Dunántúl, 1939. június (29. évfolyam, 124-147. szám)

1939-06-01 / 124. szám

2 DUNÁNTÚL Csütörtök, 1939 június 1. Az új baranyai országgyűlési képviselők ANGYAL LÁSZLÓ BOGNÁR GYULA VITÉZ PATACSY DÉNES megértést, mint Nagyméltóságod, il­letve a Nagyméltóságod által alapí­tott pártnak a programmja. — S azok a nagy eredmények, melyek Nagyméltóságod mögött álla­nak, fényes és tiszta múltra azt a szent meggyőződést váltják ki ben­nünk, hogy programmja ígéret a jö­vőre, amely felé bennünket vezet. — Pécs szab. kir. város választó­­polgárai ezen programm megvalósí­tására törő munkában Nagyméltósá­god mellé állították a pécsi fiatal­ság egyik kiváló tagját, dr. Somogyi Ferenc egyetemi magántanárt, Bara­nya vármegye főispánjának szociális tanácsadóját, aki jeles szellemi ké­pességével és kiváló szociális érzé­kével méltóan illeszkedik bele abba a munkakörbe, melyet Nagyméltósá­god szabott meg az egész országnak adott programmjában. Az a lendület, melyet a fiatalság képvisel, a nagy magyar sorsközösségben Vitéz I­m­r­é­d­y Béla dr. és So­mogyi Ferenc dr. lelkesen zúgó éljenzés közepette vették át megbí­zóleveleiket és átvették pótképvise­lői megbízatásukat M­o­r­v­a­y Ferenc és Sz­elezi István is. Feszült figye­lem közepette emelkedett ezután szólásra vitéz Imrédy Béla, aki a következőket mondotta: — Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, m­agya­r testvéreim! — Mély meghatottsággal köszönöm b­eg a választási elnök úr Őméltóságá­nak magasan szárnyaló szavait és meg­­illetődéssel mondok hálás köszönetet Pécs város polgárainak, akik bizalmuk­kal megtiszteltek. Nagyon jól tudom, hogy az ilyen megtiszteltetés, a biza­lomnak valakibe helyezése kötelez. Pécs város képviselője akartam lenni (éljen­zés) és az önök és saját magam találko­zó akaratából Pécs városát fogom kép­viselni. (Éljenzés.) — Amikor január 15-én először volt alkalmam Pécsett, pécsi magyar testvé­reimhez beszélni, beszédemet azzal fe­jeztem be, hogy egyetlen nagy magyar akarást akarunk. Pécs város polgársága megmutatta, hogy tud akarni, a pécsi választók küzdöttek azért, hogy a város két mandátuma a Magyar Élet Pártja­­kezébe k­erüljön. A keresztény népi és szociális gondolatot fenntartó Pécs elér­te, hogy mindkét mandátum­ e párt tag­jainak kezébe került. , Elérte, mert akarta. Ezért köszönet jár mindazoknak, akik ebben a munkában résztvettek, k­i­ jár azoknak, akik ennek a való együttmenetelésben csak erősíteni fogja az ütemet. — Amidőn most mélységes tiszte­lettel átadom Nagyméltóságodnak és képviselőtársainak Pécs szab. kir. város megbízóleveleit, az egész vá­ros lelkéből szólók, midőn azzal a benső fohásszal fordulok az egek Urához, hogy áldja meg a Gondvise­lés Nagyméltóságodat és képviselő­társát lankadatlan szellemi és testi erővel, hogy áldozatos munkájukban sohase érezzenek csüggedést, hanem a jelenlegi s az ország közvéleményét magával ragadó lendülettel és erős akarattal vezessék az egész országot, benne a mi városunkat is a magyar élet útján egy új, boldogabb, népibb, szociálisabb Nagymagyarország felé. városnak a lelkét ismerik és miután erejük latbavetéséért dolgoztak en­nek a gondolatnak az eléréséért. — Mélyen tisztelt Hölgyeim é­s Uraim! Ez a mandátum