Dunántúli Napló, 1951. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-06 / 4. szám

1951 JANUÁR 6 i apló A múltban nyolc pengő „karácsonyi segélyt*1 — most 944 forint hűségjutalmat kapott Bonusz Antal komlói vájár kiváló munkájáért A komlói Kossuth-akna felolvasó termét zsúfolásig megtöltötte a dél­­utánios Vp*rTp*d. A felolvasást, a mun­­kabeosztás kezdetét várják a bányá­szok. A bányamester egymás után gyorsan olvassa a neveket, írja a mű­­szakokat. Azok a bányászok, akiknek műszakját már leírták, gyors lépé­sekkel igyekeznek az aknához, hogy minél előbb leszállhassanak, minél előbb meg tudják kezdeni a harcot a lemaradás ellen, amely jelenleg akná­ink tervelőirányzatának teljesítésében ■mutatkozik. Bánusz Antal — szólítja az egyes csapatban dolgozó egyik legjobb vá­jár nevét, miközben egy pillanatra megáll, mert nem jelentkezik. — Csak egész nyugodtan írja be a műszakját, — szól oda a bányamester­nek Bánusz Antal csapatvezetője — mert az, egy világért sem hagyja el a műszakot. Most is itt van, lehet, hogy a műhelyben van valami dolga és oda­ment. A bányamester sem kételkedik a csapatvezető szavaiban. Ő is ismeri jól Bánusz Antalt. Tudja, hogy a fel­­szabadulás óta nem volt egyetlen egy igazolatlan mulasztása. Az is tudomá­sára jutott, hogy 944 forintot kapott hűségjutalom címén. Teljesítményéből is ismert, mert Bánusz Antal a múlt év folyamán átlagosan 170 százalékra teljesítette előirányzatát. sen történt a hűségjutalom elosztása. — Te k­ét műszakot mulasztottál — mondotta neki. — A két műszak alatt, nem mondok sokat, de legalább 40 csille szenet termelhettél volna. A 40 csille szén 200 méter mázsa kiesést je­lentett a múlt évben, a te hanyagsá­­godból. De menjünk tovább. Képzeld el azt, hogy ha még nagyobb szén­hiány lenne, a te mulasztásodból kifo­lyólag az országban valamelyik gyár­ban be kellett volna szüntetni a mun­kát, azokon a napokon. Azért, mert ennyi szénmennyiséggel egész nyugod­tan eldolgozik egy nap akár a Pécsi Bőrgyár is. Te ez­zel nem törődtél. — De ebben az évben törődni fogok, mert még csak veletlenségből sem ha­gyok el egy műszakot sem — fogadta helyeslő szavakkal a vájár, aki nyom­ban rádöbbent arra, hogy valóban he­lyes volt a hűségjutalom kiutalása, mert azt olyanok kapták kézhez, mint Bánusz elvtárs és a többi Sok száz, akik becsületesen végezték munká­jukat. A jutalom még nagyobb eredményekre ösztönzi Nem is csalódott sem a csapatve­zető, sem a bányamester, mert Bánusz Antal a csákányát volt élesíteni a mű­helyben. Nagyon kényes a szerszám­jára. Alacsony, zömök ember. Mindenki nagyon szereti az aknán, m­ert nem szeret sokat beszélni, inkább cselek­edik. Nem veri a mellét, hogy a Kas­sai bh-akna legjobb vájárai közé tarto­­zik. Pedig erre joggal büszke lehetne. Mint jó kommunista népnevelő inkább most is cselekszik. Neveli a többi dol­gozókat arra, hogy mivel tartoznak a szerető gondoskodásért Pártunknak, Rákosi elvtársnak. Bánusz elvtárs je­lenlegi teljesítménye 150 százalék körül mozog. Amint szavaiból kiderült, Bánusz elvtársat nem is annyira a pénz ser­kenti a nagyobb teljesítmények eléré­séért, hanem az igazságos elosztás. — Mikor felvettem a hűségjutalmat, elgondolkoztam — mondja. — Néz­tem azt az örömet, amely az arcokon felcsillant, amikor sorban vették fel a ropogós százasokat. Én is örültem. Csak az mérgelődött és szidta magát, fogadkozott, hogy többet nem mulaszt, aki jogosan nem részesült ebben az akcióban. A­mik­or az üzemvezető 1200, és egy bányász nyolc pengő „segélyt“ kapott Eszemben jutott a múlt rendszer — folytatja. — Akkor is kaptunk „kará­csonyi segély" címen