Dunántúli Napló, 1950. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-14 / 12. szám

1950 JANUÁR 14 NAPLÓ A So­pi­ana műszaki értelmisége segít a Fém és Lakatosárugyárnak, hogy s­e tartson három hónapig a Hatan léptek , négy óra után a Sopiana, kapuján. Nem egyfelé lak­nak, ma mégis együtt mennek. Gyors lépteik alatt ropog a hó. Herényi mérnök Révész István mérnökkel és Richter János technikussal beszél, hátuk mögött Villányi Tibor idő­­elemző, Tihanyvári László, Tóth Zol­tán technikusok. A Pécsi Fém- és Lakatosam gyár kapuja kinyílik, a kapus meghökkenve nézi a „soka­ságot“. Kiállítja a belépőt és a hat ember benyit az irodába. — Segíteni jöttünk Görbecz elv­társ — mondja mosolyogva Révész István mérnök. A kis szobát meg­töltik a Sopiana műszaki dolgozói. Hat ember, aki segítségére indult a kis üzemnek. Hogy­an­­intett idáig ? Villányi elvtárs is elolvasta, Harahrin elvtárs is, szétfutott az üzemben a Dunán­túli Napló cikke. „Tervfelbontás — három hónap alatt“ ez volt a címe. És ebben szó van Gerbecz elvtárs­ról, aki két hete került a Pécsi Fém­be, mint­ műszaki vezető és úgy nyi­latkozott, hogy a tervfelbontást csak három hónap múlva tudják végrehaj­tani. — Sok lesz az, te Gerbecz... —■ mondta maga elé Harahrin elvtárs. Ezen segíteni kell. De hogyan? Tíz perc múlva, műszakiakkal telt meg a szoba. Harahrin elvtárs nem sokat beszél. Csak pár szót. Annyit­, hogy tudják, mi a helyzet a Pécsi Fémben, tudják, hogy a Pécsi Fém is államosított gyár­, hogy ami azok­nak fáj, az a­­Sopiana húsába is vág. — Egy ügyről van szó, a Terv teljesítéséről. Egymaga, ha Gerbecz elvtárs nem boldogul vele, nekünk segíteni kell. A terv­felbontás a mun­kaverseny, a tervteljesítés alapja. — Megyünk! Minden reszortból át­­viszüünk valakit. Menni kell a dolog­nak — felelik a műszakiak Harabriu táv­társnak. Négykor találkoznak és hat ember lép ki a Sopiana kapuján.. Gyors lépteik alatt, ropog a hó... A Pécsi Fémbe mennek. Mi viszi őket? — A gyár államosított gyár, tehát a dolgozóké, mi is dolgozók vagyunk, tehát a miénk is — mondja Hetényi mérnök nagyon komolyan. A szavak­ból érezni, mélyről jönnek. — Nem közömbös számunkra sem hogy mi történik a Pécsi Fémben. Nem mindegy, hogy teljesítik-e a tervet vagy sem, van-e ott munka­­verseny vagy sem. És addig segí­tünk, míg nem késő. Mi azt mond­juk, hogy a közösség vagyonáért­, a közösség felelő­lős­e Belényi elvtárs az emberre is gondol, Gerbecz elvtársra. Az er­kölcsi felelősségre, ha Gerbecz elv­­társ nem tudja elvégezni ezt a fel­adatot,­ összeroppan, mint, ember is. Ezért is szívesen megy Helényi elv­társ a többiek között a Pécsi Fém és Gerbecz elvtárs segítségére. De kérdezd meg Révész Istvánt, ő is erről beszél: — Felelősek vagyunk azért, ami a Pécsi Fémben történik, ami nekik nehézség, azt nekünk is érezni kell, mert egy az, amiért dolgozunk. Ezért megyünk segíteni. Munkaidőn túl, de szívesen. És ezt mondja Villányi Tibor, Tóth Zoltán és Tihanyvári László is. Most ott ülnek a Pécsi Fém VB irodájában. Az asztalon fehér papír­lapok, Révész mérnök beszél: — Eljöttünk, hogy megnézzük, mi az oka a hosszú terminusnak, mit tudunk segíteni, hogy rövidebb le­gyen. Ezt kötelességünknek érezzük és szívesen tesszük. Itt is így fogad­ják — mondja csenedesen, de na­gyon biztos hangon. Vele siem­b­en Gerbecz elvtárs Mellette Matakovics elvtárs, a Pécsi Fém vállalatvezetője. Szemünk végig­szalad a „brigádon“­­is megindul bi­zalommal a szó, feloldódva előjönnek a problémák, nehézségek. Hatan se­gítenek hozzá. De egyre inkább el­mosódik, hogy ki van