kötelez, kötelez első­sorban arra, hogy Pécs­ városának kép­viselője legyek, tehát azt a szellemet képviseljem az ország házában, amely Pécsnek sajátja. A pécsi szellem a régi keresztény kultúrának a szelleme, a nemzeti gondolatnak a szelleme, átfogó, nyugodt, nagy távlatokban szem­lélődő lélek, a pécsi társadalomnak a lelke, amely sok­rétűségében mégis egy­séget mutat. Nekem azt a pécsi szelle­met, az igiaizán magyar, keresztény polgá­­riasodás szellemét kell képviselnem az ország házában. Képviselnem kell ter­mészetesen Pécs­ városának ügyesbajos dolgait is a legnagyobb örömmel fogom erői­met arra is felhasználni, hogy a vá­ros lakóinak sorsán javítsak, ameny­­nyire csak lehet, hogy életeit, pezsgést hozzak ebbe a városba, (Éljenzés!) hogy a város fel­lendülésén keresztül ennek a városnak minden polgára egy jobb, megelégedett jövőnek nézhessen elébe. — Azt mondottam: Minden polgára, mert magyar testvéreim, a harcnak most vége. Most üljön el a harci zaj. Mi nem azért küzdöttünk a válasz­tások során, hogy utána sebek ma­radjanak, mi nem sebeket akartunk ütni— ha ilyenek talán estek is — most hegesz­­szük és gyógyítsuk be őket és fogjunk össze valamenyien. (Éljenzés): Mutas­suk meg, hogy a magyar el tudja felejteni a párt­harcot és össze tud forrni egy ma­gasabb nemzeti szintézisben, amelybe beletartozik minden magyar, aki becsületesen dolgozik. Az értelmi­ségi pályán dolgozónak lép úgy, ide­le kell tartoznia, mint azoknak, akik két kezük munkájával keresik a kenyerü­ket. (Taps.) — De kötelez engem ez a megtisztelő bizalom egyébre is. Önök nemcsak sze­mélyeket, sőt nem személyeket válasz­tottak. Önök gondolatok, eszmék mellett adták le szavazatukat.. Ha valakit meg­tisztelek azzal, hogy a lelkiemből fakadó gondolatokat képviselje, akkor az il­letőnek a legelső kötelessége az, hogy ezekhez az eszmékhez és gondolatokhoz hű maradjon. Kötelez ez a mandátum tehát arra, hogy amellett a program mel­lett, amelyet itt a választási harc so­rán ismételten vallottam, kitartsak. Mit jelent ez a program? Jelenti a nemzeti gondolat ápolását, jeleníti azt, hogy mi ezen a drága földön, amely még mindig csonka, amely még mindig sebektől vér­zik, a magunk módján, magyar módon éljünk, jelenti azt, hogy betöltsük nem­zeti hivatásunkat, amely a Kárpátok medencéjében a vezetést jelenti. De je­lenti a nemzeti gondolat ma a népi egy­ség gondolatát is, jelenti a nép összefor­­rásának gondolatát, jelenti azt, hogy mi nem ismerünk különbséget ma­gyar és magyar ember között, ha a­z kötelességét teljesíti, hogy mi tiszteletet adunk minden magyarnak, aki munkáját a haza érdekében elvégzi. Mi nem keressük, milyen anyagi körül­mények között él, nem keressük azt, hogy hol született, csak azt keressük benne, hogy­­ becsületes, tisztességes, dolgozó magyar ember legyen. — Pécs város polgársága részéről ért bizalom kötelez arra, hogy a keresztény gondolat mellett kitartsak. A keresztény gondolat nemcsak azt jelenti, hogy az országot megszaba­dítsuk egy idegen szellemiség bé­lyegétől, ami még nem történt meg és ami nem fog csupán törvényekkel megtörténni, hanem csak a társadalom szakadatlan és kitartó munkájával. Ahogyan Pécs vá­rosa 17 évig küzdött azért, ho­gy végül a jobboldali