Dunántúl, 1941. szeptember (31. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-05 / 202. szám

4 Erdélyországban KivántMás a Szent Anna tóhoz írta: dr. Merényi Ferme !▼. TusnidfErd­őn sapsngos, toronym­agas lenyőerdők, égbenyúló hegyóriások és fő­leg pécsi ismerősök vártak. Szállást azonnal kaptam, a programot is gyorsan összeállítottuk három napra és most már csak hozzá kellett látni annak terv­szerű végrehajtásához. Csodaszép három nap volt a tusnádi kirándulás. Mintha csak a színes fény­képezés ragyogó ideje lett volna. Az első nap még szoktattuk magunkat a hegy­mászáshoz. Apor-kilátó, Ludmill­a-pihenő szerepeltek a műsoron. Másnap követ­kezett a Szent Anna tói kirándulás. Szinte külön fejezetbe kínálkozik ez a festői szép út. Kora reggel sűrű köd szállta meg az Olt völgyét. A tej­szerű pára mind sűrűbb lett és csak a turista ösztönünkre hallgattunk, amikor kilenc óra felé hátizsákkal, alkalmas hegymászó fölszereléssel, elegendő filmmel és mesz­­szelátóval nekivágtunk az 1300 m magas Nagycsontod hegynek. Csak 600 métert kellett emelkednünk, de ez tényleg emel­kedés volt. A fárasztó út megérte a vál­lalkozást. Alig értünk a hegyi szerpen­tinre, az óriási fenyők között a fölkelő nap fénysugarai rendeztek festői játékot. Fantasztikus fénynyalábok függönysze­­rűen kapcsolták egymásba az erdő fáit és a fény és árny tüneményes pompában kívánkoztak filmre. Szinte megfeledkez­tünk már a fárasztó menetelésről is, mi­­s­or hirtelen kivilágosodott és fönn is voltunk a hegy gerincén. Innen hirtelen lefelé hajlott az út és jó szolgálatot tett a díszesen faragott csiki bot a merészen lejtő szerpentinen. Csak az utolsó perc­ben láthattuk meg a Szent Anna tó kék tükrét. Csalódás várt ránk. Hiába ke­restük Jókai Mór Szent Anna tavát, nem az igazi állt előttünk. Az oláh rablógazdálkodás itt is éreztette barbár gondolkodását: a tó partján, a Szent Anna kápolna környékén majdnem az­­égyharmad részen erdőirtást rendeztek. Hogy miért, azt senki sem tudná meg­mondani. A kidöntött fák még a hely­színen hevernek, de a tó illúziója mér­hetetlenül leromlott. Kesergő lélekkel búsongtunk ezen a nagy veszteségen és még az sem vigasztalt, hogy legalább a csend és az Isten békéjének közelsége vesz körül, amit Jókai olyan mesteri kézzel és lélekkel érzett meg. A kirán­dulók tarka és növekvő serege, lármája, a turistaház terraszán cimbalmozó cigány kínosan bántó egy­ nótája nagyon is ki­zökkentett a föllelni vélt magányból és elmélkedésből. Csak a tó mélykék tükre viszonozta az ég szépségét, a környező fenyők sudár képét és nyugodt mozdu­latlanságával sejtette az isteni erők grandiózus megnyilatkozásait. Majdnem kiábrándulva hagytuk el a tavat, hogy a Mohos tónál a kokojeás, mocsaras vadság szertelenségében keres­­sük meg Jókai félelmetes leírásának em­lékeit .De hol van már a kokojeás? A rendező emberi ész erőteljes kézzel ha­tárt vont a mocsárnak, levezette a fölös vizeket és a valamikor süppedő és el­nyeléssel fenyegető láp ma szinte békés Utat nyit a kiváncsi embernek, hogy a mocsár exotikus növényvilágát tanulmá­nyozhassa. Hát így tűnik el a régi világ és épül felette az új élet? Ezen már nem szabad keseregni, hiszen a pusztu­lást kell, hogy a megújulás váltsa föl és a félelmes tájék helyett békés, alkotó munka köszöntse a ma emberét, így megyünk egyre följebb a Nagy- Csom­ádra. Egyszerre csak messze alat­tunk fölragyog a Szent Anna ló. A meg­lepetés szavát pár száz