itthon, ki a segítség, eggyé forrva beszélik meg a tervfelbontás kérdéseit. Hiszen egyek is: egy szabad ország, egy új, a dol­gozók államának tagjai. Újfajta, em­berek. Hat ember lépett ki péntek dél­után a Sopiana kapuján. Lelkesen, örömmel indultak el a ,,plusz“ munkára. Nem annak látják. Nem is az. Sokkal több. Bizonyítéka annak, hogy műszaki értelmiségünk becsületes része egyre nagyobb számban, egyre több példá­­val mutatja meg, hogy Tervünk ügyé­vel, a dolgozók ügyével egynek ér­zi magát, hogy nehézségeinkkel azo­nosítják magukat, együtt harcolnak velünk, azoknak leküzdéséért. Gyöstyöly példáját adta a kol­lektív érzésnek a Sopiana műszaki csoportja. Megérezték, hogy a­ So­piana és a Pécsi Fém ügye végső fokon találkozik. A kis kerék éppúgy hiányzik a szerkezetből, mint a leg­nagyobb­­ lendkerék. S hogy ennek működéséért éppúgy felel a Sopiana, mint a­ Pécsi Fém. Hogy érdeke­k, feladataik egyek: a Terv minél jobb, minél előbbi teljesítése. RELMEJÉT (J­ mimm, munka lér) A Dnyepropetrovszk közelében fekvő „Pe­­regoma“-kolhoz nagy si­kereket ért el ebben az évben a szövetkezeti termelés minden ágir­ban. Bár az éghajlati feltételek kedvezőtlenek voltak, átlag minden vetésterületről holdan­ként fő mázsa gabonát, II mázsa napraforgót.. .70 mázsa kukoricát és 100 mázsa burgonyát takarítottak be. Nagy többlettel teljesítették túl az észt tervet az ál­lattenyésztés fejlesztése terén is. A kolhoz parasztjai — az elért eredmények lát­tára — elhatározták, hogy a következő év­ben még nagyobb sike­reket érnek el. Az új sikerek előkészítése cél­jából 1049—50 felére részletes, aprólékos rendszabályokat dolgoz­tak ki a közös gazdaság minden ágára. Terv szerint január és február hónapokban elvégzik a fontos talaj­­feljavító munkálatokat és ezzel lerakják az új termés alapjait. Időben megkezdték a trágyaki­hordást a mezőre, a ve­­teményekre és az ugar­ra Február végéig 2000 tonna trágyát hordanak majd ki a földekre. Ezekben a hónapokban gyűjtik össze a tavaszi trágyázáshoz szükséges 100 mázsa hamut és 50 mázsa műtrágyát is. Ásványi műtrágyából 300 tonnát készítenek el. 560 mázsa vetőmagot tisztítottak meg és ké­szítettek el bevetésre. de sok és fontos mun­kát végeznek el a tél folyamán a zöldségter­melés terén is. Megtisz­títják és előkészítik a melegágyáról, m­ maorit melegágyat is készíten­­nek. Tervbe vették 800 melegágy rámáinak be­­üvegezését és megjaví­tását, 1000 szalmacsuta­­kot kötnek, melyekkel a növényzetet védik a fogyás ellen. A kertészbrigád köte­lezte magát, hogy a kertgondozással kapcso­latban elvégzi az ösz­­sz­es téli teendőket. Az állattenyésztő brigád­ a takarmányt hordta át a telelő istállóhoz. Az építőbrigád elvégezte a tehén és disznóólak ja­vítási munkálatait, majd a baromfiólat­ ja­vítását. .A téli mezőgazdasági munkálatok mellett tö­meges téli gazdasági to­vábbképzés folyik. A tehénfejenők és sertés­­hizlalók részére külön tanfolyamot rendeznek. GYAKORLAT 5 KÉT ÉLMÜNKÁS A TÉLI ÜDÜLÉSRŐL Szál­vári István a Zsolnay gyár élő munkása betekint az ellenőrző­­lyukon a hatalmas kemence gyom­rába. Vizsgálja az 50 cm-es vízátve­­zető csöveket, amiket­ most égetnek ki. Megelégedetten bólint, aztán­­risz­tért munkahelyére. Közben ebédszü­netre fújtak és Szilvás elvtárs Jávor elvtárssal elindult az étkező felé. — Ott hagytam abba legutóbb — mesélte Jávor elvtársnak, — hogy tavaly augusztus 1-én lettem élmun­kás és ennek köszönhetem életem legszebb üdülését. 