrák idegenforgalom központja. Mönichkirchen az osztrák síparadicsom, de környékén, amely természeti szépségekben szinte páratlanul gazdag, mindenki megtalálja a szórakozás lehetőségét. Az oda- és visszautazás, valamint kilencnapi bőséges ellátás díja 115 pengő. Ellátást napi négyszeri étkezéssel a legjobb szállodában biztosít a rendezőség. A részvételi díjban bennt vannak az összes borravalók, adók, valamint a szállodákba való ki- és beszállítás költségét is. Az utazáshoz útlevél nem kell, csupán személyazonossági igazolvány. A Pécsről most induló első nemzetközi vonat remélhető teljes sikere megnyitója lesz egy nagyszabású és szerteágazó programjnak, amelyet az IBUSz és a pécsi menetjegyiroda állított össze, hogy az év úgyszólván minden hónapjában megfelelő feltételek mellett gondoskodjék a kirándulni vágyók szórakoztatásáról. A kilencnapos mönichkircheni társasutazásra bezárólag január 31-ig lehet jelentkezni a Király utcai menetjegyirodában. A szükséges előkészületi munkálatok miatt ezen túl terjedő időben jelentkezéseket már nem fogad . i. el.