Dunántúl, 1940. október (30. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-22 / 241. szám

■jjdsn-» * ELÖFELETI HÁZHOZ SZALATYA VAGY POSTÁN EGY HÓRA 3­50 PENGŐ EGYES SZÁM­ÁRA 13 541„ «Bées» Asm 12 filér. Pécs, 1940 október 22. Kedd. SZERKESZTŐSÉG alkotmányfejlődés Az a beszéd, amiről most szólunk, szakemberek előtt hangzott el és pedig: mérnökök, előtt. Teleki Pál sohasem tagadta, sőt csaknem min­den megnyilatkozásában hangsúlyoz­ta, hogy szereti a szakszerűséget s értékeli a szakvéleményt. Ő maga is kiváló szakember s amikor politikai kérdésekben megnyilatkozik, maga­san felemelkedik a problémák napi politikai színvonala fölé. Már magában véve az is nagyon ér­dekes, hogy a m­agyar közéletet oly rendkívüli mértékben érdeklő jelen beszédét, amelyben alkotmányos életünk reformját bejelentette, szak­emberek előtt mondotta el, mintha ezzel is kifejezni kívánná az elközel­gő reform kontúrjait. Hangsúlyozta, hogy nem szereti ezt a fogalom­­meg­határozást: alkotmányreform. Valóban oly sok averzióval, rejtett szándékok puhatolásával s általában ellenszenvvel fogadja az egész ma­gyar közélet ezt a kifejezést, hogy jobb nem használni abban az eset­ben, amikor reformokat akarunk megvalósítani abból a célból, hogy továbbfejlesszük a magyar alkot­mányt. Azt senki előtt sem kell ugyanis magyarázni, hogy bármily nagy kincsünk s féltve őrzött nem­zeti értékünk a magyar alkotmány, az sohasem volt megcsontosodott, mozdíthatatlan eszköz a nemzet élete szempontjából, hanem minden időkben rugalmas nemzeti életlehető­ség, amelyet a kor szelleméhez, a nemzet igényeihez mérten fejlesztet­tünk, javítottunk, a szükséghez ké­pest kiegészítettünk, hogy ezzel egy magas, nagy nemzeti célt szolgálva, biztosítsuk egy nagyrahivatott nép­nek további fejlődését. És most is erről van szó. Őszintén, igazán és be­csületesen csak erről van szó. Ne ke­ressen tehát senki e nemes kormány­zati törekvésben bármely olyan szán­dékot, amely az alkotmányfejlesztő reformtörekvés gondolata mögött nem található meg. Nagyon jól tud­juk, hogy minden közéleti szándék, törekvés, munka, már az elhatározás fogantatása pillanatában kritikai megjegyzéseknek van kitéve. Nagyon helyes ez, jól van így. Teleki Pál alkotmányfejlesztő törekvésétől sem óhajtjuk távoltartani a kritikát. Ez az elhatározás olyan becsületes szándékú és oly erős közigény, hogy kibírja a becsületes kritika bírálatát. A mai modern életfelfogásban a ma­gyar alkotmány sem állhat meg azon a fokon, amelyet elődeink egy ké­nyelmesebb adottság esztendeiben al­kottak meg. Időközben nagyot fejlő­dött a világ s a szemünk láttára tor­nyosodnak a nagy gazdasági, szociá­lis és politikai eszmeáramlatok. A magyar nemzet nem teheti meg mást sem, mint ahogy sohasem tette meg, hogy két lakattal zárja le az eszme­áramlatok kívánalmai előtt az or­szág kapuit. Ez viszont nem jelenti azt, hogy eszméket nem óhajtanánk a nemzet igényei szerint feldolgozni. Ellenkezőleg csak akkor és úgy fog­juk azokat alkalmazásba venni, ami­kor már meggyökeresedett magyar közkívánalmak lettek. Aki a közéleti mai helyzetét ismeri, senki sem ve­heti tagadásba, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a magyar alkot­mányos élet reformjával a lehető leg­komolyabban és legbehatóbban fog­lalkozzunk. Szerencse a nemzet szá­­­­mára, hogy az alkotmányunk fejlődé­sét biztosító reformot olyan szakem­ber s minden elhatározását siker ko­ronázó politikus vette a kezébe, mint Teleki Pál gróf miniszterelnök. Amikor Teleki Pál a Mérnökpolitikai Társaságban felfedte reformszándé­kának nagy kontúrjait, az alkotmá­nyos fejlődést biztosító szándékával kapcsolatban rögtön megjelölte azt az utat, ahogyan ezt törvényhozásunk életében keresztülvinni kívánja. Az érdekképviseletekre fektetjük alkot­mányos életünk reformját. Ennyit­­mondott Teleki Pál s mi sem me­gyünk tovább. Minden, amit ezen túl mondanánk, csupán kombináció és találgatás lenne, ez pedig