Dunántúl, 1943. március (33. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-13 / 59. szám

1943 márciu 13. dun/'.i­jtai 8, 6 és 5 évi fogházra ítélte a pécsi statáriális bíróság az Apollo-mozi fiatalkorú betörőit Fiel,­mára. 17 — Hosszú évek múltak el anélkül, hogy a rögtön- ítélő bíróságnak Pécsett dolga akadt volna. Amikor a bűn kicsapódik, nem igen válogat, úgy látszik óvatosan kerülte azokat a lehetőségeket, ame­lyek maguk után vonják a törvény rögtönsújtó, kemény kezét. Iróniája a sorsnak, hogy amikor mégis úgy hozta a véletlen, hogy a rögtönbírás­­kodással kell példát statuálni, négy szerencsétlen, gyerekszámba menő fiatalkorú idézte magára a statárium szigorát. Meglódult a világ az or­szágban egyre-másra foglalkoztatják az igazságügyi hatóságokat a fiatal, diáksorú bűnözők esztelen cseleke­detei, amelyek jóval túl vannak azon a határon, amiket diákcsíny néven szokott elkönyvelni a megértés. Ra­bolnak, lopnak, legutóbb már öltek is. A pécsi négy fiatal gyerek is ko­rán érkezett a bűnhöz, de inkább a kalandvágy áldozatai, mint a rossz megszállottjai. Most lélekben belül­­remegve néznek szembe a törvény­nyel, az igazságossal és keménnyel, hogy lakóijának. Megrendítő és el­rettentő példa mindenkinek. A vád­lottaknak, s azoknak, akik ezekért a fiúkért felelősek. Azoknak is, akik­nek a lelkében valamilyen formában él a kalandvágy. A társadalmi rend erkölcsi pillérei megbonthatatlanok. Aki beléjük ütközik, elbukik! A négy szerencsétlen fiút csütörtö­kön már elérte a minden bűnt kö­vető megtorlás. A statáriális bíróság dr. Garay Lajos tanácselnök el­nökletével délután négy órakor kezd­te meg tárgyalását a zsúfolásig meg­telt törvényszéki teremben. Bevezetik a négy gyereket. Az első arcán megindultság. A többi három kíváncsian néz szembe az emelvény­nyel, a zsúfolásig telt teremmel, amellyel most ismerkednek. Szemé­lyi adatok röpködnek a levegőben, s kiderül, hogy a legidősebb 17 éves a többi még fiatalabb. Éretlenek kamaszok. Még mindig nincsenek tisztában azzal, mi történik velük Nézelődnek. Vékony gyermekarcu­kon kíváncsian égnek a szemek. Az első vádlott tekintetét fátyolozza csak a gond. Ő a vezető, aki az öt­letet adta. A harmadik tizenhatéves fiú lehorgasztja a fejét. Talán a szé­gyentől, talán a fáradságtól. A tanácselnök ráolvassa, hogy el­lenkezőleg: több betörést beszéltek meg, kísérletet tettek P­o­h­­­i Hen­riknél, a Karl -féle könyvkereske­désben is, de — sikertelenül. El­mondja akkor halkan, alig érthető­­leg a fiú, hogy második társával má­szott fel az Apolló mozi előcsarnoká­nak tetejére, a lopott holmit először a tetőre hozták fel, majd elmentek haza bőröndért, úgy vitték el s othon a pincében el­rejtették a holmit. Két nap múlva indultak negyedik társukhoz, aki a lopásról nem tudott sememít, hogy rávegyék a szökésre­ Németországba, s ott be akartak áll­ni pilótának. Autót loptak. Kivitték a garázsból, sokáig vesződtek a gyúr­tással, majd nekivezette az elsőrendű vádlott, aki valamit értett a soffőri­­záláshoz a Radonai utcában a falnak. Előzőleg némi kenyeret, kolbászt s a lopott cukrot batyúzták az autóba, így akartak nekivágni a nagy útnak A második fiú, 17 éves kifutógye­rek, csak nyolc elemit járt, elárulja hogy több volt cselekedetük egysze­rű csínynél. Összebeszéltek bizony, a köny­­nyebb életlehetőségek előterem­tésére, hogy több lopást is el­követnek. Az autón való menekülésnek azt ad­ta indokául, hogy még a bűntettek­nekövetás e előtt egy valahonnan szerzett golyószóróval lövöldöztek a réten, a attól tartottak, emiatt baj lesz. . A harmadik Rá, mindössze tizen­hat tavaszt számlált,­­ annyi a sze­repe, hogy az Apollónál felsegítette két társát a tetőre, megtörten visel­kedik. — Miért tette, amit tett? Mikor magának meg volt mindene a szülei révén? — Hívtak, • nem tudtam ellen­állni — mondja a megrendítő választ, szo­morú sorsuk gyenge indokát. Aztán rendre előadja, amit tud, egyezően