Dunántúli Napló, 1949. november (6. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-23 / 272. szám

-IISTNOVEMBER 23 NAPLÓ BÁNYÁSZOK tapasztalatcseréje Szemben ülnek egymással, kört alakítanak. A pécsbányateleprere amúgy schichtesen, az ajkaiak „vendégesen”. De amikor megszólalnak, már nem érezni, nem látni mást, csak tizenhat bányászt, akik összeültek, hogy megbeszéljék, mi hasznosat láttak itt az ajkaiak, mit tettek zsebre, hogy hazavigyék, és mi az, ami tapasztalatképen előkerül a zsebből, hogy odaadják a pécsieknek, a jobb, könnyebb, biztosabb munkáért. Az ajkaiak hatan vannak, így egymás mellett Üregi János újítási megbízott, Tihanyi Alajos vállalatvezető, Budavári Miklós csoportvezető vájár, Gáspár Imre élmunkás, Szász József vájár, párttitkár, Zöld Antal brigádvezető, élmunkás. A pécsiek karéjában középen Böhm Sándor elvtárs mosolyog, mellette Veszély József, Kis Iván József, Werner Flórián és a többiek. Kissínek Tihanyi elvtárs szólal ________ meg. — Azontúl, hogy megköszönjük azt a kedves fogadtatást, amivel a pécsiek vártak, mindjárt az első, amit elmondhatunk, amit bányajárásunk alkalmából legelőször láttunk, hogy a pécsvidéki elvtársak nehezebb körülmények között dolgoznak mint mi. És mind a hat szempár egyet sugároz a szemben ülőkre: elismerést a munkatársaknak. Komolyan, őszintén. — És valamennyien tanultunk abból a lelkesedésből, ahogy itt az elvtársak végzik a munkájukat — folytatja Budavári elvtárs a szót. B* * az első, amit elmondtak. Náluk 2—3 méteres, öt fokos dőlésű fejtének vannak. Megnézték a mi fejtéseinket és most minden szó bájtési kézszorítás, a jó munka elismerése. Hogy elvinni mit tudnak az ajknak? Hát szeretnék a réselőgépeket, mert olyan Ajkán nincs, re- Pesztéssel, csákánnyal dolgoznak. IA. ________| olyan kemény kőzet ! ”Olis Qi I mellettt, hogy szikrázik raajta a csákány. Oregi elvtárs meg is próbálta a gépet. Valamikor Franciaországban dolgozott ilyennel, szívesen látná Ajkain is, ahol először a szállítást gépesítették, most rendezkednek majd be a fejtési gépekre. Még valami hasznosat láttak az tokaiak, a mohi!-ácsolásunkat. (Az eddigi fa ácsolás és a vassal való ácsolás keveréke.,1) Nagy nyomást kibír, biztonságosaibb, mint a fa. Vadon bányamesterrel tövirőlhegyire megbeszélik, holnap már rajzot is kapnak róla. Egymás között pedig hamarosan arról folyik a szó, hogy milyen eddig használhatatlannak látszó anyagot tudnak így majd bedolgozni. — Itt van azután az egyéni verseny — mondja Budavári elvtárs — ezzel megelőztek bennünket a pécsi elvtársak. Hallom háromszáz, meg négyszázszázalékos teljesítményük is volt. — Vájjon mennyi lehet otthon a százalék — súgja Szász elvtárs a brigádvezető Zöld Antalnak. Otthon hétfőn kezdték meg, épp aznap, hogy eljöttek, most aztán nagy a kíváncsiság, mit értek el? * f k 4 n I *s az*- moradták, mint Pé- 1 ** ' esett eleinte, hoy a mi( mindegyiket oda állítom, ahol tudom, hogy megy neki a munka. Ez igen, elismerően bólint Budavári elvtárs. Aztán előkerül a munkafegyelem kérdése. Ott is akadnak „bumlisok”. Ott is nehéz velük elbánni. Ajka azonban szigorúbb, mint Pécs vidéke, mert ott három műszakmulasztás után, mégha harmincéves bányász is az illető, kezébe nyomják a cédulát, leszámoltatják, beszélnek az üzemi háromszögekről. Hogy ki-Aztán küszöböljék az egyes üzemek — mint nálunk a kerületek — soviniszta munkáját, a három üzem háromszöge hetenként összejön, hogy minél jobban érezzék, hogy tulajdonképpen együvé tartoznak, hogy ami rossz az egyiknek, az árt a másiknak is. Utoljára mondják, de mégis érezni, hogy milyen elsősége van ennek a kérdésnek: „És a Párt elvtársak?'’ Megkérdik, hogy dolgozik a mi üzemi szervezetünk beszélnek a magukéról. S amivel befejezik a tapasztalatcsere-értekezletet, szorosan ehhez tartozik: — És zárjuk azzal, mégis csak jó és szép, hogy mi most itt összejöhettünk, bányász a bányásszal, hogy elérhettük ezt is. Tanultunk belőle és mielőbb várjuk szívesen Ajkára a pécsi elvtársakat. Nem mondják, de minden szó köszönet a Párt felé, mely számukra az új élettel ezt is megteremtette. Mes jelent az Anyag - és Adatszolgálatás novemberi (11.) száma. Tartalombál: Klhelytik Pártunk elméleti színvonalát (az MDP Politikai Bizottságának 1949 október 20-i határozata). BENOIT FRANCHON: A francia munkásosztály harca létérdekeiért. H. MIMC: A népi demokratikus Lengmelország közgazdasága a fejlődés kíjáin... V. Sztálin Műveinek első kötete. . MANINOVSZKIJ: A népi demokratikuis állami osztályjellege. N. S 5KATKIN: A természettudomány a kommunista nevelés rendszerében. E. SZLYEPOV: A pártmunka bolsevik stílusáról. A Klezimati Oktatási Osztály folyóiratának előifizési ára 1 évre 10 Ft, félévre* 15 Ft, negyedévre 8 Ft. Egyes szám ára: 5 forint. Előfizeti réseket felvesz a kiadóhivatal. MDP Priopn2aminanyagterjesztő, IV. Deák Ferenc u.. 15. (Telefon: 189-655, 189-642) „A véradás a legnemesebb és legemberségesebb cselekedet 44 Petrovszkij professzor előadása A Magyar Vöröskereszt és a Magyar-Szovjet Társaság meghívására Petrovszkij professzor, a budapesti III. számú sebészeti klinika igazgatója előadást tartott a vérátömlesztésről. Az előadás első részében a vérátömlesztés jelentőségéről beszélt. Elmondotta, hogy a Szovjetunióban a legszélesebb alapon évekkel ezelőtt szervezték meg a véradószolgálatot. A Szovjetunióban a sebészet, a nőgyógyászat és belgyógyászat mellett újabban már szemgyógyászatban is alkalmaznak vérátömlesztést. A hallgatóság feszültérdeklődése felszór a vérátömlesztésnek azt 'a módját, amikor egyes kiváló szovjet sebészek az elvérzett beteget a halál beállta után öt percen belül a feji főverőérbe adott vérátömlesztéssel visszaadák az életnek. A vérátadás, azonkívül, hogy a legemberségesebb és legnemesebb cselekedet, igen fontos politikai kérdés is — mondotta — mert arra neveli a tömegeket, hogy segítsenek egymáson. A Szovjetunióban mindenki szívesen ad vért, a véradóik között vannak munkások, kolhozparasztok, tudósok, katonák, sztahanovisták egyaránt —eközben ismertette Petrovszkij pro- fejezte be előadását. Luzsokon szétzúzták a kulákhazugságot a „szalonnás hantról” Hogy Vajszlóra hogy került, azt senki se tudja megmondani. Tény az, hogy eljutott Vajszlóra, a vajszlói kulákok felkapták, aztán vitték tovább Eljutott Egyházasharasztiba, de eljutott, jó messzire, nagy kerülővel Mattyra és Gordisára is. Luzsokra Sütő Mihály közvetítésével jutott el, ami annál furcsább volt, mivel ő volt az, akit múlt vasárnap megjutalmaztak begyűjtési teljesítéséért. Sírő Mihály azon a najpon benn volt a vajszlói malomban. Elég sokat kellett neki várni, mig sor került rá s ez az idő elég volt, hogy részleesen elmagyarázzák neki a dolgot, hogy „ráérünk tavasszal“, meg hogy „szalonnát” lesz a hant”, sőt még