Dunántúl, 1939.. július (29. évfolyam, 148-173. szám)

1939-07-02 / 149. szám

Vasárnap, 1­939 július,2. DUNÁNTÚL Segítsük Józseffalvának a leégett bukovinai magyar köz­ségnek újjáépítését Pécs, júl. 1. — A segélykiáltást, melyet e lap hasábjain június 24-én intéztem az Erdélyiek Pécsi Otthona nevében a város nemesszívü közön­ségéhez, — örömmel jelenthetem, — sokan meghallották. .Még többen lehetnek azonban, akik nem olvasták a kérő szavakat, nem hallottak eddig Józseffalva telepes község pusztulásáról, a nagy tűzvész­ről, mely ezt a falut teljesen elham­vasztotta. Hajléktalanná téve a köz­ségnek minden lakóját. Sokan siettek mélységes részvéttel az első percben csángószékely test­véreink segítségére. Siettek a csüg­gedő véreink megvigasztalására, bá­torítására, bánatos könnyeik letörlé­sére. Siettek adományaikkal felépí­teni, ismét újrarakni a leégett családi fészkeket. Nyomban átérezték a közmondás fontosságát: „Aki gyorsan ad, két­szeresen segít!" Megértő szívek mind, akik adakoztak. Jobb, nemesebb, em­berségesebb célra nem is adhatták volna filléreiket. A magyarok Istene fizesse nekik vissza ezerszeresen jó cselekedetei­ket. A hajléktalanná vált családok, kü­lönösen a tehetetlen aggok és gond­talan gyermekek hathatós imája száll érték a magasságba a Mindenható bőséges áldását könyörögve jótevőik számára. Az eddig adakozók első szóra megértették azt, hogy az idegen nép­tengerben, a legkeletibb részen évszá­zadok óta küzködő derék csángó te­lepeseink, jó magyar fajunk meg­mentéséről van szó. Tudják, hogy ezek a telepes ma­gyar falvaink a mi drága nemzetünk­nek ország­határainkon kívül helye­zett ,,előőrsei". Többszörösen nehéz hivatást kell betölteniök. Külföldön védeni a ma­gyar érdekeket; ezer veszélyen át bátran odakiáltani keletnek, ne bántsd a magyart! Ugyanakkor bá­mulatos faj szeretettel folytonosan küzdeni a megsemmisülés, a beol­vasztás veszélyei ellen. Itt magyarnak lenni valóban nagy dolog! Ilyen magyarok a józseffalvaiak, akiknek eddigi ,,fedezéküket" a tűz­vész teljesen megsemmisítette. Szabadjára, fedél nélkül is rendü­letlenül állják a vártát, tartják a frontot ősi magyar élniakarással, be­csületes kötelességtudással, megal­kuvást nem ismerve. Magyar Testvéreim! Kis összefogással, de nagy megér­téssel dobbanjon össze a szívünk, nyíljon meg a tárcánk: „Adjatok, ad­jatok, amit Isten adott!" Ma, amikor a felszabadult Kárpát­alja ruszin községeit országszerte versengve sietünk testvérközségeinké fogadni és megsegíteni, akkor egy le­égett, megsemmisült magyar falut nem akarna és nem tudna felépíteni és magához ölelni az egész ország és annak hazafiasan érző lakossága? Erősítsük meg a legkeletibb ma­gyar nemzeti frontunkat. Építsük a józseffalvi hős harco­sainknak új fedezékeket,, családi haj­lékokat, bevehetetlen Mag­not vona­lat! Szíves adományokat a Dunántúl kiadóhivatala készséggel továbbít. Ildolai Kirándulásokat rendez az OTI pécsi pénztára a Mecsekre P­é­cs, júl. 1. — Az Országos Tár­sadalombiztosító Intézet ez évben is megrendezi a közkedveltté vált nyári vasárnapi kirándulásait. A pécsi ke­rületi pénztár július második vasár­napjától kezdődően négy vasárnap a Mecsek-hegységnek gyalog megköze­líthető kiránduló helyeire egésznapos csoportos kirándulást rendez a 18 éven aluli leány- és fiúbiztosítottai részére. A kirándulások alkalmával a fia­talkorú biztosítottak díjtalanul kap­­­nak ebédet és uzsonnát és kisérők­­­­ről is gondoskodik a kerületi pénz­­t­­ár. A kirándulásokon azok a 18. élet­évüket be nem töltött ipari alkalma­zott fiatalkorú leány- és fiúbiztosí­tottak vehetnek részt, akik szándéku­kat a kerületi pénztárnál bejelentik. Jelentkezni lehet a kerületi pénztár I. emelet 22. számú hivatali helyisé­gében 1939. július hó 5-én, 6-án, 7-én, 10-én, 11-én és 12-én délután 5 és 6 óra között. Egy