Dunántúl, 1941. december (31. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-04 / 277. szám

Csütörtök, 1941 december 4. DUNÁNTÚL régi tradicionális felfogása, másrészt a reálpolitika követeli meg tőlünk, ugyan­akkor a szent nemzeti önzés politikája viszont parancsolólag írja elő a magyar szellemi életnek oly magas fokra való emelését és annak az egész országban, a nép minden rétegébe oly erővel való szét­­sugár­ozt­atását, aminek eredménye teljes felkészülés legyen arra, hogy a magyarság ebben a nemzetiségi államban történelmi múltján is alapuló elsőszülöttségi jogait gyakorolhassa, a Dunamenti középállamok között pedig régi történelemi vezető szere­pét ismét átvehesse.­­ Hogy pedig ezt a célkitűzésünket megvalósíthassuk,­­ nem szabad, hogy a magyar kultúrának csak egyetlen, egy olyan fontos tényezője is, mint az Erzsé­bet Tudományegyetem, továbbra is cson­ka maradjon. Tanuljunk már egyszer szo­morú múltúnkból, amely telve van olyan tragédiákkal, amiket örökös lekérésünk okozott. — Megcsonkított egyetemünket újból teljessé kell kiépítenünk, sőt azt tovább kell fejlesztenünk. És e munkánkban nem várhatjuk a körülöttünk viharzó háború beláthatatlan végét és annak még belát­­hatatlanabb utórezgéseit. Tanuljunk e te­kintetben is nagy szövetségesünktől, a Németbirodalomtól. Tőlük vegyünk pél­dát, ne késlekedjünk, hozzunk mi is ál­dozatokat, bármibe is kerüljenek azok, a magyar kultúra megerősítéséért és örök fennmaradásáért. Pécs, dec. 3. — Szerdán délelőtt órák alatt az egész pécsi egyház­megyét beszárnyalta a szomorú hír, hogy Braun István paksi apát­plébános reggel a szentmise alatt rosszul lett és percek alatt szívszél­­hűdésben meghalt. Még munkaerejének egész teljében,­­ 63 éves korában ragadta el a ke­­­­gyetlen halál, mely így hirtelen sza­­­­kította meg az Úr egy kiválóan szoro­­galmas és munkás szolgájának életét.­­ Édesatyja is szívbajban halt meg . Braun István érezte, hogy nála is rosszul működik a kis motor, de ez munkakedvét nem csökkentette, sőt fokozta. Rövid idő alatt akart na­gyon sokat tenni. Lelkipásztori mű­ködésének minden állomását példás szorgalommal töltötte be. 1906-tól, mint pécsi hitoktató és legényegyleti másodelnök az egyletet csodálatos virágzásba vitte. 1915-ben czikói plébános lett. Bátor virtusos magyar­­sága itt is kitűnt, mert, bár a kom­munisták szuronyt szegeztek a mellé­nek, a plébánia anyakönyveit és ira­­tait mégsem szolgáltatta ki. 1920- ban Mágocs lett a munkaterülete, itt egy apácazárda is hirdeti áldozat­­készségét, melyet teljesen a saját pénzén alapított. Szeszes italt nem ivott, nem dohányzott. Minden meg­takarított pénze jótékony célra ment. 1926-tól 1939-ig a mágocsi kerület es­perese volt. Paptársai és hívei min­dig nagy tisztelettel és szeretettel övezték. Példás, feddhetetlen, tiszta élete érdemelte ki ezt a megbecsü­lést. Virág Ferenc megyéspüspök 1935-ben címzetes apáttá nevezte ki. A kormánytól 1939-ben a kor­mányfőtanácsosi címet kapta. Ezt megelőzőleg ugyanebben az évben paksi plébános lett. A hívek itt is rögtön felfedezték igazi atyai jóságát és nagy szeretet­tel vették körül. Hirtelen halála nemcsak őket, hanem Pécs városát