jutalmat, ilyen időszakban, mint most. De akkor nem örültünk, hanem ökölbe szorult kezek­kel átkoztuk azokat a gazembereket, akik hivatva voltak a segély elosztá­sára. Mi történt akkor? Erre a kérdésre ■Agyon világos feleletet tud adni Bá­nusz elvtárs, de a többi bányászok is nagyon jól emlékeznek vissza arra a bizonyos ,karácsonyi segélyre". — Már hónapokkal előbb dobra ver­ték és akkora propagandát csináltak­­ a kapitalisták és talpnyaló­k a kará­csonyi segélyről, mintha valami cso­dát jelentett volna számunkra, életünk megjavulásában- Huzgálták a mézes­­madzagot a szánk előtt, csak azért, hogy többet termeljünk, fokozhassák a bányászok kizsákmányolását Értek­­­ el eredményt, mert a kevésbé ön­tudatos dolgozók, elhitték azt, amit már­ hónapokkal előtte kürtöttek a dolgozók körében.­­ — Amikor elkövetkezett a segély kifizetésének napja, volt is öröm. De csak az üzemvezetőség és az akrtászi­­kar számára, mert azok valóban kap­tak szép összeget. — Bánusz elvtárs nagyon jól emlékszik vissza azokra az időkre. Saját szemével látta, amikor Percig György üzemvezető 1.200 pen­gőt, az egyes aknászok pedig 600—600 pengőt kaptak karácsonyi segély cí­mén. Mit kaptak a bányászok? Egész nyugodtan mondhatjuk úgy: Semmit. Bánusz -elvtárs, mivel családos ember lert, összesen 8 pengőt kapott. De, aki nem volt családos, az még ennél is kevesebbet. Ezért hat serkentően munkájára Ban­oz. elvtársnak a hűségjutalom, mert látja az igazságot. Mindenki úgy részesült a hűségjutalomból, aho­gyan megérdemelte. Vagyis, ki mennyit ad a dolgozók államának, úgy része­sül a javakban.­ ­Milyen következménye tehet a műszak­­mulasztásnak ? Persze azoknak, akik eddig könnyel­műen elha­gyogatták a műszakokat, ez az elosztás nem­ tetszik. De Bánusz elvtárs, mint kommunista népnevelő m­egmagyarázza, mint ahogyan a héten is azt tette egyik nap a sejtésben. — Hát ez, azért csak mégsem volt igazságos — mondotta az egyik vájár, aki két mulasztása miatt elesett a ju­talomtól. — Bánusz elvtárs megma­gyarázta neki, hogy mennyire helye­ A SZABADSÁG ÚTJÁN Új szovjet történelmi film „A szabadság útján” c. film az 1700-as évek második felében ját­szódik a baskír nép földjén. A bas­kírok az orosz földbirtokosok ki­zsákmányoló uralma alatt szenved­nek, egészen addig, míg a baskír nép nagy fia, Szalavat Jurajev költő fel nem lázít­ja a népet. A cár zsan­­dárjainak üldözése elől azonban menekülnie kell. Bujdosásában ta­lál rá H­opusára, a hozzá hasonlóan bujdosó orosz forradalmárra, aki a sebesült Szalavatot testvéri módon ápolja. Mikor elfogják őket és egy bá­nyába kerülnek kényszermunkára, akkor világosodik meg csak teljes egészében Jurajev előtt, hogy az orosz forradalmárban nem az el­nyomó orosz, nép fiát, hanem leg­jobb barátját kell látnia s hogy a dolgok magyarázata nem a nemze­tiségi gyűlöletben, hanem a min­den népet — baskírt és oroszt — elnyomó, kizsákmányol társadalom elleni gyűlöletben Iran. Együtt szöknek Hlopusával. Bo­lyongás közben találkoznak Emel­­ián Pugácsovval, a legendáshírű parasztforradalmárral. Mint jóbará­tok válnak el a találkozás remé­nyével. Csak a későbbi, Pugácsov­­féle parasztlázadásban találkoznak. Itt találkoznak először az orosz pa­rasztokk­al az elnyomott baskírok, kazahok, tatárok, kozákok, csuva­sok és mordvinok is. Pugacsov, Hlopusa és Julájev együtt harcol, de ott harcolnak az élen a manu­faktúrák munkásai is, akik három­szor annyi fegyvert gyártanak a forradalomnak, mint a cári uralom­nak. Szalavat legendás hírűvé válik a harcban, de a forradalmat el­árulják és leverik. Szalavat orosz feleségét, Akszánát megölik, de gyermekével a költő