Dunántúl, 1944. február (34. évfolyam, 25-47. szám)

1944-02-06 / 29. szám

•• •• örökítse meg gyermeke mosolyát a RUZSITS-fotó műterem által rendezendő gyermek képkiállításon Az érdekelt, szfilfiket tisztviselőink fel fogják keresni. Ruzsits- f­otó Nemes Sztric­a Margit előadása a M­ANSz-ban Pécs, febr. 5. — A­ MANSz kulturális szakosztálya február 4-én délután 5 órai kezdettel tar­totta összejövetelét a vitézi szék­házban. Ezúttal nemcsak a kultu­rális szakosztály tagjai, de a pos­tás és vasutas testvércsoportok, valamint különböző egyesületeik is felsorakoztak, hogy meghallgassák az országos központ kiküldöttét, N le, Sztricha Margitnak az előadását. Az elnök mondott bevezetőt, kö­szöntötte a vendégeket, majd me­leg szavakkal búcsúztatta a Buda­pestre távozó P­o­d­o­b­n­i­k Emma titkárt, aki nemcsak a MANSz­­nak volt egyik legtevékenyebb tag­ja, de mindenütt igyekezett segítő kezet nyújtani. Eredményei tiszte­letet, megbecsülést szereztek nevé­nek és hálával, szeretettel kísérik új állomáshelyére indultában a pécsi jókívánságok. Nemes Szrid­a Margit gyújtóhatású beszédben foglalko­zott a mai magyar nő elkötelező hivatásával. Tormay Cecilét idézte, aki negyedszázaddal ezelőtt állt a magyar asszonytársadalom élére és vezette őket áldásos munkára. A mai magyar nő is szolgálni akar a hazának és odaadó szeretetének nagysága mérhetetlen. Virrasztó asszonyaink összefogott ereje a belső front ereje. Lélekben és anya­giakban egyaránt kész segíteni a magyar nő és maradéktalanul akarja betölteni történelmi hivatá­sát. Személytelenül dolgozik a magyar nő és névtelen hőse a ma gigászi küzdelmének. A lélek és a szív kultúrája, a gyermekáldásos bölcsek, a tiszta szemű magyar asszonyok bonthatatlan magyar erővonalat alkotnak, amelybe min­den nőnek, minden egyesületnek bele kell kapcsolódnia a jövő nagy feladatainak keresztülvitelében. A hazafiságtól izzó, költői szép­ségekben bővelkedő beszéd szinte egybeolvasztotta a jelen lévő egye­sületeket a hazáért indítandó ál-­í­rásos munkára. Az elnök mondott köszönetet Nemes Sztric­a Margitnak­­ előadásáért, majd kellemes tea mellett sokáig volt együtt az asz­­szonytársadalom. Segédtiszti kinevezések: MÁV Pécs, febr. 5. — Dr. Dessewffy Arisztid üzletigazgató a pécsi üz­letvezetőségnél január 1-i hatály­­lyal az alább felsorolt gyakorno­kokat nevezte ki segédtisztté. Állomásfelvigyázóvá: Dede Sán­dor, Darvasi János, Barlai Ferenc, Pálfi József, Czipri János Pécs, Orbán Antal, Szabó István Új­­dombóvár, Bognár Sándor Kapos­vár, Gaál Miklós Gyékényes, Grosz János, Túrám József, Szent­­iványi Árpád, Meiszterics János, Kaposi János Magyarbóly, Peti József Géla, Király Jenő Babócsa, Katona András, Bausz István Dárda, Csiszár József Pécs, Szita János Mórágy, Fekete Sándor Mélykút, Varga József Decs, Hor­váth József Döbrököz, Simon Jenő Nagyatád, Palotás József Nagy­­harsány, Dunai Lajos Tolna-Mőzs, vitéz Rátkai Zoltán Szenta, Lovas Gyula Marcali, Galántai Ferenc Siklós, Sárdi István Tolnanémedi, Pallag István Szigetvár, Kétszeri József Nagydorog, Kovács József Szilfamajor, Pesti Rezső Bere­­mand, Dévény­ József Vámond, Győrfi Ferenc Nagyharsány, Fehér István Kiskőszeg, Simon József Beleg, Nagy Ferenc Szentlőrinc Schmidt László Aba-Sárkeresztúr, Patay Emil Sárbogárd Kezelőnővé: Szőllősi Kálmánná Szép Emilia, Blaskovich Hilda -Bécs, Török Margit Baja, Farkas Erzsébet, Gárdonyi Gézáné, Nyári Mária Kaposvár, Török Irén Báta­­szék, Kuczicé Tarás Gyékényes, Szakács Lívia Sárbofted, Kalauzzá: Gyurity János, Major József Baja. Pályamesterré: Kurucz Gyula Kaposvár, Támer Ferenc Bátaszék,­­ Dienes Ferenc Baja.