és az egyházmegyét is gyászba borí­totta, mert mindenütt sok jóbarátja és tisztelője van. „Tőlem, a német nevet viselő polgártól a magyarság sohasem kérte számon származásomat* * ­ Mindazok sorában, akik az ezer­ esz­tendeje magyar Dunántúlnak és ezer esz­tendeje magyar városnak, Pécsnek egye­teméért harcolnak, akarok beállani én is, nemcsak azért, mert ezt ma ünnepélyes fogadalommal vállaltam, nemcsak, mint Pécs városának hűséges polgára, hanem, mint a magyar nemzetnek német nevet viselő, de lelke legmélyéig magyar érzé­sű, magyar gondolkozású, a jobb magyar jövőért dolgozó tagja, akitől a magyar­ság soha nem kérdezte származását, soha nem nézte idegen nevét, nem kutatta, honnan jöttem, azt nézte csupán, hogy hová megyek. És mert látta, hogy a be­csület, a tisztesség­­útján haladok, nyu­godtan a kezembe tette le egy vármegye minden rendű és rangú polgárának sor­sát, — és amikor a rám bízott feladatokat elvégeztem, egyik legtekintélyesebb kultúrintézménye révén a legnagyobb megtiszteltetésben részesített. — Rector Magnifice! Tekintetes Egye­temi Tanács! Hálásan köszönöm a nagy kitüntetést, amelyben engem és rajtam keresztül Baranya vármegyének vezeté­sem alatt állott törvényhatósági és köz­ségi tisztviselőkarét részesíteni méltóztat­­tak.Percekig zúgott a taps Fischer Béla beszéde után, majd a maradan­dó emlékű ünnepség a rektor záró­szavaival és a Himnusszal ért véget. — Iparos lyceális előadás. Decem­ber 4-én, csütörtökön az iparos ly­ceális előadások keretében dr. B­o­­r­o­s Béla egyetemi magántanár tart vetítettképes előadást „A szem be­tegségei és hatása más betegségek­re.“ Kezdete este 8 órakor, az ipar­testület székházában. — KÉT SÚLYOS BALESET BARA­NYÁBAN. Rományáról a gyermeksebé­szetre szállították Mammer László 8 éves fiút, az ottani molnár fiát, aki egyik látogatójuk dicséretén felbuzdulva be­osont a malomba és olajozni kezdte a szivógáz motort. A főtengely elkapta, ka­bátostól felcsavarta, majd a falhoz vágta a buzgó kisfiút, aki homlokán 5 csm-es zúzott sebet szenvedett. A sebet nem le­hetett összevarni, mert pöfeteget tettek rá, amely minden bizonnyal fertőzést is okozott.­­ Bozsovits Ferenc 31 éves ura­dalmi kocsist Sumonyból szállították a sebészetre. Takarmányt rakott le kocsijá­ról és az esti szürkületben nem vette ész­re, hogy Fekete József tehenes nyalábolt a takarmányból. Bozsovits így akaratla­nul Fekete fejére szórta a szénát, mire át­­szidni kezdte a kocsis anyját. Az ér­zékeny árva Bozsovits leugrott, hogy mó­­resre tanítsa a káromkodó embert, de az megelőzte, feléje döfött a vasvillával, melynek egyik ága a szerencsétlen kocsis jobb belső szemzugába hatolt. Állapota m ilyee. Petain és Göring megbeszélése mérföld­követ jelent a kibékülés útján Vichy, dec. 3. (MTI) — Hivata­los helyen a legteljesebb tartózko­dást tanúsítják a Petain és Göring tábornagy megbeszélése tárgyában. A sajtó is csak arra szorítkozik, hogy a találkozót a jövő fejlődésnek ked­vező előjeleként Üdvözölje , hang­súlyozva, hogy e találkozó csak ki­induló pontja lesz szükségképen be­következő további megbeszélések­nek. A lapok írnak úgynevezett re­ményekről, mindazonáltal meg­állapítják, hogy a