azt is, hogy a traktor, de még a ló is letapossa a földet. Sütő Mihály elhitte a kulákok meséjét s mivel mostanában, ha több ember öszszejön, megtárgyalják a mélyszántás ügyét Luzsokon is, hát ki is mondta másoknak is a dolgot. Másnap este is kifejtette a „nézeteit" a községházán, ahol többen beszélgettek együtt a község dolgozó parasztjai közül. Lőrincz Lajos elvtárs egy darabig csak hallgatta. Hiilgista, mit beszél az ellenség egy kispanaszt szájával. Aztán csendesen beleelegyedett ő is a beszélgetésbe. — Hát nézzük csak — kezdte — azt mondod, hogy ráérünk tavasszal elvégezni a szántásig. Hát igaz-e az, hogy, ha ősszel megszántod a földet, akkor sokkal több nedvességet tud elraktározni. — Igaz — hagyta rá készségesen Sütő Mihály. Látszott rajta, hogy ő sincs egészen meggyőződve igazáról, dehát „úgy mondták Vajszlón.‘‘ Igaz-e az, — folyatta Lőrincz elvtárs, hogy tavasszal a föld felülete hamar kiszárad. Sütő Mihály kénytelen volt ezt is elismerni. — Hát az igaz-e, kérdezte diadalmasan Lőrincz elvtárs, hogy ha tavasszal végzed a mélyszántást, akkor ezta szárazabb réteget leforgatod, felhozod a nedvesebb részt? — Igaz — ismerte el ezt is Sütő Mihály. — Na és akkor mi lesz? — Ez a réteg is kiszárad. — Na látod, ezért mondja a kulák, hogy ráérünk tavasszal végezni a mélyszántást. Azért, hogy mennél kevesebb nedvesség legyen a földben, hogy így ne sikerüljön a vetésünk. Ekkorra már egész kis kör alakult ki a dolgozó parasztokból, akik figyelték a vitát. S most, hogy Lőrincz elvtárs megcáfolta a kulák érveit, helyeslőleg bólogattak. Sütő Mihály hallgatja Lőrincz elvtárs szavait. Érzi ő, hogy nincs egészen rendben az, amit ő mondott. S most már bánja is, hogy a kulákok félre tudták vezetni, így aztán most már ő igyekszik javítani a helyzeten. — Hát azt én se hittem el — mondja, hogy a traktor, meg a lovak úgy letaposnák a földet, hogy ne lehetne rendesen megszántani utána. — Értelmes ember nem is hihet el ilyen badarságot — szól be!« a beszélgetésbe az egyik hallgató. Aztán még elég sokáig elbeszélgetnek, s mire eltávoznak, egy sincs már köztük,, aki hitelt adna a kulákagitációnak. Lőrincz elvtárs azonban nem elégedett meg ezzel. Még aznap este, tekintve, hogy összehívná már nem tudta őket, felkereste mind a tíz népnevelőt. Egymásután kopogtatott be Nagy Károlyhoz, Szűcs Péternéhez, Vincze Jánoshoz, meg a többiekhez. Megmagyarázta nekik, hogy miről van szó, hogy milyen rémhíreik terjedtek el a faluban. És másnap már tíz népnevelő vette fel a küzdelmet ellenük. Vajiszlóról jött a rémhír, nem tudni, hogy került oda. Lehet, hogy az ottani kulákok találták ki, de az is lehet, hogy máshonnan hozták ők is. Eljutott Luzsokra is. Luzsokon azonban nem volt hosszú életű, mert bár alig van egy-két párttag, azok vezetésével szétzúzták a népnevelők. S aztóta a luzsoki határban is megszaporodtak az ekék s a teljesítmény. Hasítják hamarosan a megduplázódott eső után megpuhult földet. Kát! Vendelék ma be is fejezik, Mészáros Ferenc, Czompó János, Vincze János holnap vagy holnapután s a többi dolgozó parasztok is rövidesen, hisz most már mindnyájan tudják, hogy mekkora érdekük fűződik az őszi mélyszántás időbeni elvégzéséhez. I# A bányánkban nem lehet. Ott is nehézségek voltak, mégis áttörték a Rátát és megcsinálják, persze más# módon, mint itt, az egyéni versenyt. A szovjet üzemekben az agitációs Budavári elvtársat a munkások # munkában nagy szerepe van az alvaarányszáma — hány vájár, hány # só-óráknak, amelyeken nemcsak az segédvájár, csillés — érdekli. Tét-[újságok közleményeit vitatják meg, sejk neki Böhm elvtárs válasza arra ,hanem a résztvevők baráti beszéltek kérdésre, hogy hogyan osztják el#tés során kicserélik véleményüket naaz embereiket. ..