megmenekül. Bizonytalan sorsával biztos remény­nyel indul útnak: tudja, hogy az orosz és a baskír nép még talál­kozni fognak. A film megmutatja, hogy meny­nyire összefonódik népével az igazi költő. A mi történelmünkben is legnagyobb költőink forradalmárok voltak. De a filmből mást is ta­nulhatunk. Történelmi ismereteink bővítése mellett elmélyíthetjük ideo­lógiai képzettségünket. A marxi­leuiai elmélet egyes részei, mint pl. a nemzetiségi kérdés, sokkal világosabban állnak majd előttünk a film megtekintése után. Külön meg kell említenünk a film zené­jét, melyet a világhírű szovjet zene­szerző, HacSaturján szerzett. A fil­met az Uránia filmszínház mutatja be. Vasárnap ül össze a MESZHART pártszervezetek küldöttértekezlete Lelkesedéssel, véntudatos munkával feüsződnek megyénk kommunisttti, a s­zéles dolgozó tömegek február 21-re, a P­árt Országos Kongresszusára. Úgy készülnek, hogy munkájukat megjavít­ják, a soron lévő feladatokat az eddigi­nél jobban végzik el, úgy, hogy a mun­kában, a helytállásban megtalálható minden lazaságot, s egy él m­­eze­tl­en­s­ége­t felszámolnak. A kongresszusra való készülődés más­két hete folyik bányáinkban, üzemeink­­ben. A MESZHART-a­knákon már rég­óta beszélik a népnevelők a Pártkon­gresszus hatalmas jelentőségét, már több, mint két hete ismertetik a népne­velők a dolgozókkal, hogy milyen nagy jelentősége volt az eddigi Pártkongresz­­szusoknak és milyen hatalmas hord­ere­je lesz a most sorra kerül­őnek. Nem­csak belpolitikai jelentősége van ennek. Erről is szólnak a népnevelők és el­mondják bány­ásztársaiknak, hogy a je­lenlegi, egyre élesedő nemzetközi hely­zetben milyen döntő jelentőséggel bír a PártkongresszUs­ Beszélnek arról is, hogy a Szovjetunióban a Bolsevik Párt egy-egy országos kongresszusa milyen hatalmas lépést jelentett előre a fejlő­désben, hogy a Bolsevik Párt, a Szovjet­unió történelmében vannak olyan fej­lődési szakaszok, amelyet az egyik Or­szágos Pártkongresszustól a másikig ■mérnek le. Bányáink kommunistái az elmúlt na­pok­­alatt megvizsgálták soraikat: kik alkalmasak arra, hogy küldöttként meg­­válasszák a MESZHART, majd a Pécs Pártbizottság küldöttértekezletére. Szám­­ba vették az elmúlt hónapok alatt rég­zett munkájukat, az eredményeket, hiá­nyosságokat és így készültek fel a kül­döttválasztó taggyűlésekre, amellyek ezen a héten folytak le minden MESZHART-aknán. Ezeken a taggyűléseken termékeny viták során kielemezték a pártszervezet munkájának eredményeit, hiányossá­gait és javaslatokat tettek a munka megjavítására, arra, hogyan készüljön fel a pártszervezet vezetősége, a tagság széles rétegei február 24-re, az Orszá­gos Pártkongresszusra. Komoly hatá­rozatok szűküsek a lezajlott bányász­­taggyűléseken, amelyek elő fogják segí­teni a pártszervezet munkáját, ezzel együtt a széntermelés emelését. A lezajlott taggyűléseken választónál, meg az aknák pártszervezetei küldöttei­ket, akik képviselni fogják a tagságot a vasárnap sorra kerülő MESZHART Pártbizottság küldöttértekezletén, majd a városi, megyei, végül pedig az Or­szágos Pártkongresszuson. A küldöttek érzik a tagság őszülte bizalmát és a hatalmas megtiszteltetést. Feladatuk, hogy vasárnap délelőtt 9 órakor a pécsújhegyi kultúrházban kez­dődő M­ESZHART küldöttértekezleten felszólaljanak, elmondják jó és rossz munkájukat, javaslatokat tegyenek úgy a MESZHART Pártbizottság, mint a felső pártszervezetek felé a munka to­vábbi tökéletesítésére, a fejlődés meg­gyorsítására­ A vasárnap sorra kerülő MESZHART küldöttértekezlet első állomása lesz me­gyénkben az Országos Pártkongresszus­ra való készülődésnek, amelynek