pécsi gyáros emléke Angster Emil élete A pécsi ciszterci diákszövetség évi ün­nepi közgyűlésének keretében megemlé­kezik egy-egy kiváló tagjáról, akinek egyénisége az intézetnek dicsősége, kor­társaknak és jövő nemzedéknek példa­képe. Idei megemlékezésünk Angster Emilnek szól. Valamint Pécs város térképét a négy­­tornyú székesegyház és a belvárosi ku­pola teszi jellegzetessé, úgy Pécs élet­képéhez a Szepesy és Zsolnay nevek mel­lett hozzátartozik az Angster név is. Több, mint hetven év óta tölti be az Angster-orgonák hangja a csonka és nagy magyar föld istenházait, sőt a szegedi fogadalmi templom orgonája európai vi­szonylatban is az elsők között áll. Pécs, Kalocsa, Eger székesegyházai, a budapes­ti Szent István bazilika és zeneművésze­ti főiskola, a kecskeméti öregtemplom és sok más város és falu temploma volt az a hely, ahol Angster Emil buzgó és művészi lelkének ihletével, kezének szak­avatott és biztos ügyességével dolgozott négy évtizeden át, hogy az istentisztelet fenségét az orgonahang gazdag harmó­niájába öltöztetve és a vallásos lelket a legfinomabb illetéssel az isteni titokhoz közelebb vigye. A kiváló férfiakról való megemlékezés mindig jóleső, mindig fel­emelő, mert hisz a próféta szerint is „olyan a férfiú, mint rejtekhely a szél elől és menedék a fergeteg elől, mint a vízpatakok a szomjúságban és a kiálló kőszírt árnyéka a puszta földön." Angster Emil 1874 szept. 15-én született, mint Angster József és Rapp Terézia kilenc gyermeke közül a harma­dik. Az édesapa, szabad mondani, in odore sanctitatis, az életszentség illatá­ban távozott az élők sorából, az édes­anya pedig még ma is ágyhoz bilincsel­ve várja a Krisztus ünnepi arcának meg­jelenését. Elemi iskoláit a pécsi tanító­képző intézettel kapcsolatos gyakorló is­kolában, a gimnázium alsó négy osztá­lyát­ pedig ebben az intézetben végezte. Ugyanezen iskolába járt később és már ma is hat fiúgyermeke. 1892-ben a pécsi felsőkereskedelmi iskolában megszerzett érettségi után atyjának orgonagyárában két évig tanonckodott, majd segéd lett. A millenium esztendejében, 1896 májusá­ban megkezdte külföldi tanuló, kutató, gyakorló és vándoréveit. Ausztriában, Németországban, Schweicban, egy évig Angolországban, Londonban, hónapokon át Franciaországban Párisban dolgozott, figyelt, tapasztalt és gyűjtötte szaktudá­sának és általános műveltségének kin­cseit. Európa leghíresebb orgonáit tanul­mányozta, mint a festőművész a mester­műveket, a tudós a fóliánsokat. Három és félévi nyugateurópai művészvándor­­lás után visszatért Pécsre és az Angster gyárnak lelke, szellemi vezetője és a szintén éveken át külföldet járt apa nyomdokain a gyárnak felvirágoztatója lett. Később is többször, különösen na­gyobb tervei előtt heteket töltött kül­országok gyáraiban és orgonái mellett, úgy, hogy nála az orgonatudomány nem­csak zseniális inventiót, hanem a legszé­lesebb körű eruditiót is jelentette. A magyar nyelven kívül tökéletesen leírta a német nyelvet, szakkönyvtára te­le van német munkákkal, jól beszélt an­golul, francia nyelven levelezett, angol és francia szakfolyóiratokat olvasott. A legtökéletesebb zeneszerszám ipar­művésze azonban kiváló zenész is volt. Gyermekkorában tanult zongorázni, har­­móniumon és orgonán játszani. Mint kis cisztercita diák, ő kísérte a belvárosi diákmiséinek énekét, érettségi után pe­dig Jaksch Ede, kiváló orgonaművészünk és zongoramesterünk vezetése és tanítása mellett valósággal zeneművésszé fejlesz­tette magát. Pécsi ünnepélyeken sokszor felhangzott önálló játéka és énekkísérete, a Sigmaringenbe meghívott pécsi székes­­egyházi orgonista H­o­f Richárd, vala­mint Kreuss Adolf, a századeleji pécsi zenekultúrának kényes ízlésű vezérei pe­dig benne tisztelték a legkedveltebb part­nerüket. A közéleti kötelességekből is kivette részét, mint a város törvényhatósági bi­zottságának, a kereskedelmi és iparkama­rának, a felső kereskedelmi iskolák fel­ügyelő bizottságának tagja, a Baross Szö­vetség pécsi fiókjának nyolc éven át el­nöke, a budai külvárosi hát.