méterrel följebb az elragadtatás kiáltása váltja föl, íme, ezt írta meg Jókai! Ez az igazi Szent Anna tó! A fenyőerdők szétnyílnak, a Szent Anna mélyen alattunk tündöklik és kőrös-körűl a Csiki havasok örökszép csúcsai alkotnak tündérszép keretet eh­hez a páratlan tengerszemhez. mmínrrti PfdiMf, '14Wf 5. — ———------­ Amikor a kurucok hadi­­sarcot róttak ki Pécsre A városi levéltárban előkerült Sándor László kuruc vezér sarcoló levele, amelyet 1704. februárjában küldött a városi tanácsnak Kotlaneck Sándor pécsi katonai offi­­ciálisnak 1704. ápr. 24-én kelt megrázó leveléből ismerjük nagy vonásokban a város kirablását, felégetését s lakói egy­­harmada 1894 személyi legyilkolásának szomorú történetét. Ekkor rohanták meg az 1698-ban (a mostani városi székház he­lyén) épült egy emeletes városi tanács­házat, amelynek főbejáratánál (a mostani Q­u­i­nt­us cég üzlethelyisége táján) Kollaneck fia, városi tanácsalkalma­zott karddal védve a városházát, egy hadnagyot, hat kurucot halálba küldve, maga is ott esett el a tanácsház kapujá­ban. Ezt követően az egész tanácsházat feldúlták, irattárát felgyújtották s az üszkös,­ tetőnélküli falak gazdátlanul ál­lottak egész 1708. évig, amikor is a Ta­nács újra felépíttette, teljesen előző mére­teiben. A várostörténelem írott dokumen­tumainak teljes elpusztulása ily kegyet­len tabula rasa révén a legérdekesebb évtizedek (a török felszabadulástól 1704. évig) részleteit vitte magával. Annál örvendetesebb az, hogy a városi levéltárnak most gyűjtés alá került Dip­­lomatariuma egy olyan eredeti okmány­nyal gazdagodott, ami a Tanácsház le­égése előtti időkből származik. Ez pedig Sándor László kuruc vezérnek 1704. február elsején kelt és pecsételt saját­kezű sarcoló levele, amit a városi Ta­nácshoz küldött s amiről A­i­d­i­n­g­e­r egykori pécsi polgármester, aki délután­jait többnyire a levéltárban töltötte, már 1870-ben említést is tett. Közben az ok­mány elveszett s 70 év után most került elő. Hogy miért kellett a városnak hadi­sarcot fizetnie, az kitűnik az első pont­ból. Sándor László és Z­a­n­o kuruc pa­rancsnokok (akikről Koller Ferenc, a pé­csi jezsuita rendház főnöke mint „determ­­­mus calvinistis" nyilatkozott) félelmetes szereplői voltak a pécsi 1704. év tavaszá­nak. Zano ezredesnek 200 aranyra be­csült értékes lovát a tanácsház előtti harcban a fiatal Kollaneck lőtte agyon, hősi halála előtt. Visszatérve azonban a sarcoló levélre, a keltezés szerint (Dato in suburbio) egyik városkapu előtt, a kül­városban (helyesebben elővárosban) írta azt a kuruc vezér, mégpedig a Siklósi­kapun kívül (a mai Benyovszky Móric­­utca területén), mert röviddel előtte még Nagyharsányban tanyázott s onnan jött Pécs felé. Az itt szó szerint közölt üzenetét ponto­san iráshibáival együtt adjuki annak ki­fejezett kiemelésével, hogy a hadisarc le­vélben nincs zárójelbe helyezett rész, s ami van, azt könnyítés vagy magyará­zat kedvéért fűztem a szöveghez. A le­vél latin bevezetése, amiben a sarcoló hadfi meglepő szerénységgel accordát, vagyis kiegyezést írt, így hangzik: Punctus Accorda pro parte militis cel­­sissimi principes Francisci Rákóczy de fölső Vadász Domini Domini gratiosissi­­mi: Ötvenezer forint, kétezer pár pisztoly és csizma a hadisarc 1. Kegyelmes Urunk eö Nga (Nagysága) számára, mint hogy az Ráczok, Görögök, úgy az itt Lakó Németek, Horvátok, s Magyarok engedelmeségeket meg nem mu­­tatak sem az eö Nga vitézei eleiben nem küldötek (vagyis nem fogadta őket kül­döttség), tudván Simontornyán és Szek­­zárdon sok időktől fogva való létüket, az ide helyikbe való gyövésre Kegyel­mes Urunk es Nga nagy kárára másutt levő ellenségeink az vitézi alatvaló meg­­veretésére vagy győztetésére distrahálók (ebben az értelemben „számítgatók") és okot adtak, és azért kívánunk fejedelmi öltözetekét való tiz paripát. 