találkozó mér­földkövet jelent a kibékülés út­ján. A meg nem szállott Franciaország sajtója elsősorban azt a teljes egy­séget emeli ki, amellyel Francia­­ország Petain tábornagy mögött tö­mörül. Petain tábornagy megteste­sítője az egész országnak. A lapok fegyelemre és egységre hívják fel a nemzetet, ebben a Franciaországra nézve most döntő pillanatban. Pár­is, dec. 3. (NTI) — Hivatalos francia körök erélyesen cáfolják a Gaullista hírverés által terjesztett hírt, amely szerint Tuniszból 100 francia repülőgép legénységével Egyiptomba repült, hogy a Gaullis­­tákhoz csatlakozzék. Az említett kö­rök hangoztatják, hogy a kijelentés teljesen légből kapott. 5 Bárdossy miniszterelnök nyitja meg az Imnd­zsevista Kiállítást J­ov. 29-től érvényes a fél árú utazási kedvezmény Pécs, deci 1­3. — A MOVE kommu­nistaellenes kiállítása a magyar nem­zet és keresztény szellem olyan minden vo­natkozásban megható és erőteljes meg­nyilvánulásává fejlődött, amelyre az egész magyar szellemiség büszkén tekint­het. A kiállítás páratlan értékű és érde­­kességű anyagán kívül az egyik legna­gyobb magyar eseménnyé avatja az a körülmény, hogy azt december 4-én ma­ga Bárdossy László m. kir. titkos taná­csos, miniszterelnök nyitja meg, ünnepi beszéd kíséretében. Az 1919. évi ellenforradalmi hősi halot­tak emlékezetére december 7-én a MOVE az összes társadalmi egyesületek bevoná­sával nagy nemzeti ünnepélyt rendez a Vértanuk Terén, ahol is az ünnepi szó­noklatot Uzdócy-Zadravecz István, ny. tábori püspök, a TESZ orsz. elnöke tart­ja. A délelőtt 11 órakor kezdődő ünnep­ségen megjelennek a hősi halottak hozzá­tartozói az ország minden részéből, azok­ból a helységekből és városokból, ahol egykor Szamuelly pribékjei belegázoltak a magyar életbe. Ugyanezen napon este a Városi Szín­házban az Országos Nemzetvédelmi Bi­zottság 8 órai kezdettel nagyszabású ün­nepséget és nagytábort rendez a nemzet­­védelmi keresztesek és meghívott közön­ség számára, amelyen a vértanúk vidékről érkező hozzátartozói is csoportosan vesz­nek részt. A kiállítás nemzeti fontosságára való tekintettel a vidékiek számára engedélye­zett féláru utazás már november 29-én, tehát a múlt hét szombatján életbe lé­pett és december 15-ig használható, míg a visszautazás 4-én déltől 17-én éjfélig bezárólag történhet. A féláru utazásra jogosító igazolványokat a kiállításon le­bélyegzik, mert visszautazásra csak eb­ben az esetben érvényesek. A lebélyegzés és félárujeggyel utazók számára a kiállí­tás megtekintése díjtalan. A nagyközön­ség számára a kiállítás december 4-én déli 2 órától van nyitva. Féláru utazást igazolvány kiadóhivatalunkban is kap­ható. Munkában a lelkes pécsi leventék Műsoros ünnepély lesz december 7-én Szebb jövőt­ kivén és kér köszöntésé­ben a magyar leventeifjúság. Húsz évvel ezelőtt azzal a gondolattal hívta életre a levente intézményt a leg­felsőbb akarat, hogy a magyar ifjúság, amelynek a trianoni bilincsek miatt csak elenyésző hányada részesülhetett katonai kiképzésben, s olyan szervezetbe tömö­rüljön, ahol testileg-lelkileg megkap min­dent, ami a honvéd-hivatás teljesítéséhez szükséges. Az intézmény derekasan meg is felelt ennek a feladatnak. Mert