Dunántúl, 1940. március (30. évfolyam, 49-72. szám)

1940-03-01 / 49. szám

egyes tagja szeretetének és ragasz­kodásának látható jelét. A díszkard folyamőrségi kard, pen­géje sollingeni acél. Egyik oldalán: ..1°2Q március 1. Legfelsőbb hadurá­nak 1940 március 1.“; másik oldalán: „M. kir. honvédség és csendőrség" felírás. A díszkard kosara díszes aranyo­zott ezüstből készült, elölről közép­­címerrel, külső oldalán turul madár­ral és egyéb magyar motívum díszí­téssel. A kardhüvely­­ aranyozott dí­szítésű. A dísz­karának külön doboza van. Az­ átadáshoz okirat is készült kutyabőrön ezzel a szöveggel: „Főm­éltósága Kormányzó Úr! Az Isteni Gondviselés megengedte, hogy a magyar á­llam hadereje im­máron húsz esztendeje tisztelhesse Legfelsőbb Hadurát Főméltóságú Kormányzó Urunk magas személyé­ben. Az ünnepi évfordulón mély hódolattal kérjük, hogy a m. kir. honvédség és csendőrség hűségének jeléül felajánlott díszkardot Förmél­­tóságú Kormányzó Urunk kegyesen elfogadni és viselni méltóztassék. Budapest, 1940 március 1-én. Pécsről Horváth László tábor­nok, hadtestparancsnok vezetésével tiszti és legénységi küldöttség vesz részt. A legénység tagjai között azok vannak, akik a Felvidéken kitüntet­ték­ magukat. Délelőtt 11 óra 50 perckor vala­mennyi helyőrségben a legénység so­rakozik s méltatják előtte az évfor­duló jelentőségét és a díszkard tör­ténetét. 12 óra 15 perckor, amikor a fő­­méltóságú úr a küldöttség által elfoglalt terembe lép, Pécsett a rangidős liszt fővetést vezényel a budai királyi vár felé. Egy per­cig tartó tiszteletadás után az or­szág egész területén a honvédség összes katonái egyszerre éneklik a Himnuszt. Három díszköz­gyűlés Pécsett A közületek ünnepi díszközgyűlé­sek formájában áldoznak a kormány­zó úr ő főméltósága húszéves ország­lása emléknapjának. A közgyűlések előtt a város és vármegye törvény­hatóságának katolikus vezetői és bi­zottsági tagjai délelőtt 10 órakor r­észtvesznek a székesegyházban tar­tandó ünnepi szentmisén, amelyet Hanug Ferenc dr. prelátus, püs­pöki helynök pontifikál. Ünnepi is­tentisztelet lesz 9 órakor az evangé­likus, fél 10 órakor pedig a refor­mátus templomban. Utána kerül sor az ünnepi ülésekre. Pécs város törvényhatósági bizottsá­­­gát N­i­k­o­l­i­t­s Mihály főispán dél­­­­előtt 11 órára hívta össze a városháza közgyűlési termébe,­ahol a tárgyso­rozat szerint N­i­k­o­l­i­t­s Mihály el­nöki megnyitója után Esztergár Lajos dr. polgármester terjeszti elő indítványát a nap megörökítésére, majd lovag Vasváry Ferenc dr. egyetemi tanár, törvényhatósági bi­zottsági tag mond ünnepi beszédet. A vármegyeházán délelőtt 11 óra­kor ü­lt össze a megye törvényhatósági bizottsága, hogy megemlékezzék Ma­gyarország kormányzójának húsz éves országlásáról. A rendkívül ünnepi közgyűlést B­l­a­s­k­o­v­i­c­s Iván dr. főispán nyitja meg és mond megem­lékezést a történelmi évfordulóról. Az ünnepi beszédet pedig V­i­rá­g Ferenc megyéspüspök tartja. Utána vitéz Horvith István dr. ali­­ispán előterjesztést tesz az évfordu­lóink a közgyűlés jegyzőkönyvében történő megörökítésére s megválaszt­ják a hitelesítő bizottságot. A pécsi Erzsébet egyetem tanári kara és ifjúsága is méltó módon ün­nepli meg a kormányzó úr ő főméltó­­sága országlásának huszadik évfordu­lóját. Ebből az alkalomból az egyetem március 1-én déli 12 órakor az egye­tem dísztermében ünnepi közgyűlést tart. A közgyűlést megelőzőleg­­ dél­előtt 10 órakor az egyetemi templom­ban ünnepélyes szentmise lesz, az evangélikusok templomában­ pedig reggel 9 órakor istentiszteletet tar­tanak. A közgyűlésen az egyetemi énekkar a Magyar Hiszekegyet adja elő, utána V­i­n­k­­­e­r János dr. rek­tor ünnepi beszédet mond. Ezt köve­­tőleg az énekkar a Himnuszt