nem áll feladatunkban. És amikor eddig el­jutottunk, e törekvés támogatására azt az üzenetet küldjük fáradhatat­lanul dolgozó miniszerelnökünknek, hogy a magyar közvélemény nemcsak helyesli, hanem minden erejével tá­mogatja is alkotmányfejlesztő szán­dékában. Eden útja veszélyt jelent a közelkeleti Németország baráti kapcsolatokat kíván fenntartani Jugoszláviával éppúgy, mint Görög- és Törökországgal Róma, okt. 21. — Mértékadó olasz körökben E­d­en angol hadügy­miniszter közelkeleti útjával kapcso­latban a következő megjegyzést te­szik: 1. Eden útja világosan mutatja, hogy az angolok a közelkeleti hely­zetet rendkívül súlyosnak tartják. 2. Az olasz nép változatlan rokon­­szenvel tekint Egyiptom népére, amely továbbra is ellent áll az Olasz­ország elleni háborúba lépés érdeké­ben reá gyakorolt angol nyomásnak. Olaszország megújítja azt a kijelenté­sét, hogy nem akar Egyiptom ellen küzdeni, hanem csakis azok ellen, akik Egyiptomot katonai támasz­ponttá építették ki Olaszország el­len. 3. Eden közelkeleti útjának célja nyilván az, hogy megerősítse Anglia tekintélyét oly közelkeleti országok­ban, amelyek még nem határozták meg végleges politikájukat. Ezeknek az államoknak józan és egészséges része bizonyára fel fogja ismerni azt, hogy Eden milyen veszélybe akarja sodorni őket­­. A való már mindenki előtt kéz­zelfogható. A tengelyhatalmak hatá­rozott lépésekkel haladnak a végső győzelem felé. A Földközi-tenger vi­dékén az olasz haderő már súlyos csapásokat mért Angliára és a jövő­ben még súlyosabb csapásokat fog mérni rá. (MTI) A belgrádi lapok Berlin délkeleteurópai terveiről Belgrádból jelentik. A Poli­tika és a Vreme vasárnapi száma első oldalon feltűnő alakban közli a német hivatalos helyen elhangzott kijelentéseket a birodalom délkelet­európai terveiről. Mindkét lap szó­­szerint közli az Avala berlini jelen­tését, amely szerint a Wilhelmstrasse szóvivője megcáfolta a német nyo­másra vonatkozó híreket. Kijelen­tették, hogy Németország továbbra is nor­mális, sőt részben baráti kapcso­latokat kíván fenntartani Jugo­szláviával,­­Görögországgal és Törökországgal. Németország nem követeli egyetlen államtól sem, hogy csatlakozzék az új európai rendhez, ha ezek nem mu­tatkoznak hajlandónak. Ugyanezek­ben a német politikai körökben nem tulajdonítanak különösebb jelentő­séget Eden utazásának, mert az nem rejtegethet semmiféle meglepetést a tengelyhatalmak számára. (MTI) Antonescu szerint Románia súlyos gazdasági válsággal küzd Szigorú elsötétítést rendeltek el Bukarestben Bukarest, okt. 21.­­ Antones­­c­u tábornok a kormány legfelsőbb gaz­dasági bizottságának ülésén ismertette azokat az okokat, amelyekből kifolyó­lag Romána súlyos gazdasági válsággal küzd. Ez a gazdasági krízis az új rendszer­ben is megnyilatkozik, sőt súlyosabb. A gazdasági élet románosítása pillanatnyi­lag zavarokat idézett elő. A gazdasági válságot még súyosabb­­bá tette a rossz mezőgazdasági év, a piacról eltűnt a zsír, a szappan, a bab, amelyeket a zsidók nagy mennyiségben vásároltak össze, a vasút hónapokon ke­resztül ok nélkül mozgósítás alatt ál­lott és szintén hozzájárult a gazdasági heyzet rosszabbodásához.­­ Sürgős és energikus intézkedésekre van szükség és ezért az élő húsba kell vágni. Súlyos fenyítésben részesülnek mind­azok, akik nem hallgatják meg az idők parancsoló szavát. Bukarestben rendelet jelent meg, mely szerint a román fővárost további intézkedé­sig elsötétítetik. A színházak és mozik csak éjfélig tart­hatnak előadásokat. A villamosok­­ csak éjfélig közlekedhetnek. Bukarestből jelentik: Mihály ki­rály és Heléna anyakirálynő kihallgatá­son fogadták a Romániában tartózkodó német katonai misszió parancsno­kait, Hansen tábornokot, Speidel tábornokot, Hause ezredest, Schömmel őrnagyot és la bukaresti katonai attasét, Just e®re­­­dest.­­ M­anol­­­es­cu tábornokot, Benglia­­ tábornokot, Zeciu ezredest és két csend­­­őr őrnagyot letartóztattak.

Next