jöttek az erőpróbák: Felvidék, Kárpátalja, Dél­vidék. Volt úgy, hogy pár hetes kiképzés után kellett megindulnia a honvédnek azon az úton, amelyen a Hadúr elindí­totta. És megállta a helyét. És megállja a helyét ősei hírnevéhez méltó vitézség­gel most is, a végtelen orosz puszták rettentő tuséiban. Megállta és megállja a helyét, mert harcra, áldozatos vitézi tet­tekre nevelt ifjú­ levente volt. Az 1939. évi honvédelmi törvény le­szedte rólunk a bilincseket. Újra honvéd, újra katona lehet minden magyar. A le­vente intézmény is új feladatokat, új szint kapott. Elsősorban most is a katonai elő­képzést, a hősi életszemlélet kialakítását szolgálja, emellett azonban a hazafias, állampolgári és társadalmi kötelességek teljesítésére való előkészítést; a vallási, nemzeti és polgári erények megszilárdí­tását; a művelődési törekvések kifejlesz­tését, a testben, lélekben egészséges és fegyelmezett életre való szoktatást és nevelést is ráírta zászlajára. Csodálatos mégis, hogy a levente szó­nak nincs fénye. Csak kézlegyintés, ajk­­biggyesztés a kísérője. Csak a komoly katonák, meg az egyetemes magyar ifjú­ság sorsát a szívükön viselők értékelik a leventeintézmény munkáját s fogadják büszke örömmel a szurtosarcú, kérges­kezű, de ragyogó tekintetű, becsületes magyar lelkű leventeifjú köszöntését. A megújuló világban mindennek és mindenkinek meg kell újulnia. Megújul a leventemunka, de meg kell újulnia vele szemben a társadalmi felfogásnak is. Kell, hogy a leventesapkának ebben az országban éppen annyi becsülete legyen, mint a bajtársi egyesületek, a középisko­lások különböző színű ét alakú sapkái­nak, cserkészkalapnak és bármilyen más egyenruhának. Mert a leventesapkák alatt most már az egyetemes magyar ifjúság szíve dobog és a magyar jövendő fejlődik. Újjáalakult a Pécsi Levente Egyesület is. Elnöke dr. Várnagy Elemér tanácsnok, akit nem kell külön bemutatni. Mellette olyan vezérkar dolgozik, melynek minden tagját a magyar jövendő és a magyar if­­júság iránti féltékeny szeretet hatja át. Megindult a különböző szakosztályok, műkedvelő, zene, ének, atlétikai, turista* szakosztályok működése is. Élet és ele­venség uralkodik az egyesületi életben, melynek első nyilvános szereplése a Kormányzó Úr Örsméltósága névnapjá­nak megünneplése lesz, december 7-én, délelőtt 11 órakor az Apolló mozgófény­­képszínházban. Az ünnepély műsora a következő: 1. Himnusz. Előadja a levente zenekar. 2. Guthy Jenő: Magyarország Miklósa. Szavalja Nagy Béla levente. 3. Halmosi Katonadalok. Énekli a Pécsi Püspöki Ta­nítóképző leventecsapatának férfikara. 4. Ünnepi beszéd. Tartja Kiss Zoltán polg. fiúisk. tanár. 5. Borsos­ Ruszinkó: Hon­véd ejtőernyős induló. Énekli a levente énekkar, zenekari kísérettel. 6. Borsayi Kuruc tábori egyveleg. 7. Szabó Gézát Új magyar álmok. Szavalja: Sugár Győ­ző, a tanítóképző leventéje. 8. Szózat. Énekli a Pécsi Püspöki Tanítóképző le­vente zenekara. 9. Höffler-Gorrieri: Hor­thy Miklós elindult új honfoglaló útjára. Énekli a leventeénekkar zenekari kísé­rettel. Az 1, 5, 6. és 9. számot Gorriert Ferenc karnagy, a 3. és 8. számot Kis­­tamás Gyula, tanítóképzős levente ve­zényli. WWW—....mi Benl

Next