énekli el, majd az egyetem Horthy Miklós emlékművét avatják fel. Az emlékmű­­avatás után Kocsis László, az or­szágos nevű pécsi költőpap A három emlék című ünnepi ódáját adja elő, Holub József dr. egyetemi tanár pedig ,,A kormányzói méltóság a ma­gyar alkotmányban" című tanulmá­nyát olvassa fel. A díszközgyűlés vé­gén az egyetemi énekkar a Szózatot énekli. DUNÁNTÚL Péntek, 1940 március­ 1. son A miniszterelnök nagyhatású beszéde a budapesti Vigadóban „Horthy fővezér teremtette meg a nemzeti hadsereget“ A budapesti Vigadóban csütörtö­kön este 6 órakor kezdődött az Egyesült Magyar Keresztény Nemzeti Liga által rendezett magyar hódolat ünnepe, amelyen Teleki Pál gróf miniszterelnök az alábbi beszédet mondotta: — Mélységes hódolattal és tiszte­lettel, bensőséges szeretettel üdvözöl­jük főméltóságú kor­mányzó urunkat annak a napnak előestéjén, melyen húsz éve lesz, hogy a szegedi főve­zért, a magyar nem­ . ..gig­any­zeti hadsereg megte­li ' SErfis­rémtőjét az ország kormányzójává válasz­­tottuk. A magyar nem hajlong, de megbecsüli a maga közül előbbre valót, elfelejti mára a tegnapi parádé ujjongását, de akit egyszer a szívébe zárt, keblében csendesen ün­nepli holtáig. A magyar ember be­csüi azt, aki nagyot alkot, aki erős, de igazán és maradandóan csak azt tiszteli, aki tisztaéletű és egyenes, akinek tehát a fegyverei is minden­kor tiszták. Ezért járunk főméltóságú kormányzó urunk elé nem alattvalói, hanem fiúi hódolattal, a nemzetnek, e nagy magyar családnak a családfőre tekintő tiszteletével. Nem tudok szebb szavakat azoknál, amelyeket a kormányzó úr mondott I. Ferenc Jó­zsef királyról való megemlékezésé­ben,akinek oldala mellett öt eszten­dőt töltött, mint szárnysegéd: ,,A leg­— Miután átvezette a maroknyi nemzeti hadsereget a Dunántúlra, Bu­dapestnek fordult, hogy megállítsa előnyomulásában a román hadsere­get, amikor pedig annak tábornoka azt kérdezte tőle „és ha nem állok meg?" — röviden így felelt: „Akkor védekezni fogok." Elszántságával megmentette a Dunántúlt, hogy onnan nagyobb hadsereget to­borozhasson és megindulhasson vele az ország újjáépítésére. Benyomult a nemzeti hadsereggel Budapestre és e mindnyájunknak felejthetetlen bo­­rongós őszi napon a főváros és az or­szág népéhez így szólt: „A nemzet romlásának immár vége van. Min­denkitől fegyelmezett és öntudatos magatartást követelek." Ne felejtsük el soha Horthy Miklósnak ezeket a mondásait. Bennük van az egész ma­gyar lélek, együtt az ősi hagyomány, hitünk, zászlónk állandósága és az élniakarás. ■*— Holnap lesz húsz éve, hogy az egész nemzet nevében a nemzetgyű­lés már nemcsak a kardot bízta rá, hanem a romtakarító csákányt és nemesebb, a legjóságosabb, a leg­férfiasabb ember, akivel valaha éle­temben találkoztam. Népeknek és embereknek egymással összeütköző érdekei számára csak az ő bölcsesége tudja megtalálni a kiegyenlítést. Is­meri az embereket, le tudja mérni ér­téküket és éles szeme az összefüg­gések mélységébe lát." Horthy Mik­lós beszédében I. Ferenc József sze­mélyének azokat a tulajdonságait emelte ki, éppen azokat érezte nagy­nak a bölcs, öreg királyban, amelyek nagyok magának Horthy Miklósnak a lelkében és személyében is. De mi­képpen is bírta volna különben azt az országépítő munkát, amelynek húsz esztendős évfordulóját ünnepel­jük most? 1919 csúf tavaszát éltük, amikor kerestük azt az embert, aki kezébe vegye a kardot, hogy meg­mentse vele, hogy talpraállítsa az ön­hibájából is összeomlott nemzetet. Bécsben Bethlen Istvánnal kettesben ugyanarra a férfiúra gondoltunk, aki­re Aradon Károlyi Gyula, Károlyi Gyula hívására jött Szegedre családi köréből. Minisztertanácsban ültünk éppen, amikor Horthy Miklós belé­pett és ezt mondta: „Eljöttem, válla­lom." A