­körnek át­menetileg világi alelnöke. 1916-ban, a világháború viharai között lépett házasságra és indította meg a , jó Isten bőséges áldásában ragyogó, az is­teni gondviselésbe vetett mélységes bi­zalommal, küzdelemmel és boldogsággal teljes, eszményi magaslaton álló családi életét. Kilenc, valamennyi élő gyermeke, a szülők szerető gondja és azok nevelése mellett növekedett és serdültek fel és istenadta tehetségük szép jövőt ígér az Egyház, a haza és társadalom szolgála­tában. Ha már most Angster Emil jelle­mét akarjuk magunk elé állítani, akkor az eddigiekben kiemelt műveltség, kiváló tudás, művészi lelkialkat mellett külö­nösen kettőt kell kidomborítanunk, mély­séges vallásosságát és tökéletes szerény­ségét. Mondjuk, hogy vallásosságának magvát szerencsés öröklés és szülői ráha­tás révén nyerte. De ennek a magnak a kicsiráztatása, gyökereztetése és szárba­­szökkenése, sőt életfává fejlesztése, a csillogó világ csábításai és a robotoló élet megpróbáltatásai ellenére, az isteni kegyelemtől megindított és támogatott aszkétikus lelki élet eredménye volt. Val­lásos meggyőződése és gyakorlati vallási élete vitték őt a pécsi Urak Mázi kongre­­gációjába, a krisztusi felebarát­ szere­tettől vezetve lett a pécsi Szent Vince conferenciának egyik alapító és évtizede­ken át működő tagja. A keresztény vi­lágnézet és apostoli lelkűjét késztették arra, hogy a Kolping szellemében mű­ködő pécsi legényegyletnek tizenhét éven át buzgó világi elnöke legyen. Jellegzetes volt nála az egyháznak és egyházi sze­mélyeknek tisztelete. Ez a tisztelet nem csupán külsőségben nyilvánult, megfáz egyházzal való hivatásszerű kapcsolat révén, hanem a vallásos léleknek őszinte, szíves kiáradása volt. Szívjóságát minden vele találkozó embertársa megtapasztal­hatta, de elsősorban hozzátartozói és a gyárnak nagy családja, munkásainak és alkalmazottainak serege. Gondolkodá­sában és ítéletében emelkedett, társalko­­dásában komoly volt, arcvonásai az ed­zett férfilélek nemes, melankóliáját tük­rözték, melybe különösen a szeretett környezetben és bizalmas baráttal szem­ben a tisztult lélek derűje vegyült. Szó­rakozásában az önmegtagadásig fegyel­mezett volt, legédesebb szellemi megpihe­­nését a hitbuzgalmi irodalom gyöngyeiben találta. Mélységes vallásossága lelkének leg­­bennsebb rejtekében bontotta ki legszebb virágait, melyekkel bár az emberek előtti világoskodás követelményének mindig bátran eleget tett, a világ szemei előtt sohasem kérkedett. Amit azonban ő maga sem tudott elrejteni, az tökéletes sze­rénysége volt. Szinte beburkolódzott a szerénység palástjába és úgy járt a mű­veltséggel, befolyással, sokszor még val­lásos élettel is hivalkodó emberek kö­zött, mint egy remete a hiúság vásárán. Megvalósította Szent Pál szavait, „nem az a kipróbált, aki önmagát ajánlja, ha­nem akit az Isten ajánl." Ha az életküz­­delem porondjáról, a természetes érvé­nyesülés országút­járól szemléli valaki ezt a szerénységet, akkor talán felfedezhetné benne Angster Emilnek egyetlen gyenge- i­ségét, de a lelki tökély rendhagyó né­zőpontjából, a kegyelmi kifinomodottság , távlatából ez a szerénység az a gyenge- i­ség, amelyben Krisztus ereje lakozik. Ezzel a néhány vonással akartam meg­rajzolni Anster Emil képét. Szerényen tettem, mert így méltó­ hozzá. Ha földi fülekkel hallotta volna, belepirult volna­­az arca és nem­ tudná megköszönni."Mi köszönjük neki a jó példát, melyet­­éle­tével adott, Hajós György él. Pécsen nyaral a legolcsóbban hf* CT Városi és & Hullámfürdőben érvényes részletfixelés&s idény.. vagy havi fürdő* ■ héri­&t&* j&gymz?­ 7 $$ ÁRA EGY PENGŐ

Next