­­ Kocsivizsgálóvá: Kárpátfalvi Fe­renc Gyékényes, Takács Jenő­­ Dombóvár. • 1 Mozdonyvezetővé: Szóvári Ist­ván Barcs, Szeltner János, Gaál István, Gyimesi György, Kunsági­­ Ottó, Budavári Elemér, Pintér Jó­­­­zsef, Csapó Árpád, Géra Ferenc, Mihályi János Dombóvár, Irodai segédtisztté: Bánki György Dombóvár, Horváth István, Botos József, Molnár Gyula Pécs. A­­ négy középiskolás altisztek közül az alábbiakat minősítették át segédtisztté: Mozdonyvezetővé mi­nősítették át: Balogh Ernőt Báta­szék. Állomásfelvigyázóvá: Miklós Dénest Kaposvár. Távirásszá: Zen­­tai Vincét Barcs. Raktárnokká: Tóth Ferencet Újdombóvár. Kocsi­mesterré: Imre Sándort Gyéké­nyes Kalauzzá: Endrődi János, Ma­rosi Lajos, Bencze János, Marton János Márton József. Tóth Jó­­­­zsef, Várnai József, Nagy Sándor, Balassa György, Kelemen Dezső, Szajkó József, Fábián Gyula Új­­dombóvár, Reményi István, Simon János Bátaszék, Tölgyesi Jakab, Salamon Ferenc, Veréb János Ba­ja, Balogh Imre, Lukács József Pécs, Berta István, Véghelyi Jó­zsef Siklós. Kalauzjelöltté: Varga Sándort Újdombóvár. DUNÁNTÚL Vasárnap, lift fdfzu Ar­­6. PrUnghvárY*Antar| A* Űr kene megjgyujtott egy szö­­vétneket, hogy az megmutassa, meg villágon ítsa az ő ösvényét. Az Ösvényt, melynek kemény a röge, amelyen tövis terem, de amely HoztA, a magasba visz. Az ösvényt, amelynek árttját csak kevesen jár­ják — hiszen oly kényelmes, oly széles, oly hívogató az Élet or­szágút­ja, amelyen virág és öröm terem, amelyen aknán siklik tova a lefm­, pillaingló szárnyat ad a lé­­haság és rohanva hömpölyög, mint fékevesztett folyam, a világi hiú­ságnak györögt­űzben csik­ojló ha­mis lidércfénye. Az ösvényt, ame­lyet Krisztus Urunk verítéke szen­telt meg, amely a Golgotához visz, amelyen minden lépés egy-egy küzdelem, egy­-egy önmegtagadás, egy-egy erény, egy-egy könny, egy­­egy szenvedés ... amelyen az Üd­vözítő elől ment, hogy megjelölje nekün­k az utat... Ez az ösvény, amelyre a világ csalfa aranya hiá­ba hinti sugarát .. . Egy ilyen szövetnöke az Úr fé­nyességének kialudt most a föl­dön, hogy beleolvadjon az égi fé­nyességbe. P. Unghváry Antal meghalt. Akit, mikor bezörgetett a Halál az Élet kapuján, szombaton reggel, a hosszú, kínos betegágyon talált, aki mély tiszta engedelmes­séggel indult el az élet mécs­es­­ fényköreiből, az egyetlen világos­ság — a Krisztus keresztje felé. Egy szentéletű aggastyán, kinek időtől beezüstözött feje az ezüst mise tündöklő glóriájából ragyog felénk, kinek az Élet és az ér­dem T­arr­to­mány főnöks­éget jutta­tott, de aki mindig Krisztus első apostolainak útján járt. Emberi élete nem nyújtott szenzációkat, nem járt magát mutogatni, nem cibálta a hírharang kötelét, nem kereste senki kegyét, nem alku­dott meg senkivel, semmivel. Sze­líd szeme rávilágított a mások örömére, bánatára, végig cirógatta a mások életét , megadta nekik az orvosságot: hit, remény szere­tet! Pap volt, az Úr meggyújtott szövétnöke, hogy világító torony­ként vezesse révbe az Élet hajó­töröttjeit, mentse meg a sors­hullámokkal küzdő, irányt vesztett hajósait az életnek. Legyen fáklya, amely bevilágítsa a bűn éjjeli sö­tétjét, hogy visszariadva tőle, az erény világosságába vágyódjék az emberi lélek. Legyen örök mécses, mely az Üdvözítő oltára előtt, mely