Dunántúl, 1942. július (32. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-09 / 153. szám

Csütörtök, 1942 július 9. DUNÁNTÚL XII. Pius pápa levele a hercegprímáshoz Magyarország erős áré és oltalmazója legyen a keresztény emberi­ségnek-írja a Szentatya Pécs, júl. 8. — S­e­r­é­d­i Juszti­­ti­án hercegprímás tolmácsolta a ma­gyar katolicizmus hódolatát XII. P­i­u­s pápának huszonöt éves püspö­ki jubileuma alkalmából. A pápa a jókívánságokra a következő levél­ben válaszolt a hercegprímásnak: „Azok között a jókívánságok kö­zött, amelyek huszonöt éves püspöki jubileumunk alkalmával a világ ösz­­szes tájáról hozzánk érkeztek, na­gyon jólesett az a levél, amely ez ünnepélyes alkalomból a Te, vala­mint a magyar papság és hívő nép szerencsekívánatait fejezte ki. A tiszteletteljes szeretetnek ezt az új és kiváló tanúbizonyságát a nemes magyar nemzet iránt érzett atyai jóindulattal és nagy örömmel fogad­ták. Hódoló leveled mellé szíves vol­tál két művészi szempontból és je­lentésénél fogva is értékes ajándé­kot csatolni, mégpedig arany áldoz­­tató kelyhet és órát, melyek közül az előbbit Budapest székesfőváros, az utóbbit pedig az ottani Katolikus Akció ajánlotta fel. Mindkét ajándék­hoz annak a nemzetközi eucharisz­tikus kongresszusnak emléke fűző­dik, amelyen mint bíboros államtit­kár közvetlen elődünk, XI. Pius pá­pa megbízásából pápai legátusként elnököltünk. Az áldozati kehely rendeltetés­szerű használata emlékezetünkbe idézi azt az embertömeget, mely a kongresszuson az eucharisztikus ele­dellel és új örömmel töltekezett. A felajánlott óra pedig óránként a kon­gresszusi himnusz kedves melódiá­ját játssza, amelyet akkor a székes­főváros hatalmas terei, utcái és a Duna partjai diadalmasan visszhan­goztak. Ha a legméltóságosabb Oltári­­szentség tiszteletére akkor rende­zett nagyszerű megnyilatkozásokat megfontoljuk és emlékezetünkbe idézzük, még nagyobb jóindulatra buzdulunk fel irántatok. Ettől in­dítva és illetve szívből kívánjuk mindazt, ami üdvös és áldásos Magyarország szá­mára; főleg azt, hogy Magyar­­ország a változó idők tévedései és kételyei között erős őre és oltamazója legyen a keresztény emberiségnek és évkönyveibe az ősi példákhoz méltó, a késő unokák számára pedig valóban följegyzést érdemlő dolgo­kat írjon. A ragaszkodó szeretet megnyilvá­nulásáért hálás köszönetet mondva, kérjük a jóságos Istent, fogadjon benneteket jóindulatába és tegyen mindama égi jónak részesévé, ame­lyet hitetek és buzgóságtok meg­érdemel. Ennek az égi bőkezűségnek legyen eszközlője és záloga az az apostoli áldás, amelyet Magyar­­ország püspöki karának, papjainak és hívő népének, — különösen pedig Neked, Kedvelt Fiunk, — Budapest székesfőváros vezetőségének és a magyar Katolikus Akció irányítói­mé­­mi-etettel küldünk az Úrban. XII. Pius pápa.