Dunántúl, 1944. május (34. évfolyam, 98-120. szám)
1944-05-28 / 120. szám
Vasárnap, 1944 május 28. DMNINidl — Taligakereket lopott. S a Sámon Lajos pécsudvardi gazda udvarából eltűnt egy taligakerék és kilenc tyúk egy kakassal. Feljelentést tett a csendőrségen, s a megindult nyomozás megállapította, hogy a lopást Kutivácz György húsz éves pécsudvardi napszámos követte el. Kihallgatták a legényt, aki be is ismerte, hogy a taligakereket elemelte, de a tyúkokról nem akart semmit tudni. Azzal védekezett, hogy Hazafelé menetben tért be Salamon udvarába, hogy igyék a kútról, mert megszomjazott. Akkor vette észre, hogy van az udvaron egy taligakerék. Ittas lévén, magával vitte, de a tyúkokat nem bántotta. Azonban arra az éjszakára, amikor a lopás történt, nincs alibije, így tyúklopás miatt is felelősségre vonják. _ ANYAKÖNYVI HÍREK. A pécsi anyakönyvi hivatalban ma a következő halálesetekért jelentették be: Szabó Imréné sz. Propszt An na r. k. 72 éves, Németh Pál Mp. váltókezelő r. k. 44 éves, Sánta József fuvaros, r. k. 47 éves, Deli Mihály Már. nyugdíjas r. kat. 87 éves. — Házasságot kötöttek:: Szücs Károly József honvéd sír- tó segéd és Schwarcz Rozália, Vaidán Antal bányamunkás és Horváth Mária, Szabó László műszaki rajzoló és Göttlinger Anna, Bonyhai Lajos m. tisztviselő és Becker Kornélia, Gyulai Sándor javadalmi hivszemlész és Gáspár Ilona, Tallér Ferenc szénbányamunkás és Heidt Irén, Sipos Ottó DGT előmunkás és Szabadskai Anna, Gajdus János bányamunkás és Nagy Mária, Halász Gyula orgonaépítés és Ropart Anna, Horváth János már fékező és Pandúr Mária, Zeida Károly kesztyűs s. és Fazekas Emma, Varga Béla karp. tizedes, forg. adóhivatali tiszt és Vas Pornóba, Musch Ede és Hegyi Margit, Major Sándor postatiszt és Dékány Mária, Bódi Ferenc ht. őrmester és Szamaríts Ilona, Tóth Lajos tizedes szíjártó m. és Csapó Mária, Pozgay Pál szénbányamunkás és Honort Mária. Pécs, máj. 27. — Dénes Gizella, a kiváló írónő, aki már annyi értékes pécsi vonatkozású regénnyel ajándékozta meg az irodalmat és hálás olvasóit, a közelmúltban fejezte be új művét, amely Ég és föld között címmel a napokban jelenik meg a Szent István társulat kiadásában. Mivel úgy hallottuk, hogy a Zsolnay Vilmos életregénye után ezúttal egy másik nagynevű pécsi iparosnak, az európai hírű pécsi orgonagyár megalapítójának, Angster Józsefnek életéről szól Dénes Gizella új műve, megkértük a népszerű írónőt, nyilatkozzék új könyvéről. — Az Ég és föld között címmel, a könyvnapon kiadásra kerülő, új regényem valóban Angster József orgonagyáros életének és munkásságának emlékkönyve — válaszolta Dénes Gizella. — A munka megírására még a nevezetes és szép jubileumi napok alatt gondoltam először, méghozzá így: A jubileumról néhány soros beszámolót írtam az Életbe. Ahogy a beszámoló megjelent, Erdőssi Károly, a Szent Litván Társulat alelnöke, nekem atyai tanácsadóm és első fővárosi kiadóm, akire mindig a legmelegebb hálával emlékezem — mondottan beszámoló helyett szívesebben vennék novellát, mely Angster József emlékének áldoz." Ilyen kis novellám akadt is és Családfaülés cmmel megtelnl, — utána Erdőssi Károly alelnök és dr. Takács Ernő, a társulat vezérigazgatója is, egyaránt azt tanácsolták, hogy regény formájában dolgozzam fel Angster József meghatóan költői, de egyben keményen katolikus életének útját. Első pillanatra csak a külső költőiség vonzott: a szelíd biedermeier hangulat, melyek a korszakból is kínálkoztak és vállaltam. — Igen sok emberrel bezéltem, akik őt ismerték és tisztelték, többek között Püspök urunkkal is: a család átadta nekem Angster József naplóját és a munka egyre fenyegetőbbnek ígérkezett. Egyre több időt, tanulmányt igényelt, hiszen Angster József életútja egybeesik a magyar ipar fejlődésével és a világot megdöbbentő megrázó új eszmék, szocializmus, munkáskérdések gyáriparibre törésével. Akkor már láttam, hogy ez a könyv, melyet Angster József életrajz-regényének hisznek, nem lesz lágy és édeskés, biedermeieres hangulatok kifejezője, hanem közel félszázad sorsdöntő problémáinak krónikája is Annak a fájdalmas és drámai fejlődésnek tükörképe, amikor a kézmívesség, a kisipar belezuhant, átcsúszott a