Dunántúl, 1939.. július (29. évfolyam, 148-173. szám)

1939-07-02 / 149. szám

8 DUNÁNTÚL Vasárnap, 1939 július 2. Magyar ünnepség a Hitel országos kiállításon Lillé, jún. hó. — Az északfran­­ciaországi magyar katolikus misszió jú­nius 24—25-én hatalmas arányú és igen nagy sikerű magyar ünnepséget rende­zett, úgynevezett francia-magyar barát­sági napot, amelynek fővédnöke L­­­é­­­nart bíboros, K­h­u­e­n - H­é­d­e­r­v­á­r­y Sándor gróf, párisi magyar követ és Fernand Carles Nord megyei prefek­tus volt. Az ünnepségre érkezett a ma­gyar követ, Binder Károly párisi ma­gyar főkonzul, Koós Ádám követségi attasé, Kozma Ferenc dr. püspöki ta­nácsos, párisi magyar lelkipásztor, C­s­i­­kay Pál dr., a Franciaországi Magyar Egyesületek Szövetségének elnöke, Molnos Lipót dr., a párisi tanulmányi központ igazgatója, Dubravszky Róbert a­­szövetség alelnöke. A követet a feldíszített pályaudvaron a megyei prefektus és a kiállítás vezetősége fo­gadta , a kivezényelt rendőrdíszszakasz sorfala mellett hagyta el a pályaudvart. Hasonló ünnepélyes fogadtatás volt a megyeházán, ahol a prefektus a követ tiszteletére fényes receptiont adott. Ez alkalommal lelkes hangú beszéddel üd­vözölte a követet, aki meleg szavakkal válaszolt. Délben a kiállítás főpavilon­jának dísztermében Pierre L­y­a­u­t­e­y a kiállítás főtitkára közsöntötte a köve­tet ,és­­kalauzolta a kiállítás területén. Egy órakor M­a­h­i­e­u volt miniszter, a francia szenátus alelnöke, a lillei ki­állítás elnöke 120 terítékes ünnepi ebé­det adott ,a magyar követ tiszteletére a kiállítás Restaurant des Nations-jában, és azon részt vett Carlos prefektus, a bíboros képviselője, N­i­c­o­l1 e volt miniszter, D­o u m e­n c tábornok, lillei hadtestparancsnok, a polgármester he­lyettese, a megyei főtisztviselők, a ki­állítás vezetősége, a lillei konzuli kar, a magyar követ kísérete, U­h­l Antal lillei magyar lelkipásztor, a lillei magyar ün­nepség megrendezője, C­a­­­r­i­c­e abbé, a lillei egyetemek rektorai, az egyesü­letek és intézetek, a sajtó képviselői. A prefektus toasztjában Magyarország kor­mányzóját éltette, amelyre válaszolva a követ a francia köztársaság elnökét él­tette. Croquet, a kiállítás külföldi pavilonjainak elnöke nagy beszédben emlékezett meg az évszázados francia­­magyar kultúrkapcsolatokról, amelyek­hez szervesen simul a lillei két napos magyar ünnepség. A magyar követ ün­nepi beszédében felelevenítette az ősi francia-magyar kapcsolatokat, hálás sza­vakkal szólt arról a fényes fogadtatásról, melyben részesült és a magyar nemzet háláját­ fejezte ki azért a vendégszere­tetért, amellyel a francia nemzet Észak­­franciaországban a magyar munkások ezreinek majd két évtizede biztos ke­nyeret nyújt. Délután 5 órakor a kiállítás díszes színpadán magyar népművészeti előadás kezdődött, amely méltóan reprezentálta a magyar népdalt és táncot. A bevezető beszédét Molnos Lipót dr. mondotta. A párisi és roubaixi egyesített magyar énekkar Gergely János zeneszerző kitűnő­­ vezényletével 18 Kodály és Bárdos átdolgozása népdalt és kuruc­­dalt a magyar dalköltészet gyöngyeit adta elő óriási sikerrel. K­i­r­á­l­y Rózsi s roubaixi konzervatórium volt növen­déke két dalával ugyancsak hatalmas sikert aratott. A párisi magyar diákok és az északfranciaországi magyar gyer­mekek magyar viseletben legszebb ma­gyar nemzeti táncokat adtak elő. Min­den számuk frenetikus , tapsot kapott. Az előadásról a lillei mozihíradó hangos és színes filmet vett fel és azt jövő heti programmjába iktatta. A lillei magyar ünnepség második napja is gazdag volt programban és si­kerben. *) óra 30 perckor a kiállítás Notre-Dame des Arts kápolnájában Uhl Antal lillei lelkipásztor szentmisét mon­dott, amelyen részt vett a bíboros, a magyar­ követ, Lille francia katolikus társadalma és az egész környék magyar­sága. A bíboros ’Lett h­é prelátus, Le­ H­enne és Rosé, kanonok kísé­­­rkezett meg. A­­kápolna•■főka­puja előtt- U h 1. lelkipásztor • fogadta és üdvözölte francia beszéddel, amelyre a bíboros