2. Hat nyustos subát, Tizenkét Párducz bőröket, negyven sup (valójában ez egy hosszmérték, egy arasz — 12 hüvelykkel, helyes neve Schuck) Farkas bőröket, hat mente alá való Hiúz bélést, tizenkét em­bernek való darutollat vagy kolcsagot uj tokjával edjüt (együtt). 3. Ugyanaz eö Nga vitézei számára két­ezer pár pistolt karabingokkal edjüt. 4. Az vitézlő rendnek az városon sémi dulást ne tegyenek ötvenezer nimet forin­tokat. 5. Ugyan azon katonaságnak kétezer kalpagot kétezer pár karmasin csizmát, két ezer köpönyeket. 6. Azon katonaság Tisz m­aiméknak egy-egy skarlátbul vagy granatbul aló (való) öltözetet, hozá való szerszámival (vagyis felszerelésével) edgyüt. 7. Kinek kinek hozá ilendő egy pari­pát (vagyis minden kurucz katonának hozá való öltözetivel edjüt. 8. Ezer Nyereg alá való pakróczott. 9. Mind az urak számára adandó lo­vakra, mind uralmékbra egy-egy vörös csótárt. (Csótár török származék s dí­szes lótakarót jelent). 10. Az hajdúk számára kétezer köpe­nyeket, két ezer Telekes bocskort kap­­czával edgyüt és két ezer kalpagot. (Te­lekes bocskornak nevezték a szíjjal át­kötő, lorum habens, lederband habend, parasztsarut). 11......... (itt négy kiolvashatatlan szó következik, majd folytatja) ...Kegyel­mes Urunk eö Nga ezeres kapitánya Fel­cserjét (ez időben a katonai seborvos neve, Feldscher) gyermekivel s úgy jó­szágával e­gyütt minek előre még az Accordához kezdenénk, kikülgyék, máskép az Accordához nem kezdünk. Mind ezek meg adására ha magokat Pécs városi uraimék (ez a Tanácsra vo­natkozik) Akkomodálják és meg adgyák az gratia (vagyis rendben van), holot nem (a holott ez időben inkább a „ha pedig" értelemben használatos) Isten s Világ előtt protestálunk ha élénkbe ada­tot ordérünk szerint eljárunk. (Vagyis fe­nyegetőzött arra az esetre, ha őt kény­szerhelyzet elé állítaná a város vezető­sége). Datum in suburbio 5 Ecclesientium die 1. februári 1704. Aláírás teljes katonai rangjának hosz­­szú felsorolásával (amiből megtudjuk, hogy a kurucok tábori lovasezredének kapitánya, stb.) Sándor László s. k. Eddig a levél, amit kezébe véve a vá­rosbíró, mint az akkori közigazgatás ve­zetője egyetlen egyet tehetett: megva­karta a fejét, s átgondolva a követelé­seket, a Tanács álláspontját az egyetlen szóba sűrítette: Miből? A farkasbőrrel nem volt még baj, mert az 1730. évig terjedő jegyzőkönyvek bi­zonyítják, hogy a farkasokkal sok baj volt, különösen tél idején, amikor azok a Száva, Dráva jegén átjöttek a Dinári Alpok felől. Még a hiúzzal és nyesttel sem volt hiba, mert Baranya akkori fau­­dája ilyenekben bővelkedett. A karma­zsin csizmákat a pécsi tímárok, a pokró­cokat a pécsi centonifexek előállíthatták. Kapcakötő is volt néhány, céhen kívül. De baj volt a „karabinyok"-kal, mert vá­rosunkban ekkor egyetlen sclopetarius, azaz puskaműves volt. A párduczbőrre a Tanács tagjai legfeljebb azt felelhették, hogy miféle az s hogy néz ki? Mert rég volt az, amikor Pécsett egy-egy török nagyúr büszkélkedett vele. A kuruc sereg létszámát pontosan nem tüntették fel, de kettőezer lehetett, mert mindenből