épi munkájukkal kapcsolatban is. — Aszerint, hogy ki hova való,,! , ‘ r,,ki hol trad legjobb teljesítményt* Am:ki" ert ülnek a folyó esemet idni. Van olyan segédvásárom, aki ay ékről, a Part és a ormány le, - önállóan dolgozik. Ismerem őket, és fontosabb határozatairól, megháláljáka módját annak, hogy saját munkájuk ellenőrzésének, a hibák feltárásának, az élmunkások tapasztalatainak kérdéseit megvitassák és felhasználják. Nézzünk be a „Vladimír Iljics“gyár elektromotor műhelyébe, hogyan folyik az olvasóórára keresztül az agitációs munka. Élenjáró eredmények Az ötléves terv négy év alatt történő befejezéséért folytatott harcban az agitátor az olvasóórára behozta az élenjáró üzemek eredményeit. Az e tárgyú felolvasások komoly eszközévé váltak a műhely munkája megjavításának. A munkások az olvasmányok és ismertetések hatása alatt javaslatokat lelek és konkrét kötelezettség fjeire vállaltak, újabb versenyfeladta .'tokat tűzek ki maguk elé. ItrGITACIO A MŰHELYBEN Kiderült, hogy a dolgozók szívesen ismerkednek meg más üzemek és más gyárakban dolgozó s® ahanovisták tapasztalataival. Az ilyen tárgyú felolvasások megmozgatják a munkások képzeletét, élénk beszélgetésre serkentik őket. Az eredmény a munkában mutatkozik meg és nem véletlen, hogy a felolvasó-órák következtében az elektromotor műhelyben megnőtt az egyéni és az összteljesítmény. Az olvasó-agitáció bevezeését követő hónapban a műhely 117,4 százalékra teljesítete termelési tervét, emellett a termelés főrészét kitevő feladat — a motorok szerelésének teljesítésében, 176 százalékot értek el. A sikeres munkáért a műhely elnyerte a gyár Vörös Vándorzászlaját. A munka üteme nem lankadt a következő hónapban sem, szaporodtak az észszerűsítési javaslatok, bevezették a motorok futószalagon történő szerelését, ami teljesen új lépést jelentett előre. Harc a jövedelmezővé a fokozásáért Amikor Moszkva élenjáró üzemei mozgalmat indítottak a vállalatok jövedelmezőségének növelsén, a leningrádi dolgozók sem maradtak étlenek. A „Vladimír Iljics'‘-gyár említett műhelyében az olvasó-órányi pártkiadványokból ismerkedtek meg a mozgalom jelentőségével. Az ismertetés után a munkások kérdésekké f árasztották el az agitátort és nyomban javaslatokat is tetitek, hogyan lehetne a műhely munkáján keresztül elérni a kívánt célt, így épült fel a jövedelmezőség fokozására irányuló szervezési-technikai intézkedéseket tartalmazó műhelyterv. Ebbe bevették azokat az indítványokat, amelyeket a dolgozók az olvasóórán tettek. A javaslatok nyomán tökéletesítették és ezzel olcsóbbá tették a gyáron belüli szállítást. A munka jobb megszervezésével nagy eredményeket értek el a nyersanyagtakarékoskodás terén is. Cinnel való forrasztásról a rézzel való forrasztásra tértek át. A drága szigetelőanyagot olcsóbb szigetelő kartonnal helyentesítették anélkül, hogy ez a minőség rovására ment volna. A bolsevik agitáció mindig az élettel párosul. A agitátor, aki a felolvasóórákat vezetii, jó munka esetén előbbre viszi a termelés ügyét és ugyanakkor fokozza a