többek között ezeket válaszolta: — Nagy­ örömömre szolgál, hogy a lil­lei , „szociális haladás" kiállítás magyar ünnepségén részt, vehetek és ismét sze­retett magyar híveim körében lehetek. Tudom, hogy, egy sincs közülük, aki ne érezné ezt a meleg fogadtatást, amely­ben őt a francia nép és a francia föld részesíti. Szívből kívánom, hogy az ősi francia-magyar barátság jegyében meg­rendezett lillei magyar­ nap közelebb hozza a szíveket, hozzájáruljon a lelkek megbéküléséhez, az emberek közötti egyetértéshez, amely a népek békéjének az alapja. A szentmise alatt a magyar énekka­rok Gergely János vezényletével ma­gyar egyházi énekeket adtak elő. Evan­gélium után Kozma Ferenc dr. püs­pöki tanácsos, párisi magyar lelkipász­tor magas szárnyalású francia szent be­szédet mondott, amelyben­­ékes szavak­kal szólott a francia-magyar lelki kap­csolatokról és a francia-magyar Mária­­tiszteletről. Déli egy órakor a magyar követ a Ro­yale Hotelben dejeunert adott a bíboros, a megyei­­prefektus, a polgármester, a kiállítás vezetősége és a város előkelő­ségei tiszteletére. A lillei rádió fél 2 órá­tól 2 óráig tartó vendégszereplésre hívta meg a magyar énekkarokat, amelyek ott is nagy sikerrel szerepeltek. Leb­as volt miniszter, roubaixi pol­gármester meghívására a magyar ének­karok és tánccsoportok a roubaixi kiállítás ..tündér! , szép , vízi színpadán délután fél 4 órai kezdettel megismétel­ték a lillei előadást és azon 1200 főnyi közönség vett részt. Az előadásról a párisi világhíradó hangos filmfelvételt készített, amely a magyar mozikban is előadásra kerül. Ez alkalommal a ma­gyar követ a híradónak magyar nyelvű interjút adott, amely a híradó műsorá­nak bevezetője lesz. Az előadás után L­o­r­y, roubaixi pol­gármester-helyettes fogadást rendezett a Nord-pavillonban a magyar követ és a vendégszereplők tiszteletére, és köszön­tő beszédében a város mély háláját fe­jezte ki azért a felejthetetlenül szép előadásért, amelyet a vendégszereplők bemutattak. Kh­u­e­n-H­é­d­e­r­v­ár­y Sándor gróf magyar követ és kísérete este 7 órakor utazott vissza. A pályaudvaron ünnepé­lyes búcsúztatás volt. A rendőrszakasz előtt elvonuló követtől a prefektus, a polgármester helyettese és a kiállítás vett búcsút. A két napos magyar ünnepségről az összes helyi lapok napokon át fényké­pekkel illusztrált hosszú cikkekben ba­ráti érzelem hangján a legteljesebb elis­meréssel számoltak be és egyöntetűen hangoztatták, hogy a lillei kettős ma­gyar nap az évszázados francia-magyar kultúrkapcsolatok történetében maradan­dó helyet foglal el. Toloncúton került haza egy útlevél nélkül Németausztriába szökött mecsekszabolcsi bányász Pécs, júl. 1. — Az utóbbi idő­ben a sajtó behatóan foglalkozott azokkal a sajnálatos esetekkel, ami­kor az ország több vidékéről, így főleg Bácskából, lelketlen beugratók rábeszélésére nagyobb tömegű mun­káscsapat útlevél nélkül szökött át Németországba, hogy ott munkát vállaljon. A német területre átszö­kött munkások ellen megindult el­járásról különböző híradások láttak napvilágot. Ezért érdekesnek tartjuk beszámolni arról, hogy a napokban Mecsekszabolcsra visszaérkezett egy Milicki János nevű bányász, aki még május 4-én szökött át a ha­táron és ipari munkát akart vál­lalni német területen. Milicki kalandos körülmények kö­zött töltött el közel két hónapot Német-Ausztriában, majd pedig a német hatóságok toloncúton küldtek vissza Magyarországra. Milicki előadta, hogy Bécstől mintegy ötven kilométernyire több társával egyetemben egy rendőr fel­tartóztatta őket, majd másnap Bécs­be kísérték valamennyiöket. Bécs­ben az ottani hatóságok jogtalan határátlépésért 11 napra bezár­ták. A német hatóságok szigorúan üldö­zik az útlevél nélküli átszökést és Milicki előadása szerint Bécsben azt hallotta, hogy jelenleg több száz átszökött magyar munkás ül a bé­csi toloncházban. A büntetés kitöl­tése után egy gazdaságba került, ahol mint mezőgazdasági munkást alkalmazták. Itt napi 1 márka 80 pfennig volt a keresete, azonkívül lakást és élelmezésére babot, rizst és zsíradagot kapott. Milickinek nem tetszett sem a munka, sem a környezet, ezt be is jelentette, mire hazatoloncolták, így került Sopronba, onnan pe­dig hazajött Mecsekszabolcsra. Kijelentette, hogy az útlevél nélküli magyar munkásokat rövidesen teljes számban átteszik a határon és hal­lott arról, hogy az útlevéllel és mun­kavállalási engedéllyel rendelke­zőknek is­ az őszi hónapokban el kell hagy­­niuk Németországot. * PÁRATLAN KEDVEZMÉNY A DUNÁNTÚL OLVASÓINAK.