a biblia kifogyhatatlan ola­jától élesztett lángocskával az Urat szeretni, az Urat szolgálni int És ez a sokszoros fény, ez a szövetneke az Úrnak, most, Isten akaratából kialudt. Ceglédiről indult el, az édesanya meleg, forró csókja kísérte útján: ez a tisztító, meleg csók érzik meg rajta egész életén. Az anya! A magyar anya, ideit a hetykén halálba rohanó katona, az Isten elől vívódó szerzetes, az élettel harcoló férfi épúgy a szívébe hord, mint a gyenge lány. Ez az anya nevelte annyi erőből, annyi erény­ből sugárzóvá egyéniségét- Látom magam előtt a csupa szív, a csu­pa ész, csupa bölcseség embert,­ aki sohasem pihent, aki mindig dolgozott, aki mindig ébren őrköd­­dlött, aki mindig tanított, aki­­ mindig intett és buzdított, aki mindig serkentett a jóra. Lelkével, szívével, könnyével szent köteles­séget teljesített s a kötelesség szentségért véste az emberek szí­vébe. Szerzetes volt s az oltár igézete mindvégig fogvatartotta. Szinte ri­deg szigorral zárt el magától min­den földi örömet, hogy pillanatra se tévessze szeme elől a le­gima­­gasztosabb célt: az Istent! Vas akaratával csak vasszigor­ral mérkőzhetett, amellyel másokat és önmagát fegyelmezte. Úgy élt, mint egyszerű szerénysérsú mun­kása a szerzetnek, akkor is, ami­kor tartományfőnök volt. Szerette a világot, de azt hiszem soha egyetlen egyet le nem szakított, ő mindig csak szántott vetett. Elméjének éles pengéjével szán­tott a kispapszívekben, hiszen élete nagy részét teológiai tanár­ként élte le s áldást osztó két ke­zével hintette a bölcseség arany magvait a lelkekbe, hogy nem ne­ki, de azoknak teremtenek dús aratást, akik az élet árnyékos ol­­­dalán élnek. A szív legnagyobb fényűzését, a szeretet ellágyulását­­ is távoltartotta magától, sokszor­ feddett, mikor jól esett volna be- i­déző szót mondania és szigorúan­­ intett, mikor a keze simítani vá­gyott. Talán kevesen sejtik, mi­lyen lágy, milyen gyengéd volt, s ez a hatalmas erős szív, melynek ellágyulása előtt mindenkor íjrt állott az önfegyelmezés vasakara­ta. ■Az Úr keze meggyujtott egy szövétneket, hogy az megmutas­sa, megvilágítsa az Ő ösvényét. És az Úr keze nem oltotta ki ezt a szövétneket, hanem felvitte a magasba, hogy még fényesebb legyen — örök fényesség, P. EMIL. P. Unghváry Antal a pécsi rendházban élte szerény szerzetesi életét. Itt érte a halál életének 67. szerzetesi hivatásának 51., áldozó­papságának 45. évében. Temetése február 7-én, hétfőn délelőtt 10 órakor lesz a szentferencrendi plébániatemplomban tartandó gyászmise után, a rendház sírbolt­jába. A magyar bútoripar kultuszáért harcol egy fiatal pécsi asztalosmester Pécs, febr. 5. — Pécs aszta­­losipara valamikor vezető szerepet vitt az országban és a mecsekalji mestereknek nagy megbecsülésben volt részük. Örömmel állapítjuk meg, hogy Pécs ipara egyre job­ban felfelé ível s benne a nagy­­múltú asztalosipar ismét igen fon­­tos­ tényező. Mindig örömmel adunk hírt ipa­rosaink reprezentatív teljesítmé­nyeiről (mint legutóbb az egyik pécsi étterem remekbe készült be­rendezése), szívesen mutatunk rá figyelemreméltó törekvéseikre. Most halljuk, hogy a tisztes asz­talosgárda egyik törekvő, fiatal tagja érdekes tervet valósít meg. Sokféle jártában tapasztalta, mi­lyen kevés a magyaros bútorzat és berendezés, milyen kevés mester dolgozza fel a ma­gyar motívumo­kat Elhatározta, hogy mesterre­mekkel szeretteti meg a magyaros bútorzatot Legutóbb ebédlő be­­­­rendezést