1949 december 11-én búcsúztam el a családomtól és ketten Turi István elvtárssal ké heti szabadságra utazunk a Mátrába. — Ahogy a vonatból kiszálltunk a pá­lyaudvaron sok ismeretlen arcot lát­tunk. — Beszáll­unk az autóbuszba és elindultunk Galyatetőre. Leheltünk vagy­­160-ant, különböző városokból és falukból. Autóbuszaink hamar el­érték a szerpentin utat és nagy kö­rökben mentünk­­mindig felfelé. — 'Ahogy skrilekin'ge i',ünk az ablakon gyönyörű tájakat láttunk. Úgy érez­tem, mintha az őszből a télbe men­nénk át. Amikor a bükk erdőbe ér­tünk, már hó volt mindenütt. — A nagyszállónál szintén vastag kötelfoaró fogadott bennünket. Rápil­lartottam a hóra, és a nap ráhúzó sugaraitól úgy látszott, mintha millió és millió apró szikra pattogna róla szerte­ szét. Micsoda jó volt a leve­gő! Nagyokat szippantatam belőle és úgy éreztem magam, mintha újja születtem volna. Lenézem az, alat­tunk elterülő mélységre, amely felett gom­olygó felhők úsztak. Ahogy a szellő fujdogált, úgy éreztük, mintha a fák köszöntenének bennünket. — Ezután vettem csak szemrigyre a háromemeletes szálló épületet. Az alsó része csupa üvegajtó. Felül egy nagy köríves terrasz. Egy­­kicsit ha­sonlított a pécsi Üdülőszállóra, csak sokkal nagyobb volt. Közben megélték az ebéd­et is Szil­vás eleiére sietett vissza a kemen­céhez. Kinyitotta a kemence tüzelő ajtaját és nagy csomó ipari só­ bú­­lelt a parázsra. — Most többet teszek rá, hogy a só gőze és a gáza jobban ráégjen a csövekre. Ez alkotja a külső már? magyarázta Horvá­th István elv­társnak, aztán tovább mesélt a pom­­pás üdülésről. — Nagy kirándulásokat rendeztünk a fiatalok szánt is hoztak magukkal­­és repültek le a lejtőkön. Hangos volt az erdő. Ropogott a hó alattunk, amerre csak jártunk. A gyönyörű er­dőben mi is fiatalnak éreztük ma­gunkat ... hólabdáztunk, játszottunk. Amikor hazatér­ünk, finom, bőséges Vacsora fogadott bennünket. Napon­a négyszer étkeztünk, ebéd és vacso­rához 2—2 deci bort is kaptunk — Hát bizony minden nagyon szép és jó volt — szól közbe Túra István elvtárs termelési felelős. — Emlékszel-e Szilvási elvtárs, amikor Sz­álin elvtárs 70. szül­­és­­napjára készültünk? Ugye gyönyörű volt? És ugye mennyit lebicskoltunk a fedett uszodában és mennyi sok szép könyvet olvastunk, amiből igen sokat tanultunk. A társalgóban rend­­szeresen megváta­ttuk a napi politi­kát, pártnapokat is tartottunk és tu­dományos előadásokat is hallgattunk, meg beszéltünk az új filmekről. — Ha még mozi is volt — kérdi. Jávor elvtárs. — Igen az is van a szállóban, meg rádió, olvasóterem, tánctéren­, sakkszoba. Minden volt — lelkese­dik Szilvás, és Tur­ elvt­árs. — Soha nem bánom meg, hogy té­­len mentem szabadságra, — mondja Tum elvtárs. — Télen a legjobb pi­henni, amikor a természet is pihen­— Úgy van, — hagyja helyben Szil­vási elvtárst — Új emberként jöt­tünk vissza az üdülésről és új erő­vel, új lendülettel fogtunk hozzá öt éves tervünk megvalósításához. A pártokmányok kezelése is harci kérdés „A párt — mondotta Sztálin elv­­társ — nemcsak élenjáró csapata a munkásosztálynak. Ha az osztály harcait tényleg vezetni akarja, akkor egyszersmind osztálya szervezett csapatának is kell lennie..'' Mit jelent a 'Párt szervezettsége? Elsősorban azt, hogy a felsőbb párt­szervek mindig pontosan tudják, hogy milyen pártszervezetek tartoz­nak hozzájuk, a pártszervezetek pe­dig pontosan tudják, hogy kik azok, akik tagjaik sorába tartoznak. Ebből következik az is, hogy a Párt adminisztrációja nem holmi felesle­ges „bürokratizmus”, nem arra való, hogy az alapszervezeti vezetőségek­nek a fejét fájdítsa hanem arra, hogy segítségével a Párt mindig pontosan számbavehesse erőit A pártszervezetek és