­­” A főváros egyik elsőrangú családi szálló­---- dijával, a csendes és központi fekvést?­­­ ILOfán KIRáLY SZáLLODH­ánj (VT., Podmaniczky­ u. 8.) igazgatóságával sikerült olyan megállapodás hogy olvasóink 20 százalékos kedvezménnyel kaphatják a szálló modern comforttal (hideg-meleg folyóvíz, központi fűtés, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. A százalékos kedvezmény igazolvány alapján vehető igénybe melyet a DUNÁNTÚL kiadóhivatala állít fd a jelenb a kérő olvasók részét«. Biffi Közgyűlést tartott a Segédhivatali Tiszt­viselők Pécsi Csoportja Pécs, július 1. — A Segédhivatali Tisztviselők Országos Szövetségének Pé­csi Csoportja június 30-án este 6 órakor tartotta tisztújító közgyűlését, a Pécsi Polgári Kaszinó közgyűlési termében. A közgyűlésen a vidéken tartózkodó D­á­m Antal társelnök helyett L­e­n­t­h­y László pénzügyigazgatósági hivatali iro­datiszt elnökölt. Adorján Béla, a csoport főtitkára hosszabb beszédben vázolta a segédhiva­tali tisztviselők igazságos, minden te­kintetben támogatásra érdemes céljait és rámutatott arra, hogy komoly, önzetlen munkával és a segédhivatali kar tagjai­nak fegyelmezett összetartásával remél­hető csak eredmény. Az országban élő tizenhétezer segédhivatali tisztviselő, nem a fantázia, kalandos vagy törvény­telen utakon igyekszik céljait megvaló­sítani, hanem a becsületes munkával ki­érdemelt elismeréssel. A nemzet zászló­ját kalandos vállalkozások miatt soha el nem hagyta. A társadalom hasznos építő munkáiból pedig mindenkor kivette a részét és a vállalt munkát becsülettel ma is el­végzi. — Fogjuk meg egymás kezét erőt akarással, — folytatta lendületes beszé­dét Adorján — és azon munkálkodjunk, hogy a városi és állami segédhivatali tisztviselők sérelmei, bajai még idejében, sürgősen orvosoltassanak, mert az ál­lamnak, de egy városnak sem lehet ér­deke, hogy pl. a díjnokoktól teljes oda­adást, szerzetesi szegénységet, az erő­kifejtés maximumát követelje és hosszú éveken át a bizonytalanságban éljenek azok, akik fiatalságuk munkakedvét és erejét ,sőt sokszor családjuk egészségét áldozzák az állam és a város érdeké­ben. Biztos alkalmaztatás, automatikus elő­léptetés, fizetési osztályokba sorozott elegendő állások szervezése a városok­nál, szolgálati pragmatika. Ezekért kell nekünk összefogni és harcba szállni. — Ha a mi hitünk, —– fejezte be beszé­dét a főtitkár, — az örök igazságból való, akkor hamarosan elérkezünk oda, ahol nemcsak szomorú elseje, hanem megelégedés és boldog családi élet is van. Megemlékezett még a szövetség veze­tőségének önzetlen, igen nagy értékű munkásságáról, melynek sorozatos ered­ményei azt bizonyítják, hogy a segédhi­vatali kart a legmagasabb­ körökben is elismerik. Utána a tisztújítást tartották meg. A választás egyhangú lelkesedéssel folyt le. Elnökké: R­a­­­k­o­v­i­t­s Károly segéd­­hivatali irodaigazgatót választották meg. A vidéki segédhivatali tisztviselőket Huszka Ferenc pécsváradi járásbíró­sági dijnok képviselte. A csoport hivatalos helyisége a mai naptól kezdve a Pécsi Polgári Kaszinó­ban van. Az ülés este 9 órakor ért vé­get. Lőwy ruhát vegyen! NYÍLT-TÉR*» NYILATKOZAT, Pécsett 1939 június hó 27-én este 8 órakor özv. Kis­s­né dohánytőzs­de üzletében Dr. Szabó Imre ügy­véd úr előtt a nyilas pártról és ve­zetőiről tett valótlan és sértő állí­tásaimért bocsánatot kérek és tel­jes egészükben visszavonom. Till Sándor ny. m. kir. műszaki tanácsos. *) E rovatban közettekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.

Next