első két társával. A negyedik, mokány kisfiú. Tizen­ötéves. Még iskolás­­ volt! Ő csak az autókalandnak volt részese. Vál­tig állítja, hogy az autólopást nyolc óra előtt követték el s azért pisz­mogtak háromnegyed tizenegyig, amíg elindulhattak a Radonai utcáig érő útjukra, mert idegesek voltak s a Szent Mór utcáig gyújtás nélkül el­tolt autót nem tudták előbb megindí­tani. Keveri a szavakat, ahol belesül, hamar kivágja magát. De nem segít a köntörfalazás, mert a tények és az ügyészségen tett sa­ját vallomása i­ ellentmondanak az időpontnak. Nem tudtam ellenállni — mon­dja az egyik Egyenként jönnek be a vádlottak szuronyos fogházőrök között. Dr. S­z­á­g­y­i Károly ügyészségi alelnök, a vádhatóság képviselője terjeszti elő vádindítványát. Az első, máso­dik és harmadik vádlottat egy rend­beli lopás bűntettével vádolja meg mert mindhárman, mint tettestársak március 5-én, éjjel 11—12 óra között betörtek a tetőablak bezúzása útján az Apolló moziba, s egy villamos kályhát, egy telefonkagylót és töröl­közőt loptak, illetve álkulccsal ki­nyitották Dergács Károly cukorka­­árus helyiségét s onnan 30 doboz cu­korkát 500 pengő értékben elemel­tek. Ugyancsak vádat emelt a két első és a negyedrendű ellen lopás bűntettéért, amit azzal követtek el, hogy közös elhatározással a DGT ga­rázsának álkulccsal való felnyitása után elvitték a vállalat 5000 pengő értékű autóját. Kéri, hogy a statáriá­lis eljárás rendelkezései szerint ítél­jenek a bűnügyben.. A megtévedt gyerekeket egyen­ként kérdezi ki dr. Garay Lajos tanácselnök. Bűnösségüket beisme­rik. A legelső, a mozgató, arra a kérdésre: Miért tették mindezt? — azt válaszolja: — Most már magam sem tudom. Hirtelen felbuzdulásban. Fél hétkor ítélethirdetés A károsultak képviselőit hallgatta meg ezután a bíróság. A DGT kára 5300 pengő, az Apolló mozié megté­rült, Dergácsé kb 400 pengő. Majd a vádlottak szülei következ­nek. Bizony szomorú dolgokat mon­danak. Az első olyan féktelen vol, hogy apja szíjjal sokszor véresre ver­te, Hasztalan. A másodrendű kiskorában árvaházban nevelke­dett, később nem szeretett dol­gozni, édesanyja, — aki kint a folyosón zokog, rettegi gyerme­ke sorsát, s nem mer szembe­nézni a törvénnyel se, — sohse bírt vele, katonának akarta adni. A harmadik, törvénytelen fiú, nagyanyjánál nevelkedett, de kalandhajlama már egyszer szö­késre csábította. Ekkor haza­hozta a szükség. A negyedikről csupa jót mond az apja, aki maga sem érti, mi történt kisfiával, hogyan keveredett ebbe a társaságba. ( S­z­á­g­y­i Károly alelnök vádbe­szédében,­­ miután a bizonyítási eljárást befejezte a tanácsvezető el­nök — utalt arra, hogy a vád bebi­zonyosodott: mindkét cselekményt elsötétítés alatt követték el a vád­lottak, tehát a statáriális eljárásnak helye van. Tettükből, válaszukból nyilvánvaló, hogy ép erkölcsi és értelmi érzékűek, tehát felelőséggel tartoznak. Nem csínyt lát cselekményük­ben, hanem minden arra vall, hogy mindannyian az erkölcsi züllés lejtőjére jutottak, ezért a legsúlyosabb büntetést kéri a fejükre. A védelem egyrészt a rendes bíró­ság elé utalást, másrészt az enyhítő körülmények figyelembevételét kérte védenceik javára. Izgatott csendben, hosszabb ta­nácskozás után, fél 7 óra tájt hirdet­te ki a statáriális bíróság ítéletét dr. Garay Lajos tanácselnök. A szánalom felszisszenése futott végig a termen, amikor elhangzott a sú­lyos szó: — Bűnösök .. . Az első, másod és harmadrangú vád­lottat egy rendbeli lopás vétségében, az első, másod és negyedrendűt szin­tén egy rendbeli lopás vétségében találta bűnösnek a rögtönítélő bíró­ság s ezért az első és második fiatalkorút nyolc—nyolc évi fogházra, a har­madikat hat, a negyediket pedig öt évi fogházra ítélte. Mivel a statáriális bíróság ítélete ellen perorvoslatnak helye nincs, az ítélet azonnal jogerőre emelke­dett , miközben a hallgatóság szána­kozva, megindultan szállingózott ki a teremből, a fogházőrök kezében élesen csörrent