kettőezret kértek, kivéve az „ötvenezer német forintokat", amekkora összeg a városnak, s földesúrnak s káp­talannak együttvéve sem volt. Még az a szerencse, hogy Pécsnek összesen alig volt több 2000 lakosánál. A Tanács a követelésekből kev­eset tel­jesíthetett, mert rövidesen bekövetkezett a város húsvéti pusztulása, ami ez évben bizony nagyon korai dátumra, március 22-re esett. Felénél járnak. A VISSZATÉRI DÉLBARANYA ÉS A 20 ÉV ALAtTI ESEMÉNYEK 1932. JUNIUS 8. A Pécsi Ipotesefle* • 25 évi szolgálat után nyugalomba vo­nult Sághy Kálmán helyére Erdős Emilt választotta főjegyzőne­k. JUNIUS 9. Meghalt Nyugatszort- erzsé­beten özv. Rabe Kurtáé Tomka Ilona. ~JUNIUS 10. A János Pannonion Társaság felolvasó ülésén Surányi Miklós, dr. Kastner Jenő, Illés Gyu­la, dr. Fülöp Lajos és Villányi Andor szerepeltek. — Elhunyt Pécsett Csu­ka Károly ny. pénzügyőri főbiztos, Győrött, Sándor Lajos volt pécsi kir. tanfelügyelő. JUNIUS 12. A Nemzeti Szövetség Pécs Baranyai Körének Intzgyülésén báró Perényi Zigmond, dr. Nagy Károly, vitéz Galánthay Glock Ti­vadar és Szatmáry István mondottak beszédet. — A pécsi credisták részt­­vettek Virág Ferenc püspökkel a szombathelyi országos Credo kon­gresszuson. — Meghalt Pécsett Schmidt András magánzó. — Zászlót szenteltek a mecsekszabolcsi tűzol­tók és a dalkör. JUNIUS 13. Vármegyei Irodaiigaz­gató lett Kreutzer Jenő baranyavár­­megyei irodafőtiszt. — Meghalt Pé­csett Szarka Istvánné König Gizella. JUNIUS 15. Budapestre érkezett az olasz kormány ajándéka, az új re­pülőgép, a Giustizia per TUngheria. JUNIUS 16. A képviselőházban Meskó Zoltán ismertette a magyar horogker­eszet­esek programját JUNIUS 17. Felhőszakadás, jégeső és vihar pusztított Baranyában, fö­seg a pécsváradi járásban. JUNIUS 19. Elhunyt Pécsett Ké­szíts Kamill, Baranya vármegye ny. alispánja. JUNIUS 22. Karafiáth Jenő kultuszminiszter és Gömbös Gyula honvédelmi miniszter a Zöger-olim­­piászra Pécsre érekezett JUNIUS 23. Meghalt Pécsett dr. Rusa Ernő szigetvári kir. közjegyző, Bálint Zoltán órás- és ékszerész és Szakács Imre mórágyi ref. lelkész. JUNIUS 24. Gróf Bethlen István volt miniszterelnök fia doktorrá ava­­tására Pécsre érkezett.­­ Leugrott a pécsi városháza II. emeletéről és szörnyet halt Kautz Rezső dohány­gyári felügyelő. JUNIUS 21. Meleg ünneplésben ré­szesítették Velényben Varga Lajos nyugalomba vonuló igazgatótanítót JUNIUS 15. 13 dalosegyesület ver­senyzett Pécsett. JUNIUS 27. Meghalt Pécsett özv. Hermann Imréné Schneckenberger Erzsébet. — Negyedszázados jubileu­mát ünnepelte a szentlőrinci vasutas otthon. JUNIUS 28. Elhunyt Pécsett Szabó József ny. postafelügyelő és Gyulay Péter ny. ügyvédi kamarai főtiszt. JUNIUS 30. Zongor Albert ny. műv. felügyelő meghalt Pécsett. JULIUS 1. Budapesten meghalt gróf Széchenyi Emil koronaőr, Pé­csett Horváth Bons Gyula orgona­­építő, a keresztényszocialisták vezér­lő bizottságának tagja. JULIUS 3. Hitler 12 ezer főnyi csapata bevonult Münchenbe. — El­hunyt Pécsett özv. Schultz Béláné Drasenovits Mária, ifj. Unger Antal tanuló, Sopronban, Soboszlay Kornél főiskolai tanár. — Aranymiséjét tar­totta Kristóf József felsőmindszenti plébános. JULIUS 4. Főtanácsosi címet ka­pott Horváth Mihály baranyavárme­­gyei számvevőségi tanácsos. — A kútba ugrott és belefulladt D. Varga István nagyharsányi napszámos. JULIUS 5. Elhunyt Pécsett Né­meth Vilmosné Lauly Teréz. — A lausanni konferencián Magyarország is részt vesz.

Next