gyárak világába, a céheket felváltották a nagyüzemek, mesterekből, munkások lettek és a szerény, szívós kézmívesiekből proletárok. Valószínűleg azok, akik jól ismerték Angster Józsefet, nem fogják őt megtalálni az Ég és föld között e munkám küzdő és dolgozó József mesterének alakjában úgy, ahogy ismerték. Mégis rá kell tatalmok erényeiben, képességeiben, elveiben egyaránt tántoríthatottam keresztény hívőre ás iparosra, aki Angster József, gyerekségtétel haláláig vlt. — Elmondhatom, hogy nehéz munka volt, de nem sajnálom a fáradságot, sőt az izgalmakat sem, melyek a munka utolsó részeinek megírása alatt elkövetkeztek, légiriasztások alatt velem virrasztott a kézirat míg aztán falun befejezhettem. Egyelőre nem is tudok róla mondani semmit, mert ez lesz első könyvem, melynek korrektúráját nem én végzem, hanem maga a kiadóvállalat. Amíg meg nem jelenik, nem is tudom, mit végeztem. De úgy érzem, nyilván mégis a Gondviselés akarata és szándéka volt, hogy mindenek ellenére megírhattam és meg is jelenhetik. Talán azért, hogy az Úr egy érdemes, derék, szerény hívője emlékének áldozhassunk. Dénes Gizella nyilatkozik „Ég és föld között“ című új regényéről A könyvnapra megjelenő új regényemben Angster József orgonagyáros életét és munkásságát írtam meg — mondta a kitűnő pécsi írónő — De nemcsak az urát vetették börtönbe, ő— magyarázta tovább szomszédunk — hanem azerencsétlen asszonyt is, amiért férje után érdeklődött. Apám felugrott a helyéről — Hát ide jutottunk! — kiáltotta. — Az embernek már érdeklődni sem szabad az ártatlanul letartóztatott és börtönbe zárt hozzátartozója felől? — s öklével nagyot vágott az asztalra — Látod szomszéd, — vette át a szót ismét Krasznov — ez az, amire az előbb gondoltam. Ez az új hatalom mindannyiunkat egyformán fenyeget. Egyik nap Patrovszky, a másik nap te, vagy én, a harmadik nap Iván, Pjotr meg Szergej kerülünk sorra. Vagy megölnek bennünket, vagy bebörtönöznek. Egy rossz helyen kiejtett szó, egy félremagyarázott kérdés és végünk! De néha még ennyi sem kell, elég, ha az ember valamivel magára vonja a figyelmüket. Ki biztosít engem arról, hogy ha Malkinnak úgy tetszik, egy szép napon nem-e fogat le az utcán és nem cipeltet el a városba? Mint Kmiryst. . . Ha meggondoljuk, hogy százhúsz millió földműves — nem is beszélve a városi értelmiségről — nyög ennek a borzalmas kényuralomnak igája alatt, hogy ezek a milliók mind akaratnélküli eszközökké váltak, — akkor bele lehet ebbe őrülni! Apám idegesen köszörülte a torkát. — Nem! — kiáltotta Nemcsak energiátlan tömegekkel van telítve a mi szent Oroszországunk!!! Máris szivárognak a hírek a bolsevistaellenes hadsereg megalakulásáról és a bolsevisták ellen vívott kaukázusi harcokról. * Ezek a hírek valóban egyre jobban terjedtek és arról számoltak be, hogy a bolsevistáknak roszszul megy. A „fehérek" már egész területeket foglaltak el, ahol ismét visszaállították a rendet és a bolsevista vezetőket kivégeztették Egyik napon új népbiztosok érkeztek hozzánk a városból Jelenlétük azt bizonyította, hogy roszszul áll az ügyük, mert mindjárt megalakították a háborús népbiztosságot, amely igen fontos szerepet töltött be a falu életében Első rendszabályukként bezáratták a templomunkat. Mert a templomunk és a papunk még meg volt. Mindenütt nagy plakátok kerültek a falra: ,,A vallás ópium a nép számára!" — felírással. Vasárnap reggel, amikor a pap éppen a liturgiát olvasta és a hívek térdenállva imádkoztak, súlyos buzogányütések hallatszottak a templomajtón. A sekrestyés az ajtóhoz rohant, kinyitotta és figyelmeztette az istenteleneket, hogy megszentelt helyen állnak Az egyik vörösgárdista megragadta. A háta mögött álló népbiztos tele torokkal ordította be a templomba: — Azonnal abbahagyni! Mindenki takarodjék haza! A papot letartóztatom! Egy pillanatra megszakadt az istentisztelet. A hívők térdepállva maradtak, a félénkebbek összebújtak, reszkettek. A férfiak szakállas arca megkínzottnak látszott, az asszonyok arcán kövér könnycseppek grtreitek végig. A pap hátrafordult egy pillanatra és szeretettel nézett végig hívein... Érezte, hogy ez az utolsó istentisztelet ebben a templomban • A népbiztos feldúltan állt a