tervezett és készített a Tettye utca 16 szám alatti, kor­­­­szerűen felszerelt műhelyében. A Hajni mester B­o­d­a Jósef­­m a Mór utca 2. szám alatti bérpalo­tában lévő üzletében állította ki az ebédlőszekrényből, asztalból, 6 székből, tulipános ládából, vala­mint a tálas­ból álló garnitúrát. Sok nézője akad a valóban szép bútorzatnak, amely nemcsak vidé­ki kúriákba illik, de a pécsi hegyvidék szőlőinek, villáinak is díszére válna. A tartós, borovi fe­nyőből készült bútorzatba M­á­t­h­é Gyula iparművész elektromos úton égeti a színpompás magyar motí­vumok és virágokat. Az égetett­­festett bútorzat, amely egyébként meleg vízzel is mosható, ritkaság­­számba megy. Boda József kisipari remekei természetesen nemcsak magyaros ebédlőket hálókat és más beren­dezéseket ölelnek fel, hanem a stil-bútortól kezdve a fejlett asz­talosipar minden ágazatát. Boda József egyedülálló, bá­tor kezdeményezése — reméljük — sikerrel jár és egyre több lakást díszítenek a szemet gyönyörködte­­tő Magyar bútordarabok. Cyapji télikabátok, férfi és Hú öltönyök, szövetek nagy választékban „BAROSS" FÉRFIRUHAÜZLET CÉGTULAJDONOS : ORNODI IS I VAN Irgalmasok-u. 12. szám. Telefonszám: 10-2­2. BIZALOM­­KITEL HIHEK Február 6. - Hetvened: vasárnap Titusz — Dorottya — A pécsegyházmegyei taní­tók fegyelmi tanácsának újjá­szervezése. Dr. Virág Ferenc pápai trónálló megyéspüspök a Pécsegyházmegyei Róm. Kat. Tanítók Fegyelmi Tanácsát az 1944—1946. évekre szóló ha­tállyal újjászervezte. Az új ki­nevezések figyelembevételével a fegyelmi tanács tagjai a követ­kezők: Elnök: Kiss Lajos apát­kanonok; előadó dr. Bencze László tb. kanonok, egyházme­gyei főtanfelügyelő, ügyész: dr. P­i­l­i­v­á­n Mihály pápai káplán, pécsi papnevelőintézeti vice­rektor; jegyző: vitéz S­z­é­k­y Pál pécsi püspöki líceumi és ta­nítóképzőintézeti tanár; tanács­tagok: dr. Gábriel Pál püs­pöki tanácsos, pécsi püspöki lí­ceumi és tanítóképzőintézeti igazgató, F­ro­s­t Péter esp. ker. tanfelügyelő, palotabozsoki p­é­­bános, Geyer József paksi igazgató-tanító, Iványi Jó­zsef málomi rk. igazgató-kántor­­tanító, M­a­j­n­a­y József szek­szárdi igazg.-tanító, Schnei­der Lajos mohácsi ig.-tanító. — Tanítók előléptetése a VII. fizetési osztályba. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Nemes János hosszúhetényi, Ebrics István németi, Nádasy (Nagy) János lánycsóki, Bálványos Ist­ván lovászhetényi igazgató-taní­tókat és Kozári György értényi rk. tanítót a VII. fizetési osz­tály 3. fokozatával egybekötött illemények élvezetébe előlép­tette. — Tanítói kinevezések: Dr. Virág Ferenc pápai trónálló megyéspüspök Kiss Lajos bán­fai rk. igazgató-kántortanítót a szentlőrinci esperesi kerület népiskoláihoz kerületi iskolázo­­gatóvá, K­i­s­z­t­e­r Henrik püs­­pöknádasdi rk. tanítót igazgató­tanítóvá kinevezte, míg Már­iás Ferenc nagyvejkei rk. kán­tortanítónak az igazgató-tanít­ói címet adományozta. — Tűzrendészeti felügyelői kinevezés. A vármegye főisp­án­ja P­á­­­h­i­d­i Flórián hivatásos tűzoltó főfelügyelőt, a szentlő­­rinci járás tűzrendészeti fel­ügyelői megbízatása alól fel­mentette és vármegyei tűz­ren­dészeti felügyelő-helyettessé nevezte ki, helyébe pedig a szentlőrinci járás tűzrendészeti felügyelőjéül dr. Marton Al­bert szolgabírót nevezte ki. — A vármegye új díjnokai. Dr. vitéz H­o­r­v­á­t István­­- ispán Hitre Ilona és Bujdosó János vármegyei, kisegítő mun­kaerőket február 1-i hatállyal dánokként nih­­illámig.

Next