Dunántúl, 1943. május (33. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-02 / 98. szám

2 egy? !'! A nemzet támoga­tását elsősorban azoknak adjuk, akik azt a fronton kiérdemelték . Ha vállalta ez a nemzet azt a kötelességet, hogy a harctérre küldi a fiait, ennél százszorta nagyobb köte­lesség most az, hogy becsülettel helytálljunk itthon azok­ért, akik becsülettel álltak helyt érettünk odakint. És én most itt ön és az ön után érkező százezernyi magyar honvéd előtt vál­lalok kötelezettséget arra, hogy a nemzet minden támogatá­sát, segítségét, jutalmazá­sát elsősorban azoknak ad­juk, akik azt valóban kiér­demelték.­­ Sokat szenvedett, ezer poklon keresztülment katonáit magyar szí­vem minden melegségével és szere­­tetével és ölelő karommal várom haza, hogy megsimogassam őket és visszahozzam a tiszta lélek és a tisz­ta szív országába. S mert tudom, hogy Ön, Vezérezredes Úr, mindig ezt a gondolatot képviselte, azzal a megtiszteléssel köszöntöm Önt, ami­lyent e nemzet hálája önnek és hon­védeinek csak nyújthat. Azt a fel­adatot pedig, amelyet honvédeivel együtt teljesített, kérem, tekintse úgy, mint egy nagy hivatást, amit a sors Önnek és bajtársainak jelölt ki. Ez a nemzet sohasem fogja elfelejteni azt a köteles­­ségteljesítést, amelyben ön és hadserege példát mu­tatott. — S ha most felhangzik a Himnusz hangja, majd a Rákóczi Induló, s fel­búg e téren, várakozó tízezrek ün­neplése, ez mind, mind az önöké, a magyar katonáé, az odakint maradt és a hazatért becsületes hős magyar honvédé. Isten áldja meg önöket! A magyar honvéd becsületes harcolt a Don partján A miniszterelnök hosszantartó lel­kes tapssal és éljenzéssel fogadott beszédére vitéz J­á­n­y Gusztáv ve­zérezredes válaszolt. — Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr! Hálás szívvel mondok köszöne­tet a meleg szavakért, amelyeket büszke örömmel fogadtam. Ezek a szavak elsősorban azokat illetik, akik a Don partján be­csülettel harcoltak és megaka­dályozták azt, hogy a vörös rém véres karmaival belemarkolhas­son országunk szent földjébe. Elismerés, dicséret és dicsőség illeti azokat, akik odakünn becsülettel áll­ták a harcot. Dicséret azoknak, akik megállították az ellenség hatalmas áradatát, megsemmisítő csapásokat osztva. Bár az ellenség páncélosok­ban és fegyverzetben lényegesen felettünk állt, a magyarság ragyogó példaképéül szolgálnak messze és magasan felettünk, hazatérők felett, sók azok a hősök, akik életüket adták és azok a sebesültek, akik vé­rüket ontották azért, hogy az ország szebb és boldogabb jövendőjét biztosítsák. — Nagyméltóságod szavait még egyszer megköszönve, újból hangsú­lyozni akarom, hogy a honvéd hősök betartották azt a fogadalmat, ame­lyet Főméltóságú Urunk kezébe le­tettek, akik hűek voltak, helyüket becsülettel megállták és betartották minden honvéd jelszavát, amelynek minden magyar jelszavának is kell lennie; akár békés munkásságát folytatja, akár fegyvert ragad. Istennel legfelsőbb Hadurunkért és a hazáért mindhalálig. DUNÁNTÚL ] Ünneplő tízezrek a főváros utcáin A második honvédhadsereg pa­rancsnoka ezután sorra kezet fogott a kormány tagjaival, valamint az üdvözlésére megjelent katonai és polgári előkelőségekkel, majd a Him­nusz hangjai mellett az érkezési csarnok előtti térségre vonult. Vitéz J­á­n­y Gusztáv vezérezredes, K­á­ll­a­y Miklós miniszterelnök, Nagy Vilmos honvédelmi miniszter és Szombathelyi Ferenc, a ve­zérkar főnöke a Himnusz hangjai mellett ellépett a kivonult díszszázad arcéle előtt. Vitéz J­á­n­y Gusztáv vezérezre­des az érkezési csarnok bíborral be­vont bejárata előtt ezután hosszasan és szívélyesen elbeszélgetett felesé­gével, K­á­ll­a­y Miklósnéval, a mi­niszterelnökkel, a kormány tagjaival és a megjelent polgári és katonai előkelőségekkel. A második honvédhadsereg pa­rancsnoka és a megjelent előkelősé­gek ezután gépkocsikba szálltak és a Baross teret, valamint a kör­nyező utcákat szegélyező sok­ezer főnyi közönség lelkes él­jenzése közben haza hajtottak. Tartós hullám halkímélő eljárással Rónaiinál VITÉZ JÁNY GUSZTÁV vezérezredes: Csak a dicséret és elismerés hangján