tagok nyilvántar­tása­ nélkül nem érvényesülhet, a Párt szervezett vezetése. Az élcsa­pat, amelynek kemény egységbe fogva kell lecsapnia az ellenségre, alaktalan tömeggé zilálódik, ha nem tudjuk állandóan és pontosan, hogy kik tartoznak hozzánk. A fi­lisi pártszervezetek közül néhányan nem értik ---------------ezt eléggé. Éppen fa­lun, ahol az osztályharc különösen éles, nem­ találják fontosnak, hogy legszámottevőbb belső ellenségeink­kel, a kuláksággal szemben kemény, szervezett csapatként álljon a Párt­ helyi szervezete. Nagyharsányon felesleges tehernek tartja a pártszervezet vezetősége és úgy is kezeli a párt­adminisztrációt. A törzskönyvbe akkor írnak be vala­mit, amikor eszükbe jut, nyomát sem látni annak, hogy költöztek-e el a községből párttagok, vagy je­lentkeztek-e újak máshonnan. Pedig költöztek is, jelentkeztek is. Az sem derül ki, hogy a nyilvántartott ne­vek párttagok-e vagy tagjelöltek, mert ezeket úgy összekeverték, hogy a párttitkár is beleizzad, míg sikerül kikeresnie. Persze ez mind azért van így, mert a pártvezetőség nem■ is tudja, hogyan kell helyesen vezetnie a nyilvántartásokat. De ez nem in­dokolja a hiányosságokat­, csak azt bizonyítja, hogy a vezetőség még annyira sem tartotta fontosnak a pártokmán­yok kezelését, hogy meg­tanulja ezt­ az egyszerű írásbeli mun­kát. Szalán­tán már ravaszabbul oldot­ták meg a kérdést. Az összes köny­veket odaadták a gazdasági vezető­nek, egy vasúti irodasegédtisztnek. Bakfán annyira fejlesztették ezt az ötletet, hogy a nyilvántartás veze­tésével az adóhivatal egyik alkalma­zottját bízták meg, aki a törzsköny­vet hivatali íróasztalának fiókjában őrzi,­ így aztán a pártvezetőségnek­­valóban rá se kell néznie a törzs­­könyvre Ha­ffleihn falusi alapszervezet­nél így lenne, eset­----------------—-­leg védekezhetnének a vezetőség­­tagjai azzal, hogy nem kenyerük az írásbeli munka. De van­nak pártszervezetek, ahol felismer­ték a kérdés fontosságát és ott nincs is hiba. Oroszlán a párttitkár rend­szeresen felülvizsgálja az adminisz­trációt és nincs is abban hiányos­ság, szép rendesen vezetik. Ebben a községben minden pillanatban meg tudják mondani a pártszervezet ve­zetői, hogy kik az élcsapat harcos­­ tagjai. Ugyanígy rendben tudja tar­­­tani pártokmányait a püspöklaki ál­­l­­ami gazdaság pártszervezete" is.­­ Ezek a tapasztal­atok azt bizonyít­ják, hogy alsóbb pártvezetőink m«e 1­­»lékes kérdésnek tartják a rendszeres­­ és pontos adminisztrációt és abból­­ adódik az is, hogy ha nem tudják,­­ mennyire szükséges, hogy mi állan­dóan pontosan és tisztán lássuk ma­­£ gunk előtt a pártszervezeteket és a­­tagságot, akkor nem tudják, meny­­i nyíre káros, ha e Párt okmányai az­­ ellenség kezébe kerülnek. Innen var­­az, hogy nemcsak pontatlanul veze­­­tik, de nem is ügyelnek rá, merr­e vigyáznak arra, hogy a Párt okmá­nnyal illetéktelen kezekbe ne kerül­őjének. fia!----- . . ' lennénk,ha mind­ül !{J3ZSat­ti3l3flO1 ezt kizárólag a: y----------------------- alapszervezetekr­e vonatkoztatnánk. A falusi pártszer-­­ vezetők vezetősége természetesen el­­­sősorban azt tartja fontosnak, ami­t fontosnak tart a járási bizottság is .A járási bizottságok pedig ugyanig­­­ felületesen kezelték a pártokmányoi­k ügyét. Vannak alapszervezetek, ame­­­lyekhez még ki sem küldték a törzs­­i könyveket, mint ahogy Magyarszél ssem­ kapta még meg és a járási bi­­­zottságra jellemző az is, hogy szék­helyén, Sásdon még nem is kezdték meg a tagnyilvántartó törzskönyve­zést. Ahol pedig megkezdték, a já­rási bizottság nem ellenőrizte a mun­kát. A