vitá­ja, termékenysége nagyban elő fogja se­gíteni a későbbi városi, majd a megyei küldöttértekezletek átütő sikerét. A Dohánygyár dolgozói már tudják, milyen eredményeket érhetnek el a takarékossággal A Pécsi Dohánygyárban nem is i­senyeztek a vágóktól, negyvennyol­ szenet takarítottak meg 5.228 forint olyan régen még úgy vélekedtek a ta­­cán a kocsányozóktól, a szivarkagyár- értékben, karékoskodásról: „Nálunk nincs mi­­tástól harmincegyen és a kazánház­­ról takarékoskodni, a cigarettába nemi ból hárman. A versenyszakasz­re­tölthetünk kevesebb dohányt." Azután mégiscsak rájöttek, hogy takarékos­kodni mindenütt lehet, méghozzá úgy, hogy a gyártmány minőségileg sem­mivel sem lesz rosszabb. Még a múlt év októberében a lágy­mányosi Dohánygyár kihívta az üze­met takarékossági versenyre. Ekkor gondolkoztak el először, komolyabban erről a kérdésről. A versenyben azonban nem min­den dolgozó vett részt Hárman ver­géig 2430 kiló, vagyis 17.739 forint értékű dohányt és 5700 kvó, 1.010 fo­rint értékű szén megtakarítását vál­lalták. Ez akkor merész vállalásnak tűnt, mert egész pontosan még nem tudták, miként is hajtják végre, csak azt tudták, hogy 10 cigarettának to­vábbra sem lehet 105 grammnál keve­sebb a súlya és a termekben sem le­het hideg. A versenybe elit dolgozóit 20 000 kg doh­ányt és 29 375 kg szenet takarítottakl meg A Dohánygyárban azóta már rájöt­tek arra, hogy az újnak bátran neki kell vágni, mert ahol kezdeményezés van, ott lehetőség is van. Méghozzá sok. A bálabontásnál most előbb gőzö­lik a dohányt, hogy csökkentsék a porzást. A dohánypor sem vész kár­ba, mert a nagyobb részecskéket el­küldik a szivargyártáshoz, ahol bele­­töltik a szivarba, magát a dohány­­port pedig elküldik a nikotingyártás­­hoz. A bontástól kezdve, míg csak a csomagolt cigaretta el nem hagyja a gyárat, gondosabban kezelik az anya­got, mindenütt gondosan vigyáznak az elhullás megakadályozására­ és nem gázolják a földön, mert ha le is hull, akkor is felszedik. A­ kocsányozásnál a szárról leszedik az eddig rajta ha­gyott levélrészeket is és magát a ko­csányt pedig elküldik a pipadohány gyártáshoz. A gépeket úgy állították be a műszerészek, hogy ne húzódjon és ne szakadjon nagyon a papír. Lent a kazánfűtésnél pedig olyan rostélyt használnak, hogy még a port is elégetik. Sokkal gazdaságosabb lett a fűtés. Elérkezett az ötéves terv második éve és kiértékelték a december 31-ig végzett munkát. Kiderült, hogy a do­­hánytak­­arékoskodásn­ál 832 százalékra teljesítették vállalásukat, mert kere­ken 20.200 kiló dohányt takarítottak meg 147.460 forint értékben. A szén­takarékosságnál 524 százalékra telje­sítették a vállalást, mert 29.875 kilo­ muvá­ig a Most már senki sem mondja a Do­hánygyárban, hogy nem lehet az anyaggal takarékoskodni. A tervis­mertető értekezleteken igen sokan er­ről a kérdésről beszéltek, hát még amikor megjelent a minisztertanács határozata az anyagtakarékosságról. — Mi már kipróbáltuk a takaré­koskodást — mondja Pécsi Józsefné a kocsányozásnál. — Az az elvünk, hogy minél többet minekünk és mi­nél kevesebbet az ellenségnek, mert ami kárbavész, az az ellenségé. Pár emelettel lejjeb, a föld alatt, a nagy kazánházban dolgozik Pécsi elvtársnő férje, aki újításával 0.1-ről 0.2 atmoszférára emelte a kazán mű­ködését azáltal, hogy meghosszabbí­totta a biztosító szelepet. Így sokkal gazdaságosabb a fütés, a gőz hőfoka mégegyszer akkora, nem sül ki olyan Most valamennyien harcba in­du­luunk a miniszter­ntiácsi határozat meg­valósításáé. — Nagyon örültünk mi otthon a takarékossági határozatnak — mond­­ ja Pécsi elvtárs —, mert beigazolva láttuk azt, amiről