a bilincs. Rakták fel a nyolc vékony kézre, amelyeket remegve nyújtottak a törvény ha­talma alá a szerencsétlen fiúk. S­ mintha a­­ láncszemek sírtak volna, halk, búsongó sírással, sirat­ták volna az éveket, amit négy fia­tal élet elveszít, ja, mert nem hall­gattak a hangra, mely a lelkükben ott élt és biztosan súgta nekik: — Fiam, fiam, ne csinálj rosszat! Ide jutottak, mert nem hallgattak a hangra... Sírt a láncszem a szerencsétlen fiúk kezén, de már későn. Későn ... Hagyományos gyanakvás az angolszászok és a Szovjet között Helsinki, márc. 12. — Az Uusi Suomi vezércikkben foglalkozik az angolszász—szovjet szövetségben be­állott bizalmi válsággal Kételkedés­sel fogadja, hogy az angolszászok hagynák elfajulni a válságot, de meg­állapítja, hogy a két csoport között hagyományos gyanakvás áll fenn, amelyet nehéz kiirtani. Az angolszá­szok főként attól tartanak, hogy a Szovjet esetleg irányt változtat és ezért követnek el mindent az ellen­tétek elsimítása érdekében — írja a lap. 8 Kérdem a Dunántúl hirdetőihez­ . A „Dunántúl“ kiadóhivatala felkéri az igen tisztelt hű­de­tőket, hogy a „Dunántúl" vasárnapi számába sont hirdetéseket mindenkor legkésőbb szombat déli 12 óráig szíveskedjenek feladni. Később érkezett hirdetése­ket a lap oldalszámának korlátozása miatt nem áll módjában a vasárnapi számban közölni. — Mise a hadbavonultakért. Már­cius 14-én, vasárnap d. e. 10 órakor a Székesegyházban a hadiárvák és özvegyek részvételével szentmise lesz a hadbavonultakért. Ez lényegé­ben olyan mise, mint egy másik, a különbség csak az, hogy itt minden résztvevő egy szándékért imádko­zik: a hadbavonultakért. Szülő, fele­ség, gyermek, egyforma áhítattal bo­rul a templomkőre, az oltárra emelt könnyes tekintetek. Istennel beszélő ajkak, csak egyet rebegnek: „Iste­nem, szűnjön meg már a balsors és vész, amellyel hazánk már olyan ré­gen szembenéz! Istenem, a Te terem­tő és áldó kezed vezérelje vissza épen s győzelmesen őket." A mi fegyverünk az ima. Míg künn a fron­ton, a süvítő golyók a halál nótáját sírják, addig itthon a mi engesztelő ioráink, hisszük, hogy a jó Isten megbocsátó, áldást osztó szeretetét újból ránk sugározzák. Mise után a hadiárvákat és özvegyeket a Kápta­lan utcai missziós helyiségben, az­ Ágoston utcai elemi iskola növendé­kei színdarabbal és hazafias szava­latokkal szórakoztatják. A kis árvák megvendégeléséről a Misszió gondos­kodik. — Tanári kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Horváth Lajos okf. középiskolai ta­nárt a pé­csi állami gimnáziumhoz állami gim­náziumi helyettes tanárrá nevezte ki. — Főpásztori elismerés. Dr. V­i­­rág Ferenc pápai trónálló, megyás­­főpásztor Vértes János püspök­­pusztai igazgató kántortanítónak 40 évi működése alatt kifejtett ered­ményes munkásságáért elismerését fejezte ki. — Tanítói kinevezések. A pécs­egyházmegyei hatóság Á­d­á­m Imrét a pécsváradi kántortanítói állásra nevezte ki rendes tanítói minőség­­ben, továbbá Földi Annát a som­­bereki IV. sorszámú, Szarka Ju­liannát a paksi VI. sorszámú és W­é­­b­e­r Györgyöt a pincehelyi V. sor­számú tanítói állásra nevezte ki he­lyettes tanítói minőségben. — Doktorrá avatás. Fekete Já­nos pécsi püspöki tanítóképzőinté­zeti tanárt a kolozsvári Ferenc Jó­zsef tudományegyetemen bölcsészeti doktorrá avatták. — A március 15-i ünnepséggel kapcsolatban közli a rendezőbizott­ság, hogy a Kormányzó Úr szózatát nem dr. Várnagy Elemér tanács­nok fogja elmondani, hanem a rádió közvetlenül közvetíti azt a téren fel­állított mikrofonon keresztül ponto­san 10 órai kezdettel. — Vásáráthelyezés: Vitéz dr. Hor­­vát István alispán megengedte, hogy Egerág község az április 5-ére eső országos kirakó és állatvásárját ki­vételesen április 6-án tarthassa meg.­­ A kijelölt cipőkereskedők a Baross Szövetségben vasárnap dél­előtt 10 órakor igen fontos ügyben értekezletet tartanak. A tagok tel­jes számú és pontos megjelenését kéri az slnökség

Next