“ Kinevezések a pécsi postaigazgatóság területén Pécs, júl. 8. — A pécsi posta­igazgatóság területén a következő előléptetések és kinevezések történ­tek. A kormányzó, mint már jelentet­tük Losonczi György pécsi, cím­mel és jelleggel felruházott posta­igazgatót postaigazgatóvá nevezte ki, míjd Kaffka József és Áron­­f­f­y Tivadar pécsi postatanácsosok­nak a postaigazgatói címet és jelle­get, Kisfaludy József nagykani­zsai postafőfelügyelőnek a posta­­hivatali igazgatói címet és jelleget, Gölöncsér József kaposvári és Szaj­­ki Pál dombóvári postasegédellen­­őröknek a postaellenőri címet és jel­leget adományozta. A kereskedelem és közlekedés­ügyi miniszter dr. Vető Károly pé­csi postafogalmazót postasegédtit­­kárrá, dr. Hantai Dénes pécsi I. o. postatisztet, dr. H­o­r­v­á­th Gyu­la és dr. Resetár József pécsi II. o. postatiszteket postafogalmazóvá, Tóth Gyula szekszárdi cím és jel­leges postafőfelügyelőt postafőfel­ügyelővé, Varga János és Rozs­nyói Géza pécsi cím és jelleges postafőellenőröket postafőellenőrré, Gebhardt Mátyás cím és jelle­ges posta műszaki főellenőrt posta műszaki főellenőrré nevezte ki. A m. kir. posta vezérigazgatója Mosgai Gyula és dr. Gáti Fe­renc pécsi I. o. postatiszteket posta­főtisztté, Sipos Boldizsár paksi II. o. postatisztet I. o. postatisztté, Fónay László Csáktornyai, Kósa István zalaegerszegi, Tátrai István keszthe­lyi, Krripolszky Ferenc bony­hádi, Láng Ferenc Csáktornyai, Csí­ki László szigetvári, Á­r­o­n­f­f­y Ti­vadar pécsi, Baranyai József keszt­helyi, Morvay Vidtor pécsi, Somo­gyi József zalaegerszegi, S­o­m­o­g­yi Nándor dombóvári forgalmi gyakor­nokokat II. osztályú postatisztté, Nagy Ágoston pécsi, Szőke István kaposvári, K­u­r­u­c­z Gyula pécsi, Kovács László kaposvári, Szabó Fe­renc zalaegerszegi, Újvári János dunaföldvári, Nyúl István bonyhádi, Csepregi János nagykanizsai, Deák­vári Gyula tapolcai, Erszényi Oreszt szekszárdi, Deák Ferenc barcsi, Bö­­röndi Gyula nagykanizsai, vitéz Ko­vács László kaposvári, Kovács Ká­roly újdombóvári, László Géza pak­si, B­o­k­o­d­i László mohácsi, Kovács Endre zalaegerszegi, Sándorffy Ala­dár dombóvári, Anda Lajos keszt­helyi, Várhelyi László nagykanizsai, Pintér János dunaföldvári, Major Sándor pécsi, Bánsági István kapos­vári, Dévényi Dezső keszthelyi, Bakó Gábor pécsi, Döme Károly tapolcai, S­o­l­y­m­ár István pécsi, Tóth József pécsi, T­e­m­e­s­i Ottó pécsi forgalmi díjnokokat postafor­galmi gyakornokokká, Bagoly Do­­mokos pécsi cím és jelleges ellenőrt postaellenőrré, Pintarics József Csák­tornyai segédtisztet postasegédellen­­őrré, V­á­c­z­y Ilona pécsi cím és jel­leges ellenőrnőt postaellenőrnővé, özv. Réb Antalné tapolcai segédtiszt­nőt postasegédellenőrnővé, S­z­t­a­n­­k­ó Tibor pécsi napidíjas műszerészt postaműszaki üzemi gyakornokká, Németh Margit nagykanizsai díjnok­­nőt postakezelőnővé, Jánosi And­rás pécsi II. o. üzemi szakaltisztet I. o. üzemi szakaltisztté, Laki Jó­zsef­­balatonfüredi, Bencze Mihály bonyhádi, Nagy Lajos pécsi II. o. üzemi altiszteket I. o. üzemi altisz­tekké, Nagy József dombóvári II. o. postaszakaltisztet I. o. postaszakal­­tisztté, Pest József mohácsi és Makai Ferenc szigetvári I. o. postaaltiszteket II. o. postaszakaltisztekké, Szabo­­csán Antal, Benkovics Ferenc, Mos­­mondor József, Simonka József, Kreszinger József Csáktornyai, Kár­a­­­i Imre pécsi, Simon Sándor,­ádai József nagykanizsai, Varga János pécsi és Ambrus József zala­egerszegi II. o. postaaltiszteket I. o. postaaltisztekké nevezte ki. Csütörtökön választják meg a képviselőház új alelnökét A gazdasági javaslat vitája foglalkoztatta szerdán is a Házat — Jókai özvegyének életjáradékát már múlt év április óta nem folyósítják