már feleségemmel annyiszor beszéltünk, hogy takaré­koskodni kell a gyárban is, nemcsak odahaza, mert hiába spóroltunk volna mi össze otthon egy malacra valót, hogyha a munkában kárbamegy az érték. Majd csak most fogják meg­látni mindenütt, hogy mennyi érték ment eddig veszendőbe jobban vigyáznak majd a nép va­gyonára. Valamennyien harcba in­dulnak a takarékoskodásért. Elké­szültek már az új, szocialista mun­­kaversenyszerződési űrlapok, ahol a második pont az anyagtakarékossági vállalás és itt három sor is van üre­sen hagyva. Az üzem dolgozói kitöl­tik ezt a három sort és ezzel kötele­­zettséget vállalnak, hogy­­■zúz és száz­ezreket takarítanak im­a népgaz­daságunknak, ezzel erősítik hazminkat A Dohánygyárban a jövőben már­­ békénket, jövőnk 5 A siklósi járás DISZ-szervezetei megerősödtek a vezetőségválasztásokkal A DISZ VEZETŐSÉGEKBŐL és szervezetekből eltávolította a tag­ság a kiskirályoskodó, bürokrata vezetők­­et, a kulákfiakat és a kleri­kális reakció beépített embereit, akik nem hogy a szervezetek fejlő­dését segítették elő, hanem ellenke­zőleg: az volt a tervük, hogy mi­előbb szétzüllesszék a szervezetet. Példa erre a siklósi járás kovács­­hidai DISZ-szervezete, melyet az ellenségnek sikerült szétzüllesztenie. A kulákok „dolgoztak" a szerve­zetben,a dolgozó parasztfiatalokból pedig csak hat szerepelt, de azok is csak papíron. A régi titkár, Kásádi Ferenc, 20 holdas gazdának a fia, aki egyálta­lán nem törődött a szervezettel, akinek nem volt érdeke, hogy a szervezetbe bevonja a becsületes, dolgozó parasztifjakat és lányo­kat. Mikor­­ mentünk a lakására, kérésünkre előhozta az összes ira­tokat. Láttuk azt, hogy számtalan körlevél, brossura és fontos iratok felbontatlanul hevertek, melyeket nemhogy a tagsággal nem ismer­tetett, de még saját maga sem néz­te meg azokat. Jaksa József kulák­­fi, Paksi István, a pap fia és a többi kulákifjak rendszeresen be­jártak a DISZ-be és ott állandó aknamunkát végeztek és megaka­dályozták a becsületes fiatalok be­lépését. A VEZETŐSÉGVÁLASZTÁSSAL eb­ben a szervezetben is megváltozott minden. Legelőször is megindítottuk a tagtoborzást­, a kulákelemeket ki­söpörtük a szervezetből. A régi bürokrata vezetőket leváltottuk és helyébe kerültek az új vezetőségbe a r­égen tudatosabb dolgozó paraszt­fiatalok és lányok, akik előljárnak a termelésben, a mezőgazdasági munkák elvégzésében. Az új veze­tőségben képviselve van a dolgozó ifjúságunk minden rétege. A DISZ- népne­velők segítségével elértük azt, hogy ma már 18 tagja van a szervezetnek. A taggyűlés végezté­vel a megválasztott új vezetőség megfogadta azt, hogy jó felvilágo­sító munkával be fogják szervezni a még kívülmaradt dolgozó paraszt­­fiatalokat is. VAN A JÁRÁSBAN számtalan jól­működő DISZ-szervezet is. Igen például Dun és Baranyahid­­vég DISZ-szervezete. Mindkét szervezetben megtörtént már az hamar és üzemanyag is kevesebb kell, mert jobb a kiégés, minden ha­ új vezetőségválasztás. Ezek a szer­kazánban, vezetők jó úton haladnak, a Párt­tal szorosan együttműködnek. A nemrég meginduló politikai körön valamennyi DISZ-tag részt vesz. A vezetőségválasztás nagy győ­zelmet jelent ifjúsági mozgalmunk életében. Azonban hatalmas csapás lesz az ellenségre, az amerikai im­­perialistákra és csatlósaikra, akik a harmadik világháború kirobban­ásán dolgoznak. Legyünk méltóak Pártunk és Rákosi elvtárs bizal­mára és támogatására, legyünk mél­tó harcosai a népek legyőzhetett­en, hatalmas béketáborának­, megyei a nany Szovjetunió és a békéért, har­­•Vé­do'amnk nagy vezére, Sztálin h út­ttárs vezet. Varga Em­íl DISZ járási aktív« Siklósnagyfalu.

Next