hanyagságot, fegyelmezetlensé­get, szervezetlenséget nem szabad megtűrnünk a falusi pártszerveze­tekben. A pártokmányok kezelésé­nél nem arról van szó, hogy a Párt a gyakorlati munkán kívül még ez­zel az adminisztrációs munkával is megterheli az alsóbb vezetőséget, ha­nem arról, hogy ezzel is biztosítja élcsapatunk szervezeti egységét, pontosságra és alaposságra szoktatja az alapszervezetek vezetőségét, meg­teremti az alapját annak, hogy a Párt minden egyes kis részecskéje gyorsan és pontosan követhesse a pártdemokr­ácián alapuló központi irányítást pártvezetőkkel szemben minimális követelmény az, hogy gondosan be-l fa­usi­zel­jék a Párt­­­okmányait. Ezt a fel­adatot el tudják látni és el is kell, hogy végezzék a kommunistákra jel­lemző határozottsággal, pontossággal és éberséggel. A járási bizottságok­nak pedig nem szabad megfeledkez­­niök arról, hogy 11 Párt egy na­gyobb egysége van kezükben, amely úgy működik, ahogyan ők irányít­ják. Rajtuk múlik az, hogy a Párt a járás területén, a községekben szer­vezett erő vagy alaktalan, gyenge tömeg lesz-e. Mi azt akarjuk, hogy Pártaink egyre erősebb legyen és a járási bizottságoknak, falusi al­ap­­szervezeteknek így kell dolgozniuk még a párt­okmányok kérdésében is. Újabb épíőipari szakmiuiíkási tanfolyamok indulnak • építőipari* A MEMOSZ novemberben elindította az első négyhónapos tanfolyamát az építőipar szakmunkásainak tovább­képzésére. ácsokat, kőműveseket­, vasbetonszerelőket, állványozókat és épületkitűzőket képeznek ki. Ezeket a tanfolyamokat még ebben a hó­napban kiszélesíti a MEMOSZ úgy, hogy valamennyi él­munkást, újítót és brigádvezetőt bevonja a tanfolyamok hallgatásába. Nők az ipar, szakiskolában A fonodánál jönnek ki a mu­nkásnők, a mun­kások. Alexandra Dra­­■­hiri kilép a kapun és a megelégedettség mo­solyával néz körül. Ma relggensen túlhaladta a normát, gépe kezesbe­­­ányként engedelmeske­­dik kezének. Három­ hó­nappal ezelőtt végezte. »i a szakiskolát. Eleinte nem sokan látogatták a gyári isko­lát. Voltak, akik még Uni-nlvasnt sem tudtak­­. Párt segítségükre sietett, tanf­oly­armot szer­vezett számukra. Innen mentek át a szakiskolá­ra és nagy buzgalom­mal fogtak a tanulás­hoz. Az osztályban ha­talmas falitáblák mir­tatták a gyártási el­já­­rásokat. A folyosókon faliújságok függtek, eze­ken a tanítványok fel­tárták eredményeiket, hibáikat és megbírálták a tanítási módszert-Szárnyra kelt a jelszó. ..Tanítsanak úgy, hogy a tanulók könnyen megértsék­" A növendé­kek között akadt, aki azelőtt gyermekgondo­­zónő volt, de egykori szolgálók is jelentkez­tek,­ új életre és öntu­datra ébredve. — Az iskola megtaní­tott arra, — mondja Alexandra Draghici —, hogy munka közben gondolkozzam. Ezáltal teljesen ki tudom hasz­nálni a gépet, többet teljesítek és jelentősen emelkedett a keresetem. Dominica Wein, aki nemrég még analfabéta volt, beiratkozott a II. szakiskolába és ennek elvégzése után, techni­kusként áll majd a ter­melés szolgálatába. Re­gina Pillner a finomító ellenőre lett. Marta Crrosu is Anna Purni­­c­hescu kiváló eredmé­nyeket értek el a tar­kiölésben. Mind a gyári iskolában végzett. A szakiskola hallga­tóinak 60 százaléka a nők köréből került ki. Tanulmányuk elvégzése után számosan mede­rek, brigádvezetők, mi­nőségi ellenőrök és technikusok lettek a tex­ilgyárban. A szakis­kola tudással, szélesebb látókörrel, öntudattal ruházza fel az asszo­nyokat és a szocializ­mus építésének termelői harcosait nevezi belő­lük. Ezért ült a mege­légedettség mosolya Alexandra Draghici munkásnő arcán, ami­kor kilépett a gyár ka­puján.

Next