Budapest, júl. 8. •—Bud. Ért. je­lenti. A képviselőház szerdai ülésén foly­tatták a mezőgazdasági javaslat vitáját. Meixner Emil szükségesnek mondotta a mezőgazdaság jövedelmezőbbé tételét, va­lamint a tagosítást. A javaslatot elfo­gadta. Rapcsányi László főleg a mező­­gazdasági szakoktatás kérdéseivel foglal­kozott, a javaslatot elfogadta. Szilvássy Pál megállapította arra kell törekedni, hogy lehetőleg minden megyében legyen gazdasági középiskola. Kérte a téli gaz­dasági iskolák szaporítását. A gazdasági szaktudás fejlesztésére helyesnek tartaná a rádió fokozottabb igénybevételét. A ja­vaslatot elfogadta. Füssy Kálmán hangoz­tatta, hogy a tagosítás munkáját lehető leggyorsabban végre kell hajtani. A ja­vaslatot nem fogadta el. Csizmadia And­rás kiemelte, hogy a vidék, a földmivelő osztály még nem fogadott akkora öröm­mel javaslatot, mint ezt. Kérte a minisz­tert, biztosítson megfelelő hatáskört a mezőgazdasági kamaráknak. Azokat az embereket, akik nem akarnak dolgozni, kényszeríteni kell munkára. A javaslatot elfogadta. Ezután Tasnádi-Nagy András elnök napirendi indítványában javasolta, hogy a képviselőház holnap folytassa a napi­renden levő javaslat vitáját. Ezen kívül a holnapi napon választják meg a kép­viselőház alelnökét. Ezután régebbi inter­pellációkra adott választ olvastak fel. Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter szóbelileg válaszolt Oláh Györgynek Jó­kai Mór özvegye ügyében, a múlt héten előterjesztett interpellációra. Elmondotta a miniszter, hogy a magyar állam Jókai Mór özvegye részére a Jókai hagyaték­hoz tartozó egyes ingóságok átengedése fejében annak idején élet­járadékot bizto­sított, amelynek nagyságát az 1925. évi minisztertanácsi határozat úgy állapította meg, hogy ezeket az ingóságokat a min­denkori állami 6. fizetési osztály első fo­kozata szerint folyósítják. Az állam a já­radék után fizetendő adókat is magára vállalta. Jókai Mór özvegye, Grósz Bella ezt mindaddig élvezte, amíg fel nem me­rült annak szüksége, hogy ezt az életjá­radékot beszüntessék. Özvegy Jókainé ugyanis 1939-ben bejelentette, hogy a Jó­kai művek angol nyelvű újabb kiadása előkészítésére Londonba utazik. Ez a be­jelentés tehát jóval az előtt történt, hogy Magyarország hadiállapotba került volna Angliával. Jókai özvegye azóta nem tért vissza, ezért 1941 áprilisában beszüntet­ték az életjáradék folyósítását. Az inter­pelláló képviselő azt kérte meg, hogy a kultuszminiszter tegyen intézkedéseket Grósz Bellának magyar állampolgárságtól való megfosztására. A miniszter közölte, hogy továbbította ezt a kívánságot az ér­dekelt minisztereknek. Oláh György azt is kérte még, hogy nyomorgó keresztény írók és Jókai egyetlen ,­élő unokája kö­zött osszák meg a Jókai-könyvek és szín­darabok jövedelmét, valamint az abból származóét minden eddigi vagyont. 