magyar ember őszinteségé­vel és elszántságával beszélt.. Abban a szóban, hogy eljöttem, bátorsága volt és önfeláldozása, abban a szó­ban, hogy vállalom, benne volt egész énjének a haza szolgálatába állítása akárhol és akármilyen körülmények között. Msát is Horthy Miklós kezébe adta, arra bízta az ekét is, kalapácsot és tollat, az ország újjáépítését. A magyar megtalálta benne azt a férfiút, akiben önmagának leg­jobb és legnemesebb örök tulaj­donságait látta, aki bizodalmat olthatott a nemzet szívébe, akit arra valónak ítélt, hogy feltámadás felé vezesse. A kormány­zó pedig nyilvános vallomást tett ak­kor és szent ígéretet: „Megmásíthatatlan akaratom, a nemzetet a boldogulás útjára ve­zetni, a keresztény erkölcs ural­mát helyre akarom állítani. Sze­retettel, türelemmel, megértéssel, igazságosan fogom gyakorolni a főhatalmat. Egyaránt gátat kívánok vetni minden túlzásnak, a kíméletlen érvényesülési vágynak, a pártszenvedély elfajulásé-­­ nak, az osztályharcra való tüzelésnek­­ és a termelést megbénító izgatások­­nak. Őrködni fogok a közélet tiszta-­­sága felett. A magyar nép erényeit akarom felépíteni, a nemzet jövőjét minden igyekezetemmel elősegíteni, a magyar kultúra tökéletesedését és szellemi életünknek minden m­éte­­lyező hatástól való megtisztítását." Ez a cél vezette és vezette mindmáig és vezeti tovább az ő meggyőződése, hite, fegyelme és akarata vezette a nemzetet — történelmi szemmel néz­ve — csodálatosan rövid idő alatt, ahol ma vagyunk. És mi mindnyájan, e hazának magyar és nem magyar ajkú fiai és leányai, akik már akkor ígértük és hittünk benne és felesküd­tünk, hogy követjük, húsz éves or­­száglására visszatekintve, boldog és hálás szívvel újítjuk meg szent eskü­­beszédünket és velünk esküszik a húsz esztendő folyamán felserdült magyarság és velünk esküszik az ál­tala visszacsatolt országrészek népe is lelkesen. Mi mindnyájan nemcsak hiszünk immár, de látunk is. Bizo­nyosságot látunk kormányzó urunk­nak a nemző gondos atyjává és a mai Európa tekintélyévé nőtt, kima­gasló egyéniségében, országlásának nehéz időket állt és álló stabilitásá­ban. Köszönjük neki Ígéretének be­teljesítését és­­gyömbérként ígérjük valameny­­nyien, hogy hűséggel, szeretettel, fegyelemmel és engedelmességgel követjük tovább. Hozzátette még akkor a kormányzó úr, hogy „Bosszú és gyűlölet helyett a kiengesztelődést és megértést ke­ressük a kül- és belpolitikában egy­aránt". Ezek nemcsak szavai voltak neki, hanem legbensőbb meggyőző­dése, minthogy mást nem is mondott soha. Eszántan követett politikájá­nak nagyságát és igazságát lassan­ként felismerte az egész világ. Ennek köszönjük kormányzó urunk szemé­lyén keresztül azt a megbecsülést, amelyben országának és népének ma külföldön része van. A nemzethez in­tézett szózatát így fejezte be: „Egy ezeréves nemzet erkölcsi tökélyében a magyar föld ősere­jével és a magyar nép lelkének keresztény hitével, bátran nézünk szembe a jövendővel.“ Ezt pedig nem felejtjük sem mi, ma élő nemzedék, sem senki más a vi­lágon. — Nem mondhatok itt ma élet­­történetet, de azt hiszem, nem is kell. Horthy Miklós élettörténetét tudja az egész világ és történelemmé vált mér bennünk. Horthy Miklós a magyar ember nyugodt biztonságával kormányoz az ezeréves alkotmány szellemé­ben. A magyar szereti az erős kezét, iáé az magyar kéz legyen. Magyar legyen a kéz, ez annyit jelent, hogy "alkot­mányos legyen. Az alkotmányosság nálunk nem tudás, hanem érzés kér­dése és egyet jelent azzal, hogy­ ma­gyar. Királyaink és kormányaink or­­száglásában pedig az, hogy magyar mindenkor, egyben azt is jelentette „A magyar megtalálta benne azt a férfiút, akiben önmagának legjobb és legneme­sebb örök tulajdonságait látta.

Next