gondolat reprezentánsai legyenek a város képviselői, ugyanúgy fogjuk mi is elérni azt, hogy ez az or­szág igazán keresztény legyen, hogy ig­azán keresztény legyen a kulturális élet vezetése, hogy a­ gazdasági életben ne csak keresztények igazgassanak, ha­nem keresztény szellem is uralkodjék. — Végül, amint az elnök úr szép sza­vai is kiemelték — kötelez ez a mandá­tum ama, hogy kitartsak a szociális igazság hirdetése és munkálása mellett. A szociális gondoskodás terén már sok történt ebben az országban, de nem elég. A szociális igazság érvényesítése tekin­tetében még óriási munka vár ránk, óriási mun­ka vár a társadalomra és ha a politikus "megtette azt, hogy ferázta a társadalmat, akkor a társadalomnak kell tovább dolgoznia. A politikus­nak is­ kell dolgoznia, mint a társadalom egyedének, azért, hogy a szociális igazságnak ez az országiépítése elkövetkezzék és ebben kérem minden jószándékú magyar ember segítségét. Ne acsarkodjunk folyton egymásra, ezzel csak a társadalmi mun­ka aláalknázását érjük el. Dolgozzunk valamennyien, kéz a kézben. Építsük ki azt a nagy szeretet­láncot, hogy az egész országban minden embernek meg­legyen a maga gazdája, akihez elesett­­ségében fordulhasson. Ha ez meglesz, akkor ebben az országban egy olyan egység fog létrejönni, amelyen sem bel­ső, sem külső ármány nem fog erőt ven­­ni. Ehhez kérjük minden magyar segít­ségért nemcsak Pécsett, hanem szerte az országban. Valamennyi magyar segítsé­gét kérjük, hogy ismerje fel a mostani idők parancsát, ezeknek az igazán ne­héz időknek a parancsát, amikor oly nagy veszélyek, de egyúttal oly nagy esélyek is állanak előttünk.­­ Felejtsük el ezt a választási har­cot és Pécsett, de szerte az ország­ban is igyekezzünk az egész magyar társadalmat egységes, megfeszített társadalmi munkába összefogni, az új, a szociális, a keresztény és nem­zeti Magyarországnak megteremté­sére. Éhez kérem segítségüket. Az eszme szolgálatát kívánjuk mindenkitől. Ezért hirdettem szerte az országban, hogy most az, áldozatok korát éljük, most nem az aratás ideje van, hanem a vetés ideje. Ennek a nemzedéknek nem lesz könnyű sorsa, ennek a nemzedéknek dolgoznia kell, de meg vagyok róla győ­ződve, hogy gyermekeink és unokáink áldani fogják munkánkat. — Ebben az irányban akarok dolgoz­ni. Úgy érzem, hogy gondolatom vissz­hangra talált lelkükben és hiszem, hogy meg fogom kapni segítő kezükért. Segít­senek nekünk és mutassák meg, nem­csak a szavazásban, hanem a társadalmi életben is, hogy hogyan kell országot építeni, akkor el fogom érni azt, amiért idejöttem, amiért Pécs város képviselő­je akartam lenni, nemcsak szavaim visszhangját, hanem a tettekhez meg fo­gom kapni a segítő kezeket is. Köszönöm­­még­egyszer szívem égész melegével bizalmukat, köszönöm azt a segítségeit, azt az erőt, amelyet a mai napon belém öntöttek. Isten áldását kérem a város minden polgárára, Vitéz Imrédy Béla szavait a ter­met zsúfolásig megtöltő hallgatóság fel­állva, szűnni nem akaró tapssal és él- IjjJl). síárfzku ul hölgy*,orász szalon]» MEGNYÍLT. Mich­ely Modern berendezés, elsőrangú kiszolgálás. Szent Mór-utca 2. szám. (Király-utca és Szent Mór-utca sarok.) Tartós ondolálás! Hajfestés! Mank­ar! Vitéz Imrédy Béla dr. válasza

Next