5 Kevés interpellációt mondtak el a képviselői­ A miniszter rámutatott arra, hogy ez a kérdés a szerzői joggal van kapcsolatban, márpedig a szerzői jog az érvényben levő jogszabályok szerint máskép, mint tör­vényhozási úton, aligha lenne uttódosítha­­tó. Elődje, Hómon Bálint bizonyos előké­szítő intézkedéseket tett már abban az irányban, hogy ebben a tekintetben meg­változtassák a jogszbályokat. Elődjének ezt a szándékát magáévá teszi és folytat­ja ebben az irányban a lépéseket. A Ház a választ tudomásul vette. Ezután Losonczy István közellátási mi­niszter válaszolt gróf Esterházy Móric­nak a gabona forgalmát szabályozó kor­mányrendelettel kapcsolatban előterjesz­tett írásbeli interpellációjára. Megállapí­totta, hogy a szóbanforgó ügyben már in­tézkedett, még mielőtt Esterházy Móric gróf az interpellációját elmondotta volna. Áttértek a szóbeli interpellációk meghall­gatására. Szilágyi Ferenc (Erdélyi Párt) az ipar­jogosítványok felülvizsgálása ügyében in­terpellált. Meskó Zoltán a történelmi ősi nevek tiszteletben tartása és az ilyen nevekre magyarosított magyarosítottak nevének megváltoztatása tárgyában interpellált a belügyminiszterhez. Szögi Géza a szappan regenerálási eljárás kötelezővé tételét kérte. I­n­c­z­e Antal a miniszter­­elnökhöz interpellált a sajtópolitika irá­nyításáról. Csorba János az árvíz­­sújtotta földek haszonbér kedvezményét kérte a földmívelésügyi miniszterhez in­tézett interpellációjában. B­á­r­t­o­s Ist­ván a bácskai kendertermelés biztosítá­sáról interpellált. C­s­o­ó­r Lajos két in­terpellációt intézett a földmívelésügyi miniszterhez, egyiket a kishaszonbérletek rendeleti úton való meghosszabbításáról, míg a másikat az OMBI öregségi ellá­tottjainak járadékemeléséről. Mester Lajos a kormányhoz interpellált a me­zőgazdasági munkaadók és munkások évi búzafejadagjának megállapításáról és beszerzéséről. P­á­n­d­y Antal a moson­magyaróvári bauxit kereskedelmi rt. tár­gyában interpellált. Nagy László, I­n­­cze Antal és Rajniss Ferenc a MALERT és a polgári légiforgalom ügyeivel kapcsolatos kérdéseket tették szóvá. M­a­t­o­l­c­s­y Mátyás két inter­pellációt mondott, az egyikben a zsidó táborokban tapasztalt állapotokat, má­sikban pedig a tüzelőanyag ellátás terén tapasztalható zavarokat tette szóvá. Az interpellációkra bejegyzett képviselői­ közül néhányan halasztást kértek és kaptak interpellációjuk elmondására. Az ülés 4 órakor ért véget. A baranyai háromszög vissza­foglalásánál tanúsított hősies­ségéért vitézzé avattak egy pécsi tart.­tisztet Pécs, júl. 8. — A Délvidék visz­­szafoglalásának hősi emlékei még elevenen élnek bennünk. Kárpátalja után a honvéd hadsereg itt mutatta meg, hősiességben és felszerelés te­kintetében nem maradt el a legkor­szerűbb igényektől. A múlt évben szabadult fel így Bácskával együtt a baranyai háromszög is. A győzel­mes harcokban részt vett a pécsi 8. gyalogezred is. Ennek egyik hős ka­tonája kapta meg most jól megérde­­m­elt kitüntetését az ellenség előtt tanúsított vitéz és bátor magatar­tásáért. H­i­r Géza tart. zászlós, a Pécsi egyházmegyei Takarékpénztár fiatal tisztviselője Délbaranya felszabadí­tása során Bolmány és Dárda között olyan hősiesen viselkedett, hogy megkapta a nagy ezüst vitézségi ér­met. Ennek folyományként most fel­vették a vitézi rend tagjai sorába. A vitézi jelvényt vitéz K­o­v­á­c­h Antal nyug­­tábornok­ adta át H­i­r Gézának és ő vette ki tőle a vitézi esküt is. A vitézi avatás ünnepélyes keretek között történt és azon H­i­r Géza hozzátartozói és volt század­­parancsnoka is részt vettek. A Kor­mányzó Úr öf­méltósága által kard­dal történő vitézi avatás nyugalma­sabb időkben történik majd meg

Next