templom közepén Amikor a pap piély hangján újból olvasni kezdte a szent leckét, a népbiztos csizmájával végiggázolva a térdeplő hívőseregen, odarohant az oltárhoz, kirántotta a revolverét és rászegezte a papra — Istentelen, átkozott! — visított fel egy parasztasszony és a népbiztos elé vetette magát. A bolsevista vaskos csizmájával félrerúgta az asszonyt, majd megragadta a papot, letépte róla a ruhát és lelökte az oltár lépcsőin. Ezután odakiáltotta a híveknek: —■ Aki nem takarodik ki rögtön, azt lelövöm, mint egy kutyát! A népen páni félelem vett erőt és tolongva hagyták el a templomot. Két vörös katona megragadta a sebesült papot és magukkal vitték. Ezután becsukták és kívülről lepecsételték a templomajtót. A papot, tiltott vallási cselekmények miatt tíz évi kényszermunkára ítélték. Szibériába szállították, ahonnan sohasem tért vissza. A templom melletti papilakban két új hivatalt létesítettek. Az egyik az istentelenek ligája volt, a másik pedig a későbbi Cseka. Mindkét új szervezetet azért létesítették, mert a fehérek erősen közeledtek és mindenkit szemmel akartak tartani a faluban, aki — mint a „fehéreki" titkos híve — ellenük dolgozhatott volna. Kotowkiban Cseka-hivatal. Ez a hír szörnyű csapásként hatott a népre, mert a szomszédos helységekben folytatott üzelmektől épp eleget hallottak. A falusiak már csak suttogva merték beszélni A pap házát, amelyben a Cseka székelt, messze elkerülték. Ha pedig az utcán valamelyik Csekaemberrel találkoztak, mereven — sem jobbra, sem balra nem tekintve haladtak el mellette. A letartóztatások egyre szaporodtak a faluban. Éjfél tájban, hol egyik, hol másik gazda kapuján hallatszottak a buzogányütések Jól tudták, hogy akiket ilyenkor kapanak az ágyból, azok elveszett emberek. (Folyt. köv.J TUNK, KIÁLTOFA... MŰVÉSZET-ZENE A PéCSi DM, a szereli Kórus és a fenekedvelőK hangversenyének műsora Pécs, máj. 27. — Ismeretes, hogy június 5-én délután 6 órakor, a Nemzeti Színházban Pécs e kiváló három művészegyüttese magas művészi színvonalú jótékonycélú hangiversenyt rendez a terrorbombázások károsultjai javára. E nemes hazafias társadalmi megmozdulás anyagi sikerének biztosítása érdekében a rendezőség már megkereste a színházi és hangversenybérlőket, hogy eddig bérelt helyeiket a Városi Idegenforgalmi Irodában szíveskedjenek előjegyeztetni. Amint értesülünk ennek kapcsán és eddigi cikkeink nyomán városunk zenekedvelő közönsége körében élénk érdeklődés indult meg a mű len részletében nemes hangulatú művészi élményt ígérő hangverseny iránt, amelynek gazdag műsorát a Pécsi Dalárda és a Szeráfi Kórus jeles karnagyai: Maros Rudolf, Agócsy Lássló, városi zenekonzervatóriumi tanárok, állították össze a kórusművészet legértékesebb külföldi és magyar remekeiből. A műsor a következő: 1. Rész: Védj békét. 3 szólamú kánon ismeretlen szerzőtől. Énekli a két vegyeskar összkara. 2. J. de Pres: Ave, vera virginitas Vulpius: Spiritus sancti■gratia. Pi,toni: CL. zsoltár. Énekli a Szeráfi Kórus. 3. Gluck: Melódia. Fiocco: Alegro. Pergoli.se: Praeludium és Pastoral. Hegedűn játssa Molnár Klára. 4. Palestrina: Búcsú Lesaus: Hogyha a férjem.. Cle Jena. Elmúlik minden Fiderici: Baráti Kör. Énekli a Pécsi Dalárda 5. Ahle: A muzsika dicséret. Zenekari kísérettel énekli a jegyeskar összkara. II. Rész: 1. Sz. Horváth Mihály Baranyai népdalszvit ének- és zenekarra. Énekli a két vegyeskar összkara. 2. Kodály: Esti dal Kodály: Mátrai képek. Énekli a Pécsi Dalárda. 3. Takács: Szonatina (Bemutató). Bartók: Allegro barbaro Zongorán előadja Takács Jenő 4. Kodály: Ének Szent Istvánhoz. Énekli a Szeráf. Kórus 5. Bárdos: Bogotai táncdalok Énekli a két vegyeskar összkara A műsor részleteinek ráéltatálására még visszatérünk- Jegyek s. hangversenyre előjegyezhetők és válthatók a Városi Idegenforgalmi irodában. 7 . Ismeretlen női hullát fogtak ki Mohácsnál a Dunából Krémer József mohácsi dakii még május 24-én a bari zátonynál egy női holttestre bukkant Az ismeretlen 155 cm. magas hosszú, piros, fehér pettyes hálóruhába öltözött nő halálát vízbefulladás okozta. A kíncselekményre külsérelmi nyomok hiányában nem lehetett következtetni, így az ügyészség a temetési engedélyt kiadta."