szólhatok honvédeink hősi harcáról Budapest, máj. 1. — Vitéz Jány Gusztáv vezérezredest, a második magyar hadsereg parancsnokát a Német Birodalom vezére és kancellárja a német Vaskereszt lovagkeresztjével tüntette ki. A magas kitüntetés ünnepi átadása alkalmával a honvéd haditudósító osztály újságíró haditudósítói kihallgatáson jelentek meg a vezérezredesnél és előttük a hadsereg­­parancsnok hosszabban nyilatkozott a honvédhadsereg téli harcairól. Arra a kérdésre, vájjon mit tart a téli harcok legfontosabb mozzanatának, a vezérezre­des a következőket válaszolta: —­ Legfontosabb az orosz téli tömeg­­támadás során vívott súlyos elhárító harcunk volt. Ezekben a küzdelmekben nemcsak az óriási túlerő állott velünk szemben, hanem a természet is ellenünk fordult, hiszen az egész télen csupán ekkor volt 45 fokos hideg. Ezekben a harcokban a honvédhadsereg ha nem is tudta feltartóztatni az óriási túlerőt, a végsőkig kitartva, kereken 15 hadosztályt és 4­ 5 páncélos dandárt morzsolt fel. Ránk nézve voltaképpen a délen áttört és a hátunkba került ellenséges erő volt veszélyes. Arra a kérdésre, vájjon a második honvédhadsereg harcai lezártnak tekint­hetők-e, a hadseregparancsnok így vála­szolt: — Ennek a hadműveleti szakasznak vége. Befejeződött akkor, amikor a pán­célos hadosztály megmaradt része és a 23. hadosztály parancsnoksága alatt ösz­szegyűjtött és önfeláldozó és sikeres utó­­­­véd harcot folytató zászlóaljak március 22-én kiléptek a harcolók közül.­­ A hadseregparancsnok a honvédség harcait a továbbiakban a következőkép­pen jellemezte: — A magyar honvéd amikor már meg­ismerte fegyvereit, hozzáedződött az idő­járáshoz és hozzászokott a terephez, a támadásban egészen kiváló volt, a véde­lemben pedig — bár ez vérmérsékleté­nek kevésbbé felel meg — szintén kitű­nően állta meg helyét. Bizonysága ennek az Uriny hídfőnél vívott három csata, a sustyei és a korotojaki két csata, ame­lyekben a bolsevisták minden elképzelést felülmúló erővel megkísérelt áttörő kísérleteit meghiúsítottuk. Honvédeink támadó szellemének kimagasló voltát mu­tatja az a sok vállalkozásuk, amelyet ősztől a januári harcokig rendszeresen és eredr­ényesen hajtottak végre. A csapat­részek minden dicséretet megérdemel­nek. Szem­üvegében M ■ ■ Ba promé lesz. rap Készíti PécsVL II háborúnak még nincsen vége, keményen készül­ön fel mindenki a továbbiakra — Hogyan bírta a magyar honvéd az orosz telet — kérdezték ezután a hadi­­tudósítók. — Bár a honvédség ruházata az utóbb szerzett tapasztalatok szerint csípőtől le­felé nem volt az ennyire szigorú orosz­ tél keménységének teljesen megfelelő —­ válaszolta Jány vezérezredes —, ennek ellenére a honvédség úgy bírta a hideget, hogy minden elismerést megérdemel. A védőállásban, illetve álló harcban meg­felelő volt a téli felszerelés, mert meg volt a lehetőség arra, hogy a legénység időnként bemehessen a fedezékekbe me­legedni, de az ellentámadások végrehaj­tói, akik az állásokból kiszorultak, gyakran megdermedtek a hóban, fagy­ban. Olyan nagy hidegek voltak, hogy ha az ember kihúzta kesztyűből a kezét és csupasz ujjúval érintette meg a fegy­ver ravaszát, az odafagyott. A fegyver olaja is sok esetben megfagyott. A leg­hidegebb napokban volt úgy, hogy a gép­puskák is befagytak, a harckocsik tor­­­nyait alig, vagy egyáltalán nem lehetett­ forgatni és sok puskatöltény vonója egy­szerűen elpattant a hidegben. És ilyen viszonyok között is megmutatta a ma­gyar honvéd, hogy minden áldozatot­­ meghoz otthonáért. Csak dicséret és az elismerés hangján szólhatok tehát hon­­­­védeink hősi harcairól és kegyeletes hó­­j­doló lélekkel kell megemlékeznem azok­ról, akik életüket adták azért, hogy a­ többiek kivonhassák magukat a gyűrűk­­­ből. Hősi halottaink emléke élni fog min­den honvéd szívében. Az ő emlékük zá­­j­loga annak, hogy a magyar honvédség­­ nem felejti el, mivel tartozik a honvéd névnek és mi a kötelessége. A haditudósítók megkérdezték a vezér­­ezredest ezután, nem óhajt-e valamit üzenni haza Magyarországra. Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes ennyit válaszolt: — Üzenem haza, hogy keményen ké-­­­szüljön fel mindenki a továbbiakra A háborúnak még nincs vége. Léleknek, szívnek, karnak készen kell lennie kemény akarattal arra, hogy távoltartsuk ottho­­­­nunktól a vörös rémet és megtarthassuk magyarságunkat és azt a földet, amelyet örökségül kaptunk. Jelszavunk: Hűség a legfelsőbb Hadúrhoz és a magyar be­csülethez! ' t~ti mumimii . w­­w ■■ i i LAPZÁRTA BUDAPEST, MTI: A kormányzó a honvédelmi miniszter előterjesztésére Marschalkó Zsófiának, a magyar Vörös­­kereszt országos helyettes főnökasszonyá­nak az ellenség előtt tanúsított önfelál­dozó és kiválóan eredményes, bátor ma­gatartásáért a magyar arany érdem­keresztet a hadiszalagon adományozta. BUDAPEST, MTI: Szombaton délután zajlott le a testnevelési főiskola szabad­téri pályáján a főiskolai kosárlabda­bajnokság első része, amelyen a SzEAC 28:26 (félidő 16:17) arányban megverte a PEAC-ot. VICHY, MTI: A brazzavillei rádió azt a hírt terjesztette, hogy Laval Jarneia kormányfő és Cab­ala pénzügyminiszter a Führernél folytatott megbeszélés után merénylet következtében megsebesült. Ezt a híresztelést illetékes körök megcáfolták. Kovács és Milassi finól Serédi Jusztinián bíbortnok, Ma­gyarország hercegprímása, .. . Parda Adolf budapest-külső ferencvárosi plé­bánost érseki tanácsossá nevezte ki. — A Duce a fasiszta párt vezetősé­gében történt őrségváltás során le­váltotta Volpi grófot is. Volpi di Mi­surata gróf Itália egyik leggazdagabb mágnása, birtokai Tripoliszban, Mi­­suratában fekszenek. — Filov mi­niszterelnök és külügyminiszter pén­teken ünnepelte 60. születésnapját. — DuU amerikai külügyminiszter Robert tengernagyhoz, Martinique kormányzójához jegyzéket intézett, melyben kijelenti, hogy az Egyesült Államok kormánya a francia Antil­lákra vonatkozó­­­inden egyezményt érvénytelennek tekint. Az Egyesült Államok martiniquei konzulját visz­­szarendelték. A Mannerheim finn tábornagy svájci tartózkodásával kapcsolatban hivatalos finn­ helyen kijelentették, hogy a tábornagy Svájcban egy tüdőgyulladás utóhatá­saira keres gyógyulást, Mannerhei­­met orvosa is elkísérte. — Hősi ha­lált halt Tóth Imre főhadnagy, paksi bankigazgató, Talpay Kálmán tüzér­­főhadnagy, bőrgyári tisztviselő. — Elhunytak: dr. Bozzay Endre orvosszázados Bpesten, özv. dr. Szé­kely Kálmánná Horthy Emma Bereg­szászon, dr. Orosdy Lajos ny. h. ál­lamtitkár Bpesten, Bokor Lászlóné Krautsack Emma Szombathelyen Kreutz Emil hites könyvszakértő Bu­dapesten, özv. Csapó Istvánná B. Nagy Erzsébet Debrecenben, Marik Ernő a Futura volt igazgatója Bpes­ten, özv. Szondy Istvánné Haidekker Matild Szekszárdon, Orbán Sándor földbirtokos Kiskunhalason, Borbély Lili volt színésznő Görgényszentim­­rén, Grossek József ny. műv. főmoz­donyfelvigyázó Székesfehérváron. — A Magyar—Török Társaság pénte­ken délután tartotta alakuló köz­gyűlését. Célja a magyar és török nemzet között fennálló történelmi, tudományos, művelődési és gazdasá­gi kapcsolatok ápolása és fejlesztése. Elnökké gróf Andrássy Mihály felső házy tagot választották­ —­ A japán­­, császári főhadiszállás közli.­­hét éő egy japán búvámnaszád április első felé­ben a Csendes óceán déli részén tor­pedóval elsüllyesztett egy 12.000 és egy 6000 tonnás ellenséges csapat­­szállító hajót.­­ Megmérgezte magát és meghalt Budapesten Nevora Má­ria 31 éves magántisztviselőnő. Elsüllyesztett az Atlanti óceánon az egyik olasz tengeralattjáró négy gő­zöst, összesen 29,000 tonna tartalom­mal. — Megölte a gázömlés Pangho György bpesti házmestert. — 1111 millió Budapest vagyona. — Strauss Richárd, a világhírű német zene­szerző, júniusban tölti be 80-ik élet­évét. Ebből­ az alkalomból a bécsi operaház új betanulásban sorozatos előadásokat rendez műveiből. — Zárlatot rendelt el a Svájci posta Tö­rökország és az ázsiai országok felé. — Karády Katalin ellen tüntettek a soproni műegyetemi hallgatók a színésznő Csalódás című filmjének bemutatóján. — A brit hírszolgálat közli, hogy a Rodney Price sorhajó­hadnagy parancsnoksága alatt álló Beverley romboló elsüllyedt. — Tö­rök újságírók május közepén látoga­tást tesznek Finnországban.

Next