munkások érdeklődését a politikai kérdések iránt. Ebben van az agitációs munka ereje A legjobb ajánlás a tagjelöltséghez A pécsi Magasépítő NV szegezőlakatos műhelyében nemrég tették fel a falra a grafikonokat. Ez „újítás“, amint Farkas Elemér elvtárs mondja, legalábbis itt. A grafikon arra jó, hogy a munkások mindig lássák, hol áll atermelésük. Most éppen Horváth Lászlóé áll a legmagasabban: 300 százalékot teljesített, de a vízszintes vonal azt is megmutatja, hogy nemcsak ma, hanem már jóideje tiltja ezt a teljesítményt. Közvetlenül utána következik Engelsbach Ferenc. Az ő teljesítménye csak két százalékkal alacsonyabb. Horváth László már a Párt tagjelöltje. Engelsbach Ferenc most jelentette be, hogy ő is szeretne az élcsapat soraiba kerülni. Sovány, komoly tekintetű fiatalember, az arcáról is látszik, hogy amit' elhatároz, annak meg kell lennie. Az igaz, hogy a tagjelöltté való felvétele nem tőle függ, hanem a taggyűlési, de tőle függ az, hogy méltó legyen a tagság bizalmára, arra, hogy a tagjelöltség megtiszteltetésében részesülhessen. Ezért közeledik a grafikonja vonala egyre jobban a Horváth László grafikonjáéhoz. És nemcsak ezért. Azért is, mert Horváth elvtárssal párosversenyben dolgozik és szeretné lehagyni. De főképpen azért, mert látja, hogy a munka nálunk is becsület és dicsőség dolga. — Akár a Szovjetunióban — mondja. — Ott voltam hadifogságban. Szakmámban dolgozhattam és ott megtanultam, hogy a jó munkáért tisztelik és megbecsülik az embert a szocialista államban. Ott is igyekeztem a legjobban dolgozni, mert bár a frontról kerültem oda, tudtam már, hogy nem ellenségnek dolgozom és velem sem úgy bántak, mintha hadifogoly lettem volna. Rövidesen brigádvezető lettem. A békeszerződés után pedig, elsősorban azokat engedték haza, akik a munkában jól megállták a helyüket. Mikor hazatért, szeretett volna belépni a Pártba, mert a hadifogságban sokat tanult már a kommunistákról, de já akkor már tagzárlat volt. Mikor a Párt Központi Vezetősége határozatával megnyitotta a Párt kapuit, jelentkezett, és most megígérték, hogy a következő taggyűlés elbírálja jelentkezését. A műhely asztalán a többieké körzött ott van az ő emléklapja is Sztálin elvtárs arcképével. „Engelsbach , Ferenc vállalta teljesítményének 190 %-ra való emelését." — ez áll rajta )és uána: „teljesítette 298%-ra". Azemléklap a műhely falára kerül majd, sőtt hirdeti, hogy Engelsbach Ferenc , hálából azért, hogy a Szovjetunióbannem bántak vele hadifogolyként és míg jó munkával tette jóvá azt, hogyaz ország volt elnyomó urai a népek (nagy barátja ellen küldték, addig a Szovjet Hadsereg az ő számára is felszabadította az országot. * A jövő heti taggyűlésen mindezszóba kerül majd Lehet, hogy vannak hibái is Engelsbach elvtársnak, lakik vele dolgoznak, együtt élik vele jólétüket, meg tudják azt mondani, " Ezek az apró hibák is mérlegre kerülőnek, ha vannak, de ha vannak is. || súlyukkal szemben ott lesz a mérleg ? másik oldalán a 298 százalék, vagy talán addigra még több is és ott leszének azok az újítások is, apró új forgások, amelyek segítségével ezt eléree te és amelyeket továbbadod a műhelytöbbi dolgozójának is. Ez a mérleg ami a felszólalásokból kialakul, társai szerint is Engelsbach Ferenc javára fog elbillenni. Pártunk tagjelöltjei sorában egy újabb kommunista módon dolgozó, a termelésbe élenjáró munkás kerül. 298 SZÁZALÉK .